(#2620) 2014. augusztus 2., szombat

Szombat kora reggel van! Ürömön vagyok, kiültem a teraszra. Lekapcsoltam a TV-t (túl sokat megy), és kiültem a teraszra. Már virrad, már több a világosság, na jó még csak szürkület, mint a sötétség. Hűvös van (de nem hideg), a pizsama fölé jólesik az a thermo pokróc, ami rendesen és nyáron a szobai karfás szék támláján van és ami későősztől tavaszig amikor a melós mellett csak a hétvégeken van lehetőségem ide kijönni, amikor az alapon menő fűtés miatt rendesen áthűlt lakásban a felmelegedést várva nagyon jó szolgálatot tesz.

Nagy ilyenkor a csend... Tegnap esett, két zivatar is volt mindkét alkalommal rendes mennyiségű vízzel: csepeg a fák leveléről meg a szomszéd háza ereszéről (lyukas a csatorna). Katiéknál világos van, mindig nagyon korán hajnalban lesz világos, valaki tesz-vesz a konyhában. Megy a rádió is, de most nem hallom hogy mi megy benne, most nem megy ezer decibellel (gondolom a Lánchíd rádió), éppen csak azt, hogy szól. Nagy a csend, csak kakas kukorékolás töri meg – messze lehet, itt nem tartanak állatot. Kivétel talán csak a Radnóti utca és a Fő utca kereszteződésében levő hatalmas telek, a valaha nagyapai ház szomszédja, ahol a nagy, csupa sár udvaron rengeteg az állat: kecske, nagyon sok, majd' tucat disznó, csirke, talán még pulykát és birkát is láttam olykor ott. Na feltehetően a kakas ott van, nem hiszem, hogy közel's távol lenne. Ellenben kutya, na az majdnem minden portán van, és nem is csak olyanok mint a szembe-szomszéd nyolc hónapos kiskutyája, valami nagyon szőrös és nagyon fehér kis dög. Az összes kutya akik a keríts mögött vannak, majd megőrülnek, amikor a két kis srác (hét közben) vagy a két kis srác és anyjuk (hét végén, a kora reggeli futás után) sétáltatni viszik azt az apró jószágot. Szóval kutya sok van és olykor rákezdi valamelyik, jó messze és átveszi a másik, a harmadik a negyedik...

Aztán elcsendesednek mint per pillanat most is, már sem a kakas sem a kutyák nem hallatszanak csak a gerle a ház előtti diófán. Csak a víz csepegése a szomszéd ereszén meg az óra neszezése a teraszon... (Mondanám, hogy bár minden reggel ilyen lehetne – de tudom, előbb-utóbb ezt is megunnám.)