Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Vége

(#2922) 2017. július 8., szombat

Hétfőn véget ért a tanév. Magy majdnem...

Megvolt a záró értekezlet. Erre nekem egy érettségis statisztikás és egy kompetenciaméréses statisztikás dologgal kell mindig készülnöm. Most mindkettőt elsunnyogtam: az utóbbi mondjuk totál felesleges, mert a megfelelő lapon egészen korrekt tájékoztatás olvasható az iskoláról (ezt szoktuk a saját honlapunkra átemelni), az előbbit majd az augusztus végén leadandó zárójelentéshez majd megcsinálom. Amit szóban elmondtam az az újdonság, a szakmai érettségi tárgy eredményeinek vázolása volt. Nem számokkal, nem diagramokkal – azt hiszem, a záró értekezleten elég kevés kolléga kíváncsi számokra és diagramokra. Mivel benne voltam (én is javítottam és én is vizsgáztattam) és mert a fő fő hatóságok kértek ilyet korábban, nagy vonalakban még a mennyiségi értékeket is tudtam vázolni. Hamar a végére jutottam, szerintem senki sem igényelt többet.

Utána megvolt az értekezlet szokásos része, a tagintézmény-vezető (korábban: igazgató) tartja ezt meg, elmondja ami jó volt a tanévben és azt is, ami rossz. Nemkicsit rossz (szerintem), hogy a tanári kajlaságokat, hibákat általánosságban, nem nevesítve. Ez baj, így mindenkire vonatkozik… Amikor például arról van szó, sok tanár késik az órájáról, persze én is a sok tanár részese vagyok (mert miért is ne): pedig ebben a tanévben azt hiszem kettő alkalommal nem kezdtem az órámat azzal becsengetéskor, hogy jelentsen a hetes, akkor is a fő fő hatóság akart valamit azonnal. OK, ez mentegetőzés, de mégis más, mint amikor a drága aranyos kollegina csengetéskor kezd vonulni az órájára, de persze még hosszú perceket a folyosón el kell trécselnie a másik kolleginával… Szóval az általános negatív megállapítások sajnos mindenkire vonatkoznak… Nevesíteni kellene, másként nem ér semmit. Mindegy, túlélhető.

Majdnem fél kettő volt, mire az ebédre sor került. Most hideg ebéd volt, azaz nem állhatott elő az, ami a karácsonyi ebédnél, hogy (akkor) a marhapörkölt lassan főtt meg, az összegyűltek egy része ilyen olyan indokkal még az ebédelés előtt elment. Az ebéd pazar volt (köszönet a készítőinek, Lippai Jóskának és Csőke Sanyinak): hideg gyümölcsleves, nagyon eltalálva mennyi édes és mennyi savanyú kell bele! A második választható: töltött dagadó vagy sült csirkecomb. A köret majonézes kukorica. Jó volt, finom volt, nagyon.

Ezzel a tanév nagyjából véget ért. Nekem persze akadt és akad is még dolgom, le kellett zárni az érettségi adminisztrálást az egyes csoportoknál (ez megtörtént, bár tegnap ezt hiányolta a fő fő hatóság), mint kiderült az előzetes tantárgyfelosztásból is kimaradt egy kattintás (most át kell aztat küldeni ami szerintem nettó hülyeség, de mindennek van jó oldala: ez azt jelzi, hogy a fő fő hatóság nem lát rá online az elektronikus naplónkra [ezt mondjuk a kollégáknak elárulni nem fogom elsietni], hanem amit akar, azt egy ilyen „küldés” funkcióval el kell küldeni. Megvolt ez is.). Az érettségi elszámolás majdnem kész, ezt leadni a jövő hét feladata, és azután már „csak” az órarend bütykölése lesz feladat. Remélem, idén nem lesz az a pofán vágás, ami engem illet: nekem szánt pofán vágás, hogy küzdök vele nyáron aztán szeptember elsején kiveszik a kezemből és valaki más más szabályokkal jeleskedhet hogy haj de jól megcsinálta. Mindegy, ha így is lesz, nem tudok mit tenni. Hja, vettem lottót! :)

Kapkodós

(#2921) 2017. június 7., szerda

Ebben az évben is volt, van jutalomút: Edina szervezi (igen lelkesen!), a megfelelő tanulmányi eredményes diákoknak kínálja fel, a jutalom a felkínáláson kívül az hogy nem a teljes árat kell kifizetniük. Népszerű, bár az első lelkesedés – februárban kezdődik a szervezés – az idő előrehaladtával kissé megcsappan, az eredetileg azt hiszem négyes félévi átlag kissé lejjebb szokott szállni.

Mindig előre kijelölésre kerülnek a kísérőtanárok is. Most is. Ők három napig nincsenek a sulisban, ez vagy egyéni cseréket vagy helyettesítést igényel. Most úgy volt, csak az előbbit. Nem is tettem semmit, hiszen nincs ezzel tennivalóm. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.

Az egyik kollegina aki kísérő lett volna, két hete vállát törte. Szerencsétlen eset, pár éve egyszer már megesett ez vele, most ugyanazon az oldalon ugyanott törött csontja. Ő tehát nem utazhat. Azt, hogy ki megy helyette, Edina dönti döntötte el. Még mindig semmit sem tettem, hiszen a kutya nem szólt nekem, tehát nincs ezzel teendőm. Akárki is a kijelölt, biztosan lerendezte az óráit, ha nem kért helyettesítést.

Az imént, a kérdéses óra előtt pár perccel jön az egyik osztály, nem rossz csapat de hát mint minden diák, ők is azt nézik hol lehetne rövidíteni könnyíteni az iskolai munkán (és nem csak a diák van ezzel így a tanév végére, sajnos), szóval jönnek a nagy lakli kamaszok, hogy mi lesz a tanárnő helyettesítésével. Nézek rájuk (felteszem, igen csak bután), hogy ugyan miért kellene helyettesíteni? Mondják: mivel elutazott a jutalomútra Németországba.

Puff neki! Akkor most kapkodva, szaladgálva fűhöz fához igyekezhetek, hogy megoldjam, ne legyen lyukas órája az osztálynak sőt ha lehet értelmes elfoglaltságot azaz megtartható tartalmas órát találjak nekik. OK, hogy ez a dolgom, teszem is; de az nem OK, hogy soha – na jó: olykor, sajnos hogy nem ritkán – nem tudom meg időben azt, hogy kit mikor kell helyettesíteni.

Felvételi

(#2917) 2017. március 01., szerda

Tegnap kezdődtek az Iskolában a felvételi beszélgetések. Sok éve az a hagyomány, a megszokás, hogy a nyolcadikosok év végi eredményei (nyolcadikban: félévi) alapján számított pontokat vesszük alapul. Ez nem jó, mert ahány iskola annyiféleképpen osztályoz, semmi egységesség ebben nincs. Szoktuk kérni, hogy ha amúgy a legény írt központi írásbelit (magyar és matematika), akkor annak az eredményét is közölje, de egyfelől nem kell ilyet írniuk (csak elit gimnáziumokba vagy nagyon kapós szakközépiskolákba [szeptembertől a nevük, nevünk: szakgimnázium] való felvételi esetén), másfelől meg ha írt is, semmi sem kötelezi arra, hogy közölje is. Pedig mutat valamit: emlékszem valamikor a közelmúltban volt jelentkezési lap, amin egészen magas pontszám állt, a lehetséges 90 pontból majdnem 80, ám a központi magyar talán 8, a matekot 10 pontra írta meg a fiatal.

A felvételi beszélgetéssel az a cél, hogy olyanokat vegyünk fel, olyanoknak kínáljuk fel a felvételt akik nálunk is maradnak. A gyerek több helyre is jelentkezhet és mi nem tudjuk, nem tudhatjuk azt, hogy minket a saját rangsora hanyadik helyére tett. Ez mondjuk rendjén van így, nekünk sokkal bonyolultabb de a diák érdekeit jobban szolgálja mint az, ha egyetlen helyre felvételizhetne csupán.

Szóval akiket felveszünk, azokat szeretnénk meg is tartani. Elnézve persze a statisztikát, azt hogy hányan hagynak el minket a kilencedikben, komoly kétségeim vannak afelől, hogy ennek van értelme. Vagy a módszer nem jó vagy olyat akarunk mérni és vizsgálni ami közben, mert a gyerek kamasz lesz, megváltozik… Igaz: a jelenlegi kritikája mellé nem nagyon tudok odatenni javaslatot, nem tudom mi lenne a megfelelő. 43 – te jó isten, már 43! – éve a felvételi egy négy órás procedúra volt négy tantárgyból, ezek közül egy egy szerkezet szét és össze szerelését jelentette. Ilyet persze ma is lehetne csinálni – de attól tartok, akkor nem tudnánk az osztályainkat feltölteni. Megváltozott a világ, ma már sokkal kevesebben akarnak autószerelőnek állni...

Tegnap, ma és holnap, valamint pótnapként a következő hétfőn lesz ilyen elbeszélgetés. „Megnyertem” a tegnapi és a holnapi napon egy-egy csoportot. Nem nagyok: 12...13 diákot osztottam be egy csoportba. Így ha nem húzza el feleslegesen a kérdező tanár akkor kettő, kettő és fél óra alatt végezni lehet a feladattal.

A tegnapi csoportban tizenketten voltak. Egy legény nem jött el, egy gyerek pedig másutt lett volna, de valamiért ide jött – nem baj, nem küldtem el, nem az a lényeg, hogy kinél hanem az, hogy valaki beszélgessen vele, hogy valaki rögzítse amit ennyi után tudni lehet róla.

A beszélgetést azzal kezdjük, hogy egy adatlap félét kitöltetünk velük (anyja neve, lakcíme, iskolája neve, címe, stb.) Utána három kérdésre kérjük, hogy a saját szavaikkal, a saját fogalmazásukkal válaszoljanak: mutassák be a családjukat, írják le azt, hogy miért akarnak hozzánk jönni tanulni, és… No, a harmadik kérdés nem jut eszembe. Amikor kiosztja a kérdezést végző kolléga e lapokat, ezt elmondjuk nekik (az útmutatóban leírtam), nem ad támpontokat, mert éppen azt szeretnénk tudni, miként fogalmaz a srác.

A beszélgető tanárok kapnak személyenként egy lapot, erre adott szempontok szerint kell a tapasztalatukat felvinni. Én gépbe írom (nem tudok elég gyorsan kézzel írni ahhoz, hogy mindent amit a beszélgetés közben fontosnak és hasznosnak gondolok, le is írjam). Csináltam egy munkafüzetet annyi lappal ahány a felvételiző, egy-egy cella egy szempont, ebbe írom be amit kell. A beszélgetés után – ha lehet még aznap este, mostanában a KKV képzés miatt a következő nap reggel – aztán kigyomlálom az elütéseket (jó sok van), és lenyomtatom majd csatolva ahhoz a laphoz amit a srác írt, készen is vagyok.

A legények elég sokfélék. Akad igazi jó tanuló, csupa ötössel a bizonyítványában. Sajnos azt hiszem ő, ők nem minket fognak választani (azaz nem első helyen jelöltek meg minket). A többsége közepes, esetleg alatta is, és egy két beírással az ellenőrzőben, amit ilyen-olyan fegyelmezetlenkedésért kapott. Nagy ritkán de akad olyan is, aki rengeteg fegyelmező bejegyzéssel jön, akinek nagyon gyengék a jegyei és még bukások is vannak félévkor. Egészében: nem tudom, mit tudhatunk meg az ilyen beszélgetések során. Persze közvetlenül sok mindent. Ám abban nem vagyok biztos, hogy ez valamit is mond a beválásról: arról, hogy a legény mennyire fogja megállni a helyét nálunk, arról, hogy nem veszélyezteti-e a srácot – mert nem tudja vagy nem akarja felvenni a lépést, a tempót majd nálunk – az, hogy iskolát kell váltania majd, hogy egy másik, kisebb követelményeket támasztó (szándékosan nem írom, hogy gyengébb) iskolába év közben kell majd átmennie…

KRÉTA

(#2886) 2016. június 9., csütörtök

(Remélem, nem lesz gályarabság vagy hasonló a sorsom, mert leírom mindezeket… Titokvédelmi nyilatkozatot kellett aláírni – nem értem minek, de erre még visszatérek)

Kedden, majdnem távirati úton kaptam az utasítást, hogy szerdán legyen a Bajcsi-Zsilinszky úton, ott lesz egy bemutató előadás a Kréta (lehet, szabatosan KRÉTA mert betűszó) rendszerről. Ennyi… (Mondjuk a Bajcsi elég hosszú, de szerencsére a feladatelrendelő levél ami csak eljutott hozzám specifikálta: a KLIK székháza az…)

A KRÉTÁról (maradjunk ennél az alaknál) sokat nem lehet tudni. A honlapja (www.ekreta.hu) semmit sem, tisztesség ne essék de felszínes, még csak nem is ügyes marketing vagy még kevesebb, puszta reklám. Nem első alkalommal esik meg, hogy a más miatt másként egybefogott közoktatás (és szakmai oktatás) összefogására egységes informatikai háttér megteremtésére történik kísérlet. Nehézkes és körülményes a megfogalmazás, valamiért ez úgy látszik olyan nehéz dolog mint a kőrt négyszögesíteni. Az eredményeket látva pont annyi sikerrel is kecsegtet, annak idején a Magiszter nevű rendszerrel mi is kísérleteztünk, de úgy tűnik az a hajó léket kapott, mára csak a digitálsi tenger felszínén pár kerengő buborák utal az akkor elég nagy felhajtással elkezdett projekt nyomai körül (www1.magiszter.net)

Szóval hirtelen jött, hogy szerdán háromkor legyek ott. Ott lettem… (Külön bekezdést érdemelne, milyen egy elég meleg napon csúcsforgalomban a legbelebb belvárosban kerekezni, de most nem erről akarok írni…)

Az épület csuda puccos! Üvegés acél mindenütt, beléptető rendszer, vendég kártya. (Nem hinném, hogy demagógia: amikor a KLIK-nek milliós adóságai vannak, miért ilyen fényes környezetben széke? Költői kérdés, mi már egy éve nem KLIK-es iskola vagyunk és ennek lesz jelentősége lentebb…) A terem, ahol a bemutatót tartották, biztosan alkalmas egy állófogadásra de ilyen bemutatóra nem, főleg mert hogy valami oknál fogva a téglalap alakú erem hosszabbik fala mentén állították fel azt az asztalt ahol az előadók ültek, mi hosszan elnyújtva velük szemben, a teremben fix kivetítő nincs, egy projektorral meg egy laptoppal operált az előadó. OK, sietve rántották össze a bulit, csak megemlítettem…

Óvári Márta nyitotta meg az eseményt. Vele sokat leveleztem, utóbb ő (vagy ő is) látja el az @Napló support-ját azaz ha kérdés van, a mail-emre ő válaszol. Valamiért nem ilyennek képzeltem… Általában is fura ha valakivel elektronikusan kommunikál az ember elég rég óta és utána látja, találkoznak (annak idején az 1let fundálásakor mondta ezt ha jül emlékszem Válasz Peti). A megnyitás előtt még volt nemkis hezitálás, hova tegyék a kivetítőt, ez is arra utal, hogy elég hirtelen összehozott tájékoztató volt ez. Körbeküldtek jelenléti ívet egyet a KLIK-es egyet az NGM-es suliknak. Ahhoz képest, hogy a feladatalrendelő levél csatolataként egy táblázatot kellett visszaküldjek amiben aprólkos adatrészletezéssel az NGM-es sulik képviselői voltak benne, a jelenléti ívre elég sokan utólag íratkoztak fel, ez is a gyors szervezésre utal. Azután megérkezett Magyar Zita, a neve ismerős, mint a KLIK szakmai elnökhelyettes mutatkozott be. Olyan negyvenes forma csinos asszony, nagyon jól szabott kosztümben. Az ő beosztása ezek szerint az a szint, ahol még konkrétan tenni is kell, amiket elmondott arra utal, nem csak lózungok, nem csak előregyártott műagyag mondat-panelek egybeillesztéséhez ért (Sipos államtitkár helyettes úr előadásában ahol korábban voltam, elég sok ilyen volt, alig-alig bukkant fel más). Azért volt furaság az ő szavaiban is. Azzal kezdte, hogy a tantárgyfelosztás legalábbis a tanév ezen szakaszában túlmisztifikált. Kell, mert kalkulálni kell tudniuk azt, hol van üres álláshely, de nem kell túlrészletezni. Ezt szerintem csak a várható ellenállás miatt fűzte bele amint azt is, hogy szeretnék a KRÉTA használatára bírni iskoláikat. MI a fene ez? A parancs mosollyal kísért kérés formájában érkezik? Nincs ennek értelme – ami kötelező az kötelező! Erre utalt az is, hogy elmondta: egyetlen, egységes rendszert akarnak használni és használtatni. Mindenféle rebelliskedés (magyaroskodás?) nélkül ez teljesen elfogadható érthető és helyénvaló, csak azt nem értem hogy mirt sok évi vergődés után jut ez eszükbe? Amint összetákolták a KLIK-et, ezzel kellett volna kezdeni. Egészében az elnökhelyettes asszony beszédében kevesebb volt tény mint az udvariasság – OK, nem a KLIK szakképzési nemtudoménkijnek, a Thán volt igazgatójának a nyers autoriter parancsolgatásait sírom vissza, de ami kötelező az akkor is kötelező ha mosollyal adják elő és kérésnek álcázzák...

Az elnökhelyettes asszony még maradt, persze elmondta az EMMI-ből jött át, és mennie is kell – aki fontos annak fontos és sok elfoglaltsága van – ezt követően átadta a szót Bata-Kovács Gábor fejlesztőnek. Na ez a srác igazi kockának nézett ki: az Agymenőkben van egy ilyen figura, tisztára az jutott eszembe! Ő volt az aki a programot bemutatta. Na ennek olyan sok értelme nem volt, egy jól megépített prezi elegendő lett volna: abból hogy ő villámsebsen kattingat ablakok között, a jelenkevők felteszem sokat nem értettek és még kevesebbet tudtak hasznosítani. Mondjuk erről nem ő tehet. Elmondta, péntekig mindenki megkapja a felhasználói azonosítót és a jelszót. Elmondta, hogy persze csak azok akik a titokvédelmi nyilatkozatot aláírták.

Na ezt végképp nem értettem. Egy tesztelő mi a csudát tudna ellopni a rendszer elemei közül? Ha a rendszer élesben üzemel majd, akkor mindenki hozzáfér ahhoz amihez most a tesztelők… Az is elég kusza volt, miért nem juttattak el az NGM-es iskoláknak is előre titkvédelmit ha már kell, OK ott helyben kitöltöttük. A papíron az állt, hogy senkinek egy szót sem, kivéve a KLIK: most akkor NGM-es iskola lévén a feletteseimnek a technikai részleteket nemárulhatom el? A kérdésemre Márta nem tudott egyértelmű vlaszt adni… A nyomtatványon tanúk szerepeltek, na ez mi a fenének…? OK a szomszéd aláírja de egészében értelmetlen…

Az egész összejövetel célja az volt, hogy teszteljék a rendszernek a tantárgyfelosztást kezelő részét, mert a KLIK ebben készíteti el au iskolák tantárgyfelosztását. Ez világos. Az viszont nem, hogy akkor miért csak szeretnék a KRÉTÁ-t használtatni a sulijaikkal: ha ebben kell, ismétlem: kell a tantárgyfelosztást megcsinálni akkor világos mint a nap, mosoly ide, kérés oda, hogy ezt kell használni. (Amivel semmi baj, ésszerű hogy egy intézményrendszer egyazon intézményei egyazon informatikai eszközt használjanak. Miért csak az lenne fontos hogy azt a nyüves Word-ot használja mindenki mert a világ véget és a DOC, DOCX-nél, az ODT már megugorhatatlan akadály…?)

Bizonnyal én vagyok buta és értetlen, de ebben a projektben aggasztóan sok a homályos dolog. Az első mindjárt az, hogy mi az a KRÉTA? A WEB lap csak rizsa. A jelen levő fejlesztő személye arra utal, ez olyan lesz mint az @Napló. Ez a legjobb hír a tegnapi napban: a program mármint az @Napló, bár apróságokban lehetne más, egészében nagyon jó eszköz, a legnagyobb megelégedésünkre használtuk az elmúlt esztendőben. Még jobb hír, hogy ha a fejlesztő azonos, ha a kód azonos, akkor feltételezhető a szinte teljes adat-kompatibilitás, azaz amink most van az átvihető majd oda. Nem lényegtelen az sem hogy a felhasználói interfész sem lehet nagyon más – bár itt már a bevezetőben említett gályarabság eshetősége miatt részleteket sajnos nem írhatok.

A legrosszabb viszont most következik. A KLIK-es iskolák a teszt során valós adatokkal töltik fel a tantárgyfelosztásukat. De mi NGM-es iskola vagyunk. Szeptembertől a kilencedikesek nem szakközépiskolások hanem szakgimnáziumi tanulók. Nem tudjuk pontosan miből mennyit kell tanítani, így pedig finoman szólva is nehéz (lehetetlen) legalábbis arra az évfolyamra tantárgyfelosztást csinálni (ha nem egy rész hiányzik, hogyan lehet az egészet értékelni)? Az elnökhelyettes asszony elsőre nem értette vagy nem akarta érteni a kérdésemet, csak sokadik felvetésemre jutott el oda hogy kimondja: igen, az NGM-es iskolák részéről a konkrét adatok felvitele nem várható el.

Akkor most mi van…?

Június 20-szal kezdődik a KRÉTA teljes körű tesztje. Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, lehet aki említette az sem tudja… Kérik, hogy használjuk azaz kötelező lesz, de fogalmunk sincs még, hogy a kilencedikeseink mit és mennyit tanulnak… A KLIK ezt akarja használtatni (ez világos is, meg is érthető mert racionális) de mi a fenét akar az NGM? Elnökhelylettes asszony szerint majd az SzC-k eldöntik – ahány annyiféleképpen? Legalább ők tudják mit akarnak? Időben megtudjuk mi is? Vagy az lesz, nagyobb léptékben, hogy jön a parancsolat violaszín pecsét alatt hogy hirtelen, azonnal… Ez már soha sem fog megváltozni?

Vizsga felügyelet beosztása

(#2876) 2016. április 27., szerda

Nem tudom, miért lepődöm meg. Tulajdonképpen pont az van, mire számítottam, amiért görcsölök többet és többet, de úgy látszik, feleslegesen is, hiába is…

Jövő hétfőn kezdődnek a vizsgák. Előbb az érettségi, majd a szakmai (ami az elméletet illeti; a gyakorlati beosztása nem az én dolgom, a szóbeli sem a szakmai vizsgán...) Sok dolgommal kések el olykor, sok dolgomat később kezdem mint kellene és a véghajrában lesz csupán meg. Ez nem jó! A vizsga felügyeleti beosztást viszont időben kezdtem el, valamikor április legelején (!)

Hiába…

Tegnap majd' az egész napom azzal ment el, hogy elkészítettem, papírra lenyomtattam a felügyeleteket. Egy-egy táblázat mindegyik napra ABC sorrendben az érintettek nevével (vizsga felügyelettel megbízott kollégák), illetve a felügyeleti beosztás táblázata, mindenki beosztását, nevét kiemelve akire vonatkozik. Babra munka, de ha ettől mindenki pontosan ott és akkor lesz, ahol és amikor kell, akkor megéri…

Lassan egy hónapja tehát, hogy közreadtam (e-mail csatolatként, PDF-ben) a beosztásokat, így ez csak megerősítés. Hittem én… Elkezdtem kiosztani a papírokat, persze aki megkapta, aláírással igazolja, hogy megkapta, hogy tud róla mikor hol kell lennie.

Úgy látszik, hiába lett már korábban is publikálva…

Sokan akkor kezdték el bogarászni a táblázatot, amikor papíron megkapták, értelmezni azt, melyik sor vagy melyik oszlop mit jelent. Láthatóan most először kényszerültek arra, tényleg meg is nézzék a beosztást. Ketten is jelezték, nem jó nekik ez a beosztás… Most jelezték… Nem akkor, amikor elektronikusan is megkapták, nem akkor amikor kitettem hirdetőtáblára hanem most, amikor papíron kézbe kapták. És még nem átallotta egy kolléga felemlegetni az erdőket, amik pusztulnak a sok papír miatt. Erre mit mondjak? Jól nevelten és szalonképesen erre ugyan mit lehet mondani…?

Inkább: semmit!

Scania

(#2870) 2016. április 15., péntek

70603

Nagyon sokan bámészkodtak a csodajárgány körül

A pénteki "Szakmák éjszakája" rendezvénysorozatra érkezett Pestre a képen (kissé) látható valami. Első ránázásre nyergesvontató, de arra inkább csak nyomkban emlékeztet, inkább – ennek a kategóriának a – tanulmányaitója. Mert ehhez vontatmány nem kapcsolható, nem is arra találták ki. Hanem mire...? Versenyzésre talán, a Scania reklámozására egészen biztosan. Na ennek megfelelően piszok nagy érdeklődést váltott ki a srácaink között! A kocsiról magáról nem csináltam képeket – rengetegen posztoltak ilyet a facebook-ra, ez nem unikum. Azt azonban lefotóztam, mennyire tetszett ez a legényeknek (és kevéske leányunknak).

Mazochista #1

(#2862) 2016. március 19., szombat

Négy osztálynak heti egy órában taníthatok egy „Közlekedési alapismeretek” c. tárgyat. Mondjuk a név semmit nem mond a tárgy tartalmáról: ebben minden van, amiről egyszer valaki valahol azt hitte, hogy egyformán kell majd autószerelőknek, vasúti gépészeknek, hajógépszerelőknek és repülőműszerészeknek csakúgy, mint vasúti forgalomirányítónak, fedélzetmesternek vagy szállítási menedzsernek. De most nem ezt akarom kritizálni…

A tárgy utolsó szakasza – szerencsére – számolós. Az egyik diák nem kis elkeseredéssel bökte ki amikor ideértünk hogy „... de hisz ez tisztára fizika!” Komoly dicséret ez! Okosságokat meg kevésbé okosságokat számolunk, nem baj: a lényeg, hogy a fiatal szokjon dolgokat. Például hogy a mérőszám mértékegység nélkül csak akkor nem hülyeség, ha annak a dolognak ab ovo nincs is mértékegysége, különben meg pongyolaságból soha de soha nem szabad a mértékegységet lehagyni. Szokja továbbá azt is, hogy egy számolás során előbb a képletet írjuk le betűkkel azután behelyettesítünk, számokkal (és ugye mértékegységekkel). Szokja, hogy értelmesen kerekítünk… Szóval sok okosságot lehet elmondani, tanítani és a sok gyakoroltatással reméljük rögzíteni.

Nem egyformán haladok velük és nem azért, mert egyik csoport erősebb a máik meg gyengébb (habár ebben is lehet valami), hanem mert ha ez vagy az a kolléga nincs, akkor adódik az, hogy a saját órámat tartsam meg. Így aztán van osztály ahol már a június elejei óraszámot írjuk fel és van ahol márciusban még „csak” a márciusit. Ez sem baj, lemaradás nincs, akikkel meg jól előrehaladtunk hát azok sokat kapnak a jóból. Ők persze ezt másként mondják…

Hétfőn az egyik csoporttal elérkezettnek látom az időt, hogy számpélda legyen a dolgozat. Síma ügy: a tanerő felírja a táblára a számokat a bemenő adatokat a legény meg számol… Aham, meg egyeztet a szomszéddal, annak mi jött ki! Nem nem! Emlékszem a nyolcvanas évek legelején, az ezerszer áldott emlékű Műegyetem Közlek karán amikor fogaskerék, tengely vagy hajtómű méretezés volt a feladat – előbb számolás, sok azután megrajzolás – mindenki egyedi bemenő számsort kapott, annak alapján kellett a maga kütyüjét megterveznie! Kicsibe miért ne lenne jó ez itt is? Minden legényem egyedi számsort kap, számoljon azzal. A feladat mindenkinek azonos, tehát nem érheti szó a ház elejét miszerint ennek vagy annak könnyebb vagy nehezebb a feladata, ám senki sem tud kibújni a feladat megoldása alól azzal, hogy egyszerűen lemásolja a másikét, mivel a számadatok nem egyeznek senkiével.

Ez a terv. Szépen hangzik, jó is. Igen ám, de nem pár diákról van szó, hanem első kőrben is harmincvalahányról, de ha a módszer működik akkor még háromszor ennyiről (és ha a dolgok úgy alakulnak ahogyan most alakulni látszanak, akkor jövőre öt osztállyal lehet ugyanezt a mókát megcsinálni). Ki is kell tehát vitelezni lehetőleg a legkevesebb munkával és a legtöbb automatizálással.

Ami nem gond, amióta a szovjet tudomány feltalálta – Forest Gump szavaival – a nagyon számító gépet.

Az első menet nem komoly kihívás. Táblázatkezelőben egy olyan táblázat készítése, ahol egy sor egy diák, annyi az oszlop ahány adatra egy számpélda elkészítése során szükség van. Egy-egy adatnak van egy bázis értéke: pl. a kocsi össztömege olyan tonna körüli, a sebesség olyan 60...70 km/h. A véletlen függvény viszonylag hamar megkerült (LibreOffice Calc-ban a vél(), Microsoft Office nem játszik), az sem nagy szellemi mutatvány, hogy az így kapott 0...1 intervallumba eső számot 0,5 levonásával olyanra toljam el ami szimmetrikus a nullára, valamint hogy a bázisérték mibenléte és nagysága szerint valami mozgástartományt adjak meg, a példánál maradva a kocsi tömege maximum plusz mínusz 100 kg-ot, a sebesség 15...20 km/h-t módosuljon. Egyhamar előállt a táblázat, ahogy egy diák nevéhez egy olyan számsor tartozott ami ha kis mértékben is de eltért akármi másiktól azaz egyedi. Ezzel a dolog legkönnyebb része megvolt.

A második menet is inkább csak ujjgyakorlat. A feladatlap megalkotása ODT-ben. Sok papír nincs, nem is kell, egy álló A5 elegendő lesz. Begépelem, megformázom, kipróbálom milyen lenyomtatva, ez is rendben. A dokumentum ekkor még egy diák nevét és egy konkrét számsort tartalmaz. Ez az amit módosítani akarok.

És itt jön a probléma… Azaz nem probléma kihívás. Körlevéllel a dolog símán megoldható. Microsoft Word-del és Excel-lel ilyen sokat csináltam. Mondanám, hogy nem bonyolult de hát ami megy az nem bonyolult akár ha pilótavizsga is kell hozzá, mondjuk a Word, Excel pároshoz még az sem kell. De LibreOffice-szal ilyet még nem csináltam! Bízzunk a szovjet tudományban, nem csak a nagyon számító géppel de a zInternettel is megajándékoztak minket amúgy pedig gugli a barátunk, nosza keressünk.

Az első találat természetesen maga LibreOffice leírása. Rövid leírás – utálom a szószátyár leírásokat – és sima szöveg (erről mindjárt bővebben), sajnos azonban nem megyek semmire vele, mert egészen egyszerűen nem értem. Számomra fontos részletekre nem tér ki, nem tudok végigmenve rajta eredményre jutni. A második harmadik és talán még a negyedik találat is – videó! Na ezt nem szeretem! OK: korszerű, jó meg mittudomén mi, akinek jó az csak használja bátran, de én ki nem állhatom. A magam tempójában akarom végigolvasni, ha kell visszaolvasni, nem pedig a videót visszatekerni. (Apró bár nem elhanyagolható részlet, hogy bár a laptopomon van hang [az is csak a bal csatornában de hát az Univerzum sem tökéletes, miért az én apró gépecském legyen az], az irodai gépen viszont semmi hang nincs [a munkához nem kell], tehát ott a videóval amúgy sem sokra megyek).

A következő találat egy egészen jó leírás. Átolvasva két bajom van vele. Az egyik – erről nem tehet a szerző –, hogy 3.0-s LibreOffice-hoz készült. A másik, hogy Linux-os környezetben adatbázis használatát részletezi, na még erről sem tehet, ha így kell akkor így kell (habár a sokat szidott Microsoft-os környezetben ilyen trükkök nem kellettek). A harmadik – mondtam, hogy két bajom van vele? – meg az, hogy mail készítését írja le, na azt én nem akarok… Az URL-t elteszem (pl. ide link-be), de menjünk tovább.

A következő találat egy tetszetős könyv, a MEK része A Writer egy szép, teljes (?) leírása. Saját maga szerint az E-közigazgatási Szabad Szoftver Kompetencia Központ munkája, a magyarítás legalábbis. (Ez a link a jelen szöveg írásakor már nem él. Már? Most? Nem tudom, pedig előremutató, ígéretes kezdemény… Lett volna…?) Szép leírás, jó leírás, a 4.0 változatról. OK, ez nem gond ezt áthidalom, annyira nem lehet a 4.0 és az 5.0 más...

Nosza, vágjunk bele. Szépen csinálgatom amit leírnak, de egy ponton az 5.0-s akkora luft-ot rúg, hogy orrabukik és lakonikusan közli is ezt, ígérve persze, hogy majd leporolja az orrát, és szépen helyreállít mindent. És egy frász állít, egy (kis) darab munka mindig elvész. Kétszer próbáltam, kétszer ugyanott hasal el. Az 5.0 nem először teszi ezt velem: itt az ideje a downgrade-nak… Arccal a 4.0 felé… És nem adom, fel, ebből ha törik ha szakad, körlevél és személyre szabott dolgozat lesz.

Most itt áll a projekt...

Gideoniták

(#2846) 2016. február 13., szombat

Kedden délután hagyott egy cetlit az asztalomon Edina, miszerint valami dolog akad csütörtökre. Bejelentkezett a Gedeon Társaság. Voltak már az iskolánkban, 2010-ben jöttek bibliát osztani. (Egészen pontosan az Újszövetség, a Zsoltárok könyve és Példabeszédek egy poket kis kötetben, zsebbe tehető méretben.) Négy középkorú úr jött… Utánaolvastam, a Gedeon Társaság csakis civilekből áll, egyházi személy nem vehet részt benne. Protestáns szervezet, egyetlen célja az Újszövetség terjesztése, csakis ingyenes formában. Nincs ezzel semmi gond, ártani biztosan nem árthat a kölköknek. A mostani kvartett egyik tagja, aki elsőnek jött, valaha az Öveges munkavédelmise volt, de KLIK-esedés kapcsán kitették. Környezetvédelmi mérnök. Azután megjött a másik három úr is – érdekes, gedeonita nő nem lehet? – egyikükre emlékszem mostanra csak, egy alacsony vékony szemöveges úr, vagy kéthetes (erősen őszülő borostával), ő tűnt a vezetőnek mert ő kommendálta a kis csapatot. Érdekes emberek… A beszédükbe – nekem meglepő gyakorisággal – szövik bele, hogy „Dicsőség az Úrnak”, hogy ez meg ez az Úr dicsőségére történhetett velük… Egymást testvéreknek szólították, ami szintén nem tipikus. Viszont nem erőszakosak, nem nyomulósak. Minden osztályba, ahova bementünk, elmondták a legényeknek, miért is jöttek, és hogy aki akarja elfogadja tőlük az Újszövetséget, de aki nem akarja, az nem. Bő egy óra alatt kiosztottak több mint háromszáz Újszövetséget. Dolguk végezetével elköszöntek, egymástól is, ahogyan a szavaikból kivetem négyen háromfelé mentek innen. Opus Dei (Isten Műve) – kívülállóként ez jutott eszembe (bár tudom, mérhetetlenül más a két szervezet).

Szabálytalan reflexió

(#2835) 2016. január 14., csütörtök

Tegnap tehát az első órában megírattam velük… Nem csináltam tavaly ilyet, nem volt témazáró. A szintfelmérő miatt (is) azonban célszerű, szokják, hogy papíron és hogy egy elég nagy anyagrész kérdéseit kell dolgozatban megválaszolniuk. Szerencsére fegyelmezettek voltak – amúgy is jó csapat –, és nem okozott gondot, hogy az A meg a B feladatlap csak két kérdés sorszámában tért el. (Ennek egyik oka csak hogy a minimális munkabefektetéssel akartam megcsinálni: komolyabb ok, hogy ugyanazt a kérdéssort akartam mind a kettő csoportnak, ne mondhassák azt, hogy ennek vagy annak nehezebb volt.) Viszont nem tölti ki a dolgozat megíratása az egész órát… Nem sürgettem őket, akkor szedtem be amikor már mindenki végzett, de így sem kellett 30 percnél több a 28 kérdés megválaszolásához. Egy A4-s lapra viszont egészen egyszerűen nem fér fel ennél több kérdés. Ez tehát az egyik tapasztalat… A másik az, hogy a kiegészítős, a megválaszolós kérdések jóval nehezebbek, mint a feleletválasztásosak. Az megvolt előtte is hogy nehezebbek, de ennyivel…? Egy kiegészítős volt, azt csak az a kettő tanuló tudta megválaszolni akik amúgy félévkor ötöst kapnak, egyiküknek csak ötöse van a tárgyból és mindketten ezt a dolgozatot is ötösre abszolválták (egyikük maximum pontszámmal). Szóval ha a választ le kell írni, az sokkal nehezebb. Tehát több ilyen kérdés kell, még az évközi kis dolgozatokba is. A harmadik tanulság az, hogy ha elég sok a kérdés és van egy pár tényleg könnyű is (voltak képfelismerősek is de azokat fél pontra áraztam csak be), valamint ha a ponthatárok a közismereti érettséginél szokásosak (25%-tól nem elégtelen, a 75%-os sáv pedig négy egyenlő részre osztott), akkor szinte lehetetlen elégtelent írni. (Azért voltak erős próbálkozások, a legkiemelkedőbb például az, hogy Amerikát James Cook fedezte fel…). A lényeg a lényeg, elégtelent senkinek sem sikerült... Nagyon remélem, ez majd visszaköszön három esztendő múlva is, amikor ezek a legények ebből a tárgyból érettségiznek. Sok a kettes, a hármasok és a négyesek száma majdnem azonos és ketten írtak ötöst. Ez nem jó mert nem is hasonlít a Gauss-görbéhez, de jó mert nincs elégtelen.

A dolgozat javításával ment el az egész nap, de legalábbis a nagyobbik része. Lassan haladtam vele… Ezt is egy táblázatba írtam be, kérdésenként a pontszámokat azért, hogy majd esetleg a kérdések nehézségét is értékeljem. Aztán rájöttem, hogy mivel nem tartom nyilván ki melyik csoportos, és bár a két kérdéssor eléggé hasonló, az eltérő két kérdéspár miatt ez nem fog túl sokat mutatni. Ott persze, ahol azonos sorszámmal azonos kérdést kaptak, ott igen. Gondoltam, ha nagyon gyenge az eredmény, akkor a pontszámhatárok kreatív kezelésével majd csak kialakítom a Gauss-görbét. Aztán mást gondoltam, ha már a kérdések alakja hasonlatos az érettségihez, legyen az értékelés is olyan mint az érettségin. A táblázatkezelő csodákra képes, „csak” a kérdések pontszámait kellett bevigyem, a többi ment magától.

Beírtam az e-naplóba, örömmel konstatáltam, hogy senki sem bukik. Egyetlen helyen kellett csak a matematikai kerekítéstől eltérni – ezt elmondtam a legényeknek is korábban, hogy az átlagszámítástól nem akarok eltérni, a jegy az nem kegyúri ajándék, az az eredményeik összefoglalása lelkizés nélkül –, mert hát miért fájjon az nekem, ha 3,42-re a legény nem a matematikai kerekítés hármasát hanem négyest kap? Szóval a négyből egy osztály ezzel rendben is van, elegendő a jegyük is, senki sem bukik, illetve ami a legnagyobb pedagógiai mítosz: a jegyeik a teljesítményükkel (nem feltétlenül a tudásukkal) arányos. Vagy nem…

Mission: impossible

(#2831) 2016. január 9., szombat

70037

… mert kell egy csapat, Minarik a mosodás után szabadon… A 11.E válogatott elittje :) azon a lehetetlen küldetésen, miszerint hósesésben eltolják a suli elől a havat!

Január negyedikén nem csak az új naptári év első munkanapja de a hó is megérkezett. Nem sok, nem rengeteg, nem egetrengető mennyiség – bár a városi közlekedésnek az is meglepő ha télen hó esik –, de annyi mindenképpen, hogy el kell takarítani. "Hála" az egyk legostobább intézkedésnek, a mindennapos testnevelésnek mindig akad diák aki ezért vagy azért nem tornázik. És hála a hóesésnek, ők sem maradnak üdítő testmozgás, a friss levegőn végzett testgyakorlat valamint a jól végzett munka után megérdemelt elégedettség nélkül – havat seperhettek :)