Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Adafor

(#2726) 2014. december 24., szerda

2726--adafor

Kevés informatívabb párbeszéd panelt láttam eddig :)

A múlt nap a gép induláskor jelezte, hogy van nem feldolgozott üzenet. Leszarom, gondoltam magamban, lecsaptam az üzenetet aztán tettem amit akartam a gépen. Erről meg is feledkeztem...

Ma el akartam indítani... Kicsit gondolkodott, majd a F-Secure tűzfala jelenti, hogy egy alkalmazás (naná hogy az ADAFOR) kiszolgáló alkalmazásként akar működni. Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy fogadni is akar netről ezt-azt.

Na na... A kis pajkos... Ezt eddig nem csinálta. Az OK, hogy az F-Secure figyelmeztetni szokott, miszerint az alkalmazás net-re akar kimenni, ezt szoktam is engedélyezni. De miért kellene az ADAFOR-nak kiszolgáló alkalmazásként működnie? Ezt megtiltottam neki, mire kis gondolkodás után durciból dobott egy hátast, kijelentette amit ilyenkor ki szokott jelenteni (értelme semmi), majd jelentést küldött a Microsoft-nak (innen is üdvözlöm őket habár erről azt hiszem végképp nem ők tehetnek, de ez a hibajelzős mechanizmus azt hiszem eléggé tartalmatlan). Utána ezt az okos szép üzenetet küldte – az ADAFOR – miután bosszúból még elrinyálta azt is hogy nincs elég lemezterület. Ha neki 6 giga nem elég, akkor egyszerűen dugja fel magának!

[Update] Csak akkor hagyta magát ez a nyüves, ha engedtem, hogy mint internet-es kiszolgáló működjön, nem értem miért, régebben nem volt ilyen. Így viszont megy, leszedtem az üzenetet ami persze semmitmondó hülyeség volt, de hát az ADAFOR-nak mennie kell... Hja, és ennyit az üzenetei értelmességéről – pont, hogy semmi köze a lemezterület méretéhez annak, hogy nem ment. Az hogy kiszolgálóként akar menni nyugtalanít, agyon is vágom menten, nekem ne kémkedjen ez a vacak itt a háttérben!

HIX

(#2723) 2014. december 10., szerda

Meglepett... Reggel pottyant be a postaládábma a HIX MOBIL mai digest-je... Valaha sokat olvastam ilyeneket (bár nem a MOBIL-t hanem a GURU-t és a MÓKA-t, egy ideig a VITA-t is, bár az szinte mindig csak flame volt), de már nagyon régóta nem láttam ilyen levelet. Ez a net hőskora – nekem legalábbis az – amikor nem WEB-et használtunk mindenre, amikor a program nem a WEB böngésző volt, hanem az e-mail, és a levelező. Hja, és levelező program, nem WEB-es levelező, természetesen... A mostani HIX digest (ez csak digest-ben terjedt) alig olvasható a Chrome-ben futó Gmail-ben, apró courier, new betűkkel íródott... MI a csuda lehetne az ellenszere annak hogy ami ma korszerű és ami egészen elképesztően gyorsan avul el, az azzal csinált dolgok holnap is értelmezhetőek, olvashatóak legyenek?

Mezőgazdasági munka

(#2711) 2014. november 27., csütörtök

A facebook sok mindenre jó, főleg elcseszni az időt haszontalan olvasgatással. Haszontalan általában, mert az ottani anyag nagy része megosztás, azaz olyan dolgok bukkannak fel amik a neten másutt már megvannak, új tartalom kevés van. Ritka az eredeti anyag, kép vagy szöveg pedig azt hiszem, ezek a legértékesebbek... Mindegy: a facebook olyan, lehet minősíteni, ettől még ilyen marad.

A sok haszontalan dolog mellett persze van érdekes is. Nem tudom, miként találtam rá, egy olyan csoport írásai tetszenek, aminek ez a neve: „Surranótárs ,valaha voltam sorkatona klub”. Az írások zöme persze itt sem nyűgöz le, viszont van ami igen, egészen érdekesen, szemléletesen írnak egyesek...

Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy érdemes lenne leírni – talán közzé tenni is, ezt még nem tudom, ezt még kigondolom – olyan dolgokat amiket ott és akkor tapasztaltam...

Egyetemi felvételi, sikeres felvételi után kaptam meg a behívó parancsot, 1978. augusztus legvégén kellett vonulni. Egy hónap alapkiképzés volt, utána mezőgazdasági munka. Kalocsán voltam mindvégig, 1978 szeptembere és 1979. augusztus legeleje között, csak ezen a kettő hónapon másutt. 1978 októberét és novemberét a Fülöpszálláshoz tartozó Balázspusztán töltöttem. (Most megnéztem a Google térképen: hát ez az amire emlékszem: valami a nagy semmi közepén, a térkép szerint sincs ott semmi. Akkor egy állami gazdaság volt, azért kerültünk oda.) Különösen sok okom az egész tizenegy hónapra panaszkodni nincs miért, azonban ez a két hónap egészen nagyon remek volt! Az ottani állami gazdaság alkalmazott minket. Már nem emlékszem mennyien voltunk, de talán egy egész század. Egy vagy két csepel, a sofőreikkel, akik háromszornyolcasok voltak, akkoriban még 24 hónap volt a katonaság, csak nekünk, egyetemre felvett gyerekeknek volt egyben elsőre 11 hónap (egy egyetem utáni hát hónap ígéretével) A századparancsnok egy egészen fiatal hadnagy volt, szerintem akkor végezhette a tiszti főiskolát. Nem magas pali volt, szeretett a mondat végi szavakat, akármi is volt a jelentőségük lassabban és nagyon ropogtatva a magánhangzókat ejteni, főleg amikor lebaszás volt soron. Egészében jó fickó volt, nem mondhatok rá sem rosszat. Ha jól emlékszem ketten voltak, egy másik egy vékonyabb magasabb hadnaggyal, a kétszemélyes (gondolom parancsnoki) körletet ők lakták, ez az épület közepén, az előtérből nyílt, mindjárt az ügyeletesi asztalnál. A két hónap tehát maga volt a menyország... Szeptemberben előtt almát szedtünk. Később, egyetemista koromban is voltak almatáborok, sokban hasonlítottak ehhez. A szállás Balázspusztán földszintes épületekben volt, a körlet sokban hasonlított a laktanyaihoz: a szoba hatalmas, egy fél századnak elég vasággyal és rendkívül kis hellyel, szekrényfélére nem emlékszem viszont amíg itt voltunk, nem volt semmi stokizás. Egyébként is lazább (értelmesebb?) volt sokkal – persze rendet azt kellett tartani, volt körletszemle reggel, takarodó este, de a lényeg nem az alakiság és az elvlágólasság volt hanem hogy menjenek a dolgok. Az épületnek egy előtere, ott egy asztal, ez volt az alegységügyeletes és helyettese felállítási helye, ők ketten a beosztás napján nem mentek ki dolgozni a többiekkel. Az ebédlő egy másik épületben, a konyhán ketten dolgoztak, egy idősebb és egy fiatalabb nő. A kaja nem emlékszem milyen volt, az tény, hogy annyit mint abban a két hónapban, soha sem híztam – vagy jó volt a főztjük vagy egy 19 évesen egészséges fiatalember aki félnapokat van szabad levegőn és fizikai munkát végez, megeszik mindent! (Ez annyira persze nem igaz, akadt a században sok városi fiú, aki vagy mert úgy gondolta vagy mert úgy találta helyénvalónak, erősen fitymálta a kaját amit adtak.) A nap az ébresztővel tisztálkodással kezdődött, aztán öltözés gyakorlóba és reggeli. Igen, a tapasztaltaknak itt hiányérzetük van, a reggeli tornával senki sem szívatott minket – asszem egyszer, a hadnagy berágott mert valamit ganáékodtunk, más- és harmadnap volt reggeli torna, de aztán elkopott mint a legénységi vaságy festéke... Aztán reggeli, majd egy cigivel a várakozás a csepelre. „Platóra!”, aztán kis zötykölődés a homokdűnék között, a semmi közepére, a végeláthatatlan almáskertek egyikébe vitt ki minket a kocsi. Az egész nap melóval telt el, bár nagyon horrorisztukus emlékem nincs erről. Vödrökbe kellett az almát szedni, nagy konténerekbe buggyantani. Vagy önteni... Vagy még inkább tenni, ha az alma szép volt habár az állami gazdaságnak sem volt túl sok illúziója a katonamunkáról, a legsilányabb, gondolom léalmának való almát szedették csak velünk... Az október még nem hideg hónap, nem is mindig vittük a mikádót de délre a gyakorló felső is lekerült. Aztán dél, egy tájt hozták az ebédet, nem a csajkában kajáltunk hanem műanyagtányérokat hoztak (szegények mit mosogathattak). A kanálgép természetesen kellett, bár a kaja utáni elmosása erősen hanyagolható volt, pontosabban a homok megtette víz helyett. Homok ugyanis mindenütt volt, sok, nagyon sok... Teli hassal még kevesebb munkakedve volt az embernek, de csak eltelt a délután, csak eljött az idő amikor kiértek a csepelek, ismét „Gépkocsira!” Az este attól függően telt, hogy az embernek volt-e könyve vagy nem. Ha nem, akkor a TTV nézés maradt – az ebédlőben, a szomszéd épületben volt a TV – vagy a levélírás vagy a fene tudja mi. Három haverommal a harmadik vagy negyedik héten kitaláltuk, hogy eljárunk futni – akkora a sok kaja miatt már érezhető volt a súlygyarapodás – és ezt majdnem egy hétig meg is tartottuk: a telep, tanya vagy mi ahol voltunk, egy hosszú bekötőút végén volt, addig elfutottunk és vissza, nem valami izgalmas elfoglaltság de legalább mozgás. Ha volt könyve az embernek akkor Kecskemét: már nem emlékszem, a csepel vitt-e be vagy csak a vasútállomásig – valószínű, hogy csak odáig – vissza vonatozás és jó darabon gyaloglás. Meg sem kottyant akkoriban. Klassz két hónap volt... Ahogy telt a szeptember, elfogyott az alma, jött a szőlő, jöttek a hűvös párás reggelek, a vizes szőlőtőkék. A vacogós reggeleket előbb még meleg délelőttök váltották fel, azonban ahogy az októberből november lett, elfogyott a jódő is, a szőlő is. A munka nem: ekkor kerítést építettünk. Baszott nagy gerendákat, voltak azok két és fél méteresek is, kellett egyik végükön megpörkölni, gödröket ásni neki és letenni. Ezt végezték páran. A többiek, mi a vezetőhuzalokat feszítettük ki, mások aztán a drótkerítésnek való hálót erősítették fel vékonyabb drótokkal végül ketten-négyen a tetejére szögesdrótot feszítettek és szögeztek. Volt más munka is, de abban csak egyszer, pár napig vehettem részt – pedig az is jó móka volt. Rideg tartású marhákat kellett a tél előtt beterelni, a nyáron születetteket crotalia-val ellátni. Ehhez a marha fülét kilyukasztani és azt a műanyag lapot beletenni kellett, nem csoda, ha a marha ezt különösebben nem szerette, ahogy a karámot sem. A legfontosabb egy erős bot volt amivel a katona ebben a helyzetben a hazáját védhette, és a tipp hogy az orrára ötve a leginkább rá lehet az okosságra venni még a bikaborjút is. Mondom, ezt a munkát csak rövid ideig, pár napig csináltam mert valaki aki ide volt beosztva szabit kapott. Aztán voltak színes programok, hétvégén kimaradás Kecskemétre, vagy még szeptemberben kapcsolatépítés: egy nem messzi hasonló „munkatáborban” az egri, akkor Ho-Shi-Minh-nek (nem biztos, hogy jó a helyesírás) nevezett tanárképző főiskola csepeli kihelyezett tagozata volt olyasmi melón mint mi. A legjobb a dologban az volt, hogy akkor is mint ma, a pedagóguspálya erősen nőies, azaz a tanárképző 80%-a lány volt... Szóval jó két hónap volt – messze nem katonás, de ha nem vagyok ott és akkor és úgy sorkatona, soha sem lettem volna ilyenen sem...

Chrome vs. Firefox

(#2680) 2014. október 16., csütörtök

Tegnap este átbicikliztem a suliból Kelenföldre, anyós gépét megcsinálni. A hibát kijavítani nem, de a problémát elhárítani azt sikerült. Korábban jelezték, hogy anyós gépén nincs hang. Aztán pontosították, pontosítottuk, hogy bizonyos esetekben, bizonyos youtube lejátszásoknál néma a gép. Átkerekeztem, megnéztem. Az volt a baja, hogy a youtube videók egyike-másika néma volt, fura módon nem mind. Aztán kicsit jobban elmerülve a vizsgálódásokba, kiderült, hogy a felvétel néma nem a gép, mivel más hanghatások olyankor is voltak amikor a némának bizonyuló felvétel lejátszása ment. Nem tudtam mást kitalálni, mint hogy megnézzem, mit tesz ha nem azzal, amivel szokta azaz chrome-mal hanem mondjuk firefox-szal nézi meg és láss csodát -- azzal ment, volt mindennek hangja, de mindennek amit csak végigpróbálgattam. Számomra rejtélyes a hiba, anyósomnak azonban a megoldás teljesen megfelelt: csináltam egy ikont ami mindjárt a youtube-t nyitja de most már nem chrome-mal hanem firefox-szal... Nem vagyok igazán büszke rá, mert nem a probléma lett megoldva, csak kikerülve, végül is az ok megmaradt – és fogalmam sincs, hogy mi a csuda lehet ez...

Biztonság

(#2464) 2013. november 21., csütörtök

2464--biztonsag.jpg

Az elérhető hálózatok SSID-i... A legfelső a saját, alatta a két nyitott. A fentről második nem közeli, a fentről harmadik azonban egészen itt lehet a környéken... (Az SSID-ket kitakartam, bajt nem akarok nekik...)

Nóra az új telefonját állítgatta valamelyik nap este, ekkor kérte hogy a router jelszavát mondjam meg mert a wifi-t és nem a mobil net-et akarja használni a telón. Ez teljesen logikus...

A jelszó megvolt, de Nóra mégsem kérte – hasít rajta a net és nem mobil, wifi-n keresztül. Na ez megijesztett – nem jelszós a router hozzáférése? Ez nem jelent jót, ez nem csak azt jelenti, hogy akár használhatja (akárki mehet ezzel az IP-vel), hanem azt is hogy a router admin felületére is bejutott valaki mert én nem csak jelszót állítottam be de MAC address szintű szűrést is, azaz ha Nórának semmi állítgatással sikerült IP-t kapnia akkor minden biztonság ki van rajta kapcsolva...

Ez kishijján ijesztő...

Megnéztem én is, a gépemmel... És tényleg... A sajátomon kívül még kettő olyan hálózat volt (és a post készítésekor még meg is van!), melyek szórják az SSID-t és nincs is rajtuk semmi biztonság. Az egyik ráadásul közel is, ha lehet a Windows saját eszköze jelerősség detektorának hinni.

Ha már itt vagyok kipróbáltam még valamit. A gép saját hálózati interface default gateway címét a böngészőb beírva tényleg feladja a jelszókérő ablakot!

Hopp! Akkor ez a router admin felülete lesz. Ne má', ilyen nincs – egészen biztos a router típus alapértelmezett azonosító és jelszó párosával (ez elérhető minden gyártó honlapján!) nem fog beengedni...

És de! Mind a két helyre símán be lehetett jutni, minden konfig paraméter szépen látható és akár állítható is. Akár a router jelszava is. Akár ki is lehetne a router saját gazdáját onnan zárni, akár be is lehetne biztonsági jellemzőket állítani, akár MAC address szűréssel a saját eszközeimen kívül mindent ki lehetne onnan zárni. (OK, hogy ezeket a beállításokat az, aki a router-hez fizikailag is hozzáfér, egy reset-tel ignoreálhatja, ám ha valaki ennyire nem figyel a biztonságra, vajon azt tudja-e?) Vagy – és ez sokkal ijesztőbb még ha elsőre nem is tűnik annak – akár ezen a hálózaton keresztül kalózkodva ennek a hálózatnak a nyomát hagyná ott aki megtenné, aki megteszi, és ellentétben az előbb vázolt beállításokkal és kizárásokkal, erről a hely gazdája még csak nem is értesül... Amikor meg igen, akkor régen késő...

Nem piszkáltam el semmit és nem is akarom ezeket a hálózatokat használni (az egyik majd! Háromszor olyan gyors mint az enyém), de azért ez elgondolkodtató. Hja, a végére eszembe jutott a duplacsavar... Hátha ez csak olyan csali, hátha a hely gazdája éppen azt akarja, hogy óvatlanok ezt a hálózatot használva érzékeny információkat továbbítsanak melyet trükkösen maga is olvashat – és aztán másutt másra felhasználhat? Vagy ez már túlzott ravaszság lenne?