Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Köd

(#2817) 2015. december 27., vasárnap

Napok óta nem száll fel a köd. Még dél tájt sem oszlik, ma reggel is olyan sűrű volt, hogy alig látni a szomszéd háztömböket. A képen a Zöld Kakas van (ez azt hiszem egy alternatív középiskola), elég közel van de az épület túlsó része már alig látszik. A hétvégére lehűlést ígérnek, az talán eltakarítja ezt a taknyos szürke, ködös időt...

69746

Sűrű a köd...

Pályaválasztás

(#2678) 2014. október 14., kedd

Tegnap volt az ősszel szokásos pályaválasztási szülői értekezlet az Ifjúmunkás egyben, a Kosztolányi Általános Iskolában. Valamit félreérthettem: háromnegyed hatra ott voltam, de már elkezdődött – nekem meg úgy rémlett, hogy hattól hirdették meg, hát nem... Ezzel persze az járt együtt, hogy mivel utolsónak érkeztem a meghívott iskolák képviselői közül, utolsónak kaptam szót, hát ez van.

A korábbiakhoz képest változott, hogy most tele volt a terem, máskor foghíjasabb volt, fontos változás, hogy most bezárták a hátsó ajtót így nem szállingóztak el a szülők a felének, kétharmadánál (ez eléggé zavart korábban) és hasznos változás volt, hogy beállítottak a projektor mellé egy számítógépet is, volt lehetőség prezentáció használatára. Nem változott viszont, hogy elég sok iskolát meghívtak, most messzebbről is, Újbudáról volt egy gimi és Kőbányáról két iskola. Nem változott az sem hogy egyaránt volt gimnázium is, olyan szakközépiskola mint a mienk és szakiskola is.

Kissé zavaros piac persze ez: például egy baptista (!) szakiskola, szakközépiskola és gimnázium – hogy a csudába tudnak egyszerre ennyi mindennel foglalkozni – képviselője elmondta, mennyi de mennyi szakmát lehet náluk tanulni. Olyan szívesen megkérdeztem volna tőle (szülőként bizisten meg is tettem volna!), hogy miként győzik ezen sok szakma tanítását tanműhellyel, szakoktatókkal, esetleg hozzávalókkal, anyagokkal no meg kapcsolatokkal ami a külső gyakorlóhelyek leszervezését illeti? Egy kóklerség szerintem az ilyen, és sajnos sok szülő bedől ennek, sok szülő hallgat a gyerekére amikor barátságos és könnyű iskolának mutatja magát az ilyen képzőhely – tudom, nem egy diákom ment át oda a valaha volt osztályomból pont azért, mert nálunk többet kellett neki dolgoznia, ott meg komoly ígérete volt arra hogy annyit ott nem is. Ez van. Szóval a legeslegvégére kerültem... Előttem szólt mindenki. Volt aki egy videót vetített le (Puskás), volt aki egészen részletekbe menően sorolta volna ha végigmondja a prezentációja anyagát a képzési szerkezetét (Pataky), volt aki a képzés érdekességeire helyezte a hangsúlyt (egy kőbányai élelmiszer ipari szakiskola), volt aki arra, milyen nívós ott a képzés (Széchenyi Újbudai Gimnázium).

Én a Tóth Laci által komponált prezentáció mentén mondtam el amit elmondani szükségesnek tartottam – egy teljes óráig tartotta fenn a figyelmét a hallgatóságnak az egyik bemutató a másik után, csodák nincsenek, sok azt hiszem nem marad meg ennyi idő után a hallgatóságban – a képek mindenesetre mutatósak, a képzés korszerűségére, a műhelyek jól felszereltségére és arra igyekeztem a hangsúlyt helyezni, hogy nem csak tanítunk de tanítás utáni programjaink is vannak szép számmal. És persze a konkrétumok: milyen nyelvet tanítunk, miként számítunk pontokat és mikor van a nyílt hét. Azt hiszem ennyit lehet elérni ilyenkor. Majdnem hét óra lett, mire végeztünk, az igazgatónővel váltottam még pár szót, aztán megkerestem a biciklimet és hazakerekeztem.

(Hja ez érdekes: szép nap biciklitárolójuk van, csak éppen nem lehet hassnálni mert el van kerítve, be van zárva, így a bringát nem a biciklitárolóhoz hanem annak kerítéséhez láncoltam oda. Mindegy, amikor kijöttem még megvolt :))

Görög Intézet

(#2673) 2014. október 10., péntek

A József Attila lakótelep közepén állt a Pest-Buda Mozi. Ha jólemlékszem, egyszer még voltunk is itt filmet nézni, de az nagyon régen lehetett, a mozi ugyanis időtlen idők óta nem üzemel. Az épület pedig folyamatosan romlott, pusztult. Pár éve aztán – elkerítették és lecserélték a nyílászárókat. Aztán a munkálkodás abbamaradt, csak a kerítés maradt, a zárt kapuk meg az hogy vagyonőr bóklászott az udvaron és két baromi nagy kutya. Mostanra úgy tűnik, a renoválás befejeződött, az épült a Görög Kultúrális Intézeté – akármi legyen is az. Ezzel nincs is semmi baj, legalább nem egy életveszélyes romhalmaz, azt azonban nem értem – nem kötözködés, biztosan oka volt az önkormányzatnak, hogy így adta oda vagy ki – szóval azt nem értem, mi a csudáért kellett a park egy jelentős részét is adni. A mozi előtt valaha egy szökőkút volt, igaz: már nagyon régóta abból víz nem folyt csak szeméttároló volt, most az is az elkerített részen belül van. Fogalmam sincs miért adtak az épülettel egy ekkora darabot is a parkból (lehet, hogy a görögök csak így mentek bele az üzletbe?) Az biztos hogy a kapu mindig zárva, a képet is a rácson át csináltam, akármi is van az épületben (vagy csak lesz?), azt közelről akárki meg nem nézhezi... Vagy valami hasonló...

65735

 

Óvoda

(#2672) 2014. október 10., péntek

Az elmúlt héten szombaton reggel készült ez a kép: a házunk mögött van egy óvoda, régen azt hiszem bölcsőde is lehetett, illetve most itt van, gyakorlatilag egy épülettömb a Zöld Kakas...

Az óvoda... Orsi, amikor majdnem három lett, amikor a húga született, egy egészen kicsit járt ide. Szó szerint egészen kicsit, talán ha három vagy négy napot voltunk itt. Én voltam vele, reggel vittem, ha jólemlékszem még ott is maradtam egy darabig és délben már hoztam is el.

Finoman szólva is: nem tetszett neki! Persze, nagyon nem is erőltettük, erőltettem: amikor látszott hogy ez nem lesz sima ügy, akkor feladtam. Nóra akkor volt újszülött, attól tartottam az marad meg Orsiban hogy mert tesója érkezett, elpasszoltuk őt óvodába. Volt, voltak óvodások mindketten, de nem itt – ez az óvoda csak erre a pár napra volt nekünk ovi... Valahányszor látom, ez jut eszembe, az elmúlt szombaton mivel itt voltam, mivel szép idő volt és mert a gép is nálam volt, lefotóztam...

65733

 

Negyvenegy

(#2627) 2014. augusztus 24., vasárnap

Mármint kilométer... Egy nap... Biciklivel... Eddig ez a legtöbb amit tekertem, és mit mondjak, most, másnap reggel bizony érzem is, hogy nem volt kevés.

Tegnap, huszonharmadikán volt Ürömön az általános iskolai osztálytalálkozó. Jó ideje itt vagyok Ürömön, de amikor kijöttem, nem gondoltam végig, hogy erre az alkalomra kell több is mint papucs, kitaposott edzőcipő, kopott farmernadrág, vagy nyári rövid gatya... Azaz haza kellett mennem valami szalonképesebb, valami ünnepélyesebb cuccárt.

Szombatra esőt ígértek. Nem jó előjel, mondjuk akkor megyek, mehetek busszal metróval. Nem fárasztó, gyors is... Reggel aztán mégsem tűnt esőre állónak az idő, és kigondoltam, megyek is, ha pedig lehet, majd jövök is biciklivel. Reggel a közeli kis boltban rövidebb maradtam valamennyivel, ezmiatt le kellett menni a CBA-hoz az automatához, és még reggel ki akartam menni a temetőbe is, virágot vinni a sírokra.

Biciklivel. Pedig odafelé nagyon meredek, ott én csak tolni tudom, viszont a másik irányban megy az, gyorsan megy. Sajnos semmi sem olyan egyszerű, mit amilyennek az ember kigondolja. A bringa azzal köszöntött, hogy a hátsó elég puha volt. Nem eresztett le teljesen, de nagyon is ráfért a pumpálás. Ráfért volna, ám nincs mivel! A pumpa, egy jó nehéz (igazi oroszt – valóban, az apósomtól megörökölt 1200-es zsiguli felszereléséhez tartozott!) pumpa Pöttyösben maradt. It meg ekkor szombaton regel maradt az, hogy lapos vagy nem, ezzel kell elmennem a temetőbe, a CBA-ba majd vissza ide Ady-ba. Utóbbit azért, mert ha visszamegyek, gondoltam ami már nem kell cucc, azt vissza is viszem.

Az első kőr majdnem nyolcig meg is lett, bár a Kálváriánál felfelé most nem ment a tekerés (volt már hogy igen), inkább toltam. A kisboltban rendeztem amit kellett (egyig van nyitva, tudtam hogy nem érek vissza addig). Ady-ban bepakoltam a hátizsákba. A bringa alaposabb szemrevételezése viszont nem hozott jó eredményt: mint kiderült, kissé laza volt a lánc de a legrosszabb, hogy az apró kis kar, ami a féket támasztja ki, kilazult: a csavarról leesett és elveszett az anya. Bár a csavar nem jár könnyen, de ha az kirázódik, elfelejthetem a hátsó féket, Ami magában is baj. Az első fék ugyanis nem valami erőteljes (bár új a fékpofa), a hátsó féket nem lehet nélkülözni.

Szóval indulás előtt és helyett: szerelés! A sufni előtt fejre állítottam a bringát, kilazítottam a tengelyt a hátsó keréken (a támasz kart nem kellett, hiszen az anya hiányában lelazult) A láncfeszítőkkel beállítottam a feszességet (azt hiszem kicsit túl erősre is, ezen majd ma lazítanom kell), és visszaszorítottam a csavarokat. Kerestem egy megfelelő, kis anyát a féket rögzítő kis karra, azt is feltettem, megszorítottam. OK, a bringa, leszámítva a hátsó abroncs elégtelen nyomásást, bevetésre kész volt.

Ekkor már erősen beborult, nyugat felől kimondottan fekete felhők gyülekeztek. Ez volt az első pont, amikor komolyan elgondolkodtam azon, hogy vajon jó ötlet-e ma biciklivel bemenni (még ha kifelé, ha elered istenigazából, akkor persze nem ezzel jövök). Végül is igen! Hátizsák fel (ami nem vízálló azokat persze nylon tasakba bebugyoláltam a hátizsákon belül is), és hajrá!

Amikor kigurultam a Dózsa útra, már szemerkélt, amikor leértem a CBA-hoz már esett. Rendesen... Mivel már úton voltam, visszafordulni pont annyira elázás lett volna, ráadásul még a kereket sem fújtam fel, hát mentem tovább, le az elágazásig, a Bácsi útig. Itt nem balra, hanem most jobbra fordulva, nagyon közel, alig ötven méterre talán egy ÖMV kút van. Kicsi kút, volt esélye, hogy a semmiért áztam meg, volt esély arra hogy úgy járok amint a bicikli összerakásakor két hete, amikor is elvittem az éppen készre szerelt első kereket, aztán – nem is működött a kompresszoruk. Amilyen kicsi ez az ÖMV kút, sehol sem találtam kompresszort, majd eszembe jutott hogy van kút ahol kézi kütyü, egy tartállyal mozgatható ellátott izé az, amivel a keréknyomást ellenőrizni és korrigálni lehet. Ezt sem elsőre találtam meg, de meglett. A hátsóban az óra szerint alig volt nyomás, igaz: nagyon kicsik ezek az abroncsok, ami a térfogatot illeti: egy mozdulat, és majd' két atmoszféra lett a nyomás, jó kemény lett a gumi. A szokásos (még apámtól tanultam! :)) módon ellenőriztem, nem ereszt-e de nem.

Egy kocsi állt a kútnál, egy férfi és egy nő, a férfi tankolt majd bement fizetni. A nő nem szállt ki, csak engem nézett, gondolom elgondolta, hogy bolond ez a pasi, esőben bringázik... Elindultam a Bécsi úton visszafelé. Már nem zuhogott, de szemerkélt. Ez volt a második pont, amikor elgondoltam: előre, hazafelé vagy balra, vissza, hazafelé... Az előbbi mellett szólt, hogy egészen egyszerűen ezt terveztem ki, hogy ezzel jó esetben annyi napi kerekezés jár ami még nem, csúcskísérlet... A második mellett az, hogy szemerkél, habár már vizes lettem, ha mérséklődik akár ki is száradhatok, az hogy visszamegyek és buszhoz lejövök, pedig biztosan időveszteség...

Az első lett: hajts, irány előre. Na annyira azért nem lelkesen és lendületesen, a VÁM-nál ugyanis erősen emelkedik, na itten erőlködni kellett feljutni. De ezt leszámítva a befelé menet lejtmenet, szó szerint. Végig a Bécsi úton, mérsékelten kell tekerni mert hol erősebben, hol gyengébben lejt... Az eső már elállt, a menetszél meg az, hogy nagyon hideg nem volt, egykettőre kiszárított. Átmentem a vasúti átjárón (azt a vasútszakaszt hihetetlen tesze-tuszasággal csinálják, nem is tudom mennyi ideje, de legalább egy éve nincs ott sín; most az átjáró mér készen van, egészen jól megcsinálták, de vonat itt még sokáig nem fog járni), el a régi orosz laktanya előtt (most mindenféle intézmények, a tiszti lakótelem meg a gépszín helyén meg „lakópark”-nak nevezett lakótelep), el az Óbudai temető mellett. Itt már kétsávos, és a forgalom is akkora hogy megéri a járdán menni. Annak is van hátulütője, a hatalmas döccenők az útkereszteződésnék és a gyalogosok akik vagy nem vesznek észre, vagy nem akarnak észrevenni (bár ezen a szakaszon nem volt olyanok, mint később, a Duna parton). Itt korábban útépítés miatt egy sáv volt csak, de mostanra megcsinálták. Itt a volt Radelkis (azt hiszem egy darabig Nokia is volt, most semmi, gazdátlan, eladásra hirdetik), egy a domb tetején épített beton épület mellett el, és ez már a Vörösvári út, Bácsi út sarka. Itt elmentem a régi busz végállomés mellett (már a hetvenes évek közepén sem ez volt), majd a Bécsi úton tovább. Itt az úttesten mentem, mert szombaton ilyen tájt azért nem olyan nagy a forgalom – az azonban mindig ijesztő, amilyen sebességgel és vannak akik: amilyen közel elhúznak az ember mellett, és mentül nagyobb a járgány amivel ezt teszik (busz, teherautó különösen ott van). El a Margit kórház mellett, aztán egy bal irányú fordulattal a Lajos utca és a Kolossy tér következik. Ez talán az út „legsűrűbb” része: itt a járda nem alkalmas biciklizésre, az úttestnem széles, éppen elegendő a meglevő két sáv részére és még ilyentájt, még szombaton kora délelőtt is elég nagy a forgalom. Mindegy, ez van: ezen is át lehet, át kell jutni.

A Duna mellé kiérve egy, szombaton piacként funkcionáló parkoló mellett megyek el, aztán valami kórház, és már a Margit híd magasságában vagyok. Itt megy le a föld alá a HÉV pálya, északabbra a HÉV sínek és a Duna között megy a kerékpárút és vezet el vagy Csillaghegyig, na ott szívtam meg legutóbb amikor kijöttem, hogy maradtam a kerékpárúton pedig az nekem nem jó. Visszafelé innen kezdve nem kell az úttesten kerekezni, lehet a bicikli úton. Persze, az sem mindenütt fenékig tejfel: a gyalogosok, a turisták persze hogy ott kolbászolnak, ami még rosszabb hogy több szakaszon a felfestés szerint a járta egyszerre kerékpárút és járda, a gyalogosoknak: szóval itt nem a kocsik kerülgetnek engem hanem én a gyalogosokat.

A Margit hídnál egy kis alagúton vezet keresztül a kerépár út (a híd alatt), aztán szép nagy fák alatt végig a Duna parton. A Batthiány térnél (is) van egy elég nagy bérbicikli „kikötő”: BUBI a fantázianeve, szerintem ennél hülyébb nevet akkor sem találhattak volna neki, ha az elmegyógyintézetben hirdetnek pályázatot a névadásra az ápoltak közreműködésével. OK, értem: Budapest Bicikli akármi, innen ez a hülye név, de nekem elég irritáló.

A Lánchídnál megint alagút, ott kicsit kanyarogni is kell a kerékpárúttal. Az Erzsébet hídnál le volt az út zárva: valami Iron Man verseny miatt az alsó rakprton nem is volt forgalom, a kerekezőket leszámítva, na őket, ezeket elnézve úgy éreztem magam,m ahogyan a Verdákban Matuka érezhette a a főszereplő Piros Villámot látva: ezek a bringák és az enyém...

Ezután már a Gellért hegy tövében fut a kerékpár út. Mivel Üröm a Budai, Pöttyös meg a Pesti oldalon van, ekkorra lassan elodázhatatlan lett a kérdés, ugyan melyik hídon is menjek át. Itt kézenfekvő megoldásnak tűnt a Szabadság híd, még lejjebb lehetett volna a Petőfi hídon, ám onnan a Sorokséri út egyik irányban vagy a körút és az Üllői út (a körút miatt) nem tűnt túl nyugis megoldásnak – hát balra be, és átmentem a Szabadság hídon. Itt is a gyalogosokkal kell a gyalogjárdában osztozni, ami nem is olyan egyszerű, ráadásul a közepéig emelkedik is rendesen. Viszont a Dimitrov (most: Vámház) téren már van az úttestből elkülönített kerékpár út és ezt többé-kevésbé tiszteletben is tartják a kocsik. Aztán a Kálvin tér, aztán jobbra az Üllői út, na ez nem probléma mentes a forgalom miatt de nem is vészes. Az Üllői elején az úttesten tekertem, aztán a járdán, utóbbi nem is rossz mert gyalogos itt nem olyan sok van, és a keresztutcák nem mindegyike nyelvelharapósan döccenős. Az Üllőin a Nagykörúti kereszteződés bonyás, vagy az aluljárót választja az ember és az veszélymentes de akkor a bringát cipelni kell (az Ukrajna bizony nemsúlyra optimalizált), vagy szintben megy az ember át a kereszteződésen, ez viszont a forgalom miatt nem veszélytelen. Az utóbbit választottam, nem volt kedvem cipekedni.

Innen – az Observer régi helye, a volt Kilián laktanya magasságában egy kocsikijárón felhajtva a járdára - egészen a Nagyvárad térig. Ott megint kissé nemegyszerű az áthajtás a kereszteződésen, de utána már nagyon is ismerős a pálya, előbb valami kórház kertje mellett végig, aztán a stadion mellett: most már átadták, most már nem kell az építkezés miatt vagy a másik oldalon menni vagy itt, de itt építési mindenféléket kerülgetni... A Népligetnél van lehetőség szintben gyalogjárón átmenni de ahhoz a másik, a volt Pénzverde oldalán kellett volna jönni, nem ezt tettem ezért az aluljárón kellett a bringát átcipelni. Ezután végig a katonai főiskola helye, egy üres gazos hatalmas telek menén. Tavasz végén, nyár elején itt eperfákon érit a termés, potyog el és van tele sötétvörös meg fehér termésekkel a járda. Gyalogos itt nagyon kevés van, bringás is alig., Aztán a vasúti híd alatt jön át az ember, aztán már a benzinkút az ecseri útnál. És most itt van akadály, a villamospálya építése miatt nagy most itt a felfordulás, le is kellett szállni, tolni kellett a bringát hogy átjussak a József Attila lakótelepre. A továbbiakat már a lakótelepen tettem meg, itt nincs gyalogos forgalom számottevő és gépkocsi is kevés. Így értem haza...

A visszaút gyakorlatilag ugyanez a nyomvonal volt, de sokkal tovább tartott, azt hogy pontosan miért nem tudom, lehet az első húsz, huszonegy kilométer fárasztott ki, az is lehet, eléggé valószínű, hogy a kifelé út vége felé, a Bécsi út majd Ürömön a bevezető út emelkedése lassít sokat a tempón. Az tény, hogy amíg befelé 90 perc volt az út, csak kicsivel több, visszafelé a két órát is elérte. Mindegy: megjártam, és alig áztam el...

Pest-Buda mozi

(#2504) 2014. február 6., csütörtök

63607

A Pest-Buda mozi december közepén... A téglakupac ilyentájt került oda, hosszú ideig, hónapokig, több évig semmi sem történt, csupán a kutyaházakat tették ide-oda, az udvaron lett egy napernyő nyáron... A rom maradt...

63823

A Pest-Buda mozi február elején... Valamit kezdenek építeni, a csapadék ellen véfi ez a hatalmas fólia, a csuda tudja mi lesz ebből – főleg ha belekap a szél...

A képeket másolva tűnt fel két majdnem azonos beállítás egyazon tárgyról – a különbség valami változás, olyasmi, ami nagyon lassan akar megtörténni...

A Pet-Buda mozit már eléggé lehagyatott állapotában láttam először: még üzemelt, egyszer még voltunk is itt filmet nézni, de nem sokkal utána bezárt. Azóta csak sodródik az idők hullámversén, és bizony ez a hullámverés meglehetősen kikezdte...

Net-en ezt a cikket találtam... Érdekes, főleg a befejezése: „A Budapesten élő görög kisebbséghez tartozó nők és férfiak döntően társadalmi munkára támaszkodva a Pest - Buda mozi romjaiból nekiláttak felépíteni közösségi házukat.” Lehet, de nem sok a látszatja – az idézett szavak egy 2013. szeptemberi cikkben vannak, a felső, a csomagolatlan kép az valamikor decemberben, az alsó meg most februárban készült. Lassan egy fél éve, hogy a beidézett sorok jelenidőben beszélnek az alsó képen annyi látszik, hogy valamit megbontottak és becsomagolták.

Ebből elég sokára lesz a „Görögség Háza”...

Képek, helyszínek...

(#2488) 2013. december 26., csütörtök

Képek, csak mert tetszenek – más rendező elv nincs abban, hogy most itt egy postba kerültek...

63468

A Toronyház utcában, a Közösségi (régen MszMP, aztán MszP párt-) ház mellett van egy bolt, volt az már sokféle, most asszem Coop. Előtte egy szép formás fenyőfa, ezt évről évre feldíszítik (talán a RÖNK, a RészÖNKormányzat szervezi). Nem sokáig marad ilyen, a képet december 7-én csináltam, másnap nyolcadikán este már nem égett rajta a dízskivilágítás...

63488

Egy másik esti kép: ez december hetedikén szombaton este készül, akkor volt az első foglalkozásom a szombatos, a hét foglalkozásos DHTML, JavaScript-es (másdéves) csoporttal. Már elfele jövet gondoltam, hogy érdemes lenne képet csinálni, a valóságban sokkal jobban néz ki, a kis géppel ami fényes, nagyon fényes lesz – pl. a Gábor Dénes Főiskola felirat a valóságban jól mutat de a képen egyáltalán nem is olvasható. A képet csak úgy tudtam elmosódás-mentesen megcsinálni, hogy a gépet egy kocsi tetejére tettem, persze hogy ferde lett, a körbevágás miatt ilyen fura a kép szélesség-magasság aránya...

63593

A téma ugyanaz, egy héttel később de nem a foglalkozás végén, este hanem az elején, a délutáni napsütésben készült a kép...

63597

Szenteste napján készült, délelőtt ez a kép. Ilyen nagy volt a köd.

63610

A kép karácsony első napján készült: a volt Attila söröző. Majdnem egy éve bezárt, azóta üres, mást nem nyitottak a helyén...

Kapu

(#2529) 2013. augusztus 16., péntek

62375

 

Budapest, IX. kerület, József Attiala lakótelep. A Napfény utcában, átellenben szemben a régi Pest-Buda mozival a járdán állt ez -- a Spar postájában voltam, akkor láttam ezt a furcsaságot, akkor még fogalmam sem volt, mi a csudára is való. Amikor visszafelé jöttem, alig negyed óra múlva, akkor már a vizet is rákapcsolták. Fentről finom vízpermettel hűsíti azt, aki keresztül megy rajta. Ez 2013 augusztus ötödikén volt, akkoriban még tartott az a trópusi kánikula, amikor a napközbeni csúcshőmérséklet több alkalommal is egészen közel került a negyven fokhoz! (A kép a Napfény utcai Spar felé nézve készült)

Régen volt...

(#2407) 2013. július 27., szombat

xxxx

 

(Erről már korábban is akartam írni, mindig akkor jut eszembe, amikor lemegyek és valami dolog akad a Napfény utcai Spár-nál... Akkor kell elmenni a képen látható fa előtt...)

Elég régen volt, tizenöt vagy tizenhat éve is talán. Vagy több: Orsi vagy éppen akkor lett iskolás vagy nagycsoportos óvodás lehetett... Kapott görkorit (a beidézett lapon az első, a fitnessznek nevezett hasonlít leginkább arra, ami Orsinak volt). Nagyon akarta, nagyon fel volt dobva, amikor megkapta, felvehette és első alkalommal mentünk le benne. Persze volt vele probléma... A liftig csal eltopogott, de aztán foldszinten az a pár lépcső kifelé már kihívás volt... A bejáratnál a sárrázó okozott problémát, a vasrostély...

Nem ment egyszerűen az első pár méter, de Orsi ügyes, belejött egyhamar. Persze egy dolog a talpraesettség és egy másik, hogy szokatlan volt az igénybevétel neki, elég hamar elfáradt. Annyira hamar, hogy itt, a képen látható fa alatt kellett első alkalommal megállni. Persze nem is Orsi lett volna, ha elismeri azt, ha egyszerűen elismeri, hogy hamar fárad, nem... Amikor ideértünk a fa alá, kitalálta, hogy valami nem jó a cipőn, valamit igazgatni kell rajta. Hamar megszokta utána és sokszor mentünk le korizni...

Erről a fáról azóta is mindig ez jut eszembe. Nem is sarkalatosan fontos esemény, a csuda tudja miért maradnak meg dolgok (és miért fakulnak semmivé más dolgok)...

Karácsony

(#2292) 2012. december 10., hétfő reggel 4 óra 29 perc

A közelünkben levő bolt előtti fenyőt szépen feldíszítették, kora reggel voltam lent a napokban amikor még majdnem sötét volt. Mutatós – fényképre való téma... :)

xxxxx

Karácsony... (Majd' azt írtam, hogy kép szöveg nélkül, de hát ez a szöveg :))