(#2437) 2013. augusztus 23., péntek

A tüzijáték után láttam a TV-ben: „István, a király”. A képek alapján ezt Szegeden a Dóm téren rögzíthették. Ez az Alföldi Róbert -féle rendezés.

A csuda tudja miért kellett elővenni. Az eredeti, az 1983-as szerintem alig múlható fölül. Bár én olyan nagyon ehhez nem értek, nem vagyok sem irodalmár, sem különösebben zenerajongó, úgy gondolom ha ennyi idő távlatából is ismert az eredeti, akkor a művészi tartalom miatt is fontos darab lehetett. (Még az első előadás helyét is ennek alapján keresztelték át...) Az előadók, Vikidál Gyula vagy Deák Bill Gyula Nagy Feró, Victor Máté, Varga Miklós nevére emlékszem, még ezt is tudták fokozni. Azt pedig talán ma már nem nagyon teszik hozzá, hogy 1983-ban játszották először: akkor még híre-hamva nem volt a rendszerváltásnak, a szocializmusnak meg sok minden volt a jellemzője, de a nemzeti, pláne a keresztény nemzeti hagyományok odaadó ápolása aligha. Amint az ilyen musical sem tartozott általában a kedvencek közzé – szóval ott és akkor az a darab tényleg nagyot szólt.

Most viszont most van, itt és most. A két szerző személyében ugyanaz, de az azóta eltelt időben más-más oldalon exponálták magukat. Baj, elég nagy baj hogy ezek ennyire más oldalak – de hát ez a realitás. Nem világos, miért kellett pont ezt a darabot elővenni. Az érthető, miért most, hiszen az alkalomhoz kapcsolódik, az nem annyira, hogy miért egy korábban elég nagy port kavart darabot kellett elővenni. Biztosan nagyon sok tehetséges szerző akad, akinek a valóban kiválló munkája csak egy fájl a gépén, mert nem kell senkinek. Persze lehet, egy ismeretlen darab színpadra állítása csak egy lenne a színházi események között és ugye a hírverés mindennél fontosabb, az eseményről beszélni kell akár rosszat akár jót. Ez a darab erre pontosan alkalmas!

Ha a cél az volt, hogy beszéljenek róla, ha fontos szempont volt, hogy akár elragadtatottan akár fergetegesen pocskondiázósan elítélőleg de emlegessék, akkor mind a darab mint a rendező telitalálat!

Röviden: szerintem az eredetivel ez nem ér fel!

Hosszabban... Nekem inkább nem tetszett mint igen, több volt benne ami szerintem nem volt jó mint ami igen... Nem az a bajom vele, hogy nem kosztümös, hiszen akár ha egy ezredév távolából is veszi az alaptörténetet, persze hogy a mához akar szólni, nincs azzal semmi baj ha István királyon zakó és nyakkendő van... Azzal sincs gond, hogy a színpadi enteriőr inkább hasonlít készülő vagy bontófélben levő építkezési állványzatra, nem biztos hogy a korhű díszleteknek el kell vonniuk a figyelmet a történésektől (bár szerintem a tartalom és a forma azért nem jó ha nagyon elválik). Nem volt azzal semmi baj, hogy a két regős egy Trabanton jelenik meg, ők egészen jók voltak (lehet, csak azért mert éppen ők játszották) – persze olyan kevéskét, hogy ez az egész darabon sokat nem tudott javítani.

Leginkább az nem tetszett, hogy a rendező mintha nem tudta volna eldönteni, hogy sok színészi játékkal tarkított musical-t vagy szinte csak énekkel eljátszott színdarabot akar mutatni. Szerintem egyiknek is, másiknak is gyenge volt. Elhiszem a rozsdás csővázról, hogy királyi palota, korona vagy mi, elhiszem a zakóról nyakkendőről azt, hogy főúri dísz, de Stohl-ról sehogyan sem tudom elképzelni, hogy ő Koppány, és ahogyan erőlködött, ezzel csak rontott a dolgon. Ő nem tudom milyen kategória, bulvárszereplőnek biztosan remek, de az itt mutatottak szerint rosszul énekel mint színész és rosszul játszik mint musical szereplő. Szerintem ő volt a legrosszabb választás...

Persze lehet, hogy nem is ő volt a legrosszabb a darabban: a molett István inkább tűnt biztosítási ügynöknek mint a fejedelem fiának aki éppen a fél országot készül meghódítani a másik fél – és a meghódítottak – lelki üdvéért... Semmi sem sugárzott róla, ami hatalom, ami tekintély... Gizella a felesége sem volt nagyon a helyén, de ha már a női szeplőkről esik szó: nem a legfontosabb szerepek, de Koppány feleségei, hát kimondottan viccesek voltak, semmi erotika, csak az erőlködés... A sámán, Novák Péter, hát az még rossz sem volt, egészen egyszerűen nevetséges. Nem a lila bundája, nem az hogy elektromos gitárral tolja: az előbbi megfelelő környezetben, ahol nem a komolyság hanem a szatíra dominál helyén is lett volna, az utóbbi meg a formai elidegenítésbe beleillett, főleg ha jól csinálja... Hogy spanglit miért kellett a szájába nyomni a közönség egyik velének hergelésén túl fogalmam sincs... Egyszerűen, mint Stohl, ő sem volt képes velem elhitetni, hogy sámán... Inkább csak egy – bohóc!

Asztrik apát nagyjából ott volt, István anyja pedig egészen a helyén volt – de hát ők és azok akik, mint például Koppány lánya (aki szegény feltehetően a valóságban egyszerűen nem is létezett) tényleg jót alakítottak, maguk nem viszik el a darabot, az előadást.

Összefogla: sajnáltam volna ha nem látom (már csak azért is mert biztosan sokat fognak róla beszélni így is, úgy is), de egészen biztosan még egyszer nem nézem meg.