(#2781) 2015. augusztus 06., csütörtök

67711

Látkép jégesőben a rakpartól észak felé, kicsivel a Lánchídtól délre állva. A zuhogó esőben a másik part egyáltalán nem is látszott.

Tegnap kicsivel (délután) négy után indultam ki Ürömre Pöttyös-ből… Fülledt meleg volt, dörgött is valahol messze egyet-egyet az ég, volt jele a délutáni viharnak… Az Ecserinél elkezdett szemerkélni az eső de ez csak arra volt jó hogy elővegyem, felvegyem az esőkabátot aztán megállapítsam, hogy brutál meleg és pár csepp eső ennyit nem ér meg, vissza is gyűrtem a kosárba… Meleg volt, szakadt rólam a víz… Aztán ahogy átértem a Szabadság hídon, már egészen határozottan kezdett szemerkélni az eső (gondoltam arra a Kálvin téren, hogy ha a Dunán átjutok talán más lesz, talán nem fog esni pedig hogy de, a budai oldalon esett csak igazán). Az Erzsébet hídig bírtam, itt a hídfő alatti védett helyen elővettem az esőkabátot.

Ahogy elindultam, éreztem, hogy a hátsó kerék furán döccen egyet-egyet, ijesztően szabályosan. Leszálltam, megnéztem és igen: defekt! (A belső szeleptő okozta az ütemes döccenéseket.)

Hát nem ez volt a nap fénypontja. Az eső elkezdett igazán kiadósan esni, én ott állok szakadó esőben egy használhatatlan bringával. Toljam Ürömig? Láncoljam itt le és menjek ki tömegközlekedéssel? Előbbi bitang hosszú ráadásul Ürömön nem is tudok biciklist (OK, a volt Fonógép helyén van egy de elég puccos boltnak tűnik, hogy szerviz ott ne legyen), az utóbbi meg azzal jár, hogy vissza kell jöjjek érte, csak elodázom azzal is a megoldást. Nem tűnt egyik sem igazán jó ötletnek... Ekkor jutott eszembe, hogy nem messze onnan, valamivel északabbra az Erzsébet híd budai hídfőjétől a (felső) rakparton többször láttam kiláncolva egy bringát (érdekes és fura módon: az aszfalton egészen a talajszinten van egy krómozott acélhurok, ahhoz volt leláncolva), mindig ugyanazt rajta reklámfelirattal, hogy ott van egy bicikli kölcsönző. Talán, talán… Talán ahol kölcsönöznek, javítanak is (nem feltétlenül). Talán ahol javítanak, ott azonnali javítás is van (ezt sem feltétlenül, a biciklis akinél a Ferencvárosban szoktam a bringát csináltatni, mindig kijelenti mennyi a munkája és hogy hány nap múlva lesz meg. Jó munkát végez, bár Lev Nyikolajevics kontráját szerintem ő cseszte el csak később mismsolt, jól dolgozik de lassan.) Szerencsére egyik sem, a bolt bejáratra is ki volt írva, hogy van expressz javítás is.

A biciklivel learaszoltam, a bolt egy pincehelyiségben van. Már a learaszolás sem ment túl könnyen, ráadásul akkor mr szakadt az eső, mint egy ázott ürge úgy nézhettem ki. Egy fiatal pasi volt előttem, valami lakatot, láncot vagy ilyesmit akart venni, elég sokat hezitált, hagyta, hogy az eladó erre arra rábeszélje. (Végül is nem sikerült, csak egy csengőt vett :)) Aztán jöttem én – addig mint az ázott veréb álldogáltam ott a hátsó defektes bringámmal. Az első tér az eladó tér, ez szépen rendbe hozva, itt vannak a biciklik (a legdrágább érdekes, elég bumfordi, mintha egy hanyag lakatos a keze ügyébe eső csövekből csak úgy összehegesztette volna, egy lusta lakatos; mattfekete de a rajta levő háromszázezres (!) árcímke azért csak utal arra hogy feltehetően nem serbliacélból berhálták össze). A következő tér a műhely, itt kilátszanak a téglával rakott pincefalak, rendbehozott de más a kinézete mint az előtérnek. Itt mindenféle kerékpáralkatrészek vannak a falon, középen egy állvány a bicikli felszerelésére, a sarokban munkaasztal, előtte mellette fent pedig takaros rendben a szerszámok.

A kereket meglepően egyszerű kiemelni – ezt megjegyeztem –, aztán le a külső, ki a belső… A rossz belsőt nem kértem el pedig talán csúzli guminak jó lett volna (lehet, nem is mert eléggé régi gumi), a pasi rendes volt – OK, ez a dolga de tehette volna hányavetien is, nekem eszembe nem jutott volna – megkereste a külső belső felületén azt, ami a defektet okozta. Egy tüske volt.

Elég hamar megvolt, ahhoz képest hogy életmentő volt, nem is került sokba. Mire kiértem az üzlet elé, már nem esett hanem szakadt, ömlött az eső. Megint, amíg bent voltam csendesedett kicsit, már azt hittem a javát megúszom. Hát nem...

A java csak ezután jött. A Várkert bazár magasságában jártam, amikor elkezdett kopogni – a jég! Elsőre csak pár, aztán egyre sűrűbben de ami aggasztott igazán az az volt hogy: egyre nagyobbak. Hosszan esett a jég és másfél két centisek is! A bukót persze reggel elfelejtettem vinni – pedig most jó szolgálatot tett volna – hát beálltam egy fa alá. Annyit láttam – nagyon nem érdekelt, elfoglalt rendesen hogy lehetőleg csak ritkán vágjon fejbe egy ilyen méretes jég – annyit láttam, hogy egy húszas évei végén levő pasi átlátszó esőkabátban pont úgy mint én behúzódott a fa alá. Ekkor jutott eszembe, hogy nálam a fényképezőgép és hogy ilyen látványban egyhamar nem lesz részem – a Lánchíd pesti hídfője a szakadó vízben, jégben alig, a pesti oldal házai viszont egyáltalán nem látszottak. Nagy nehezen előkotortam a hátizsákból, de még a fa alatt is záporoztak a méretes jégdarabok, pár képet ugyan csináltam de komoly erőfeszítést igényelt arra ügyelni, a jégeső össze ne törje a gépet. Érdekes módon, ezek a képek majdnem olyanok lettek mintha fekete-fehér módra állítottam volna, pedig semmi ilyet nem tettem.

Aztán a pasi elment, nézem hova: aha, de mennyire igaza van, a Várkert Bazár és a Clark tér között valami vendéglő gazdasági bejárata kapualjába tolta be a bringát, erre én is… Na ott legalább már nem akart a szakadó jég fejbe verni, nem is áztam. Ekkor vettem elő a fényképezőgépet megint és csináltam pár fotót a szakadó esőről. A jég viszont elállt, addigra totál csurom vizes voltam, sok okom várni nem volt, eltettem hát a gépet és elkezdtem tekerni kifelé. Gyalogos alig, bringás elvétve, hiszen kevés eszement teker ilyen időben! Kocsik lépésben vagy még úgy sem, ott a Várhegy aljában leginkább felteszem, attól tartottak hogy a tengelyig érő vízben ottragad, leáll a kocsijuk. Erre volt is esély, csak úgy ömlött le a hegyről a sáros víz! Nekem erre nem kellett figyelni! Azért annak van egy érdekes fílingje amikor tizenöt, húsz centi mély vízben hasíthat az ember a bringával! Szerencsére előtte (utána is) kánikula volt, a víz nem volt hideg, de ilyen alaposan régen áztam el…

A felhőszakadás nem tartott sokáig, a Kolossy-nál már az esőkabátot is levehettem mert elállt az eső. Ilyenkor eső után a legrosszabb az a víz, amit a tócsákból vernek fel az emberre a kocsik, most is volt ilyen de nem sokáig, olyan meleg volt – és ezek szerint Óbudán nem esett ennyi víz – hogy mire kiértem Buda határához, nem sok jele volt annak, hogy korábban milyen viharos volt az időjárás.