(#2353) 2013. március 31. vasárnap

Nóra vetette fel tegnap, hogy menjünk moziba. OK, de mit nézzünk meg. Nem akartunk messze menni, ha lehet még annyira sem hogy kocsi kelljen hozzá, így a Corvinra esett a választás. Ott pedig a választékból „A burok” c. filmre, este hétkor.

A film kiválasztásában enyém volt a döntő szerep, a lehetőségekből ezt én választottam. Hát – még egyszer egészen biztosan nem nézném meg...

A film kategóriája volt a választásnál döntő szempont, sci-fi... Azt hiszem az Avatar volt ilyen kategória, az nagyon tetszett, remek film volt. Utána valami (a címére sem emlékszem), ami a „Nyolcadik utas a halál” remékje, inkább a parafrázisa volt, na az viszont erősen felejtős kategória...

”A burok” - egy talán jó ötlet rossz megvalósítása. Röviden: trendi, mert elfoglalják a Földet (tényleg, két előzetes volt előtte mind a kettő ilyen földelfoglalós), viszont lassú, érzelgős és túl sokat magyaráznak ahelyett hogy a történések beszélnének a szavak helyett (egyszerűbben: szájbarágós)! Ráadásul logikailag is túl sok a döccenő, itt-ott túl nagyot nyeklik, nem elég hitelesen „kimagyarázott” a legtöbb dolog és történés.

Pedig az alapötlet akár remek is lehetne... (Lehet, az is) A földet idegen értelem „szállja meg”, a Lelkek, akik emberi testbe költöznek. (Az eredeti cím itt is jobb: Host – de ez valószínűleg pontosan nem ültethető magyarra.) Az nem világos, hogy ez az emberi tudat megsemmisülésével jár-e általában: a film főszereplője egyik ha nem a fő konfliktusa azonban éppen az hogy amint a Lélek beköltözik a testébe, tudatában ott van a Lélek is, de a régi személyiség is. Hasonlóan a filmben majdnem végig főgonoszt alakító Hajtó esetében is, a Lélek eltávolítása nem a halálát hanem a régi személyisége ujraéledését jelenti. Ezt a kettős vonalat az iró (irőnő?) nem dolgozta ki – bár nem világos hogy akkor meg mit dolgozott ki...

Az első pár percben feldobják a konfliktust (azt hittem ezt fogja felépíteni, kidolgozni a film, de nem – ez nem az út hanem a kiindulás): a földön béke és jólét honol – a film színvonalán fel sem vethető az a kérdés, hogy a békesség nem előfeltétele a jólétnek még akkor sem, ha utóbbi hiánya generálja előbbit. Már ez a nyitószöveg is azt ígéri, hogy túl sok árnyalásra, összetettségre ne számítsunk, béke van és jólét és barátságosság meg udvariasság. Mert hogy a Lelkek átvették a hatalmat, és átvették az emberi testek felett és egycsapásra béke lett... Mondjuk a film cselekményét látva, a Hajtó erőszakosságát, a fene érti, hogy mitől, ez az egyik dolog ami nem logikus, ami érthetetlen és kidolgozatlanná teszi a filmet...

A történet azzal kezdődik, hogy vannak ellenállók. Persze egy „gyenge” fiatal nő a főszereplő, akit elfognak a hajtók és bár leugrik sok emeletről, életben marad. Ennek sincs értelme, és akár sci-fi akár nem, az értelmetlen, illogikátlan dolgok zavaróak. Mindenben, még ahol a fantázia dominánsabb, ott is kell lenni értelemnek, a dolgok logikusan kell hogy kapcsolódjanak, az meg hogy sok emeltről betonra zuhanva valaki életben marad, végképp nem az.

A Lelkek világa sima, ruháig fehérek, cuccaik csillogók. Hogy ez miért természetes, hogy miért ez jutott a szerzőnek és/vagy a forgatókönyvírónak eszébe nem tudom, de ez is egy orbitális hülyeség... A Lelkek (által irányított „hatósági”) emberek fényesen csillogó sportautókon, ilyen motorokon járnak de még a helikoptereik is fényesen csillogóak. Ők maguk meg jellegtelen egyszínű fehérben vannak... Hja, és hogy a nézőnek szemernyi kétsége ne legyen ki hova tartozik: akiket átvett egy Lélek azok pupillája körül ott egy fény-gyűrű...

Az első tíz percben felsejlik, hogy ha az ember sci-fire akart beülni, hogy elkerülje az érzelgős filmet, akkor alaposan melléfogott... Amint beköltözik a FényKukac, az ezer hajlongó csáppal rendelkező fényefehér gubanc, egy a nyak hátsó részén megejtett vágáson beköltözik, amint felébred a páciens az altatásból, ott a tekintetében az aranysárga macska-karika és tudhatjuk, őtet bizony megszállták. A seb meg szemvillanás alatt gyógyul, egy szögletes dobozból (fényes persze ez is, csillogó) ráfújt szpré és volt seb, nincs seb... (Orion űrhajó, 1967 vagy '68, a szupernóva elől menekülve a gépház gombócnyi kezelőszervei megégetik az egyik űrhajós kezét, hát nem richtig ilyennel fújták ne és meggyógyult? :)) Szerintem ez is inkább mókás: a forgatókönyvírónak vagy szerzőnek ezzel gondja volt de nem bíbelődött vele, nosza oldjuk meg, nem baj hogy hülyeség... Metszés, becsápolás, szpré, ébredés, fénykarika. Sima úgy, történések lezárva, lelkizzünk... Akibe ez a FényGubanc beléje költözött, na az onnantól érzelemmentes lesz, lassú és – leszámítva a főhős Hajtót aki megátalkodott boszorkány – onnan kezdve unalmasan álmosítóan jóságos is. A főhős sem, mert hogy neki lelki van, vívódás mert ők ketten lettek őbenne... Nem világos a többi megszállott miért lett inkább katatón, nem pedig ilyen skizofrén, erre ugyan van egy utalás a főhősnő nagybátyja, a nagyon bölcsnek és nagyon meghatározónak ábrázolni akart – szerintem elnagyolt, ezért hiteltelen – öregúr megmagyarázza jól, persze ezt is magyarázni kell, hogy a főhősnő nagyon erős jellem volt ezért nem tudták teljesen átvenni az irányítását feltehetően... Itten Owen bácsi Beru nénije egy vérszomjas boszorkány, még szerencse, hogy a bozótvágót nem adják a kezébe... Szóval a főhős katatón helyett skizofrén lehet mert ő erős volt – mint a Terminátorban az a csaj, lehet ezeket a scifiket is modulársian építik? Csak ő, senki más, ugye sokmilliárd emberből csak ez az egy... Egy kósza gondolat erejéig azért még felbukkan a nézőben – bennem mindenképpen – hogy a hogyan és miért... Mármint az invázió... Ha ezek a CsáposHernyók ennyire nem tudnak semmi mást, mint megszállni: egy korsó sört fel nem emelnek, egy lapáttal fejbe nem vágnak senkit (a filmben a durvulásukhoz kell az emberi test), ugyan hogyan hajtották uralmuk alá a sokmilliárd vadembert, de ennél már csak az „ugyan minek” jobb kérdés – sok hasznuk nem lehetett ebből, de hát a kérdés felvetése is: ugyan minek...

Itt rövid időre feléled a remény. Nem a filmben hanem a nézőtéren, mármint hogy érzelgősség helyett – ok, már az is eredmény lenne ha mellette – lenne benne kis mozgás, élet, dinamika... A főhősnő, fejében a kettősséggel, szökik, bár nem világos hova. Szökik, mert a beköltözött Vándor nem tud a FehérBoszorka elvérásának megfelelő mennyiségű információval szolgálni, szökik mert az a satrafa kilátásba helyezi, hogy a Vándor nevű fénygubanc kap egy másik testet, az CsillogóCsápos meg aki benne lakozik majd jól átkutatja a főhősnőt, mielőtt megölik. Mert ugye béke és barátság és jóság és segítőkészség, de hát amit el kell takarítani azt eltakarítják ezek a fényes izék is...

Innentől feszely, kis menekülés, kis üldözés... Nem viszik túlzásba, amint meglódulna a lendület, mindig leül a dolog a lelkizés posványába – ez végigvonul a filmen. Úgy a felétől már erősen zavaró is... Alig javít ezen valamit a sivatag képe, a nagytotálok amíg igazán szépek. Fenségesek – csak hát nem ez lenne a film lényege. Az ellenállók az megvan, a kommuna is, egészen otthonosan elvannak, persze hogy hogyan alakították ki a helyüket arra szó nem vesztegetődik. Természetes ugye hogy a sivatagban van villany – na jó, erre magyarázkodás van de elég hihetetlen.

Innen kezdve kissé gubancos lesz, adott a főhősnő – szerintem nem túl mutatós – meg a kommuna fiatal férfiai és bűn lenne a szerelmi négyszöget nem kihagyni. Adott a sápkóros lelkizős főhősnő, adott a fejében a fénygubanc – akinek ezek szerint szintén vannak pajzán érzelmei, fura ez a fajközi vonzódás, de hát ekkorra az értelem már hetedhéthatáron túl van – szóval egyik oldalon felsorakoznak a főhősnő meg a megszállója, a másik oldalon meg két elég jellegtelen hímivarú szinésztanonc, a megfelelő mértékben kopott és erőnek erejével koszosított ruhában, olyan farmernövendéknek látszanak. Az egyik a megszállatlan főhősnő palija volt az illegalitásban – bevágott képek erősítik a emléket – a másik a csuda tudja hogy került képbe: talán éppen ott volt... Innen kezdve örlődés, mikor melyikkel samcizhat a főhősnő – gondolom a korhatár miatt eksőn az nem fért bele – de nagyjából egyikkel sem. Mert hogy vagy a gazdatest szelleme nem engedi a FényGubanc számára... Egyiket sem... Vagy valami ilyesmi, meg kell valljam itten kezdem elveszteni a fonalat. Lehet, a forgatókönyvíró is: egy portya során elpusztul pár fiatal férfi, ennyit az erőteljes vonulatról, a szerzett túszokból kioperálnak FényGunabcot, ez a horror vonalat erősíti (mert hogy meg nem indokolt módon attól megpusztul a FényPamat is, a gazdatest is), ám a dolog nem áll össze hihető történetté... Aztán a főhősnő, pontosabban a Lélek aki megszállta, hirtelen megmutatja a tuti frankót hogyan lehet kiköltöztetni a betolakodót, és ez valamiért neki az életébe kerül majd. Ha a dolog eddig nyálas volt, itten hipernyálas lesz – amivel még mindig nem lenne gond ha előkészített lenne, de ez nem az. Itten azért a lelkizés és a főhősnő premierplán szenvedése percekig, mert – csak...! Ez lehetett a pont ahol a szerző vagy szerzők időzavarba kerültek. Nem a film idejét hanem a munka leadását tekintve, na itten csapták össze rendesen, kerítenek egy másik hősnőt, teljesen értelmetlenül kijelentik, hogy ez/ő egy korábbi gazdatest ami a szemetesből került elő és uccu, költözzön vándor beléje... Persze, a kőkorszaki szakik – tényleg barlangban laknak – hirtelen képesek úgy költöztetni ezeket a FényCsáposokat ahogyan falusi tanítónő ültetgeti a tanórán a rendetlenkedő diákokat... Egy kis csavar és izgalom a végére, a majdnem elfogatás és hogy kiderül, más macskaszeműek is átálltak a megszállatlan emberek oldalára – és végre a stáblista, fények fel, pattogatott kukoricát lesöpör, kabátot keres – meg a WC-t, na nem az izgalom miatt hanem mert eggyel nagyobb lett a szprájt mint kellett volna...

Tuti biztos még egyszer nem nézem meg...