Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Az érzés...

(#2918) 2017. május 26., péntek

… amikor közlekedésgépész alapismeretek tárgy írásbeli dolgozatait javítom, és egy jó osztály tanulója dolgozatában olvasom: 357 mA az egyenlő 3,57 A… Nos ez az érzés egészen egyszerűen megfizethetetlen!

Update: Lenz törvénye a kérdés: a diák szépen leírja – Newton I. törvényét. Törvény, törvény – minek elaprózni!

KKV

(#2916) 2017. május 25., csütörtök

Tegnap kijavítottam a múlt pénteken született vizsgamunkákat. A másik sulisban volt vizsga, ott kellett (lehetett) két csoport vizsgatevékenysége során felügyelnem egyrészt, és kijavítani amit alkottak. Délelőtt egy KKV I. csoport volt, délután egy KKV II. Egyikük sem az én csoportomba járt. (Nem tudom, ők milyen teljesítményt nyújtottak, pedig jó lenne tudni.)

Kilenc-kilenc vizsgázó volt mind a két csoportban. A feladat ismerős volt, nagyon is… Nekem legalábbis! A szövegszerkesztő feladat általában nem okozott problémát, bár akadt, aki a felsorolás, lista szerű résznél a termék neve és ára közé tett vagy tucat tabulátort… Nem egy akadt, aki azt a népi szokást követte, hogy ha a bekezdés közzé térköz kell, akkor entert nyomogat – pedig de hányszor elmondtam, hogy ez nem civilizált szokás! (Igaz, nem nekik mondtam el.) A Word 2016 alapértelmezett sorközét csak kevesen vették vissza (ezt nem is tekintettem hibának, bár észre kellett volna venni, hogy a minta nem ilyen.) A kép beillesztése nem volt gond, egyeseknek az igen, hogy a kerékpáros feladatnál a beillesztendő három velocipéd képéből egyet el kellett forgatni. Az aláírás rész nagy kihívás volt, a tabuláció nem ment nekik: még aki jól megcsinálta, az sem szabályosan, szépen (persze hogy a pontokat megkapta rá.) A táblázatkezelő viszont komoly kihívás volt (nem véletlen hogy az enyéimekkel ilyen feladatot csinálok a legtöbbet). Az INDEX() és a HOL.VAN() függvénypárost helyesen senki sem használta! Ketten egészen érdekes módon kerülték meg. Egyikük sok HA() függvénnyel, még érdekesebb volt a másik: egy új oszlopot felvéve az első elé, megfelelő értékkel feltöltve FKERES() függvényt használt. Teljesen rendben való mind a kettő. Ahogyan nagyon nem az, amikor a minta alapján egészen egyszerűen csak begépelték a cellába az értéket – sajnos nem egy dolgozat csupán ennyit tartalmazott! Nem volt nagy a táblázat, ezért reális lehetőség volt az abszolút hivatkozás megkerülésére az, hogy többször beírta, átszerkesztette a képletet. És a másik véglet: egyetlen, de egyetlen egy szem hivatkozás nem volt benne, az egész táblázat összes értékkel kijelölt cellájába egyszerűen a minta alapján begépelt értéket… Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy az ő csoportjában a felkészülés során soha sem csináltak táblázatkezelő feladatokat! Végül a harmadik, a prezentáció kezelő feladat olyan elnagyoltan volt kiírva, hogy szinte mindenki 100% közeli teljesítményt nyújtott – pedig volt, aki animációt nem is csinált és volt aki 12 pontos betűkkel rakta tele a diákat.

Mindegy, ez van. Ez is megvan. A leggyengébb dolgozat is 51 pontos lett azaz mindenki mehet a másik két tárgyból szóbelizni és ha az sikeres (meg azok írásbelije is az volt), akkor lesz OKJ-s papírja.

Bicilkli

(#2884) 2016. június 1., szerda

Hétfőn elvittem a bringámat a szerelőhöz. Összejött pár hiba, egyik sem volt olyan, hogy használhatatlanná tette volna, gondoltam ezeket egyben megcsináltatom.

Egy hete elütött egy fafejű spiné: egy kocsikihajtóból jött. Szerintem túl gyorsan, szerinte meg én jöttem túl gyorsan. Mégis mit várt, hogy a gyalogosok szépen megállnak és a doktornő vagy ki a fene (egy kórház kijárata) majd úgy gurulhat ki, hogy nem kell a magasságos lábát levennie a gázról? A jobb oldali pedált kapta el, annál fogva lökött hanyatt. Mindennek van tanulsága, ennek is: a járda a legveszélyesebb hely. Hja és még az is, hogy a fejvédő ha nincs bekapcsolva akkor semmit de semmit sem ér... Ahogy hanyatt lökött az a hülye, az első ami lerepült a fejvédő volt! :( (OK, bekapcsolhattam volna de meleg volt…)

Nekem (és szerencsére a bringának) sem esett bajom, a kocsiról viszont leesett a rendszám (nem tudom hogyan ment haza a nő rendszám nélkül de ez már legyen az ő baja). Nekem nem lett bajom, a bringa pedál azonban elgörbült!

Hétfőn amikor elvittem a szerelőhöz, kértem ennek is az egyengetését. Megtették, most jó. Kértem a fékek javítását is, már nem nagyon fogtak, most az is jó, bár az első elég mélyen fog ami persze lehet, nem is baj: ha az első harapós, egykönnyen fejre áll az ember (magasan van a súlypont, bőven van a fékező erőnek billentő nyomatka az első kerék körül). Kértem sárvédőket is: amikor legutóbb felszereltettem, akkor a legolcsóbbat választottam, nem is az a baj hogy, lifegett, hogy műanyag, hanem hogy rövidke! Egy kóbor tócsa, és máris totál összesároztam – a hátizsákom! Most fém és most megfelelő méretű a sárvédő. A harmadik dolog a váltó volt, illetve a váltók. Na az nagyon tudnak hiányozni. Pár napja a hátsó kallantyúja is letörött, az első régóta beragadt. Most mint a kettő működik, és bár nem egyszerű, de így, ha az elsőn a legkisebb a hátsón meg a legnagyobb lánckereket használom, még az ürömi Kálvária dombon is sikerül felkapaszkodni. (OK, ez lehet, hogy nem akkora teljesítmény másnak, nekem igen!)

A negyedik egy hátsó csomagtartó lett volna. Azért volna, mert ezt kértem, de nem tették fel. Nem tudom miért. Nem rossz fickók akik ott dolgoznak, (remélem) nem átverősek: remélem csupán elfelejtették. Pedig olykor az is jól jön, most hogy rendes fém sárvédő van rajta lehetne ilyet is tenni rá. Kértem, nem tettek. Lehet, csak azért mert a sárvédő szerelésével állítólag rengeteg bajuk volt (sajnálom, de hát ezért ők szerelik és nem én), remélem csak elfelejtették. Azt nem tudom, hogy a számlából is kimaradt-e, restellem de eléggé el nem ítélhető módon ami előtt elhoztam a bringát, nem böngésztem át a számlát. Majd utánanézek, majd megkérdem, hogy felszámították és elfelejtették, vagy csak elfelejtették…? (Hja azt kifelejtettem, hogy állítólag a hátsó belsőből egy szép darab rozsdás drótdarabot is kioperáltak, ha az lett volna a rossz móka ha az valahol útközben szúrja ki végleg a gumit…)

Most jobb, ez a lényeg, és majdnem annyira lett jobb a bringa, amennyire szerettem volna…

Érettségik

(#2881) 2016. május 23., hétfő

Csütörtökön érettségik miatt futkoztam. Előtte levő napon írták az (szakmai) alapismeretek tárgyakból az érettségiket. A korábbi jelentkezéseim alapján kaptam az OH által szervezett középszintű gépészeti és közlekedési alapismeretekből és ugyanebből emelt szinten is. Na most egy kettő mindegyikből jutott! (Mondjuk én a közlekedési alapismeretek közlekedéstechnika tárgyból jelentkeztem és persze hogy közlekedés-üzemvitelt kaptam, de hát ez apróság...)

Először a Pest megyei Kormányhivatal szervezte vizsgák javítását intéztem el. Ehhez a Pest megyei városházára kellett menni, erősen bent a belvárosban. Biciklivel persze nem probléma. Kocsival horror lett volna, de hát kerekezni mindenütt lehet! Hanem az épületben eltalálni oda, ahova kell, na az komoly kihívás volt! Egy ódon épület, valami Jókai regényt idéző városháza, magas fehérre meszelt falak (nem túl tiszták, de hát az idő vasfoga ami elrepült felette…), rendkívül tekervényes folyosók, átjárók…

Három vizsgázó jelentkezett, egy el sem jött, kettő emelt szintű gépészeti alapismeretek dolgozatot javíthattam. Az egyik még csak-csak, hanem a másik, aki a 100 pontból elért vagy 12-t… Miért kell annak, aki ennyire felkészületlen, emelt szinten ezt a tárgyat választania? Nem tudom jelent-e valamit: egy kolléga javított velem egy időben: társadalmi alapismeretek tárgyat. Amíg gépészeti alapismeretekből két vékonyka dolgozat volt, addig neki több tucat. Az a tárgy ennyivel fontosabb? Azzal a tárggyal ennyire többre lehet menni? Azt hiszem alapvetően nagy a baj, ha a humán dolgok ennyire előbbre valók a reáliáknál!

Délelőtt azután átkerekeztem a Schuleck-be. Ez a Keletinél van, bringával ez sem egy nagy távolság. Ott egy közép gépészet és egy közép közlekedési alapismeretek várt rám (persze üzemvitel, de mindegy), ezeket azonban el lehet hozni, mivel középszint, hát el is hoztam (amúgy sem lett volna lehetőség ott helyben kijavítani).

Hazafelé jövet pedig a Batthyány tér felé jövök, attól nem messze van a Hunfaly: ott is volt közlekedési vizsga, emelt szint, bár ezt nem a Pest megyei hanem a fővárosi ilyen-olyan hivatal szervezte (nagyon bonyolult a nevük). Az emelt szint, azt nem lehet elhozni… A suli a várhegy oldalában van, szép ódon épület. A Kacsa utcán mentem fel, bár pontosabb lenne az, hogy fellihegtem, baromi meredek utca, fel sem merült hogy kerekezzek felfelé. A portás kicsit értetlenkedett, kereste telefonon akit kell (kicsit késtem), én meg türelmesen elüldögéltem addig a bejáratnál, minden kifelé menő diák és diáklány megbámult. Pedig nem is a rongyos farmeromban voltam! Egy dolgozat volt, nem is sikerült rosszul – elég hamar végeztem vele.

Ezek voltak az írásbelik (nem egészen múlt idő, a két közép szintűt még le kell adjam), aztán a jövő héten jönnek a szóbelik…

Bicikli

(#2803) 2015. november 25., szerda

Hétfőn dél tájt áttoltam a biciklimet a Ferenc térre. A bicikliszerelő valami kerék-páros Kft., voltam már ott. Elsőre az ukrán bringa, Lev Nyikolajevics kontráját javította meg, úgy hogy kicserélte az egész kereket, hát az nem volt olcsó. Másodszorra megint a kontra volt rossz, csak fékezni lehetett, hajtani nem. (Erősen gyanítom, hogy vagy rossz kontrája volt a kapott keréknek vagy a szerelést bökte el, elmondás szerint egy lánckerék agy belső fogazása nyíródott el; de nem értem, akkor hogy lehet, hogy hátrafelé fogott mert fékezni azt lehetett, de előre szabadon pörgött, hajtani nem lehetett? Persze másodszorra is kért pénzt.) Harmadszor most voltam ott (ezt a bringát amikor október közepén egy első defektje volt, a Mester elején levő kávézó és szerelő helyre vittem, ott az elsőt külsőt belsőt cserélték és akkor a két pedált is, együtt az sem volt olcsó). Most inkább a Ferenc tériben volt bizodalmam, utóbb kiderült, megérte…

A pali mindig azzal fogadott eddig, hogy csak napokra tudja vállalni annyi a melója. Amikor most beszuszakoltam az üzletbe a bringámat, nem kis megelégedéssel láttam, hogy a szerelőállvány üres és a pali az asztalnál körmöl valamit. (Azért rosszat nem akarok neki főleg mert most azt hiszem korrekt és jó árú munkát végzett – lehet, hogy az átlag kerekező ilyenkor már nem teker és ezért kevesebb a munkája?) Elmondtam mi a baj, ő amint egy igazi szerelőhöz illik, elmondta, hogy milyen nagyobbnál nagyobb bajok okozhatják a hibatüneteket. Mondjuk nem voltak kétségeim, nem gondoltam, hogy egy sima kerékpumpálás elegendő lesz, hiszen recsegett-ropogott a hátsó kerék amikor ment, aztán november negyedikén szerdán kifelé tekerve megállt mint a szeg, előre nem ment. Érdekes, hogy hátra igen, de hát bajos egy bringát hátrafelé tolni. Vagy szerencsémre amikor szombaton volt egy hete, betoltam a bringát Óbudáról ide a Ferenc térre, pár pillanatot leszámítva legalább forgott a hátsó kerék, ráadásul rendesen, előre felé. Szóval a pali szavai értő fülekre találtak amikor egyik rémesebb hibaokot sorolta a másik után, csak hát ha igaza lett volna, akkor még egy darabig várnom kellett volna a javítással amíg megfelelő mennyiségű lelkesedésem összegyűlik! Ezt neki is elmondtam: ha szétszedte mondja meg mennyi az annyi, mert fizetés előtt, hó végén nem biztos hogy tudom állni. Szerencsére egy kerékpár szerviz nem luxusautók garázsa, szervize, feltehetően mérsékelt számú multimilliomos hordja ide a kétkerekűjét, a pofának nem kellett nagyon részleteznem a dolgot, megértette szépen elsőre. Elsorolta mi mennyibe kerül – ezt lehet, mindig érdemes lesz előre megkérdeni, legutóbb a két gumival és a két pedállal szerintem vastagon lehúztak a másik szervizben. Szép összeget, kedvezően kicsit mondott, mosolygósat, olyat amire még ilyenkor is futja, gondoltam belevágok.

Alig másfél óra múlva hívott. Szétszedte: valami perem egészen benyomódott a kerékagyig (ez úgy volt ahogyan elsőre tippelte), a tengely pedig annyira sérült hogy törésközeli helyzetben van (ebben is jól tippelt). Viszont van egy használt kereke, azt át tudja tenni, mondta, hogy úgy mennyi, de még mindig az elfogadható sávban volt. Ráadásul – nem tudom miért, jó napja volt vagy nekem volt szerencse napom – de azt is hozzátette, most megcsinálja, zárásra mehetek is érte.

Úgy is lett. Az üzlet most is üres volt – a tél ezek szerint nekik holtszezon – talán ezért is, de mutatta a kiszerelt alkatrészeket. Ez a másik. Előtte elkérdezni, hogy mennyibe fog kerülni, utána meg elkérni a kiszerelt alkatrészeket, azt hiszem a szerelővel való egyezkedés három alapszabálya közül ez kettő… A harmadik – inkább a legelső – az, hogy olyat válasszon az ember aki jól olcsón és gyorsan dolgozik (tudom, a vicc szerint e háromból csak kettő választható egyszerre). A pasas most mutatta a tengelyt, amin valóban komoly berágódás nyoma volt, egészen begyengült a keresztmetszet, az valóban törött volna egyhamar. A régi kerékben az a perem, belül, amire a golyóskoszorú felfekszik – ha jól értem – egészen be volt nyomódva. Szóval most megmutatta a kiszerelt darabokat (remélem az enyémből szerelte ki ezeket – bár ebben kételkedni talán már tényleg paranoia.). Az már csak hab a tortán, hogy a régi keréken még egy küllő is törött volt. A régi kerék belsőjét átette – az egy nemgagyi darab, meg is volt az ára a második hátsó defekt javíttatásakor –, a külsőt ideadta mert a kapott keréken levő külső jobb volt.

Egészében megcsinálta, jól megcsinálta, gyorsan megcsinálta és olcsón megcsinálta – nagyon elégedett vagyok vele. Hétfő este óta megint kerekezhetek, majd' három hét kihagyás után, kimondottan jólesett. Akkor is, ha reggelente már masszívan fagy, akkor is ha az útegyenetlenségek nem lettek kisebbek és kevesebben (rugózás még mindig nincs a bringán) és akkor is, ha a sebváltó még nem jó – majd két hét múlva arra is sor kerül. (Most egy ideig nem kell hatalmasakat gyalogolnom!)

Lev Nyikolajevics

(#2717) 2014. november 29., szombat

Nagyon jó szolgálatot tesz, nem is tudom eddig hogyan tudtam meglenni nélküle. Úgy tudok a városban közlekedni, hogy nem kell BKV jegy, nem érdekel ha nem jár metró, villamos vagy ha dugó, útlezárás van valahol: ezzel akárhol el tudok menni. Persze kicsit kellemetlen ha esik, kicsit kihívás (nem kicsit!), amikor fagypont körül van, és biztosan az lesz hóesésben, fagyban-jégben, de ezt még nem próbáltam. Jó hogy nem kell jegy, de persze nincs ingyenebéd: egy pár külső és belső kellett amikor a hosszú csipkerózsika álmából felébresztettem, ahogyan kellett egy kulcsos zár is és két küllő-prizma valamint az első fékekhez gumi fékpofa, egyszer pedig defekt miatt kellett még egy belső és egyszer ki kellett tisztíttatni a kontrát, mert fogott állandóan. Sajnos megint ilyesmi következik: tegnap este a Lajos utca magasságában eltörött az egyik hátsó rugó a nyereg alatt. Nem vagyok túlsúlyos és bár a Budai és a Pesti járdák, úttest-szélek tényleg kritikán aluliak, tehát tényleg rendesen zötykölődhetett, de milyen már, hogy egy egy-másfél milliméteres, állítólag rugóacélból készített spirálrugó egészen egyszerűen: eltörik! Pedig nem használtam sokat! Feltehetően drága ukrán elvtársaink semmirevaló acélból csinálták, ócska anyagból, hogy még ennyit sem bírt ki. Most tehát itt a következő megoldandó probléma: javítani kell. De hogyan? Az egész nyereg kicserélése lenne a legegyszerűbb, de ez drága (gondolom), és a mostani amúgy elég jó, kényelmes nyerget eszem ágában sincs egy korszerű vacak kényelmetlen műanyagra cserélni. Jó megoldás lenne, a legjobb, ha a rugót magát lehetne kicserélni, de nem hiszem, hogy csak rugót kapok (a szerelés felteszem nem nagy feladat, magam megcsinálom). Így vagy úgy, munka lesz vele és pénzbe is fog kerülni – még szerencse, hogy bár inog, kényelmetlen így, de nem használhatatlan Lev Nyikolajevics...

Gépészeti alapismeretek

(#2691) 2014. október 17., péntek

xxxx

 

Tegnap voltam át a Schulek Frigyesben a gépészeti alapismeretek dolgozatért. Egyetlen (!) vizsgázó van, az ő dolgozatát javíthatom és valamikor november közepén a szóbelin kérdezhetem majd. Ennyi – de legalább van...

Reggel még borult volt, azt hiszem az eső is esett valamennyire, de délutánra kiderült, meleg is volt és ragyogó napsütés. Ott, a Keletinál még soha nem voltam bringával, kicsit aggódtam is. De simán oda lehet jutni: végig a Nagyvárad térig a Halleron, aztán át kell a bringát cipelni az aluljárón – ez egy korszerűbb biciklivel nem lehet kihívás, az enyém azonban olyan nehéz, mint ha páncélozott lenne – aztán végig az Orczy úton. Odafelé a bal oldali járdán mentem végig, ez sima ügy, de az Orczy térnél át kell meni a temető oldalára – odafelé nem tetten, a Teleki térnél bonyás volt így – aztán a Festetics utca és már ott is van az ember.

A suli előtt remek korlát, mintha a bringa leláncolására találták volna ki! :)

Az igazgatóhelyettesibe kellett felmenni, egy kollegina éppen azt hiszem, ha jól láttam, vendéglátóipari alapismeretek dolikat javított. Az igazgatóhelyettes asszony aláíratott amit kellett, eltettem a dolgozatot, aztán egyezkedtünk, mikorra teszi a lehetséges három napból a felelete.

Visszafelé gyorsabb volt az út, nem kellett találgatnom merre is menjek. Végig a temető mellett, át a Fiumei úton az egyik zebránál aztán az Orczy úton egészen a Nagyváradig... Odafelé gondoltam, csinálok képeket de más biciklivel és más gyalog, bringával ha fotózni akarok, meg kell állni... Visszafelé viszont már nem álltam meg, a nap szembe sütött, képet így nem lehet csinálni. Tanulság...? Akkor kell képet csinálni ahogy az ötlet felbukkan, majd egyszerűen nincs...

FKIAV

(#2563) 2014. április 25., péntek

Na végre... :( Késve (bár de törve nem :)), szóval megkésve mert rosszul emlékeztem egy dátumra, de kijavítottam a FKIAV feladatokat, pontosabban az I. és a II. kategória szövegszerkesztési, és a II. kategória adatbázis-kezelési feladatait. Jó ötletnek tűnt több hónapja, hogy vállaljak adatbázis feladat készítését, a SzÁMALK-osaimnak is tanítottam ilyet. Aztán felvetődött, csinálnék-e szövegszerkesztési feladatot is, én meg felelőtlenül igent mondtam rá. Persze, a feladat elkészítése is rohamtempóban történt (ami a feladaton ugyan nem, de a javítási útmutatón meglátszik, még szerencse, hogy csak én javítok ez alapján, nem többen), de akkor legalább nem késtem el a határidőt.

Most igen...

A levélben amiben szó esett erről (is), szerepelt több dátum is, én erre a maira emlékeztem, hát nem... Mindegy, sajnálkoztam, mást tenni.

A javítás szolgál tanulságokkal. Az első és talán legfontosabb hogy igazán „áramvonalas” feladat csak úgy készülhet ahogyan az érettségi feladatok is, idő kell neki és az is jó, ha többen kell átnézik. Ez persze nem egyszerű, egy ilyen versenynél ahol már finanszírozás sincs, azt hiszem ez megoldhatatlan. A másik az, hogy idő kell rá, nem szabad az utolsó pillanatban kapkodva nekikezdeni – bár a határidő igen jó múzsa...

A szövegszerkesztés feladattal kapcsolatos első tapasztalat az, hogy könyvjelzőt és linket használni még a versenyzők sem nagyon tudnak. (És én még mezőutasításokkal szerettem volna feldobni, érdekesebbé tenni a feladatot...) Általában feltehetően a tanítás során a nagy dokumentumok kezelésére vagy idő vagy figyelem vagy egyik sem jut... Persze a szövegszerkesztő az nem kiadványszerkesztő... Vagy csak nagyon közel áll hozzá... Tanulság az is, hogy gond a verziók közötti eltérés, pedig itt csak Word volt, de a 2003 (amit én használok) és a 2007 (amit a versenyzők) azért eltér valamelyest... Persze én vagyok elmaradva...

Az adatbáziskezeléssel kapcsolatosan még érdekesebbek a tapasztalatok. Ez csak a II. kategóriában volt. Van annak értelme, hogy az I. kategóriában (9. és 10. évfolyam) ilyen nincs, bár az is fontos kérdés (lehetne), hogy az alkalmazói versenyen kell-e adatbázis-kezelés... Akár kell akár nem, itt volt. Érdekes, hogy aki összecsapta a Word-öt, az az Access-el többet foglalkozott, nem tudom ez tendencia-e vagy véletlen. Az UTF-8 kódolás szinte senkinek nem okozott gondot, a megfelelő mezőnévre nem figyelt mindenki. Általános viszont (egyetlen kivétel sem volt!), hogy csakis QBE rácson dolgoztak a versenyzők (ez az SQL forrás szószátyárságából jól látszik!) Senki sem használt SQL-t! OK, hogy középiskolában ilyen okosságot nem szabad – na jó ez gonoszkodás: a szűk keret miatt nem lehet – tanítani, de a versenyfelkészítés során miért nem ezt szoktatják a versenyezni kész tanulókkal? Az a grafikus istenátka semmi értelmesre nem jó, elrejti a lányeget, hosszabb távon haszontalan ismeretet ad, az SQL meg használható lenne később is... Persze megint ott az ellenvetés (megalapozottan!), hogy alkalmazói szinten az SQL ismeretet számonkérni – hangsúlyozom, itt senki sem kérte, QBE rácson szépen megoldható volt a feladat) –, kicsit olyan, mint a WEB lap készítés során nem csak HTML de CSS ismereteket is kérni. A dolog másik oldala pedig az, hogy kell-e, érdemes-e elavult technológiát kérni, vagy (a WEB szerkesztésnél maradva) olyasmit, amit valódi WEB lap készítéséhez nem nagyon használnak...? (WEB-es feladataim nem voltak.)

Emelt infó

(#2374) 2013. május 22., szerda

Közeleg a javítás leadási határideje...

Egy tucat dolgozat messze nem reprezentatív minta, az alább leírtak tehát legfeljebb pillanatfelvétel, nincs bennük semmi általánosítható... Idén a fizikai sorrendben javítottam a feladatrészeket, ilyen sorrendben esik pár szó a tapasztalatokról lentebb. Személyes adat nincs benne, a feladatok meg már bőven nem titokvédettek, azaz a közzétételnek nincs azt hiszem semmi akadálya...

A WEB lap készítő feladat szerintem kimondottan egyszerű volt (Vetési varjú). Kis képkezelést tartalmazott, ezt kettő kivételével mindenki abszolválta, egy ezen kettő közül is csak alig maradt el attól hogy a megszerkesztendő képe teljes legyen. Ez tehát nem állította a vizsgázókat nehéz feladat elé. Az egy szem HTML állományt egy valaki nagy valószínűséggel forrásban készítette, itt volt elírás ami pontvesztést eredményezett – pedig a WEB lap forrásban való szerkesztése szerintem igen derék dolog, szívem szerint nagyon is preferálnám, még ha középiskolai szinten nem is lehet a HTML nyelv (sajnos!) tananyag, amint mindenekelőtt tanítunk. És éppen ez az egy viszgázó egy apró elírással nem formáz meg valamit amit feltehetően egyénként tud. A többiek szintén vétettek apró figyelmetlenségeket, a fájl kiterjesztésének duplázása például, vagy a keretcím elhagyása feltehetően nem az ismeret csak a kellő figyelem hiányát jelenti. Banális hiba, szerintem ezen a szinten már nem lenne szabad hogy felbukkanjon ilyemi, de mégis: a képbeillesztés nem mindenkinek sikerült! (Ez talán arra mutat, hogy az állománykezelés nem elég hangsúlyos a tananyagban?) Egy valaki nem csinált linket, csak olyan formára hozta, egy valaki nem állította be a linkek színét. Egészében azt hiszem ez kimondottan könnyű feladat volt ezen a szinten és ezt az eredmények is visszaigazolták, ebben a kicsiny mintában mindenképpen...

A táblázatkezelő (Sikerfilm) feladat ezen a szinten „vékonyka” alapból ami a mennyiséget és olykor rafinált, ami a minőséget illeti, most az utóbbi azért annyira nem volt... (Még a négy órás teljes időből sem jut elegendő egy összetettebb táblázatkezelő feladatra.) Egy konkatenálás jelentett talán érdekes nehézséget. Az enyéimek közül ha jól emlékszem, akkor csupán hárman oldották ezt meg rendesen, ketten vagy hárman literállal (ami nem elfogadható), a többiek kikerülték a problémát és segédoszloppal oldották meg – ez önmagában nem baj, megoldás tehát pontértékes, de a konkatenálás ismeretének hiányát azért jelzi. Az INDEX() és a HOL.VAN() páros alkalmazása érettségin rutin, még középszinten is, hát még itt... Egy valaki oldotta meg ezt kikerülve, kritérium mezővel és AB.MEZŐ() alkalmazásával. Viszont a KEREKÍTÉS() használata bajos, talán ha ketten csinálták meg úgy, ahogyan a feladat kérte. Úgy látszik egészen egyszerűen nem értik a megjelenítésben és a számításban való különbséget. Sok-sok formázásért járt egyetlen pont, ez nem jó, de hát ezen a szinten nem formázni kell tudni... Meg persze pont sem marad ami erre ki- és szétosztható lenne. Meglepően szórnak az eredmények a táblázatkezelésben, pedig alapvetően könnyű feladatról van szó, feltehetően a végére maradt és egészen egyszerűen nem jutott rá idejük. Erre utalnak a teljesen üres oszlopok, ahova egyébként egyszerű képlettel kellett volna ezt-azt beírni.

Az adatbázis-kezelés (Természetvédelmi területek) szerintem átlagos feladat, ezen a szinten ennek nem szabadna nehézséget okozni. Persze ilyen összetettségű feladat megoldásához a QBE rács nem ideális eszköz, SQL-ben viszont világosak a feladatok. Érdekes, hogy – feltehetően – senki sem közvetlenül SQL-ben dolgozott hanem a QBE rácson igazgatta a feladatokat. Ezt furcsállom. Az enyéimekkel csak SQL-ben toltuk, nekik ez a természetes. Pedig lehet, egyikük sem fog emeltszintezni. Egészében ez a feladatrész közepesen nehéz feladat volt, azonban a megoldások nem igazolják ezt vissza. Eléggé szórnak az eredmények, akadt egy 100%-os is, de nem egy olyan, akinek a nem alapszintű lekérdezések során nagyjából fogalma sem volt arról, mihez is kezdjen a részfeladattal. Ez az egy vagy két vizsgázó nem hibásan készítette azt el – egészen egyszerűen képtelen volt a táblakapcsolatot a megfelelőre csinálni! A segítőkés Access az azonos nevű mezőket simán összekapcsolta akárha közük egymáshoz nem is volt, a vizsgázó meg bízva, túlságosan is megbízva az eszközzel amivel dolgoznia kellett volna de amit nem lett volna szabad gondolkodni hagynia maga helyett, el is fogadta ezt – persze hogy az eredmény még csak beszélőviszonyban sincs a megoldással! Mindennek van tanulsága, ennek – számomra – az, hogy nincs az SQL-nek alternatívája, nem szabad időt és energiát pazarolni holmi QBE rácsra. Az adatbázis-kezelés nem népművészet! Azon, hogy a közismereti érettséginek része, persze lehet vitatkozni, de ha már része, akkor tanítsuk komolyan: a QBE rács meg szerintem nem komoly eszköz. A feladatról: szép feladat (bár lehet, a közismereti közép- és emeltszinten lassan a természetismerettel és -védelemmel kapcsolatos tárgyú feladatok túlsúlyba kerülnek :)) talán csak egy UPDATE vagy egy INTO hiányzott belőle (bár a teleülésnév keresése a terület nevében azért ott volt!), ami ha meg is haladta a vizsgázók átlagos képzettségét, erről nem a feladat tehet...

Végül a feladatsor legszebb, legérdekesebb eleme, talán a vizsga gyöngyszeme, az amiért – azt hiszem – valaki emelt szintet választ informatikából: a program készítése. (Választás) Szabatosan: algoritmusok és adatszerkezetek, pedig a kapott feladatok jelentős részében semmi törekvés összetett adatszerkezet alkalmazására sajnos nem volt... Érdekes a nyelvek megoszlása: hat C, három Pascal, egy Java (NetBeans-szel) valamint egy VisualBasic, egy pedig egyáltalán semmi... (Nem értem, hogy aki ennyire nem konyít program készítéséhez – ezt azért programozásnak nem nevezném – az miért ezt a tárgyat és azt is miért ezen a szinten választja...) A feladat szerintem nem volt nehéz: fiktív választás fiktív eredményeinek feldolgozása. Jellemző az is, ez korábban is így volt, hogy amíg az első három feladatrész esetén igyekeztek megoldani, a programozáshoz van aki nem vagy alig nyúlt. Öt kivételével mindenki felépítette a program vázát. Fél tucatból azért elég sok ez az öt, aki érdemben semmit sem csinált ezen feladattípussal... Ők olykor érdekes módon kísérelték meg a lehetetlen és tettek próbát arra, hogy a semmire is szerezzenek akár csak egy vagy kettő pontot is. Egyikük elég mókásan három (!) sort mellékelt Pascal-ra emlékeztető nyelven két másik meg C jellegű pár soros forrásában az első feladat mondatszerű leírását adta) és az első egy-két, egyszerűbb részfeladatot meg is csinálta jól. Taktikának mondjuk helyes... Egy érdekes apróság: a Java-ban programozó vizsgázó kommentben üzenetet hagy a javító tanárnak... :) A programozás lett tehát ebben a kimintában legalábbis a legkevésbé megoldott feladat, ez várható volt, bár emelt szinten úgy gondolom, természetes hogy ezt meg tudja a diák csinálni. Hát nem az. A minta egyik fele (az az öt fő) azt hiszem csak plusz pontokat akart az emelt szinttel, se nem szerette se nem tudta azt, amit programcsinálás formájában kellett volna. A másik fele viszont szépen abszolválta a feladatot. Ami a programszerkezetet illeti, ott azért voltak hátborzongató megoldások, olyanok amikor valaki az észt erővel helyettesíti, amikor valaki a nyolc esetet sokszorosan összekapcsolt IF...ELSE szerkezetekkel oldja meg; nemtudom, ha nyolcvan párt indult volna a képzeletbeli választáson akkro azzal miként boldogult volna ezzel a stratégiával, de mindegy. A kód tisztasága, egyszerűsége és célratörő kivitelezése nem volt (talán nem is lehet) értékelési szempont... Egy kivételével mindenki konzolos módban oldotta meg (ebben a mintában), szerencsére a grafikus vacakokat is használó környezet csak egy volt és szerencsére olyan egzotikus nyelv sem akadt mint kettő éve (amikor még nem is volt listás!), nevezetesen a Python...

Összefoglalva: jó feladatsor volt, szépen kidolgozott; kár, hogy a közismereti informatikát az oktatásirányítás hosszas agóniával de gyakorlatilag halálra ítélte. Kár, mivel ennek a tantárgynak sok munkát, odafigyelést tartalmazóak a feladatsorai, javítási útmutatói... A konkrét vizsgaeseményről: érdekesek a végletek lehetnek. Egy dolgozat majdnem 100%-os lett, ha figyel arra hogy a WEB lap készítésnél a képnek legyen buboréksúgója és arra, hogy ne eggyel többnek számítsa a leghosszabb vetítési szünetet a sikerfilmeknél, az is lett volna. A másik az, aki bele sem fogott a programozásba – emelt szintre miért jön, akinek az egyáltalán nem megy? Taktika, amivel persze baj nincs, csak hát ez a tárgyra is rossz fényt vet, vethet (gyengék lesznek a vizsgaeredmények) amennyiben az, aki értékeli, ezeket a nem lényegtelen mellékkörülményeket nem veszi figyelembe... Az idei javítás nem indult jól (a megbízólevél még mindig sehol), és csak remélem, hogy lesz még majd máskor is ilyen (mármint javítás, mármint ilyen tantárgy), mert lassan semmi mód lehetőség ilyesmivel foglalkozni nem lesz. OK, tudom, változik a világ de van, hogy olyasmi vész el aminek nem lenne szabad...

TTF

(#2236) 2012. szeptember 11., kedd, 03:40

2236--ttf

Az F2 nyitóképe

Az idétlen betűszó a tantárgyfelosztás rövidítése. Minden évben ez az első nagyobb adatszolgáltatás. Elvileg korábban, mint a tanév eleje, el lehet kezdeni, gyakorlatilag soha sem tettem meg, ezt az évet kivéve – ekkor ugyanis köteleztek egy előzetes tantárgyfelosztás leadására. Akkor úgy kellett ez nekem mint üveges tótnak a hanyattesés, de most azt kell mondjam, nem volt haszon nélkül, hogy azt akkor meg kellett tenni: most kevesebb maradt...

Első lépés a tanterv létrehozatala. Ez is (mint minden más) csupán egy objektum, tartalom nélkül de kapcsolatokkal. Itt: ehhez a tantervhez kapcsolódnak az óratervek. Jó esetben egy évfolyam egy óraterv, korábban amikor még volt autóelektronikai műszerész képzésünk, akkor több is... Az óratervekben óratervi táblák vannak, ebben kell megadni hogy melyik tantárgyból mennyi óra van az egyes évfolyamokon, és hogy az bontásban tanítható-e.

Ezután kell a tanévhez az osztályokat létrehozni, azokhoz kell kapcsolni a tantervet. (Másként is lehet, ezt egy oktatáson elmondták, d én máskén tsoha sem használtam). Ha ez megvan és az előző tanév véget ért, lehet és kell is a tanulókat léptetni, áttenni az új osztályokba. A nyári szünet végén az ATV (augusztusi tanulmányi verseny – javítóvizsga a bukottaknak! :)) komplikálja meg a dolgot, ezzel Mónikák dolgoztak rendesen, dícséretükre legyen mondva hogy ez rendben van. Ezután kell átnézni a tanárok listáját, alkalmazottak és alkalmazások: itt mindig van valami kis változás, ahhoz éppen elég hogy legyen vele munka. A tanárok tanítható tantárgyait, ez teszi nekik óra kiosztását lehetővé, én már a tantárgyfelosztás tervezése során szoktam kiigazítani, ahol kell bővíteni.

Ezt követi az órák kiosztása, ehhez (ehhez is, mint az órarend alapadatainak meghatározásához) a belső használatra készített két nagy Excel tábla, a közismereti és a szakmai tantárgyfelosztásunk az alap). Ahol nincs, ott meg kell csinálni az egyéb csoport formájában az osztályok ketté vagy három részre bontását ügyelve arra, hogy utóbbi belső gyakorlat, a csoportot annak kell jelölni, iskolai gyakorlati csoportnak. Komplikálja a dolgot, hogy a nagyoknál szakmai gyakorlat A, B C illetve D is jelölésre kerül... A tantermi órák kiosztása nem nagy kaland, a bontásban tanított foglalkozásoké kicsit bonyolultabb és a leginkább az a három részben végzett gyakorlatoké. Ezzel telt az utóbbi pár napom, tegnap délutánra lett meg. (Nem tudom, mi lesz benne a hiba, mindig szokott lenni... Nem is elírás – olykor az is – de inkább a program áttekinthetetlen kuszasága, nehzen értelmezhető fogalmai és megkötései miatti értelmezési problémák.

Ezután jöttek sorra az egyéni foglalkozások (egyszerűbben: szakkőrök) kiosztása, ezzel is sokat kellett molyolgatni. (Létre kell a csoportot hozni. Hozzá kell kapcsolni azon osztályokhoz, melyek tanulói számára szerveződik. El kell „benne” helyezni a tanulókat. Tantárgyat kell hozzá rendelni. Ezután már látszik a tantárgyfelosztás táblában – csak ezután – és akkor lehet órát kiosztani a megfelelő kolléga számára.)

Tegnap estére lett meg, éppen éppen: a tegnapi nap volt a határidő... Az F2-n belül kell továbbítani, aztán a referens észrevételezi, az általa jelzett hibákat kijavítom és ismét feladva ez a ciklus az elfogadásig tart.

Végezetül: nem tudom mi a fenének írom mindezt le, hiszen könnyen meglehet, ez volt a TTF-nek ilyen formában a hattyúdala. És az F2-nek is, hiszen 2013 január elsejével az összes fővárosi szakképző iskola, szakközépiskola (mi is) állami kézbe kerülünk tokkal vonóval... Nem tudom, az állam vajon milyen gazda lesz, ahogyan azt sem, fenntart-e a FOK-hoz hasonló háttérintézményt „aki” a vegyesemlékezetű :) Főkír rendszer utódjához, az F2-höz hasonló rendszert használtat-e vajon majd... Az F2-vel szemben sok minden felhozható (a teljes igazsághoz tartozik hogy mellette is), tény viszont hogy ennyi idő alatt meg lehetett ismerni... Az új környezetben majd használandó rendszer is új lesz, annak minden nyűgével. Bár tartok tőle, nem ez lesz a fő bajunk :(