Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Hideg

(#2733) 2014. december 29., hétfő

66328

 

A kép szombaton készült a Vörösvári út – Bécsi út elágazásánál. Szép tiszta napos idő volt, de hideg, az ot levő óra olykor a hőmérsékletet is mutatja. Amint látszik, nem csak éreztem, hogy fázom, tényleg volt is miért (a szél, ami ráadásul bringán mindig szembe fúj, a szép pedig még inkább fokozta a hideg érzetét)

Hosszú hétvége

(#2345) 2013. március 17., vasárnap

60935

 

60939

 

60941

 

60953

 

Három napos volt a hétvége, vagy majdnem... Péntek nemzeti ünnep – bár az időjárás „kissé” felülírta, szakadt a hó március idusán, inkább volt tél közepe mint a tavasz eleje – aztán szombatra kiderült az idő, meleg ugyan nem lett de legalább szépen sütött a nap.

Délelőtt volt egy órahármasom a SzÁMALK-ban, adatbázisos foglalkozás. A menetrend az, hogy az első 45 perc a számonkérésé, habár ez gyakorlás is: az hogy „közösen” oldjuk meg a feladatokat úgy látom semmit sem használ, de meg úgy is gondolom, hogy önálló munka nélkül semmit sem lehet megcsinálni. Márpedig azt hiszem, a hallgatók a két foglalkozás közt semmit ezzel nem foglalkoznak... Szóval az első 45 perc a számonkérő feladattal telik, most nagyon pontosan tartottuk ezt, aztán a szünet után a második 45 perc ennek a feladatnak a megoldása természetesen kibővítve amivel csak lehet, illetve most is meg korábban is olyan volt hogy a teljes feladat csak pár részét kellett a számonkérés során megcsinálniuk, a többi már a gyakorló részben volt, a második órában. A harmadik 45 perc a tisztán csak gyakorlásra szánt feladaté volt. Most nagyon szépen sikerült ezt tartani, időben voltak szünetek és hajszálpontosan be is fejeztük 11:05-kor de kellett is mert 11:15-kor KG jött órát tartani – persze hogy még ott voltam mert persze hogy még akadt akinek kérdése, megbeszélni valója volt – szóval szépen pontosan belefért, azt hiszem a gyakorló feladatnak két köztes lekérdezésére nem futotta, de mint az UPDATE parancsot, mind az INTO opciót egy feladaton meg tudtuk nézni, ki tudtuk próbálni. (Az már más kérdés, hogy ha a csütörtöki számonkérésben nem átallok ilyet kérdezni, kinek fog menni...

Utána ki Ürömre, busszal... Szép idő volt, elszunyáltam a buszon is, metrón is. Meg a sárga buszon is, épp' idejében de az utolsó pillanatban ébredtem fel a Mészégető előtt, vásárolni kellett ugyanis. A másfél napra kellett valami kaja: krumplifőzeléket csináltam. Két kiló krumplit vettem hozzá, de amikor pucoltam már gyanús volt, a felét csináltam csak meg – és még így is maradt hétfőre, sulisba bevinni ebédre. Vettem egy kiló hagymát is, mondjuk csak egyetlen fej kellett hozzá, de nem akartam, hogy hiányozzon: mint kiderült még a másik kilóból is van a spejzben, hát hagymát egy darabig most nem veszek.

Jó darab idő a Mészégetőtől felgyalogolni az Ady utcáig – szerencse, hogy legalább most nem esett az eső mint (azt hiszem) másodikán, amikor legutóbb gyalog tettem meg ezt az utat. A két szatyorral azért nem semmi túra.

A kaja elég hamar meglett, finom lett (csak rengeteg). Utána, még tartott a világosságból, kerti munka... Legutóbb két tuját vettem ki: legallyaztam őket állva aztán tőből elvágtam és körülásva a csonkot amennyire tudtam, a föld alatti gyökereket is elvágva kivettem a földben levő részét is, a vastagját legalábbis. A gödröt amit az utóbbihoz kell csinálni aztán visszatemetve nagyjából nyoma sem maradt a fáknak. Maradt, ásonyomnyira azért van a földben gyökér, de ennél jobban nem tudom, nem is akarom kiszedni a gyökérmaradványokat.

Szombaton már nem volt időm ehhez, hat tájt már sötétedik... A két soron következő fát fejmagasságig, fentebb is ameddig elértem, a nagy ágvágó ollóval. Amikor már csupasz – elég mókásan néz ki olyan két, két és fél méter magasságában megmaradt ágakkal... Aztán tőből levágtam, a már a földön levő törzseket legallyaztam, a törzset meg elvágtam darabokra, jó lesz az tüzelni ha hamarabb nem akkor május közepén a családi találkozón ami a jelek szerint, ez már egészen tutinak tűnik, itten lesz...

Szombat este csak arra futotta, hogy kicsit körbeástam a két tő csonkot, aztán rám alkonyodott. Vasárnap pirkadatkor akartam folytatni de hiába volt szikrázóan tiszta idő és szép napsütés, ropogós hideg lett, esélytelen volt ásni... Inkább dolgozatokat javítottam, az adatbázisos csoport dolgozataival el voltam maradva. Késő délelőtt aztán rászántam magam: a két törzs csonk körül jól kiástam amit csak ki lehetett, aztán a gyökereket ástam körül, isten bizony így érezheti magát a régész aki ezt azt kapargál ki az ásatás során...

A harmadik fa kivétele során valami megszorult a láncfűrészben és már nem tudtam beindítani, így a törzs feldarabolása elmaradt. Azért körbe legallyaztam azt is, kiástam és elvágva a gyökereit még egészben döntöttem le. A törzs a pünkösdi rózsák közzé került, feldarabolom majd később, a földet elegyengettem és most olyan a kiskert azon része mint szeretném. Ásni nem lehetett, mert kora délutánra, mire végeztem, a felengedett felső talaj egy dágvány lett, csúszkáltam a sárban.

Tél

(#2334) 2013. február 10., vasárnap

Ezeket egy héttel később, február 17-én írom: most szép az idő, tegnap szombaton százágra sütött a nap, a Kolossy téren nyolc fokot mutatott kora délután a hőmérő. Egészében már nagyon a tavasz ígérete van a levegőben. Egy hete azonban még komoly tél volt. A lentebbi képek épn egy hete készültek: az első szombaton délután, a második és harmadik vasárnap, a negyedik meg hétfőn kora hajnalban. Esett a hó, hosszan hosszan és igazán tél volt...

60765

A kép a Mészégetőnél levő CBA parkolójából készült. Előre sok évtizede még tényleg állt a mészégető – én működni nem láttam csak a téglaépületre meg a magas kéményére emlékszem – mögöttem pedig a kálváriadomb (az a képen nem látszik). Hó volt és köd és hideg egy hete szombaton...

60766

A kisház, hóval betemetve...

60767

A kert ahova tavaly veteményeztem – és remélem ha kitavaszodik, akkor ebben az évben is...

60780

Az Ady utca, felfelé, észak felé hétfőn kora hajnalban...

Kazán

(#2302) 2012. december 22., szombat késő este

Szombat: az év utolsó tanítási napja, legalábbis ami a SzÁMALK-os képzést illeti. (A SzÁMALK-os tanításról itt, a Fáy-s utolsó napról pedig itt kicsit részletesebben...)

Rita felhívott délelőtt, beszéltünk erről-arról, utána pedig megkérdezte, jövök-e, felkapcsolják-e a kazánt. Örömmel vettem a kérdést, este hatig ha dél előtt beállítja, számottevően melegszik a ház. Említette ugyan, hogy villog valami a kijelzőn, de mondta egy 10-es is van rajta, hát azt hittem 10 fokos a víz. Még rákérdeztem, hogy hallja-e a piezzó kattogását és a gázégő surrogó hangját? A válasz igenlő volt, én meg elkönyveltem, hogy este Ürömön nem lesz olyan farkasordító hideg.

Tévedtem!

Kifelé bolt, aztán mert gondoltam még aznap este kimegyek a temetőbe, nem álltam be csak a szatyrokat cipeltem be. Az előszobában ért a kellemetlen meglepetés: a kazán kijelzőjén az E10 jel villog. A fűtőtestek hidegek. A szobában négy fok van.

Pánik! Vagy inkább ne...? Azt, hogy Rita miért tévedett ekkorát, ráérek később latolgatni, a legeslegfontosabb az volt, hogy megtaláljam az okot és ha lehet, elhárítsam, hogy mihamarabb elinduljon a fűtés. A komfort csak egy dolog – hisz ha nincs fűtés, el is jöhetek – de hosszabb távon nem maradhat a ház fűtetlen.

Első kérdés, gáz van-e. A gáztűzhely üzemel a konyhában, a gázbojlerben meleg a víz és ég az őrláng. Akkor meg miért nem indul el a kazán? A nyomógombjaival semmire sem mentem, a másutt máskor jól bevált dologgal, az áramtalanítással és újra bekapcsolással is alig. Annyira azért nem volt az áramtalanítás és visszakapcsolás hiába, hogy a hangokból arra következtethettem: az automatika megpróbál üzembe helyeződni, a piezzó be is indul de gázt már nem ad rá... A gázcsapot kinyitva és elzárva (dugulás?) sem változott semmi.

A legmagátólértődöbb információforrásra csak ezután figyeltem, a villogó jelre. Mi a csuda lehet az az E? E mint error? Előkerestem a kazán leírását, szerencsére megtaláltam. Csak lapozni kellett benne, az E10 kód a túl kicsi bemeneti nyomás (ekkor megint a gázra gyanakodtam), konkrétan a víznyomás kicsi értékére utal. És tényleg: a kazán előlapján megnézve az ottani nyomásmérő majdnem nullán volt.

Ezek után a következő kérdés, hogy mi hat a fűtésrendszerbeli víz nyomására. Egy hidroakkumulátor szerű nagy piros tartályt találtam, de ennek semmi szabad csonkja nincs... Bekötve a rendszerbe... Aztán ahogy a csöveket nézegettem, a régi, valaha volt vegyes tüzelésű kazán beömlő csatlakozójából egy dupla csappal lezárt hajlákony cső köti össze a fürdőszobai nagy, vízszintes csövekből álló fűtőelem alsó pontját. Ha ez nem lefolyó – és nem az – akkor a csapok talán a fűtésrendszer vízpótlására való, talán ezzel lehet a nyomást szabályozni?

Ez az! Kettő a csap: mindkettőt megynitva a vízvezetékből víz folyt ne a fűtésrendszerbe és a hidroakku melletti nyomásérő máris mutatta ahogyan a fűtővíz nyomása egyre emelkedett. Jó magasra, a mellette levő rugós biztonsági szelep meg is szólalt, elkezdett csepegni a víz. És láss csodát, a kazán egyből elindult ahogyan a víznyomás rendben lett.

Tanulság? Talán az hogy ezt majd Ritáéknak is meg kell mutassam, az hogy erre a két nyomásmérő órára figyelni kell, az hogy ezek szerint a nyomás valahol szivárog a fűtőrendszerből (ezt lehet majd csak a fűtésszezon után tudom megcsináltatni) és hogy erősen figyelni kell erre. Most az évszakhoz képest enyhe az idő, de ha kemény fagyok lennének (és lesznek is még idén télen), akkor rendszeresen kell majd erre figyeljek.

(Hja, négy fokban aludni nem is egyszerű :) Tisztára túlélőgyakorlat...)

Kongregáció

(#2285) 2012. december 04., kedd reggel 6 óra 37 perc

Tegnap volt órám, ma is lesz a nyelvlaborban. Ez valaha, a múlt század húszas éveinek a végén az iskola kongregációs termének épült. Sokáig nem tudtam, mi a fene az a kongregáció, aztán valahol utánanéztem, és a kongresszus szóval van összefüggésben, olyasmit jelent, jelenthet, hogy terem, ahol valami oknál fogva valami küldöttek összejönnek és kongresszust ülnek... Vagy ilyesmi...

A helyet eredetileg gyakorlati (akkor még nem hívták alapgyakorlatnak) teremnek ismertem, 14 évesen itt tanultam reszelni, lemezt hajlítani, fémfűrésszel, rajzolótűvel, fúróval és kalapáccsal dolgozni. Pontosabban itt tanítottak, nem mindig nagy sikerrel... Fehér Józsefnek hívták az oktatót, biztos akik vele dolgoztak másként emlékeznek rá (ha nem is biztos, feltételezem). Ő volt tudtommal egy ideig az iskola párttitkára és akkoriban a párt volt, A pért vagy a Párt... De mi csak oktatóként ismertük... Én egy elég szótlan, kimért szavú, és nagyon-nagyon szigorú, nagyon határozott embernek, olyan távolságtartónak, aki elvégzi a munkáját, de semmi sem idegenebb tőle mint a lelkizés, aki rendet és fegyelmet tart mindenáron. Nincs ebben semmi negatívum talán – az biztos, hogy amire lehetett, amire egyáltalán lehetősége volt megtanított és erre most hálával emlékszem.

De nem erről akartam írni... Most már hidegek vannak, ahogy a kisudvaron át kell menni a teremhez, bizoyn érezni, hogy csípős hidegek... Ilyen volt szinte napra pontosan tizenkét éve is: akkoriban, 2000 nyarán kaptuk meg a nyelvlabort (valami Világbanki projekt volt benne, a részleteket nem tudom) és a sok számítógéppel felszerelt labor használata kapcsán tarthattam rövid tanfolyamot a nyelvtanár kolléganőknek. Akkoriban én vittem a gyerekeket az iskolába és Nórit egészen biztosan én is hoztam (Orsit azt hiszem már nem), mivel amire emlékszem az az: Nórus a kis piros kabátkájában, velem a hátitáskája. Felvétetem vele, mert azt hiszem egyszer úgy fázott meg hogy nem, hogy a fűtött folyosóról a fűtött terembe a hideg udvaron át úgy mentünk, hogy nem volt raj kabát :( Aztán a teremben leül a hátsó sorban és amíg én a kollegináknak mesélek, tanítok, ő nyugisan és szorgalmasan megírja a leckéjét. Hál'istennek, nyugis gyerekek voltak, semmi hiszti...

Nem úgy a kolleginák: valami nyelvoktató CD kezelésére akarták, hogy kiképezzem őket, ezzel szemben a fájl kezelés kapott nagyobb hangsúlyt (mert gondoltam ha már van a kezük közelében gép, majd használni is fogják és azzal lehet bajuk), erre bepanaszoltak Évánál aki aztán egyik foglalkozásra le is jött megszemlélni kinek is van igaza... És mindez a nyelvlaboros óráimról, a kongregációs teremről jutott eszembe...