(#2899) 2016. január 23., hétfő

Tegnap, vasárnap késő este kerekeztem a Nagykörúton, útban Ürömre. A bringa most elég jó – a kormánycsapágy fáradt meg rendesen, más részével nincs baj. Korábban recsegett-ropogott a lánc, a láncvezetőket azóta kicserélték. Most jó az is. A láncot kenem rendesen zsírral, de kell is: a havas síkos utakat télen valami zeolittal sikosság-mentesítik, ez meg zabálja az egymáson gördülő, csúszó fémet, tipikusan a lánckerekek és a lánc görgők ilyenek.

Korábban a váltó beállítása olyan volt, hogy ha a hátsó váltót a legnagyobb lánckerékre tettem (emelkedő, vagy lámpa előtti megállás), akkor volt olyan, hogy a lánc beesett a hátsó legnagyobb lánckerék és a kerékagy közzé. Ami igen jó dolog, mert remekül be is tud oda szorulni!

Régen nem volt ilyen, na tegnap este a Nagykörúton, valahol az Oktogon előtt – kifelé jövet – esett le ismét. Remek! Félretoltam a járdára, kicsit cibálgattam lábon, de hát úgy esélytelen. Az első kosarat kipakoltam, fejre állítottam és úgy folytattam a cibálást. Végül is az első nagy lánckerékről le kellett venni a láncot azért, hogy kiszabadítsam hátul; utána viszont szépen lehetett visszafűzni. A dologgal sok gond végül is nem volt – bár ilyenkor mindig felsejlik előttem, mi van ha végleg beszorul, akkor utána meg csak tolni tudom –, de most ilyen nem volt, „csak” kissé kényelmetlen volt az, hogy a nem régen (alaposan!) megzsírozott lánc miatt totál mocskos lettem!

Már a végénél jártam, a kezemről a gépzsírt igyekeztem letörölgetni (ne legyen a kesztyű belső fele koszos), a bringa már talpon, a kosárba visszahajigáltam ami ott szokott lenni (az a vastag szemes lánc például, amivel lezárom). Jöttek mentek köröttem az emberek. Ez Pest, a kutya itt a másikra nem figyel. (Na jó ez nem teljesen igaz, de erről kicsit később). Szóval „tisztálkodom”, már útra készülök amikor egy villanás: egy valaki – ha jól sejtem, csak a szemem sarkából láttam: egy fiatal nő – elmegy mellettem és belepottyant a bicikli első kosarába egy nylon tasakban kettő zsömlét...

Fel sem fogtam azonnal, mi történt. Elsőre azt hittem, valaki hülye viccet csinál és a bringám kosarát nézi szemetesnek. Már jócskán odébb volt a nő – vagy lány? –, amikor ocsúdtam, amikor eljutott a tudatomig hogy: kaptam! Nem tudom miért, nem tudom minek nézett, de felteszem: valami kerekező hajléktalannak, és segített, hogy aznap legyen: vacsorám!

Lehet, mégsem olyan érzéketlenek egymással a pestiek?

(És amit fentebb ígértem: pár hete kifelé jövet az ürömi vasútállomásnál a felüljárón toltam a bringát – akkor még erősen recsegett-ropogott a láncvezetés – és elég késő is volt, fáradt is voltam… Egy kocsi fékez miután elhagyott, visszatolat [kicsi már a forgalom akkor, megtehette], ablakot leenged és kiszól: „Defekt?”. Mondom, nem, csak kifulladtam… Szóval van olyan, hogy figyelnek az emberek egymásra.)