(#2337) 2013. február 22., péntek

Az agyam eldobom, ez már soha nem fog változni? Egy kollegina tartósan van távol, beteg – mivel amúgy is elég nagy elmaradásokban volt a tárgyával, a helyettesítése más, ugyanolyan szakos kolleginákkal történik. Az órák tehát meg vannak tartva, szakszerűen. (Remélhetően ebből kifolyólag eredményesen is...) Mivel tervezhető a dolog a tartós távollét miatt, egy hétre előre (!) ki is írom – ezt tettem az előző héten is. Most, másfél órával korábban szól az érintett, a helyettesítésre „befogott” kollegina, hogy bocs, nem tudja megtartani mert egyetemisták jönnek hozzá hospitálni. Akármi legyek ha ezt most tudta meg – de akkor meg miért nem szól? Időben... Előre...! (Azt hittem ez überelhetetlen – nem! Egy másik, hasonló szakos kollegina már a H betűsöket keresgéli – horribile dictu: az iskolatitkárral keresgélteti! – az órarendben, mert ő is ott akar lenni... Mintha bizony akkor, amikor hárman nincsenek és három kolléga helyettesítését kellett megoldani, az ennyi lenne csupán. Arról nem is beszélve, hogy ez nem kívánsághangverseny – ha akarja órára megy, ha akarja nem :(:()