Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Kiskert

(#2343) 2013. március 14. csütörtök

60901

A kertészeti áruház, itt vettem meg a borsót. Dughagymájuk viszont nem volt – alapvetően díszövényekre, virágokra és más haszontalanságra szakosodtak...

Az elmúlt szombaton már csak egy óra-hármasom volt: párhuzamosan kezdődött egy „Adatbázis alapjai” című, ez nyolc foglalkozás és egy „Adatbázis, SQL”, ami előbbi folytatása (nem egyazon csoportnak). Utóbbi azonban csak négy foglalkozásos, az elmúlt szombaton már csak az első három óra volt meg. (Ez jó mert nem fárasztó, de persze kevesebb pénz...) Utána kimentem Ürömre, útba ejtve a Bécsi úton, nem messze a vasúti átkelőtől, szemben a volt laktanyával a kertészeti áruházat. Vettem vetőmagokat. Múlik a tél, ideje a kiskerttel is foglalkozni.

Az elmúlt ősszel a belső kerítést kezdtem kivenni, nem végeztem vele. A főtartók nagyon mélyen vannak. Valószínűleg nem is fogom kivenni, egyszerűen levágom a föld felett: a gyepet az ásott földtől elválasztó téglasor mentén vannak, a téglasor marad, nem fog hát senkit zavarni...

Szombaton remek, szép tavaszi idő volt, napsütéssel és enyhe idővel. Amikor kiértem, hidegebb volt a lakásban mint odakint! Vettem csülköt, annak az elkészítésével elbíbelődtem elég sokat, de hát annak főnie kell sokat, nem akartam este odatenni... Aztán kimentem a kertbe...

Ősszel elmaradt a felásás. Ezt sajnálom nagyon, kellett volna, nagyon... Mindegy, ez van. Most nekiálltam az ásásnak.

60879b

Ilyen apró gyújtógyertyát még nem is láttam... Ha kipurcan, honnan fogom vajon pótolni? Ezek ezekszerint szabványosak?

Kicsit vizesebb volt a föld, mint ami ideális lett volna, de nem volt vészes. Azt leszámítva, hogy kutya nehéz dolog... A kerítés mentén hatalmas tuják: nem tudom miért kerültek oda. Gyerekkoromban itt egresbokrok voltak: azok is foglaltak helyet, de legalább nem magasak, legalább nem vetnek, vettek árnyékot a veteményesre. Valami hasznuk, termésük is volt (bár gyerekként a rettentő sok töske közül nem nagyon szerettem egrest szedni). A tuják nem szúrnak, semmi hasznos rajtuk nem terem de az udvart árnyékolják. Ez nem volt baj, amíg a veteményes helyén is gyep volt, de a konyhakertnek nap kell inkább mint árnyék.

Elsőre lenyesegettem a tuják, a túlsó kettő kilógó ágait. Karcsúak lettek, kevesebb árnyékkal... Aztán ahogy ástam, eszembe jutott, hogy nem kell ezeknek feltétlen ott lenni. Az rendben, hogy amíg vannak, a szomszédból átlátni, de nem tudom, miért kellene hogy zavarjon ha Kati átlát... Azt hiszem, nem kell... Szóval a szombati alkonyig való ásás után, vasárnap amikor kora reggel nekiálltam, megfogalmazódott bennem: ki ezekkel a fákkal!

Az ötlet remek, a megvalósítás azonban nem ennyire egyszerű. Az ágakat szombaton nem volt nagy kaland a kézi metszőollóval levágni. A fa törzse azonban komolyabb feladat. Szerencsére megtaláltam a nagy, kétkezes metszőt. Ezzel az ágak könnyen mentek, de még fenn, a véknya sem a törzsnek... Ujabb eszközmódosítás: a kézi fűrész. Megtaláltam, el is kezdtem e hamar látszott, hogy ez nem vezet messzire, ezzel soha sem végzek így.

Ami nem egy kézzel, hátha megy géppel. Előkerestem a láncfűrészt. A villamostól kevésbé tartok, előbb azt... Elő is került, de volt (és van is) vele kis gond: csak éppen lánc nincs rajta :( Szóval ez így ebben a formában kiesett. Ezután kerestem a belsőégésű motorosat... Az meg is lett. Emlékeztem, hogy ez kétütemű motorral megy, ebbe tehát keverék kell. A keverékes kanna megvolt, a tankba töltöttem benzint, elolvastam szépen a plaketten, a rászegecselt lemezen levő leírást: korrektnek tűnt, nem szószátyár, a lényeget tartalmazta.

Bátor próbálkozás...

Semmi... Még csak tétova berregés sem, egyszerűen semmi. Mintha teljesen halott lenne a motor. Újra és ujra próbálkoztam – és jutott eszembe, hogy ez az egyik, ami miatt a belsőégésű motorosat nem nagyon akartam elővenni (a másik a zaj meg a füst). A fűrész nem indult, jó félóra küzdelem után, ami engem jobban kifárasztott – alaposan! – mint a motort, még semmi.

60877b

Kép a múltból, kétütemű felsőkenőolaj, mér ÁFOR-os flakonban... Motorba már nem tölteném, van vagy negyven éves, de a láncfűrészt kenni talán jó...

Próbáltam teljes gázzal és gázadás nélkül. Leszedtem a „légszűrő” tetejét, megnéztem hogy az indító fogantyú mi a csudát is csinál (semmi különöset, „csak” egy plusz szívócső fojtás) aztán kiszedtem a gyújtógyertyát is. Na ez nem volt egyszerű: a gyertyakulcsot megtaláltam a fűrész doboza tetejében belük, a gyertyát nehezebben. A porlasztó van felül, eddig rendben, igyekeztem elképzelni a henger irányát, valahol annak a végében kell a gyertyának lenni. Meg is lett, természetesen hogy elférjen, ezért a tervezők ferdén építették be. A hely kicsi – és meglepetésemre a gyertya is nagyon apró de megvan benne, rajta minden ami a nagyokon. (Annyira tetszett, hogy le is fotóztam).

A gyertya persze csupa takony volt, olajos rendesen, megtörölgettem, aztán gyertya nélkül pár indítási kísérlet, hogy a hengerből is kiürüljön a sok olaj... Gyertya vissza, újra próbálkoztam, újra csak a sikertelenség... :( Már feladni készültem, amikor a sokadik próbálkozás után a motor meggondolni látszott, és pár ütemre elindult. Aztán megint és megint, de csak pár fordulatra, míg végül a nem is tudom mennyi ideig, de legalább egy óráig való próbálkozás után, előbb csak bizonytalanul, majdnem leállva de – elindult a motor... A gázt koppanásig húzva előbb felpörgettem majd hagytam terhelés nélkül járni. Sok ideje már nem működött az is biztos – és sok időbe telt amíg most sikerült elindítani.

A használata sem volt egyszerű... A fát legallyaztam a törzséig és fejmagasságig, aztán a talaj felett amilyen közel lehetett, elvágtam. A törzset feldaraboltam és kitettem a kisház fala elé száradni: majus elején jön a nagycsalád ide, akkor tervezünk kerti bográcsolást is, ez a gyantás, addigra remélem alaposan kiszáradt fa éppen alkalmas lehet a bogrács alá... A gallyak mentek a szemétdombra, de a neheze még hátravolt: azt a földdarabkát is akartam, akarom használni, úgyhogy a törzs csonkját körbeástam, és amilyen mélyen csak lehetett, fejszével meg a láncfűrésszel elvágva a gyökereket, kivettem olyan 15..20 cm mélységben. Azután a gödörre visszakerült a föld és nyoma sem volt annak, hogy pár órája még ott fa volt.

A kertet folyamatosan felásva eljutottam a következő ilyen tujáig, na azt kivenni emberesebb feladat volt, az egy magasabb és erősebb fa volt. Megdolgoztatott, de a vége az lett hogy most ott is tiszta, veteményesre alkalmas a föld, a gallyak a szemetesben, a törzs pedig szépen feldarabolva vár a sorsára a kisház fala előtt. Aznap több fanyűvésre már nem is volt időm, inkább a kertet ástam fel.

Dughagymát és borsót akartam ezen a hétvégén a földbe tenni. A dughagymára végül is nem került sor, a borsónak is csak a felét vetettem el. A középen kialakított gyalogút mentén jobbra egy másik: két ágyás meg is van. Az északabbra levőbe kettő, a másikba három kisárok készült kapával majd jött a borsó.

60873

A két ágyás a sorok betakarása előtt...

A kétsoros ágyásba a kései érésű, a másikba a korai került, aztán befedtem őket, karók kerültek az ágyások fejéhet és rá a vetőmag tasakja – ezt tavaly is megtettem de akkor a szél elfújta a tasakot, most lecsippentve a sarkát ráhúztam amennyire tudtam.

Egyet felejtettem el – ez már csak később jutott eszembe –, azt hogy gallyakkal lefedjem, mivel így félő hogy madarak megtalálják és kicsipegetik a magokat. Remélem, hogy nem.

Éppen alkonyatra végeztem az ágyások, a sorok visszatakarásával, a szerszámok tisztogatásával és elpakolásával... Egészében: a fanyűvés nem volt betervezve, az viszont igen hogy felásom a kertet és amit lehet elveteményezek.

Nem lett felásva az egész, a fák kint vannak azaz ahol vetemény van ott már nap is lesz, a belső kerítéshez nyúlni sem volt időm, szóval bőven maradt tennivaló a következő hétvégekre...

Péntek, iskola

(#2325) 2013. január 27. vasárnap

A péntek nem volt egyszerű – bár rosszabb is volt már. Petra nem volt, kettő óra az ő pénteki óráiból rám maradt. Az első a 09.E osztály egyik felének. Velük volt foglalkozásom csütörtökön is (és lesz hétfőn is). Mókás, jókedvű csapat, értelmesek is és Petra jól megtanította őket arra, ami most a tanagyag. Alapvetően nincs velük baj, bár kell a keménység, a határozottság, kell hogy érezzék, akár ha helyettesítés is van, azért az nem 45 perc jópofizás hanem pont olyan munka mint ha Petrával lenne óra (remélem nem rosszabb) Folytattuk amit korábban megkezdtünk. Persze lehetne továbbmenni de azt most nem akartam velük. Egy eléggé összetett feladatot, a malomról szóló prezentációt csináltuk meg. Ez nem ment egy óra alatt: csütörtökön kezdtük, aztán pénteken a nyelvlaborban folytattuk.

Nagyon hiányzott csütörtökön is a kettesben a projektor – a csuda tudja hova lett, erősködtem korábban hogy legyen ott, de se Petra nem használja se Gyuszi, amit nagyon nem értek Miért kell mesélni arról, hogy mit hol hogyan csináljon a gyerek a képernyőn, ahogyan Petra teszi és miért kell a tanári gép köré gyűjteni a gyereket ha meg akarja mutatni mi a teendő, ahogyan Gyuszi teszi. Na mindegy: ez van. Persze hogy ha az ott tanítók nem használják, és ha pusztulunk lefelé hála a körülményeknek és a folyamatos forráskivonásnak, hála annak hogy nem csak a pénz kevesebb de ráteszi a kezét ez meg az – a korábbi fenntartó például leemelt a nekünk szánt szakképzési támogatásból a hatalmas nagy semmiért! – meg hála annak hogy a fene nagy sikertörténet kapcsán a mostani fenntartó valahol a holdban vagy egy másik galaxisban van és semmihez sem lehet egyszerűen sem engedélyt de meg sem pénz kapni, (ami régebben a GSz volt, ott most telefonon senki sem elérhető, már, még ma meg az isten tudja milyen okokkal éppen nincs bent), szóval sikertörténet a javából hála a sok körülménynek csak éppen eszköz egyre kevesebb. Ami van romlik, ami romlik annak a javíttatására meg egészen egyszerűen nincs pénz. Ez az igazi sikertörténet! Például ugrott az a projektor, mert a műszaki vonal érdekérvényesítése erősebb, egy ott megpurcant projektor helyett persze hogy ezt vitték el. Ha nem használják a kollégák, itt akkor persze jól tették, hogy elvitték oda (nem tudom hova) – csak persze nekem meg nagyon hiányzott csütörtökön.

Meg lehet az órát így is tartani, de nagyon kell tudni mit csinál a gyerek, nagyon kell ismerni a feladatot is, meg a programot is amivel elkészítik. Sokszor jut eszembe, amikor ha kérdez a gyerek és nekem fejből, emlékezve a program megfelelő ablakára kell mondanom, hogy hol mit csináljon, hogy ami ez kicsiben, az lehet nagyban – a vakon sakkozás! Pénteken a nyelvi laborban esély sincs kivetítőre mert ott régen valami analóg rendszerrel tanították a nyelvtanár kollégák és kolléganők a diákokat, mostanra azt hiszem „csak” neteznek nyelvoktatási céllal... A 09.E-sekkel elvoltunk, a feladattal végeztünk is. Feszes óra volt, senki sem maradt le és nem volt olyan, akinél nem készült el: ritka az ilyen sajnos. Pedig mindegyiknek ilyennek kellene lennie.

Előtte is, ezután is is a szakrajzra készültem. Kora reggel amint megjöttek, beszedtem a srácaimtól a feladatot, a házi feladatot. Hát mit mondjak... Nem egy nyelvet beszélünk? Hiába mondom nekik, nem dolgoznak szépen, áttekinthetően, tisztábban kellene. Volt aki éppen hogy nem összegyűrve, de kétrét hajtva és koszosan adta be a rajzlapot, a másik valami cikkcakkos tépett szélű lapon adta be, a harmadik valami újrahasznosított barna csomagolópapíron. Házi feladatot! Szakrajzból! Volt aki, egy kilencedikesben jó tanuló, ott akarta megcsinálni, egy üres rajzlapot hozott – beszedtem, nevét ráírva megkapta érte az elégtelent! 15..17 évesek: mikor hiszik el hogy a kiadott feladat, házi feladat, nem kajla vigyorral a suliba, a beadás napja reggelén megcsinálandó, mikor hiszik el hogy a házi feladatot odahaza kell megcsinálni. Nem tudom ez mikorra javul valamit...

A harmadik óra egy másik kilencedikes csapattal volt, de mert a hely rendelkezésre állt, mert nem volt ott óta, bevittem őket a 37-esbe. Persze hogy pont akkor kellett Gábornak a szervert újraindítani, ami azt jelenti, hogy a 37-es tanári monitorja kell neki ehhez, így nem hogy a srácoknak net, de még kivetítő sem volt. Hát... Ez van, ebből kell valamit kihozni. Mivel mindezeket a rossz körülményeket persze csak az utolsó pillanatban tudtam meg. Rögtönözni kellett – nem szeretem az ilyeneket mert ezek nem mindig sikerülnek... Most is prezentáció kezelés volt, de kis elmélet is (nem nagyon kedvelem, az informatika gyakorlati tárgy), egy kis fecsej arról, mi is a prezentációkezelés, aztán hogy fenntartsam az érdeklődést: mindenki saját magáról írt pár sort és készített ebből prezentációt. Az animálásig már nem jutottunk el. Majdnem semmi eszközzel kellett értelmeset csinálni, talán ez az lett, értelmesen kitöltött, nem haszontalan óra...

A hatodik óráig levő időt arra (is) felhasználtam, hogy konzultáltam Zsil-lel. Szombaton a három háromórás blokkból az utolsó a multimédia foglalkozás sorozat utolsó foglalkozása. Most mozgókép és hang szerkesztése a feladat. Zsil-től kaptam egy Adobe Premier-t, azt amit annak idején nem kevés pénzért megvette a suli. Egy iskolai ünnepély felvételén bemutatott pár fogást, amiért nagyon hálás vagyok neki. A filmet három részre darabolva az utolsó két részt megcserélte, majd a film elejére egy fekete képernyőt tett, majd feliratot. Elejére is, a végére is. Utána effekttel megcsinálta, hogy a vágásoknál ne ugorjon... Aztán renderelt... Nekem ezek ismeretlenek voltak, de nagyon hálás vagyok, hogy megmutatta, enélkül a szombati harmadik foglalkozással nagy bajban lettem volna... Nagyon féltem ettől a foglalkozástól, de mostanra egészen tetszik, ezt érdemes lenne akár a középiskolai tanításba is bevinni, ha lenne ingyenes program és a dolog nem lenne gépigényes. A gyerekeknek egészen biztosan igen nagyon tetszene.

A hatodikban szakrajz volt az enyéimekkel. A vetületi ábrázolás témakőr végénél tartunk. A csapat nagy része nem veszi a dolgot komolyan – lásd fentebb, amit a házi feladatról írtam – és ami még rettentően zavar: állandóan, szünet nélkül beszélnek! Nem tudom mi a fenét lehet ezzel kezdeni: a pénteki óra után kétharmadának semmi dolga, a harmadik harmada meg műhelybe megy utána. Így vagy úgy, a lényeg, hogy ha fecsegéssel meg fegyelmezetlenkedéssel elvacakolják nekem az időt, hát tovább ott tartom őket. Erre nagyon-nagyon szoktak neheztelni. A szülőin is szóba kell majd ezt hozzam... Megmondtam nekik, hogy sok mindent lehet csak azt nem hogy a feladatot nem végezzük el! Most a kúp mindenféle ferde síkokkal való metszését csináljuk. Sajnos hogy nem nagyon tudom a többség érdeklődését felkelteni – pedig nagyon érdekes dolog. (Nem tudom, mennyi bajom lesz a hétfőn elkezdeni szándékozott axonometrikus ábrázolással...)

Pénteken volt egy hetedik óra is. Edina osztályában vagy hatan érettségizni szeretnének, kértek korrepet... A hetedik óra neki is nekem is jó, a 37-s rendelkezésre áll. Most már ment a szerver, most már rendelkezésre állt a kivetítő. Évával nem sok adatbázisos feladatot csinálnak (tavaly Erika tanította őket de az év majdnem felét, többet is talán én dolgoztam velük mert Erika tartósan betegállományban volt), szóval nem sok adatbázisos feladat volti ebben az évben, hát mondjuk ezen lehet segíteni. Azzal foglalkoztunk, persze SQL-lel (a QBE rács csal lúzereknek való bohóckodás). Azt viszont nem értem, hogy Éva az érettségiről miért nem mesélt el neki, minél többet. Vagy megtette, csak a diákok letagadják? Nem tudom. A srácokkal tehát, mind a hárommal :) SQL-ben egyszerű lekérdezésekkel adatbázist kezeltünk, nem nagyon reagáltak, nem tudom miért voltak annyira megszeppenve, de remélem majd később feloldódnak.

Délután hamar elcsendesült az iskola... Kicsit a naplóellenőrzőssel bíbelődtem, aztán a szombati foglalkozásra készültem. HTML, XML... Sajnos eléggé kevés időm maradt rá, de hát ebből kellett valamit kihozni. Nem maradtam sokáig... Este Pöttyösben feltettem az asztali gépre a Premier-t, a filmet kipróbáltam vágni szerkeszteni, nagyjából meglenni éreztem vele. Az AudaCity egyszerűbb történet, ingyenes program, nem is annyira gépigényes. Nagyon fáradt voltam, el-elaludtam az asztali gép előtt, a kis gépen a másik foglalkozásra készülni már nem is volt energiám