Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Vége

(#2922) 2017. július 8., szombat

Hétfőn véget ért a tanév. Magy majdnem...

Megvolt a záró értekezlet. Erre nekem egy érettségis statisztikás és egy kompetenciaméréses statisztikás dologgal kell mindig készülnöm. Most mindkettőt elsunnyogtam: az utóbbi mondjuk totál felesleges, mert a megfelelő lapon egészen korrekt tájékoztatás olvasható az iskoláról (ezt szoktuk a saját honlapunkra átemelni), az előbbit majd az augusztus végén leadandó zárójelentéshez majd megcsinálom. Amit szóban elmondtam az az újdonság, a szakmai érettségi tárgy eredményeinek vázolása volt. Nem számokkal, nem diagramokkal – azt hiszem, a záró értekezleten elég kevés kolléga kíváncsi számokra és diagramokra. Mivel benne voltam (én is javítottam és én is vizsgáztattam) és mert a fő fő hatóságok kértek ilyet korábban, nagy vonalakban még a mennyiségi értékeket is tudtam vázolni. Hamar a végére jutottam, szerintem senki sem igényelt többet.

Utána megvolt az értekezlet szokásos része, a tagintézmény-vezető (korábban: igazgató) tartja ezt meg, elmondja ami jó volt a tanévben és azt is, ami rossz. Nemkicsit rossz (szerintem), hogy a tanári kajlaságokat, hibákat általánosságban, nem nevesítve. Ez baj, így mindenkire vonatkozik… Amikor például arról van szó, sok tanár késik az órájáról, persze én is a sok tanár részese vagyok (mert miért is ne): pedig ebben a tanévben azt hiszem kettő alkalommal nem kezdtem az órámat azzal becsengetéskor, hogy jelentsen a hetes, akkor is a fő fő hatóság akart valamit azonnal. OK, ez mentegetőzés, de mégis más, mint amikor a drága aranyos kollegina csengetéskor kezd vonulni az órájára, de persze még hosszú perceket a folyosón el kell trécselnie a másik kolleginával… Szóval az általános negatív megállapítások sajnos mindenkire vonatkoznak… Nevesíteni kellene, másként nem ér semmit. Mindegy, túlélhető.

Majdnem fél kettő volt, mire az ebédre sor került. Most hideg ebéd volt, azaz nem állhatott elő az, ami a karácsonyi ebédnél, hogy (akkor) a marhapörkölt lassan főtt meg, az összegyűltek egy része ilyen olyan indokkal még az ebédelés előtt elment. Az ebéd pazar volt (köszönet a készítőinek, Lippai Jóskának és Csőke Sanyinak): hideg gyümölcsleves, nagyon eltalálva mennyi édes és mennyi savanyú kell bele! A második választható: töltött dagadó vagy sült csirkecomb. A köret majonézes kukorica. Jó volt, finom volt, nagyon.

Ezzel a tanév nagyjából véget ért. Nekem persze akadt és akad is még dolgom, le kellett zárni az érettségi adminisztrálást az egyes csoportoknál (ez megtörtént, bár tegnap ezt hiányolta a fő fő hatóság), mint kiderült az előzetes tantárgyfelosztásból is kimaradt egy kattintás (most át kell aztat küldeni ami szerintem nettó hülyeség, de mindennek van jó oldala: ez azt jelzi, hogy a fő fő hatóság nem lát rá online az elektronikus naplónkra [ezt mondjuk a kollégáknak elárulni nem fogom elsietni], hanem amit akar, azt egy ilyen „küldés” funkcióval el kell küldeni. Megvolt ez is.). Az érettségi elszámolás majdnem kész, ezt leadni a jövő hét feladata, és azután már „csak” az órarend bütykölése lesz feladat. Remélem, idén nem lesz az a pofán vágás, ami engem illet: nekem szánt pofán vágás, hogy küzdök vele nyáron aztán szeptember elsején kiveszik a kezemből és valaki más más szabályokkal jeleskedhet hogy haj de jól megcsinálta. Mindegy, ha így is lesz, nem tudok mit tenni. Hja, vettem lottót! :)

Az ördögnek...

(#2922) 2017. június 8., csütörtök

… tartoztam ezzel az úttal. A hétvégén rendeltem az eMag-ból egy 1T-s külső HDD-t meg egy bluetooth stick-et, tegnap szépen meg is jött az SMS hogy megérkezett, az Üllői úti postára lehet érte menni. Gondoltam nyolcra ne érjek oda, a sok kisnyugdíjas ott várja már a nyitást, ne kelljen sorba állni, kisit később megyek. Isteni az idő, még nincs meleg, ragyogóan süt a nap, a távolság sem nagy (biciklivel) Elkerekezem oda, hát látom: zárva. A fene, mi ez? Nézem a nyitvatartást: kilenctől ötig! Na tessék!