Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

KKV, LibreOffice

(#2912) 2017. április 26., szerda

KKV: ez kis- és középvállalatot jelent és ezzel illetik azt a képzést amit tavaly szeptembertől (valójában csak október közepétől) végezzük. 300 (valójában sokkal több) óra nyelv, 160 óra informatika és valami 80 óra gazdasági ismeretek. A végén vizsgát lehet tenni, OKJ-s papírt lehet szerezni.

Ebből nekem az informatika jutott. Irodai alkalmazásokat és Internet használatot kell tanítani (az utóbbit persze hogy nem, amennyi kell annyit mindenki tud maga). A szövegszerkesztőre azt mondják, ismerik, a feladatok megoldása során persze kiderül, akad még abban is sok újdonság a számukra. A táblázatkezelővel kapcsolatban már sokkal több új dolgot csinálhatunk, a prezentációkezelőt szinte senki sem ismeri. A WEB lap készítés is teljesen újdonság számukra.

Windows-os környezetben, Microsoft Office-szal tanítunk. Fel sem merült más… Múlt pénteken azonban gond akadt: a suliban „Szakmák éjszakája” című rendezvény volt, többek között Marótiék valamilyen programjának a bemutatója ez pedig pont abban a gépteremben (és abban az időszakban) ami a képzésé szokott péntekentként délután, este lenni.

Nem volt mit tenni, sem azt nem akartam, hogy a foglalkozás elmaradjon, sem azt nem tehettem hogy kiebrudalom őket abból a teremből! Tulajdonképpen még jól is jött: emlegettem nekik (és emlegetem is folyamatosan), hogy a szövegszerkesztő az nem Word, a táblázatkezelő az nem Excel és a prezentációkezelő az nem PowerPoint – van más is. A hátsó, a 37-es teremben volt a foglalkozás, az pedig Linux operációs rendszerrel (SuLix) felszerelt gépeket jelent, ezeken pedig LibreOffice az irodai csomag.

AZ egyik hallgatónak volt csak eleve rossz véleménye – nem tapasztalatokra alapozva ahogyan elmondta, mert LibreOffice-t még soha sem használt, de tudta; hogy az rossz – a többiek érdeklődő kíváncsisággal vették a dolgot. Végül is lassabban haladtunk jóval, mint terveztem, de nem baj! Egy táblázatkezelő feladatot csináltunk meg és elkezdtünk egy prezentáció kezelőt, de annak csak a grafikai alfeladatát csináltuk meg a SuLix valamelyik bittérképes képkezelőjével (négy is elérhető a gépen, a felkészüléskor azt választottam ami számomra a legkevésbé volt ismeretlen).

Nem terveztem ilyen foglalkozást, de azt hiszem nem volt haszontalan. Szinte biztos, hogy a hallgatók többsége soha sem fog LinreOffice-szal dolgozni, ezért vagy azért… De már az is eredmény, ha tudnak arról, hogy van ilyen lehetőség, és hogy ha akarják igénybe venni, semmit, szinte semmit sem kell érte tenni (letöltés, telepítés – megvenni nem kell), másfelől pedig ha mint feladat jön szembe, nem lesz teljesen ismeretlen!

KKV

(#2905) 2017. május 10., szerda

Már régóta akartam írni a „Kis- és középvállalkozások ügyintézője” (röviden ez a KKV) képzésről, majd lehet, meg is teszem, de most olyat hallottam ami nagyon felbosszantott – és sajnos lehet, elég rosszul jöhetek ki belőle.

Informatikát van lehetőségem tanítani. Ez nagyjából a közismereti (közép- vagy emelt szintű) érettséginek felel meg, adatbáziskezelés nélkül, természetesen programozás nélkül). A csoport létszámok, az a létszám akik tényleg járnak, nagyon kicsik. Az egyenes félévesek olyan másfél hét múlva vizsgáznak. Az egy dolog, hogy az illetékes Hatóság (nem akarom leírni a nevét mert még kapok a fejemre hitelrontásért) csak olyan egy másfél hónapja tett közzé minta vizsgafeladatokat. Ennek hatására sajnos megcsappant a vizsgázói kedv. Pedig fontos lenne, hogy sokan, hogy lehetőleg mindenki vizsgázzon. Ez persze csak illúzió, a beiratkozottak egy részét soha egy másik részét csak az első pár alkalommal láttuk. Ki ezért, ki ezért elmaradozott. Ez felnőttképzésben azt hiszem nem szokatlan, ám a minta vizsgafeladatok publikálása után még olyanok is visszaléptek attól, hogy vizsgázzanak, akik korábban a vizsgát biztosra mondták.

Ha lehet fokozni, megtették: most, másfél héttel a vizsga előtt jelent meg a módosított minta vizsga feladatsor gazdasági ismeretekből, ami állítólag nehezebb, mint az előző. (Ha könnyebb lett volna, akkor is piszokság lett volna a módosítás, hiszen a korábban publikált nehézségű feladatsorok alapján dönthetten nem kevesen úgy, hogy nem vizsgáznak.)

Azt hiszem, úgy gondolom, feltételezem, ha az első turnus lement, ha az egyenes félévesek levizsgáztak, értékelik majd a képzést. Azt nem tudom, szerepel-e majd az értékelésben az, hogy késve indították, tehát nincs meg, egészen egyszerűen nincs meg az ígért óraszám (amikor ezt felvetettem, az volt a javaslat, hogy egyéni konzultációval ki lehet pótolni), az értékelésnél nem tudom, hogy szerepel-e majd hogy nem volt nagyon sokáig kimeneti követelmény, szerepel-e az, hogy a tematika is elég zavaros (informatikából címszavak egész halmaza!), és szerepel-e majd az értékelésben az hogy most, ennyire későn jelentősen módosult a kimeneti követelmény. Az viszont tartok tőle, szerepelni fog hogy a mi, a képzésen tanítók munkáját marasztalják majd el, mert persze kit lehet elmarasztalni mint Nemecsek Ernőt (azaz nemecsek ernőt)!

És ha ez nem is történik meg: a tapasztalatok, félek, erősen csökkentik majd a kedvet e képzés iránt, félő, hogy ősszel érdeklődés és jelentkezők hijján nem fog indulni csoport.

… amit igen nagyon sajnálnák…

Recto, verso

(#2777) 2015. június 17., szerda

Recto: egy előrehozott informatika érettségiző srác a dokumentumokat, könyvtári dokumentumokat húzta. Ezt a tételt nem szokták szeretni. Nem is szokták nagyon tudni… A srác kis akadásokkal, majdnem szóról szóra mondta, amit annak idején a középszintű szóbeli tételekről írott könyvemben megfogalmaztam, még a könyv meghatározásával kapcsolatos szabvány számát is említette. Fantasztikusan végigmondta mi micsoda, az ISBN és az ISSN (remélem jól emlékszem) betűszavak feloldását is. Nagyon ritka, hogy egy diák ennyire megtanulva valamit (az csak zárójelben, hogy ennek semmi köze a tantárgyhoz, hely sem kellene, hogy nagyon legyen a középiskolai közismereti informatikában – ám ez semmit sem von le a srác teljesítményéből).

Verso: A diák a WEB-es keresést húzta… Mondja mondja, túl sok konkrétum nincs benne. A kereső neki a Google és slussz. Miért akarunk többet? OK, akkor így: egy cetlire felírtam neki a keresőkérdést: „Hol nyugszik Alexandra Pavlovna?”. A srácot nem lehet zavarba hozni, a Google kereső rovatába beírja… Ezt… Nem keresőszavakat, nem kereső kifejezést, hanem ezt a mondatot. Így. Akkor ezt így most hogy? Így keres akkor is ha csak magának keres, nem vizsgán azt bemutatandó, hogy tudja a keresőt használni? (Végül is kiderült: Fő utca 20. szám alatt… Az sajnos homályban maradt, melyik településen… [Persze hogy Ürömön...])

Képtelenség?

(#2774) 2015. május 24., vasárnap

Az informatika tanári levelező listán ilyentájt, a középszintű közismereti gyakorlati érettségi után, amikor a listán jelenlevők egy jó része dolgozatokat javít, megszaporodik a forgalom. A tartalma legalábbis érdekes, nem nagyon értem, hogy a javítással kapcsolatos értelmezendő kérdésekre miért ott keres választ valaki: nem jogalap az, hogy más ezt meg azt mondta… Mindegy, megbeszélni hasonlókkal biztosan jó.

Már a fentieket sem egészen értem – de ez annyira nem fontos –, azt viszont egyszerűen nem tudom felfogni, miért nem figyel valaki levelező listára küldött levél esetén arra, amit remélhetőleg (nem, biztosan nem) tanít is, miszerint az amit ír, elküld az ember legyen arányos azzal, amit beidéz. Ma olvastam egy levelet, a digest változatra módra válaszolt valaki, két szó: „Nagyon köszönjük!” és ezért, ezért a kettő szóért 1025 szó került be a levélbe. Borzasztó arány! OK, valaha minden más volt: modemmel értük el a net-et ami forgalomkorlátos volt, ahol a forgalom mennyiségéért – nem mint most, a tényéért – kellett fizetni, igaz: valaha a szabályok is betartandóak voltak a közösség önszabályozása volt erre a garancia. Ma egy szakmai listán, egy informatika tanári listán ilyet lehet… (És senki sem szólja meg a levélírót… Persze lehet magánban jelezték neki – én biztosan nem: bosszant ugyan de már nem érdekel annyira, hogy listára írjak emiatt…)

Tényleg ennyit változott volna a világ? Képtelenség ilyen egyszerű szabályt betartani?

Chrome vs. Firefox

(#2680) 2014. október 16., csütörtök

Tegnap este átbicikliztem a suliból Kelenföldre, anyós gépét megcsinálni. A hibát kijavítani nem, de a problémát elhárítani azt sikerült. Korábban jelezték, hogy anyós gépén nincs hang. Aztán pontosították, pontosítottuk, hogy bizonyos esetekben, bizonyos youtube lejátszásoknál néma a gép. Átkerekeztem, megnéztem. Az volt a baja, hogy a youtube videók egyike-másika néma volt, fura módon nem mind. Aztán kicsit jobban elmerülve a vizsgálódásokba, kiderült, hogy a felvétel néma nem a gép, mivel más hanghatások olyankor is voltak amikor a némának bizonyuló felvétel lejátszása ment. Nem tudtam mást kitalálni, mint hogy megnézzem, mit tesz ha nem azzal, amivel szokta azaz chrome-mal hanem mondjuk firefox-szal nézi meg és láss csodát -- azzal ment, volt mindennek hangja, de mindennek amit csak végigpróbálgattam. Számomra rejtélyes a hiba, anyósomnak azonban a megoldás teljesen megfelelt: csináltam egy ikont ami mindjárt a youtube-t nyitja de most már nem chrome-mal hanem firefox-szal... Nem vagyok igazán büszke rá, mert nem a probléma lett megoldva, csak kikerülve, végül is az ok megmaradt – és fogalmam sincs, hogy mi a csuda lehet ez...

Miért felesleges az informatika?

(#2652) 2014. szeptember 10., szerda

2652–miert-felesleges-az-informatika

 

A középiskolai informatika oktatást az utóbbi évben erősen visszanyesték. Persze, a duplagondol alkalmazásával ezt lehet fejlesztésnek, ezt lehet előremutató progresszív dolognak tekinteni de legalábbis annak mondani, ettől még a tény tény marad: kevesebb óraszám, megtaníthatatlanul sok tartalom. Ez jutott eszembe a mellékelt képernyőképet látva. Egy tanfolyami jelentkezési lap kitöltése kapcsán vettem észre, hogy aki ezt csinálta – pedig a Word dokumentum meglehetősen összetett táblázatos (miért nem táblázatkezelő? OK, ez is megteszi), szóval aki megszerkesztette, dolgozott vele. És a végén: szóközzel pozícionál. Tabuláció nem lett volna jobb, elegánsabb, megfelelőbb...? A kérdés persze felesleges (mint ez az írás is), a kérdés csupán költői, mivel azok, akik most középiskolások, ilyet már nem fognak tudni. Mert ezek szerint nem kel. Így jó – bár ez valaha durva hibának: nem hibának, hanem durva hibának számított volna. (Hamarosan megjelennek majd a dokumentumok, amikben a sor végén a szekeszttő Enter-t nyom, és arról sem lehet, nem érdemes majd semmit szólni.) Így van ez jól...

Szigorlat

(#2597) 2014. június 11., szerda

Hetedikén volt a főiskolai képzés másodévén a szigorlat. Nem bajai a képzés, mert a bajai főiskola szabadulni akar ettől: nem vettek már fel elsőéveseket ebben a tanévben, a másodéveseket pedig átadták a Pécsi Tudományegyetemnek. (Csak a harmadévesek képzése és államvizsgája maradt Baján) Megvolt tehát a szigorlat. A helyszín most már nem a Budavári Iskola volt, mint eddig évről évre mindig, hanem a Fáy. Olyan kevés a hallgató, hogy a Várban a bérleti díjra nem futja, ezért lett más a helyszín. Feltehetően, pontosabban: sajnos valószínűsíthetően most volt ilyen szigorlat utoljára: mivel elsőévesek nincsenek, egy év múlva ilyenkor másodévesek sem lesznek, szigorlat sem lesz. Kár, de hát ezen elmerengtem már korábban is, most nem ezt akarom ismételgetni, hanem a szigorlatról írni...

A bajai főiskola rendelte úgy, hogy a szigorlat előtt egy beugrót kell tartani, gyakorlatot, Word Office alkalmazásokkal Word, Excel, Acces és PowerPoint feladatok megoldásával abszolválják ezt a diákok. Soha sem tudtam meg, eredetileg ennek a kivitelezését a Főiskola miként gondolta ahogyan azt sem, miért kell egy elméleti vizsga előtt ilyen gyakorlatot tartani, miért kell egy felsőfokú képzésben alapvetően középfokon számonkért dolgot beilleszteni, ha csak nem azért, mivel a képzésben résztvevők eredetileg, középiskolás korukban informatikát nem tanultak vagy nem tanulhattak. (Persze, ahogyan módszeresen kerül a középiskolai informatika oktatás elsorvasztásra, a helyzet pár év múlva megint ilyen lesz). Mi úgy abszolváltuk, hogy a beugróra készítettem a vizsgázók létszámánál valamivel több feladatot, az érettségi feladatok után vagy azokat kicsit átalakítva: ahol kellett lerövidítve, ilyen például a szövegszerkesztés, ahol meg szükséges volt, kibővítve, ilyen volt az adatbázis-kezelés.

A feltehetően utolsó szigorlat így zajlott: szombaton nyolc körül értem be a suliba. Szerencsére vészesen kapkodni nem kellett. Előtte való nap, pénteken délután kikerestem a feladatokat, a hozzájuk való forrás állományokat a vizsgákra használt megosztott, a vizsgázók számára csak olvasásra elérhetővé tett mappába másoltam. A feladatlapokat lenyomtattam, beborítékoltam. Ellenőriztem, hogy az elkészített feladat szövegébe a megfelelő azonosító került-e beírásra, aztán hogy az egyik, találomra kiválasztott azonosítóval bejelentkezve tényleg csak olvasható-e a nyers állományok mappája és írható-e a saját mappa. Ezzel a beugró előkészítve, még megcsináltam a húzótételeket is.

Szombat reggelre nem maradt már tennivaló más, mint kiszellőztetni a termet. Aztán kilencre összegyűlt mindenki, azt hiszem mind a kilenc hallgató még soha sem volt így egyben – én legalább is nem emlékszem rá.. A hallgatók feladatot húztak, nem mindenki volt elégedett azzal, amit a véletlen neki juttatott. Érdekes, egy olyan kollegina adott ennek leginkább hangot aki táblázatkezelést (azaz nem adatbázis-kezelést) húzott. Mivel az értékelésre nagyon kevés idő marad – a beugrót azonnal követi a szóbeli – ezért nagyon figyeltem, körbejárva szemmel tartottam azt, ki miként halad a feladatával. Mit mondjak – ilyenkor kell rádöbbennem, hogy bizony van alapja annak, hogy felsőoktatásban ilyen, középiskolában elsajátítandó dolgot kell számonkérni. (A SzÁMALK képzéseiben, OK az nem felsőoktatás, úgy emlékszem korábban volt ilyen tantárgy, mindig másként hívták, volt hogy ECDL kompetenciák, volt hogy Office alkalmazások, de a lényege az volt hogy ilyemsit lehetett tanítani és kellett számonkérni. Azt hiszem semmi sem mutatja jobban annak a döntésnek az idiotizmusát, nem tudok visszafogottabban fogalmazni, amelyik elsorvasztja a középiskolai informatika oktatást, mivel annak ezt, ilyesmit kellene készség szintig elsajátíttatnia...) Nehezen ment a hallgatóknak nagyon... Az eredmény? Hát erről csak annyit hogy dolgozott mindenki, és hogy nem akartam volna senkit sem emiatt elvágni a vizsgázás lehetőségétől, azt hiszem ez jelzi mekkora a távolság aközött ami született, és aközött, amit szerintem egy informatikustól el kellene várni.

Azt hittem a nehezén túl vagyunk, pedig nem. Következett a szóbeli. Pont egy tucat tétel van ezeket nem én szerkesztettem és sajnos a képzés ideje alatt átszerkesztetni sem volt módom. Pedig nagyon kellett volna! Addig rendben, hogy a tételek között a könyvtárgépesítés is szerepel, ez OK. Az is rendben van, hogy elég nagy súllyal szerepel az adatbázis kezelés, ez a képzést tekintve fontos. Az már megkérdőjelezhető, miért kell egy gyártó egy termékét (Microsoft Access) tételesen néven nevezve szerepeltetni az egyik tételben, ami csakis erről szól! Az is rendben, hogy jelölőnyelvvel kapcsolatos tétel is van (HTML), bár az már annyira nem, hogy egyetlen tanított informatika tárgyban sem szerepel tematika szinten ez (egy felvetett kérdésemre azt a választ kaptam, hogy oldjuk meg egyik tárgyban – ami OK, de akkor miért nem lehet a tematikába is belevenni?) Az is szép dolog, hogy szerepel tételben a programozás, bár ennek még a bemutatására sem elegendő a képzés ideje nem hogy valami fogások megtanítására. Nagyon hiányoltam mind a képzésből, mind a tételek közül az XML-t, pedig ennek kapcsán elméletben is sok szépet meg lehetett volna tanítani és ami szerintem alig túlbecsülhetően fontos, ehhez nagyon is lehetett volna kapcsolni gyakorlatot, magát az XML-t és/vagy egy XML interpretációt, mondjuk az SVG-t (az elég látványos ahhoz, hogy akinek tanítják, szeresse csinálni.) Szerepel durva hiba is a tételekben, a WEB lap készítés kapcsán a Dreamwaver, hát ezt finoman szólva ignoreáltuk, mi a csudának egy, ráadásul fizetős alkalmazás fogásait számonkérni (amikor persze tanítani nem tudjuk?) Szóval a tételek olyanok, amilyenek, eleget beszéltünk róla a foglalkozásokon, a legutolsón konkrétan végigmentünk mindegyiken, végigvettem melyik mit tartalmazzon kifejtés szinten.

Azt hiszem, soha még ilyen rossz hatásfokkal nem dolgoztam...

Alapvetően nem fecsegtem túl sokat, de ezt meg is mondtam a felkészítés során, a vizsga nem tanítás, itt a vizsgázó beszél, a vizsgáztató meg értékel, csendben, belebeszélés és főleg: kiigazítás nélkül. (Nemsoká' érettségi, végigszenvedhetem majd, hogy a kollégák, a legpozitívabb pedagógiai indíttatásból, nem tudván elviselni, hogy rossz dolog hangozzon el vagy a jó nem, ha a felelő nem mondja, hát mondják ők a jó feleletet, pedig vizsgán ezt nagyon nem kéne...) Szóval én csak hallgattam, ha a felelő a végére ért, akkor kérdeztem párat...

Az első felelő egy ezen a szinten nem könnyű tételt kapott, hálózati elemek. Dícséretére legyen mondva, szépen megtanulta, bár voltak benne hibák (ami nem katasztrófa), és kérdésekre nem tudott mindig válaszolni (ami viszont kár). Egészében derekas teljesítmény volt. A második felelő egy nagyon elméleti tételt fejtett ki, az információról beszélt, bár inkább felolvasta amit a felkészülés alatt leírt – ezzel sincs semmi baj. Azzal már inkább, hogy emlegette az adatvédelmet, és azt írta körül, hogy ez védelem – az adatnak :( Pedig erről beszéltünk...! A harmadik felelő azt az ominózus Access-es tételt fejtette ki amit emlegettem fentebb. Végül is szépen feldolgozta, bár azt nem értettem (szerintem ő sem), miért negyedik generációs fejlesztőnyelv ez, de hát végül is nem feszegettük, a felelet szintén derekas teljesítmény volt. A következő felelő egy fiatal kollegina, a WEB hely tervezéssel, CSS-sel PHP-val foglalkozó tételt fejtett ki. Na ez az amihez em votl tantárgy, feldolgoztuk a lehetőségekhez képest de hát kevés volt az. A felelet ott volt rendesen, bár kicsit kapkodós volt, kicsit kevesebb szóval több infó talán jobb lett volna, de végül is a tételt kifejtette, ebben is ott volt a felkészülés, a munka... A következő felelő a TCP/IP és ehhez kapcsolódó témaköröket kellett elmondja. Kellett volna... A kolleginát foglalkozáson nem sokat láttam, ami persze még nem ok arra, hogy ennyire semmit se tudjon a tételről. Pedig ez megtanulható, erről volt elég idő beszélni – beszéltünk is – ez informatikusnak akkor is fontos, ha humán informatikus. Ez volt aznap az első eset amikor komolyan gondoltam arra, az eddigi szigorlatok történetében először ennyi, elégtelen, jöjjön még egyszer! A következő felelő talán a legjobb tételt húzta, adatbázis modellek.... Ezt is kidolgoztuk, volt hozzá elméleti foglalkozás, gyakorlat is (ha csak Access-szel is). Ha az előbbi felelet mellbevágóan kevés volt, ez még annál is kevesebb, ez volt az amikor maga a felelő ismerte el, hogy ebből bizony semmit sem tud. Ha eddig mérges voltam, ez volt a tanácstalanság pillanata. Kivágjam? Vagy húz még egyet? Az utóbbi, bármennyire is más a véleményem, azt gondolom mindenkinek jár még lehetőség, lehet, hogy peches és csak pont ezt az egyet nem tudja... A másodjára húzott tétel pedig legalább olyan jó tétel volt, kézzelfogható, olyan, amit csináltunk a gyakorlatban is – igaz, sajnos régen. A HTML nyelvről kellett beszélni. Kellett volna... Erről sem mondott a kollegina sajnos sokat... És akkor igen finoman fogalmaztam! Ahogy előző, úgy ennek a felelőnek a kérdését is félretettem... A következő felelő – megfelelő felelőszám után egy-egy tételt visszatettem – ismét az információról beszélt, ez rendben is volt, korrektül elmondta amit kell, bár a lottószámok információtartalmára vonatkozó kérdésnél nem votl elég ravasz a képlet értelmezésével kapcsolatban, sebaj... A következő tétel valóban nem könnyű – bár az adatbázisos feladatok során ezt erőltettem, az SQL-ről kellett: inkább azt mondom: lehetett volna beszélnie, nekem ez nagyon tetsző tétel. Neki nem, sajnos... Ez is gyenge – ha nem igyekeznék kerülni, hogy sértő legyen, azt mondhatnám: pocsék! - felelet volt... A következő felelő a másik Access-es tételt fejtette ki. Az indítás ijesztő volt, az Access-t táblázatkezelőnek nevezte, de ezt tekinthetjük véletlen bakinak, a többi amit elmondott rendesen ott volt.

Ennyi volt – kis csapat, ám nekem mellbevágóan negatív élmény volt, hogy kilenc főből három, a csapat harmada olyan feleletet adott, hogy... Na mindegy, maradjunk abba hogy a minimumot el nem érő szinten abszolválták. Mivel azonban a másik két tárgyból elfogadható volt a feleletük, végül is a szigorlatuk elégségessel megvan (egy különmegállapodással kettejük kapcsán), viszont semmi sem haszon nélkül való. Bár ez a haszon most semmire se jó, hiszen jövőre egészen biztosan nem lesz ilyen vizsga, azután meg a csuda tudja. A tételeket mindenképpen frissíteni kellene. Mindenképpen összhangba hoznia tárgyakkal, azzal amiről el is hangzik valami a foglalkozások során. Azt pedig valahogyan tudatosítani a hallgatókban, hogy felkészületlenül menni vizsgázni sem nem bűn, sem nem udvariatlanság, csak hát akkor megeshet, hogy kivágják az embert...

Esettanulmány

(#2543) 2014. március 24., hétfő

Szombaton kezdődött egy órasorozatom, másodéveseknek tartom, a címe körülbelül: „Esettanulmány weboldal fejlesztésére”. A tematikát csak sokadik kérésre kaptam meg, ami az alakját illeti látszik, hogy nem ugyanolyan mint a korábbiak. Ebből arra következtetek, hogy a tárgy alakulóban van. Pedig a másodévesek – ha a SzÁMALK, illetve és pontosabban most már egy ideje: SzÁMALK-Szalézi – szakközépiskola is felmenő rendszerben vezeti be az uj OKJ-t, szóval a másodévesek még a régi OKJ szerint tanulnak, tehát ilyen óraszerkezet volt már korábban is, sokszor...

Többször kértem, végül csak megkaptam annak a leírását hogy ebben a tárgyban mit is kell tanítani. Meglepő volt: alapvetően és szinte kizárólag csak gyakorlat (új anyag nem is hangzik el), HTML, CSS, DHTML (ez azt hiszem JavaScript akar lenni), PHP és SQL. Teljesen korrekt, a valóságot modellezi. A hallgatók nagyon nemsoká' vizsgáznak, ilyesmi lesz a vizsgán is, egy okkal több hogy aggódtam nagyon, mi is kerüljön feldolgozásra – a tematikától vártam a segítséget.

Hát, kaptam is meg nem is...

A leírás korrekt. Gyakorlat a 10 blokk (egy blokk másfél óra), két fős csoportokat kell alkotni és mindenki más feladatot választ, ennek a kidolgozása az órasorozat tartalma, majd az utolsó alkalommal beadják ami elkészült és egy prezentációt használva be is mutatják a teljes feladatból alaposabban kidolgozott részt – mert kell ilyen is.

Ez eddig rendben is lenne. Szombaton reggel megkeresett egy ott tanító kolléga – Zsolt jelezte, hogy keresni fog – aki elmondta, nem jó az ami a tematikában le van írva, nem így kellene. Több legyen (egyáltalán: legyen!) a feldolgozandókban részletes előírás mentén elvégzendő feladat, a kolléga konkrétan az érettségi feladatokra utalt, ami kissé mókás, hiszen itt szakmai informatikát tanítunk, és ebből az irányból bizony gyakorta le szokás nézni a közismereti informatikát... Szóval legyen részletes leírás mentén konkrétan megvalósítandó feladatrész is, ne csak ilyen mintakövetéses... OK, úgy lesz ahogy akarják ezzel semmi baj, nekem nincs kifogásom sem ez sem az ellen, de azért nem lenne rossz pontosan tudni, most akkor mi is legyen, mi az aminek az elvégeztetésével a hallgatók a sikeres vizsgára fel lesznek készítve? Megkerestem ezzel kapcsolatban levélben azt a kollégát, aki a hasonló tanulókőrt, pont erre a tantárgyra tanítsa, mert jó lenne ha egységesülnénk, majd meglátjuk mi lesz. (Jó lett volna korábban, nem az órasorozat megkezdésekor, de hát ez van...)

Epilógus

(#2391) 2013. június 25., kedd

Június 13-án, csütörtökön megvolt az utolsó informatika órám a 10.E számára.

Az ez évi órarendben az osztály 2 órája, a két csoport 2-2 órája hétfőn és csütörtökön volt, első és második órában. A németeseké volt első az angolosoké a második óra mind a kettő napon. A németesekkel hétfőn a 37-esben lehettünk az első órán, ott van kivetítő, a gépek is elviselhetően gyengécskék. (Az is jó volt, hogy a hetet a csoportommal kezdhettem.) Az angolosokkal hétfőn a második óra a nyelvlaborban volt. Itt a gépek jók de nincs kivetítő, így meg nehéz órát tartani. A csütörtöki második óra az angolosokkal is a 37-esben van, volt, ott rendesen lehetett nekik órát tartani (az első a németesekkel is). Egészében jók voltak a feltételek. A csoportok már nem annyira: az angolosokkal jobban lehetett haladni – lehetett volna, ha komolyabbak. A németesekkel a tempó kissé megfontoltabb volt. Egészében a 9. és a 10. évfolyam alatt, körülbelül 250 óra során a teljes középszintű érettségi anyagát oda vissza, begyakorlással átvehettük, illetve az emelt szintű irányában kibővíthettük azt WEB lap készítés során a HTML ismeretekkel, adatbázis-kezelés során az SQL használatával, illetve a programozással...

Megvolt az utolsó informatika óra – a srácoknak ebben a tanévben az utolsó. Nekem mindenféleképpen az utolsó. A következő tanévbeli tantárgyfelosztásban nincs informatika órám. A saját osztályomnak heti három elektrotechnika óra van beállítva – ezt szeretném én tartani nekik. Ez és az osztályfőnöki óra az négy óra – többet a mostani fenntartó helyettesként egyszerűen nem engedélyez. (Sem nekem, sem Tóth Lacinak, sem Edinának; ő is nagyon neheztelt, hogy bár szeretne jövőre magyart is, történelmet is tanítani, de neki heti kettő a limit, egyszerűen nem tarthat magyart!)

Csütörtökön megvolt az utolsó informatika óra, a srácok egy részének is az utolsó: a 26 fős osztályból 11 fő előrehozott formában elkezdte az informatika érettségit (a gyakorlatit már letették, mind elégséges vagy jobb) azaz ha a szóbelin nem buknak ki – nem fognak – akkor nekik sincs több ilyen óra.

Csütörtökön megvolt az utolsó informatika órám, 1989 őszén tartottam ilyet először az akkori kilencedikeseknek, heti egy órát. Kéthetente volt reggelente dupla óra nekik. Emlékszem, hogy HT 1080Z iskolaszámítógépek és nagyképernyős fekete-fehér TV-k voltak a mostani 37-es tanteremben. Akkor annak a hosszabbik felén volt a tábla. Az ablakok között, falra szerelt konzolokon voltak a TV-k, alatta asztalon a számítógépek. A diákok az óra egy részét középütt ülve hallgatták végig, az óra második felében kettesével, hármasával a fali konzolra tett gépek, TV-k előtt tettek-vettek. BASIC nyelven írogattunk programocskákat, ez volt akkor a tantárgy. Sajátos, hogy azt akkor közvetlenül a gyakorlatban nem lehetett használni, mégsem vonta kétségbe senki a tárgy szükségességét, ma meg amikor szinte mindent gépen lehet, kell csinálni, ma felvetődik a tárgy feleslegessége...

Szóval HT 1080Z iskolaszámítógépeken programokat csináltunk, másra nagyon az adott gépen lehetőség sem volt, nem volt operációs rendszere, állománykezelése, perifériakezelése... A program készítését tovább nehezítette a sor-orientált szövegkezelés, egy-egy programsort egészében lehetett javítani, nem karakterenként ami ma már természetes. Még a neve is más volt a tantárgynak, számítástechnikának hívták... Az akkor ötödikesnek nevezett osztálynak is volt számítástechnika, ők akkor technikusok voltak: a képzés akkor a 12-kel érettségivel és szakmunkásvizsgával végződött, aki akart maradhatott még egy évet és technikus lett. Nekik is heti két óra volt...

A következő (talán a rá következő?) évben PC XT-ket vettünk, nem egy osztálynyit, hanem kevesebbet és fix lemez sem volt bennük. Hercules monitorokkal, ez színek kezelésére nem volt alkalas de a felvontása jobb volt, mint az akkro elterjedt CGA felbontásnak. Hajlékony lemezről boot-oltunk valamilyen egy lemezen (360kByte!) is elférő DOS-t, és a másik lemezen levő Turbo Pascal környezetet futtatva programocskákat készítettünk. (Akkor még az egyetemen voltam tanársegéd, az iskolai tanítás másodállás, óraadás volt. A főállásomban a munka zömét programozás tette ki, ez a kettő tehát elég jól kapcsolódott...) Itt már volt lehetőség gépkezelést tanítani: arról szót ejteni, mi az a file meg mappa, mire is lehet a gépet használni ha nem programozunk. Pedig a maihoz képes mennyire kevés dologra lehetett...

A következő lépés a fix lemezek beszerzése volt. Ezeket egy átdolgozott délután, este során én építettem be, utána boot floppy-ról majd formázni az 5 (!) megabyte (nem tévedés, nem gigabyte!) kapacitású fix lemezt. Ezután már arról boot-oltak a gépek, természetesen DOS-t csupán. A következő lépés a hálózat volt és a szerver: Novell NetWare 3.11-es a szerver, ArcNet a hálózat... A gépek ezután a boot-ot követően elindították a kapcsolathoz szükséges programot – ha jól emlékszem, a config.sys-ben kellett ehhez driver-nek beépülnie – és lehetett a szerverre log-olni...

Ez nagy lépés volt, sok mindennel ki lehetett a tananyagot bővíteni, emlékszem: habár Internet nyomokban sem volt, a szerveren volt Mercury, a gépeken pedig Pegasus, természetesen DOS-os és a gyerekeknek az E-mail kezelés alapjait lehetett tanítani... Még levelező lista is volt, bár mivel elszigetelt hálózaton, ezért olyan frenetikusan lenyűgöző a diákok számára nem lehetett. Ezt elég sokáig használtuk... Akkor már a terem a mostani, hossztengelye mentén való elrendezésben használódott: Az asztalok középen, U alakban. Emlékszem, amikor egyik nyáron kisebb festés volt a teremben, az asztalokat egyszerűen középre húztuk, letakartuk műanyag fóliával... Orsi óvodás volt még, akkor velem volt, kicsit segített ebben...

Aztán a szervert cseréltük le, aztán Novell 4.11-es lett, aztán az ArcNet hálózatból Ethernet lett (bár azt hiszem e kettő fordított sorrendben – mivel nem jegyeztem akkor le, mostanra elmosódnak a kontrasztok.). Aztán jött a Sulinet, gépeket is kaptunk, Siemens gépeket, amivel a terem felét felújítottuk, egy ideig csak azokon volt Internet... Aztán egyszerre lecserélhettük a terem gépeit, egy augusztus közepén jöttek meg a gépek, majd megszakadtam amíg kicipeltem a régi gépeket és beállítottam az ujjakat. Akkor már alapvetően nem az operációs rendszert tanítottuk (és messze nem Basic szintű programozást), hanem alkalmazást, előbb Win 3.11-esen szövegszerkesztést (azt hiszem WinWord 2.0 lehetett, de már magyarított), azután már táblázatkezelést is az Excel-lel, az Internet használatát, amikor mindegyik gépen lett net.

Aztán már nem az volt a kérdés melyiken van hanem az, mikor ne legyen, mivel hogy a tanórát zavarja... Akkor volt, hogy tömeges igény volt a délutáni szakkörökre, sorba álltak a gépek előtt a diákok a hatodik, hetedik órában... Aztán egy másik termet is berendeztünk, 2000 nyarán pedig megkaptuk a nyelvlabort, felszereltük az alagsorban a Degem termet sőt egy ideig egy második Degem terem is volt. Ez ma már nincs meg, alapgyakorlatos műhely, a mostani Degem gépei az alagsorban pedig és sajnos szanaszéjjel vannak, fele sem üzemképes. Nagy szenvedés is volt a 09.A egyik felével a heti kettő órából egyet ott tartani... A kettes még tartja magát és a 37-es is.

2005 óta központi követelményrendszer szerint történik az érettségiztetés ebből a tárgyból is (előtte évben olyan másfél tucat, azt megelőzően pedig csupán kettő fő érettségizett informatikából, akkor még nem a központi követelmények szerint, bár a próbaérettségi feladatsor sok segítséget adott abban, hogy miként állítsam össze a mieinknek a mi érettségi feladatsorait.)

Csütörtökön megvolt az utolsó informatika órám. Több ilyen órám nem lesz. Jó volt.

Emelt infó

(#2374) 2013. május 22., szerda

Közeleg a javítás leadási határideje...

Egy tucat dolgozat messze nem reprezentatív minta, az alább leírtak tehát legfeljebb pillanatfelvétel, nincs bennük semmi általánosítható... Idén a fizikai sorrendben javítottam a feladatrészeket, ilyen sorrendben esik pár szó a tapasztalatokról lentebb. Személyes adat nincs benne, a feladatok meg már bőven nem titokvédettek, azaz a közzétételnek nincs azt hiszem semmi akadálya...

A WEB lap készítő feladat szerintem kimondottan egyszerű volt (Vetési varjú). Kis képkezelést tartalmazott, ezt kettő kivételével mindenki abszolválta, egy ezen kettő közül is csak alig maradt el attól hogy a megszerkesztendő képe teljes legyen. Ez tehát nem állította a vizsgázókat nehéz feladat elé. Az egy szem HTML állományt egy valaki nagy valószínűséggel forrásban készítette, itt volt elírás ami pontvesztést eredményezett – pedig a WEB lap forrásban való szerkesztése szerintem igen derék dolog, szívem szerint nagyon is preferálnám, még ha középiskolai szinten nem is lehet a HTML nyelv (sajnos!) tananyag, amint mindenekelőtt tanítunk. És éppen ez az egy viszgázó egy apró elírással nem formáz meg valamit amit feltehetően egyénként tud. A többiek szintén vétettek apró figyelmetlenségeket, a fájl kiterjesztésének duplázása például, vagy a keretcím elhagyása feltehetően nem az ismeret csak a kellő figyelem hiányát jelenti. Banális hiba, szerintem ezen a szinten már nem lenne szabad hogy felbukkanjon ilyemi, de mégis: a képbeillesztés nem mindenkinek sikerült! (Ez talán arra mutat, hogy az állománykezelés nem elég hangsúlyos a tananyagban?) Egy valaki nem csinált linket, csak olyan formára hozta, egy valaki nem állította be a linkek színét. Egészében azt hiszem ez kimondottan könnyű feladat volt ezen a szinten és ezt az eredmények is visszaigazolták, ebben a kicsiny mintában mindenképpen...

A táblázatkezelő (Sikerfilm) feladat ezen a szinten „vékonyka” alapból ami a mennyiséget és olykor rafinált, ami a minőséget illeti, most az utóbbi azért annyira nem volt... (Még a négy órás teljes időből sem jut elegendő egy összetettebb táblázatkezelő feladatra.) Egy konkatenálás jelentett talán érdekes nehézséget. Az enyéimek közül ha jól emlékszem, akkor csupán hárman oldották ezt meg rendesen, ketten vagy hárman literállal (ami nem elfogadható), a többiek kikerülték a problémát és segédoszloppal oldották meg – ez önmagában nem baj, megoldás tehát pontértékes, de a konkatenálás ismeretének hiányát azért jelzi. Az INDEX() és a HOL.VAN() páros alkalmazása érettségin rutin, még középszinten is, hát még itt... Egy valaki oldotta meg ezt kikerülve, kritérium mezővel és AB.MEZŐ() alkalmazásával. Viszont a KEREKÍTÉS() használata bajos, talán ha ketten csinálták meg úgy, ahogyan a feladat kérte. Úgy látszik egészen egyszerűen nem értik a megjelenítésben és a számításban való különbséget. Sok-sok formázásért járt egyetlen pont, ez nem jó, de hát ezen a szinten nem formázni kell tudni... Meg persze pont sem marad ami erre ki- és szétosztható lenne. Meglepően szórnak az eredmények a táblázatkezelésben, pedig alapvetően könnyű feladatról van szó, feltehetően a végére maradt és egészen egyszerűen nem jutott rá idejük. Erre utalnak a teljesen üres oszlopok, ahova egyébként egyszerű képlettel kellett volna ezt-azt beírni.

Az adatbázis-kezelés (Természetvédelmi területek) szerintem átlagos feladat, ezen a szinten ennek nem szabadna nehézséget okozni. Persze ilyen összetettségű feladat megoldásához a QBE rács nem ideális eszköz, SQL-ben viszont világosak a feladatok. Érdekes, hogy – feltehetően – senki sem közvetlenül SQL-ben dolgozott hanem a QBE rácson igazgatta a feladatokat. Ezt furcsállom. Az enyéimekkel csak SQL-ben toltuk, nekik ez a természetes. Pedig lehet, egyikük sem fog emeltszintezni. Egészében ez a feladatrész közepesen nehéz feladat volt, azonban a megoldások nem igazolják ezt vissza. Eléggé szórnak az eredmények, akadt egy 100%-os is, de nem egy olyan, akinek a nem alapszintű lekérdezések során nagyjából fogalma sem volt arról, mihez is kezdjen a részfeladattal. Ez az egy vagy két vizsgázó nem hibásan készítette azt el – egészen egyszerűen képtelen volt a táblakapcsolatot a megfelelőre csinálni! A segítőkés Access az azonos nevű mezőket simán összekapcsolta akárha közük egymáshoz nem is volt, a vizsgázó meg bízva, túlságosan is megbízva az eszközzel amivel dolgoznia kellett volna de amit nem lett volna szabad gondolkodni hagynia maga helyett, el is fogadta ezt – persze hogy az eredmény még csak beszélőviszonyban sincs a megoldással! Mindennek van tanulsága, ennek – számomra – az, hogy nincs az SQL-nek alternatívája, nem szabad időt és energiát pazarolni holmi QBE rácsra. Az adatbázis-kezelés nem népművészet! Azon, hogy a közismereti érettséginek része, persze lehet vitatkozni, de ha már része, akkor tanítsuk komolyan: a QBE rács meg szerintem nem komoly eszköz. A feladatról: szép feladat (bár lehet, a közismereti közép- és emeltszinten lassan a természetismerettel és -védelemmel kapcsolatos tárgyú feladatok túlsúlyba kerülnek :)) talán csak egy UPDATE vagy egy INTO hiányzott belőle (bár a teleülésnév keresése a terület nevében azért ott volt!), ami ha meg is haladta a vizsgázók átlagos képzettségét, erről nem a feladat tehet...

Végül a feladatsor legszebb, legérdekesebb eleme, talán a vizsga gyöngyszeme, az amiért – azt hiszem – valaki emelt szintet választ informatikából: a program készítése. (Választás) Szabatosan: algoritmusok és adatszerkezetek, pedig a kapott feladatok jelentős részében semmi törekvés összetett adatszerkezet alkalmazására sajnos nem volt... Érdekes a nyelvek megoszlása: hat C, három Pascal, egy Java (NetBeans-szel) valamint egy VisualBasic, egy pedig egyáltalán semmi... (Nem értem, hogy aki ennyire nem konyít program készítéséhez – ezt azért programozásnak nem nevezném – az miért ezt a tárgyat és azt is miért ezen a szinten választja...) A feladat szerintem nem volt nehéz: fiktív választás fiktív eredményeinek feldolgozása. Jellemző az is, ez korábban is így volt, hogy amíg az első három feladatrész esetén igyekeztek megoldani, a programozáshoz van aki nem vagy alig nyúlt. Öt kivételével mindenki felépítette a program vázát. Fél tucatból azért elég sok ez az öt, aki érdemben semmit sem csinált ezen feladattípussal... Ők olykor érdekes módon kísérelték meg a lehetetlen és tettek próbát arra, hogy a semmire is szerezzenek akár csak egy vagy kettő pontot is. Egyikük elég mókásan három (!) sort mellékelt Pascal-ra emlékeztető nyelven két másik meg C jellegű pár soros forrásában az első feladat mondatszerű leírását adta) és az első egy-két, egyszerűbb részfeladatot meg is csinálta jól. Taktikának mondjuk helyes... Egy érdekes apróság: a Java-ban programozó vizsgázó kommentben üzenetet hagy a javító tanárnak... :) A programozás lett tehát ebben a kimintában legalábbis a legkevésbé megoldott feladat, ez várható volt, bár emelt szinten úgy gondolom, természetes hogy ezt meg tudja a diák csinálni. Hát nem az. A minta egyik fele (az az öt fő) azt hiszem csak plusz pontokat akart az emelt szinttel, se nem szerette se nem tudta azt, amit programcsinálás formájában kellett volna. A másik fele viszont szépen abszolválta a feladatot. Ami a programszerkezetet illeti, ott azért voltak hátborzongató megoldások, olyanok amikor valaki az észt erővel helyettesíti, amikor valaki a nyolc esetet sokszorosan összekapcsolt IF...ELSE szerkezetekkel oldja meg; nemtudom, ha nyolcvan párt indult volna a képzeletbeli választáson akkro azzal miként boldogult volna ezzel a stratégiával, de mindegy. A kód tisztasága, egyszerűsége és célratörő kivitelezése nem volt (talán nem is lehet) értékelési szempont... Egy kivételével mindenki konzolos módban oldotta meg (ebben a mintában), szerencsére a grafikus vacakokat is használó környezet csak egy volt és szerencsére olyan egzotikus nyelv sem akadt mint kettő éve (amikor még nem is volt listás!), nevezetesen a Python...

Összefoglalva: jó feladatsor volt, szépen kidolgozott; kár, hogy a közismereti informatikát az oktatásirányítás hosszas agóniával de gyakorlatilag halálra ítélte. Kár, mivel ennek a tantárgynak sok munkát, odafigyelést tartalmazóak a feladatsorai, javítási útmutatói... A konkrét vizsgaeseményről: érdekesek a végletek lehetnek. Egy dolgozat majdnem 100%-os lett, ha figyel arra hogy a WEB lap készítésnél a képnek legyen buboréksúgója és arra, hogy ne eggyel többnek számítsa a leghosszabb vetítési szünetet a sikerfilmeknél, az is lett volna. A másik az, aki bele sem fogott a programozásba – emelt szintre miért jön, akinek az egyáltalán nem megy? Taktika, amivel persze baj nincs, csak hát ez a tárgyra is rossz fényt vet, vethet (gyengék lesznek a vizsgaeredmények) amennyiben az, aki értékeli, ezeket a nem lényegtelen mellékkörülményeket nem veszi figyelembe... Az idei javítás nem indult jól (a megbízólevél még mindig sehol), és csak remélem, hogy lesz még majd máskor is ilyen (mármint javítás, mármint ilyen tantárgy), mert lassan semmi mód lehetőség ilyesmivel foglalkozni nem lesz. OK, tudom, változik a világ de van, hogy olyasmi vész el aminek nem lenne szabad...