(#2731) 2014. december 26., péntek

Úgy volt, a kettest nézzük meg, de ez a hármas volt, a trilógia befejező része. Van kis zavar a műsor közreadásában, a mozi WEB lapján a műsorban a cím jó, azonban a film rövid tartalmát leíró bővített mondat nem a hármasról hanem a kettesről szól (aminek azt hiszem: A hobbit – Smaug kincse a címe)

Maga a történet viszonylag egyszerű másfelől pedig eléggé bonyolult ahhoz hogy teljesen elsőre ne értse az ember, legalábbis a finom részleteket nem vagy nem eléggé (ezért kell majd még párszor megnézni). Nem tudom, nem belemagyarázás-e: a LOTR részeiben a háború – amiből akad bőven – mindig valamennyire hősies, mindig célért folytatják, védekezés, menekülés, küzdelem az erősebb ellen, küzdelem a teljes elpusztításra irányuló törekvés ellen (talán csak az utolsó részben a fekete Kapu elé vonuló gondori seregek „akik” offenzívába mennek át.) Itt a film talán harmadát kitevő háború annyiban más hogy a kapzsiság, de legalábbis a haszonszerzés a hajtóereje, egy utalást leszámítva, a két ork sereg támadásának magyarázatát leszámítva a hadakozás a kincs megkaparintása körül forog.

A film eléggé in medias res kezdődik... Nagyon nem is érthető, ha az előző részekről a nézőnek fogalma sincs, igaz: a látvány eléggé lenyűgöző ahhoz, hogy az ember ne kérdezze, miért – elég hogy annyi minden látvánnyal indít a film, igazán erősen indít. Smaug lazán felpörköli Tóvárost, ahol az emberek egyfajta Velenceként csónakokkal menekülnének. Elmondják ugyan hogy a törpök által felriasztott Smaug elől teszik, de sem az hogy ez ugyan miért történt, sem az hogy a(z egyik) főhős miért van rács mögött aztán miért tesz egészen elképesztően heroikus próbálkozást a légvédelemre, nem derül ki. Nem baj, elég látni mi történik, nem kell az előzményeket pontosan ismerni... Smaug nem egy hosszú szerep ebben a filmben: persze roppant kimerítő lehet ilyen alakkal repülni, Smaug szegény egy aerodinamikai rémálom, ami nem tartja vissza hogy pár felderítő kőr után szépen begyújtva a begyét, lángoszlopokkal perzselje a menekülőket és a városkájukat. Az első perc maga a dráma és a feszültség, bár azt mosoly nélkül nehéz megállni amikor a sárkány beszédre fakad, vagy amikor a(z egyik) főhős kazánon lövi ezt a repülő napernyőt.

De hát nem való komolytalan szavakkal illetni amikor csupa feszültség első pillanattól. A tucatnyi törp a hegyben valami eszméletlen mennyiségű aranyon, a hidrogénszőke tündekirály aki be van oltva mosolygás ellen, a falak előtt a droidseregével. Az emberek meg beköltötzek egy városban ami olyan mint egy szocialista kisváros: tatarozni esze ágában sem volt soha senkinek és bizony elrepült felette – nem Smaug (ő vagy az addigra megboldulult mert egy dárdának is beillő nyíl kikapcsolta a reaktorát) hanem az idő vasfoga. A törpök elég mogorva kinézetűek ahogyan ennek lennie kell, bár morc külő természetesen érzős zívet takar náluk – de hogy valakinek a bajusza is be legyen fonva az nem gyenge!

Igazán a képi horrort azonban és természetesen az orkok testesítik meg, és belőlük pedig igazán nincs hiány. Párharcban sem! Ahogyan az első Hobbitban is van valami ilyesmi a végén, itt maga Thorin keveredik a fő-orkkal párharcba, igaz: előtte kicsit elmebetegnek bizonyul de aztán a szeretet (vagy valami más lelkizés) kigyógyítja és utána aztán olyan harcos hogy tucat vasba öltözött homunkulusz karcolást rajta ejteni nem tud (az a kis-kosz, karcolások amikkel díszítik kell os hogy harcosnak lássék). Mivel volt már rossz is, hiába minden és a végére meg kell halnia, a főrosszat persze előtte megöli majd szépen kimúlik persze hogy Bilbó karjai között – nem kicsit melodramatikusan. Bár azzal sincs hiba amikor a tünde-nagyasszony (vagy ki, ez a filmből olyan nagyon nem derül ki) szerelme egy törp is megboldogul, na attól még a mosollyal szemben immunins lenszőke főtünde is kissé megilletődik...

A történések kissé bonyolultak, de hát nem egyszerű öt sereg háborúskodását megalapozottan feltálalni. Nem olvastam ezt a könyvet, a ROTL-ot igen, a filmet is láttam párszor és tudom mennyire megváltoztattás utóbbit, persze gondolom kellett is ahhoz hogy látványos legyen és beleférjen a film kereteibe. Biztosan itt is történt ilyen, Tolkien nagyon sokat dolgozott ezen a mesefolyamon, nem hagyott volna benne érthetetlenséget. A filmben nem minden érthető pontosan. Bezzeg a képi bemutatással nincs gond! Teljesen tökéletes munka!

Nem igazságos persze azt állítani, hogy a mondanivaló ne lenne ott, azt is szépen megszerkeszették: amikor például a hősiesség már kicsit sok, megjelennek a vastalpúak akiknek a vezetője, a törp felmentő sereg vezetője sem százas, persze nagyon mókás és nincs hijján a hősiességnek (a LOTR Gimlije ilyen szereplő a másik trilógiában). Az azonban már kicsit túlzás, hogy nagyon megtetszett a film valami készítőjének, miszerint a sereg vezetője olyan állatot kap maga alá amilyen egyéniség: a droidok lenszőke vezére egy bazi nagy ágas-bogas agancsos szarvast, az orkok valami kutyafarkasmedve szörnyet, de hogy a vastalpúak vezetője, a ketyós-mókás törp egy bazi nagy disznót, azután meg az ellenség ork-főhadiszállására hannibálos csapást mérni készül Thprin zergebakokat – na azt kicsit túlzásnak érzi az ember.

Öt hasonló film után (ebből négyet láttam, igaz az utolsó hármat sokszor :)) persze egészen más szemmel nézi az ember, mint amikor legeslegelőször megnéztem a LOTR első filmjét. Ez minden fojtatás problémája, ez a film és készítői azonban szerintem szépen túltették magukat ezen. A látvány fergeteges, a lelkizés még belefér, a történés még éppen érthető (ami meg nem azt ki bánja), a végén pedig – na az kicsit didaktikus – igyekeznek összecsavarozni ezeket a szálakat a LOTR első részével (ez már nem olyan profi, vagy csak kicsit közvetlen lett a gyengébb felfogóképességűek érdekében?) Jó film volt, érdemes volt megnézni és feltehetően megnézem majd a középsőt is, meg ha lehet, ezeket is párszor.

Az előző pontosabban a legelső résztől itt írtam...