Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Hosszú csütörtök

(#2255) 2012. október 5., péntek, 04:31

59218

A Kormányhivatal Budafoki úti épülete, itt valami gyár volt régebben, az enteriőr belépve a nagykapun ilyesmire hajaz...

Nem tudom, mi lesz az írás címe – tipikusan olyan, ami majd megírja magát, és majd kialakul...

Csütörtök reggel kocsival mentem (délután kell majd Ürömre), és sikerült elsőnek érkeznem, ez nem gyakori... Egy nappal utána, amikor ezeket írom, már fogalmam sincs mivel, de elment reggel a nyolcig tartó idő – ha jól emlékszem a statisztika megcsinálás előkészítésével ment el: erről majd más írásban bővebben, mert most ez az egyik meghatározó meló, ér egy külön cikket.

Aztán óra az enyéimekkel. A két csoport egészen külön két csoport. Erről is bővebben külön írásban, mert olyan témát kísérelek meg velük feldolgozni amit szerintem kellene, de amit eddig nem.

Aztán két lyukasóra, ezalatt a jövőheti szakmai vizsga írásbeli feladatait kellett elhozni a Budafoki útról. Gyönyörű az idő, a legszebb vénasszonyok nyara... Szerencsére nincs tumultus Pályiéknál. Utóbb az átvételhez titokvédelmit kell aláírni ehhez kellett a személyi szám, és most először kellett, lehetett a plasztikkártya alakúról kiírnom (eddig nekem a régi, könyv alakú volt...) Pecsétet viszont nem vittem de szerencsére elegendő volt a megbízólevél.

Aztán három óra helyettesítés a suliban: két 10-es foglalkozás Petra helyett az ő termében, azzal fűszerezve hogy mindeközben az enyéimeket is kordában kell tartani, szünetenként kiterelni az osztályból, mivel a legutóbbi eset óta ezzel próbálom az azt kiváltó helyzetet elkerülni. (Azt nem tudom, hogy sikerrel-e, mert minden nap van valami apróbb történés... :() A három órából kettő tehát 10-es, erre Petra körlevélkészítést rendelt. Az első fázis megy, fér bele egy órába úgy, hogy nem hallgatja a diák amit a tanár mond, nem végignézi amit a tanár csinál hanem a diák dolgozik! Én magam „semmit” sem csináltam, csak a diák munkáját egyenként sorra végignézve ami többeknél felbukkant, azt és csak azt szóban javíttattam... A tabuláció nem nagyon ment, bár dícséretes, hogy a másodiknak jött csapat majdnem fele szépen meg is csinálta az elmondottak alapján. Azt hiszem ez a lényeg, a diáknak kell dolgoznia mert azzal szed fel ismereteket és szerez gyakorlatot, tapasztalatot ami a legnagyobb érték ebben a tárgyban. Szóval az alapdokumentum megszerkesztése, ennyire jutott idő. (Petra elég nagy lépésben halad, a srácok szerint a Word menüit tekintették még csak az előző órán át. Nem tudom azt minek, meggyőződésem hogy gyakorolva azaz feladatot megoldva lehet akármilyen programot megismerni, Mink sorolni a menüpontokat – de mindegy.)

A harmadik óra (sorban a harmadik, a napon ez már a hetedik) a 09.E-vel, ők lehet nem kedvelnek engem mert kérdezte az egyik kislegény, hogy mikor kapják vissza a régi tanárnőt! Nem volt a kérdésben sértő, inkább megmosolyogtató – mondtam is hogy hamarosan :) Velük megcsináltam a kiszínezős feladatot korábban a nyelvlaborban és mára a kristálygömb következett. Sajnos a Gimp használatában nincs rutinom, igaz: sok programéban van és ez segített amikor kérdeznek, illetve Petra nagyon remek feladatot csinált, szépen kidolgozott feladatlappal, úgyhogy az óra nem telt haszontalanul. Sokan szépen haladtak és ami fontos (szerintem nagyon fontos), hogy sokan mosolyogva éreztek rá a tevékenységsor hasznára és arra, milyen szép dolgokat lehet a programmal megcsinálni. Ilyen értelemben telitalálat, hogy Petra a Gimp-pel dolgoztatja őket mert megteremti a tárgyhoz való pozitív hozzáállást, ami alig túlbecsülhetően fontos!

Sajnos nem lehettem ott végig, mert tegnapi történésnek ma volt folytatása, anyuka jött be és vele nehezebb volt mint tegnap a diák apukájával. Szerdán csak létszámnak, de csütörtökön aktív szeplőnek kellettem, nem volt egyszerű de talán egyenesbe jut a dolog, nem a jó de remélem az optimális megoldás megszületett úgy, hogy legyőzöttnek, vesztesnek senki sem érzi magát még ha győztesnek sem...

Utána kimentem Ürömre, mert a pénteki bográcsozáshoz én ígértem paradicsomot paprikát meg műanyag tányérokat, villákat. Ezek utóbbiak még a temetésből maradtam odakint meg. A kert csupa sár a sok esőtől, a paradicsom bővel elérett, nem tudtam annyit szedni mint akartam de remélem elég lesz ez is. Ettem kint valamit, olyan másfél órát voltam kint és jöttem is vissza. Csodaszép idő volt, az udvar a kert csendes ilyenkor, jó ott.

Viszont ellentétben azzal amikor este, sötétedés után jövök vissza és mindannyiszor meg kell állapítsam milyen kihalt is este a falu, tegnap délután akkora volt ott a nyüzsgés mint itt bent a városban! Az utcák tele járókelőkkel és a kocsival jönni menni legalább annyi figyelmet igényel mint itt Pesten, akkora a forgalom! (De mennyire más volt ez harminc, negyven éve!) Mire beértem a suliba vissza, majdnem teljesen bealkonyodott, már csak Edina volt bent de csütörtökön ő sem sokáig.

Két dolgot mindenképpen este meg kellett csináljak akármilyen fáradt is voltam. Az egyik akkor szakadt a nyakamba, este böngészve a postaládámat akadtam a feladatelrendelő levélre: a következő, már a 2013-2014 tanév beiskolázáshoz annak lejelentése milyen osztályokat akarunk indítani. Erről van elképzelésem, erről beszéltünk, de azért odatettem a kész(nek hiszem :)) táblázatot Edina asztalára, készre akkor csinálom ha rábólint. A másik a távollét lejelentése, ezt tavaly (és azelőtt) nem én csináltam, ez annak a listázása ki miért és mikor volt távol. Egyiket sem tudom pontosan milyenre kell csinálni, de meg kell csinálni, az utóbbi ma az előbbi hétfőn határidő. Azt hiszem mindkettő megvan elfogadható hadrafoghatósági szinten :) a többit meg majd ma pénteken meglátjuk.

Kilenc is elmúlt mire ideértem Pöttyösbe, Orsit még felhívtam előtte – nem szeretem Nóri előtt, ez elég abszurd de hát ez van. Attila vette fel, aztán Orsival jó 20 percet csacsogtunk, úgy tűnik lesz meója, sőt lehet hogy nem egy de másfél! :) Hétvégén mennem Marácra, remélem jó idejük lesz.

Hosszú nap lett ez is

Második nap

(#2233) 2012. szeptember 5., szerda, 04:09

Szokás szerint korán kezdődött, fél hát tájt. Petra helyettesítésével bíbelődtem el: kitettem az aznapit és utánanéztem, beírták-e a naplóba a kollégák az előző napit (nem :().

Ha ez marad, az órarend változtatása után is ilyen marad, akkor a keddi napokon a páratlan sorszámúak lesznek az óráim: egy, három és öt... Az első és a harmadik a sajátjaimakkal, a régi gépteremben azaz semmi fergeteges újdonság nincs. Az is megszokott, ismert (sajnos), hogy az angolosok markánsan jobbak. Első feladatnak WEB lap készítést választottam, ez az előző tanév végi közismereti érettségi ilyen jellegű feladata. Az angolosok közül sokan egészen jól haladtak vele. Hanem a németesek... Egészen jelentős energiákat fordítanak arra hogy hangot adjanak annak, hogy erre ők nem emlékeznek, ezt ők nem tudják megcsinálni és ami talán a legbosszantóbb: számtalan olyan dolgot kérdeznek meg, ami a feladatlapon világosan le van írva...

Az órák között a legfontosabb feladat az órarend finomítása. Van pár markáns kérés, ezek bedolgozása komolyabb fejtörés: két műszakis kolléga nem délután hanem reggel akarja megtartani a gyakorlatát. Ez mondjuk OK, bár egy másik kolléganő óráját át kell rendezzem és a lyukas órái száma megnövekszik (nem lehet az esetek többségében javítani anélkül, hogy másén ne rontson az ember). Egy másik műszakis kolléga hamarabb akar végezni, hogy más munkát is tudjon délutánonként végezni, mutatta is hova tegyem át az órát – a saját órarendjén, ám az osztály számára azok az órák foglaltak! Nagyon kemény dió, hogy most derült ki, egy kollegina szabad hétfőt akar – hát ez eléggé megijesztett, ezt ne tudom hogyan fogom abszolválni, tudom-e teljesíteni. Egy másik kolléga a kettő (!) egyetemi tanulmányai miatt akar egészen konkrét és sajnos szűk idősávban bentlenni csupán a suliban... Ezekhez képest egészen akceptálható, hogy más kolleginák szóvá tették a heti négy-öt órájuk eloszlása nem egyenletes, na ez legalább olyan észrevétel ami a gyerek érdekét szolgálja habár baromi nehéz lesz a cserebere... Ezekhez képest semmi apróság, hogy termek cseréjét kérték és folyamatosan kérik, ezek az órarend finomhangolásai...

Megvolt az első óra a kicsikkel is, egy kilencedikes osztály egyik felét kaptam meg. Az első benyomásom az hogy nagyhangúak, szertelenek és nem egyszerűen fegyelmezhetőek. Ez a második napon kissé aggasztó, mi lesz később...? (Remélem, amikor feladattal tudom lefoglalni őket, az sokat javít majd ezen) Az első alkalommal komoly munka sajnos még nem volt: a bejelentkezéssel foglalkoztunk de már a jelszó beállításáig sem jutottunk el. Ma, szerdán lesz velük megint órám (nulladik, messze nem ideális!), és sajna nem a számtech teremben hanem a nyelvlaborban, hát majd meglátom miként boldogulok velük...

Délután elkezdtem írni a helyettesítési naplót, ezévben ez is a dolgom. Fogalmam sincs mi az értelme, miért kell egy klasszikus, árgus táblázatba átvezetni a helyettesítéseket, egy sor egy tétel (óra), ráadásul kevesebb infó kerül oda mint kerülhetne (nincs meg hogy melyik csoportnak, nincs meg hogy milyen módon helyettesített a kolléga, nincs meg hogy ha szakszerű volt akkor milyen tárgy) de végül is mindegy: ha feladat akkor feladat.

A nap végén derült ki ami a következő napok legnagyobb fejfájása lesz: alig kezdődött el a tanév, egy kolléga máris távozik. Most nem részletezem ki vagy mi, mert erősen kérte, ne híreszteljük – gyávaságnak tartom ezt tőle, ha itthagyni minket ilyenkor elég bátor volt, ugyan már miért ragaszkodik ehhez a hülye konspiráláshoz – de hát azt (sem) én döntöm el, hogy a kérését miszerint ne híreszteljük, megtartjuk. Megtartjuk, a részletek egyelőre nem publikusak... Komoly feladat lesz megoldani, hogy az óráit megtartsa valaki: esetleg a mieink, bár az sok szempontból nem jó megoldás és inkább valaki, akit felveszünk. Ez viszont nagyon-nagyon bajos :(

Hazafelé jövet hívtam Orsit telefonon, aranyos volt, és ahogyan a szavaiból kivettem, egészen jól elvan! Nem tudom, mi alakul majd ebből, nagyon messze van most ahol van és ez nem jó. Viszont azt hiszem egészen jó helyen, Attila az egyik legszimpatikusabb eddig – bár egy-két esetet leszámítva (amik szerencsére nem bizonyultak komolynak), igazán szavam nem lehet ami a választását illeti. Majd meglátjuk... Orsit mondjuk azt hiszem egyhamar nem habár most (megint! :)) a hétvégét ígérte hogy jön. Majd meglátjuk – mondtam neki, hogy ez eléd-megyek, elhozlak-a-pályaudvarról opció él, ő meg éljen vele! :):)

Már este, idehaza a leveleimet olvasva szembesültem, hogy a „szörnyecskék” – Eta illette ezzel a szerintem aranyos jelzővel az előző osztályombélieket – sajnos maradtak a formájuknál: egyik diáktársukra erősen rászálltak, vegzálják meglehetősen visszatetsző módon. Azaz szerdán (ma) kutakodással nyomozással kikérdezéssel és az osztályfőnökin (az is ma lesz az utolsó órában) kemény fegyelmezéssel kell töltsem az időt. Igen nagyon nem szeretem dolog ez, de sajnos ezesetben nem kikerülhető!