Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

TÁMOP

(#2601) 2014. június 25., szerda

tamop

 

A tanévnek vége, a vizsgák folynak és sok olyan apróságot, olykor nem is apróságot kell még megtenni mielőtt ténylegesen kitörne a nyári szünet, ami kifelé alig vagy egyáltalán nem látszik. Adminisztráció – egy szóval talán így lehetne összefoglalni. Hogy kell-e ilyen vagy nem, esetenként vitatható (persze feleslegesen mert mindenképpen meg kell csinálni), az meg nem is kérdés, hogy szerethető-e...

Nem sok idő maradt, tennivaló meg elég sok. Így aztán különösen bosszató az ilyen feladat, mint amiről most írni akarok. Valami TÁMOP 3.1.10, fogalmam sincs miként jönnek létre ezek a küdnevek. A projekt címe: „Az oktatásirányítás fejlesztése”. Elsőre azt hittem, szarkasztikus vicc, de nem, komolyan gondolták. Ami a (köz)oktaktásban a legutóbb történt, na az a „fejlesztés” irányába mutat... Erre itt egy projekt, elég vaskos adatigénnyel, na majd ez helyre teszi a dolgokat.

Az rendben van, hogy vannak ilyen TÁMOP-os dolgok. Biztosan nagyon fontosak. Biztosan fizetnek is valakinek valamikor valamennyit ezekért. Hanem ezt a csepp eszemmel fel nem foghatom, hogy akkor miért nekem kell ezzel a vacakkal szívni, miért nekem kell a közoktatási statisztikánál sokkal részletesebben adatokat szolgáltatnom, mi a fene haszna lesz ennek? OK, tudom – de azt nem írom le mert még beperel valaki...

Kiskert

(#2343) 2013. március 14. csütörtök

60901

A kertészeti áruház, itt vettem meg a borsót. Dughagymájuk viszont nem volt – alapvetően díszövényekre, virágokra és más haszontalanságra szakosodtak...

Az elmúlt szombaton már csak egy óra-hármasom volt: párhuzamosan kezdődött egy „Adatbázis alapjai” című, ez nyolc foglalkozás és egy „Adatbázis, SQL”, ami előbbi folytatása (nem egyazon csoportnak). Utóbbi azonban csak négy foglalkozásos, az elmúlt szombaton már csak az első három óra volt meg. (Ez jó mert nem fárasztó, de persze kevesebb pénz...) Utána kimentem Ürömre, útba ejtve a Bécsi úton, nem messze a vasúti átkelőtől, szemben a volt laktanyával a kertészeti áruházat. Vettem vetőmagokat. Múlik a tél, ideje a kiskerttel is foglalkozni.

Az elmúlt ősszel a belső kerítést kezdtem kivenni, nem végeztem vele. A főtartók nagyon mélyen vannak. Valószínűleg nem is fogom kivenni, egyszerűen levágom a föld felett: a gyepet az ásott földtől elválasztó téglasor mentén vannak, a téglasor marad, nem fog hát senkit zavarni...

Szombaton remek, szép tavaszi idő volt, napsütéssel és enyhe idővel. Amikor kiértem, hidegebb volt a lakásban mint odakint! Vettem csülköt, annak az elkészítésével elbíbelődtem elég sokat, de hát annak főnie kell sokat, nem akartam este odatenni... Aztán kimentem a kertbe...

Ősszel elmaradt a felásás. Ezt sajnálom nagyon, kellett volna, nagyon... Mindegy, ez van. Most nekiálltam az ásásnak.

60879b

Ilyen apró gyújtógyertyát még nem is láttam... Ha kipurcan, honnan fogom vajon pótolni? Ezek ezekszerint szabványosak?

Kicsit vizesebb volt a föld, mint ami ideális lett volna, de nem volt vészes. Azt leszámítva, hogy kutya nehéz dolog... A kerítés mentén hatalmas tuják: nem tudom miért kerültek oda. Gyerekkoromban itt egresbokrok voltak: azok is foglaltak helyet, de legalább nem magasak, legalább nem vetnek, vettek árnyékot a veteményesre. Valami hasznuk, termésük is volt (bár gyerekként a rettentő sok töske közül nem nagyon szerettem egrest szedni). A tuják nem szúrnak, semmi hasznos rajtuk nem terem de az udvart árnyékolják. Ez nem volt baj, amíg a veteményes helyén is gyep volt, de a konyhakertnek nap kell inkább mint árnyék.

Elsőre lenyesegettem a tuják, a túlsó kettő kilógó ágait. Karcsúak lettek, kevesebb árnyékkal... Aztán ahogy ástam, eszembe jutott, hogy nem kell ezeknek feltétlen ott lenni. Az rendben, hogy amíg vannak, a szomszédból átlátni, de nem tudom, miért kellene hogy zavarjon ha Kati átlát... Azt hiszem, nem kell... Szóval a szombati alkonyig való ásás után, vasárnap amikor kora reggel nekiálltam, megfogalmazódott bennem: ki ezekkel a fákkal!

Az ötlet remek, a megvalósítás azonban nem ennyire egyszerű. Az ágakat szombaton nem volt nagy kaland a kézi metszőollóval levágni. A fa törzse azonban komolyabb feladat. Szerencsére megtaláltam a nagy, kétkezes metszőt. Ezzel az ágak könnyen mentek, de még fenn, a véknya sem a törzsnek... Ujabb eszközmódosítás: a kézi fűrész. Megtaláltam, el is kezdtem e hamar látszott, hogy ez nem vezet messzire, ezzel soha sem végzek így.

Ami nem egy kézzel, hátha megy géppel. Előkerestem a láncfűrészt. A villamostól kevésbé tartok, előbb azt... Elő is került, de volt (és van is) vele kis gond: csak éppen lánc nincs rajta :( Szóval ez így ebben a formában kiesett. Ezután kerestem a belsőégésű motorosat... Az meg is lett. Emlékeztem, hogy ez kétütemű motorral megy, ebbe tehát keverék kell. A keverékes kanna megvolt, a tankba töltöttem benzint, elolvastam szépen a plaketten, a rászegecselt lemezen levő leírást: korrektnek tűnt, nem szószátyár, a lényeget tartalmazta.

Bátor próbálkozás...

Semmi... Még csak tétova berregés sem, egyszerűen semmi. Mintha teljesen halott lenne a motor. Újra és ujra próbálkoztam – és jutott eszembe, hogy ez az egyik, ami miatt a belsőégésű motorosat nem nagyon akartam elővenni (a másik a zaj meg a füst). A fűrész nem indult, jó félóra küzdelem után, ami engem jobban kifárasztott – alaposan! – mint a motort, még semmi.

60877b

Kép a múltból, kétütemű felsőkenőolaj, mér ÁFOR-os flakonban... Motorba már nem tölteném, van vagy negyven éves, de a láncfűrészt kenni talán jó...

Próbáltam teljes gázzal és gázadás nélkül. Leszedtem a „légszűrő” tetejét, megnéztem hogy az indító fogantyú mi a csudát is csinál (semmi különöset, „csak” egy plusz szívócső fojtás) aztán kiszedtem a gyújtógyertyát is. Na ez nem volt egyszerű: a gyertyakulcsot megtaláltam a fűrész doboza tetejében belük, a gyertyát nehezebben. A porlasztó van felül, eddig rendben, igyekeztem elképzelni a henger irányát, valahol annak a végében kell a gyertyának lenni. Meg is lett, természetesen hogy elférjen, ezért a tervezők ferdén építették be. A hely kicsi – és meglepetésemre a gyertya is nagyon apró de megvan benne, rajta minden ami a nagyokon. (Annyira tetszett, hogy le is fotóztam).

A gyertya persze csupa takony volt, olajos rendesen, megtörölgettem, aztán gyertya nélkül pár indítási kísérlet, hogy a hengerből is kiürüljön a sok olaj... Gyertya vissza, újra próbálkoztam, újra csak a sikertelenség... :( Már feladni készültem, amikor a sokadik próbálkozás után a motor meggondolni látszott, és pár ütemre elindult. Aztán megint és megint, de csak pár fordulatra, míg végül a nem is tudom mennyi ideig, de legalább egy óráig való próbálkozás után, előbb csak bizonytalanul, majdnem leállva de – elindult a motor... A gázt koppanásig húzva előbb felpörgettem majd hagytam terhelés nélkül járni. Sok ideje már nem működött az is biztos – és sok időbe telt amíg most sikerült elindítani.

A használata sem volt egyszerű... A fát legallyaztam a törzséig és fejmagasságig, aztán a talaj felett amilyen közel lehetett, elvágtam. A törzset feldaraboltam és kitettem a kisház fala elé száradni: majus elején jön a nagycsalád ide, akkor tervezünk kerti bográcsolást is, ez a gyantás, addigra remélem alaposan kiszáradt fa éppen alkalmas lehet a bogrács alá... A gallyak mentek a szemétdombra, de a neheze még hátravolt: azt a földdarabkát is akartam, akarom használni, úgyhogy a törzs csonkját körbeástam, és amilyen mélyen csak lehetett, fejszével meg a láncfűrésszel elvágva a gyökereket, kivettem olyan 15..20 cm mélységben. Azután a gödörre visszakerült a föld és nyoma sem volt annak, hogy pár órája még ott fa volt.

A kertet folyamatosan felásva eljutottam a következő ilyen tujáig, na azt kivenni emberesebb feladat volt, az egy magasabb és erősebb fa volt. Megdolgoztatott, de a vége az lett hogy most ott is tiszta, veteményesre alkalmas a föld, a gallyak a szemetesben, a törzs pedig szépen feldarabolva vár a sorsára a kisház fala előtt. Aznap több fanyűvésre már nem is volt időm, inkább a kertet ástam fel.

Dughagymát és borsót akartam ezen a hétvégén a földbe tenni. A dughagymára végül is nem került sor, a borsónak is csak a felét vetettem el. A középen kialakított gyalogút mentén jobbra egy másik: két ágyás meg is van. Az északabbra levőbe kettő, a másikba három kisárok készült kapával majd jött a borsó.

60873

A két ágyás a sorok betakarása előtt...

A kétsoros ágyásba a kései érésű, a másikba a korai került, aztán befedtem őket, karók kerültek az ágyások fejéhet és rá a vetőmag tasakja – ezt tavaly is megtettem de akkor a szél elfújta a tasakot, most lecsippentve a sarkát ráhúztam amennyire tudtam.

Egyet felejtettem el – ez már csak később jutott eszembe –, azt hogy gallyakkal lefedjem, mivel így félő hogy madarak megtalálják és kicsipegetik a magokat. Remélem, hogy nem.

Éppen alkonyatra végeztem az ágyások, a sorok visszatakarásával, a szerszámok tisztogatásával és elpakolásával... Egészében: a fanyűvés nem volt betervezve, az viszont igen hogy felásom a kertet és amit lehet elveteményezek.

Nem lett felásva az egész, a fák kint vannak azaz ahol vetemény van ott már nap is lesz, a belső kerítéshez nyúlni sem volt időm, szóval bőven maradt tennivaló a következő hétvégekre...

Régmúlt napok fénye

(#2301) 2012. december 26., szerda reggel 3 óra 52 perc

Preambulum: Jelen post több hivatkozást is tartalmaz a blogol helyre... 2012. december végén ez a hely beteg volt – pont ilyen gondozatlanság, kezelői nemtörődömség miatt hagytam ott –, szóval a hely beteg volt, a Chrome-mal felkeresve az az alapértelmezett beállításokkal is jelezte, hogy a felkeresett WEB helyen támadó jelegű kódrészletek fordulnak elő. Feltehetően ez az állapot nem marad fenn örökre, de itt, elöljáróban írom le, hogy a feltett linkek követése során lehetnek veszélyek. Sajnos a blogol, hogy gyakorlatilag gazdátlan lett, így jut fokozatosan ebek harmincadjára :(:(

(Korábban azt hiszem a másik helyen volt ilyen címmel post. Ott rengeteg post volt, nem állok neki előkeresgélni, de úgy emlékszem írtam ilyen címmel. Az idézet egyébként Bob Shaw: Régmúlt napok fénye c. novellája után: ezt a Galaktika 1974-ben megjelent 7. számában olvastam...)

2005-ben halt meg anyám, év elején... Apám abban az évben maga volt és ezt nagyon-nagyon nehezen viselte. Fizikailag is, mentálisan is... Szenteste kora délután mentem ki érte, itt volt nálunk vacsorára, de nem akart itt maradni, hét tájt visszavittem őt. Nem írtam akkor erről (kár, mert már ennyi idő távlatából sem tudok mindent pontosan visszaidézni pedig akkor még le tudtam volna írni), csak annyit ami itt olvasható...

2006-ban sokkal több írás (itt, itt és itt) született a karácsonyról. Furcsa, hogy a fílinget nem adja annyira vissza mint a 2005-ős alig két sor. Nem a szavak mennyisége a lényeg ezek szerint... Bár a csuda tudja... A leírt szavak tényeket rögzítenek – azt hiszem az az ideális ha csakis azt – aztán aki olvassa, annak eszébe jut erről ez meg az. Ez volt az a karácsony, amikor Orsi nagykorú lett, jogsit szerzett és utána megkapta apósom Audi 80-asát, amivel volt elég baj, meg költség is, de Orsi igen agyon élvezte. Orsi mindig mindennek nevet ad, érdekes neveket: a kocsit aszt hiszem Cicabogárnak hívta, fogalmam sincs miért... A leírtakból azért átjön, Orsi milyen jókedvű és szertelen lehetett :):) A fa abban az évben nagyobb volt mint idén, egészében érdekes hogy egyszerre változott is sok dolog – és változatlan marad sok más... (Azt nem tudom, hogy ez jó vagy rossz, feltehetően egyik sem vagy még inkább akármelyik és ez csak szubjektív megítélés kérdése)

2007-ben sok az írás és sok a kép. (Konkrétan itt és itt...) Általában nem tettem fel az enyéimekről képet mert nem csak azt nem szerették (és szeretik), ha fotózom őket de ezt végképp, ha publikálom is ezeket. (Volt is ebből heveny veszekedés, vádaskodás, de az 2007 után jóval...) Erről a karácsonyról sok a szöveg is, a kép is. Orsi egy évvel lett idősebb, a kocsit akkor már használta (fizettem is rendesen mivel akkor még tanult). Akkor Orsi még idehaza volt, még nem volt Tamás, Ákos volt azt hiszem, sokat lógtak együtt Nórival Azt hiszem, Nórinak most ez is nagyon hiányzik...

2008-ban semmi családi bejegyzést nem találtam! Sem offline, sem rejtett post alakban semmit de semmit sem találtam, kár... Négy éve volt, a részletekre nem emlékszem, ahogyan a 2007-es és a 2006-os karácsony apró ám fontos részeit felidézték a képek és a szöveg de még a 2005-ösről is sokat, a 2008-as ilyen részleteiben sajnos elveszett...

2009 karácsonyáról sem találtam semmit. Itt azonban már segített az, hogy ekkortájt már sorszámot kaptak a post-ok: nem folytonos a számozás ami arra utal, hogy kell lennie bejegyzésnek karácsonnyal kapcsolatban is. Meg is találtam és valóban van írás, csak zárt... Három éve volt, átolvastam és nem találtam benne semmi olyat amit mai eszemmel lezárnék (ráadásul csak macerásan lehet arról a felületről elérni), hát nyitottá tettem. Hja és ezerszer áldottam az eszem, hogy amikor az a helyet elhagytam, nem töröltem... Szóval itt van szó ennek az évnek a (családos) karácsonyáról. A korábbival szemben ez egy post és jó ez – a korábbi elég terjengős, ezek szerint erre ügyelni kell, jó az az írás lesz ami sok tartalmat kevés szóval ad vissza. Akkro már volt Orsinak Tamás, akkor már eléggé elmászkálósak voltak ezek szerint. Azt hiszem akkor már nem volt Cicabogár, ezért is hogy az írásban szó eszik arról hogy Orsi, pontosabban Orsi és Nóri el akarták vinni a kocsit...

2010 évi családi karácsonyról, ahogyan olvasom, szintén csak pár nappal később írtam. Szintén nem találtam meg a post-ot de szintén megvan nálam levő offline változatban (érdekes lényegtelen részlet, hogy Word DOC-ban és nem ODT-ben) akad elütés, az offline változatban kijavítgattamPost nincs, pedig a képek (ez és ez) megvannak, feltöltöttem őket: a post vagy valamiért okafogyottá vált vagy fenn volt de törlésre került... Ez volt az az év, amikor Tamásék szülei voltak nálunk, egy korábbi látogatásunkat adva vissza. Nekünk fura volt, nekik természetes hogy sokan jöttek... Azt hiszem ez csak nekünk furcsa, a november elejei Dorozsmais összejövetelen is teméntelen sokan voltunk, jó az ha a család nagy. Ez volt az az év, amikor a téli szünetben Nóri még eljött velem moziba de ez volt az az év amikor már csak Nóri, mert Orsi – feltehetően Tamással – másfelé bóklászott... Ez volt az az év, amikor már csak egyes számban esik szó arról hogy Kelenföld, amikor nem anyósomékhoz, amirko már csak anyósomhoz mentünk és ez volt az az év amikor családostul voltunk Ürömön, már Marikáéknál.

2011 évben van bejegyzés itt, habár elég rövid. Talán túlságosan is... A számozás folytonossága arra utal, hogy rejtve sincs más... Mivel a képeket is számozom folyamatos számsor mentén, az itt levő képek száma/neve alapján majd tudok keresni olyan képeket amiket elkattintani érdemesnek találtam de nem tettem ki. Abban az évben ezek szerint még a mostaninál is kisebb volt a fa. Abban az évben Nóri a KFC-ben dolgozott, abban az évben köszönt rá szenteste napján a munkahelyén az a Göntér Ábel, aki a következő év tavaszán tett emelt szinten ötös informatika érettségit, abban az évben Orsi szenteste Pátyon volt Tamáséknál és másnap voltak itt nálunk Orsi Tamással és anyósom is. Az az év tavaly volt... Régen – és nem is olyan régen