(#2428) 2013. augusztus 16., péntek

Augusztus 12-én hétfő délután jártam erre, az Üröm határában levő, egyik, ha nem a legjobb állapotban megmaradt kőfejtőben, a Csókavárban.

Valaha gyerekkoromban – ez olyan régen volt, hogy nem is pontosan emlékszem – a környék is, a Csókavár maga is elhagyatott volt és elhanyagolt, bár mai szemmel talán inkább (ez sokkal pozitívabb) természetes. Amikor a család, a nagy család együtt volt (nagynénéim, unokatestvéreim, apám sógorai), egészen kis gyerekkoromban emlékszem, kirándultunk a környéken, és legalább egyszer erre felé is. Apám egészen fiatalember volt, a sógoraival, erre egészen biztosan emlékszem, lementek majdnem az alsó szintre. Ez nem is volt egészen veszélytelen, mivel nem volt semmi kitaposott út, ösvény. Az oldalfala is, az alja is bokrokkal, fákkal benőtt volt, gyerekfejjel – talán három-négy éves ha lehettem – úgy emlékszem, meglehetősen vadregényes volt.

Később viszont már nem volt elhagyatott: valami vörösesbarna mocskos anyagot, azt hiszem gázgyári hulladékot raktak le itt, teherautószám hordták bele. Elég undorítóan nézett ki. Ez a bejegyzés még jelenidőben írja le a mentesítést, a behordott ipari hulladék kitermelését és elszállítását...

Ez a bejegyzés meg egészen kimerítő leírása, inkább műszaki leírása annak a tevékenységnek, ahogy a szeméttelepnek használt Csókavárból ismét természeti jelenséget varázsoltak (habár persze az ami lett, már soha sem lehet pont olyan, mint ami régebben volt).

Pár napja bóklásztam arra hogy megnézzem, de akkor csak a kerítésig és a zárt kapuig jutottam. Ott egy tábla egy telefonszámmal... Csak előzetes bejelentéssel lehet bejutni. Pénteken délután felhívtam, és hétfőn délután három órára beszéltem meg időpontot. Egy nálamnál valamivel idősebb, kicsit magasabb vékonyabb úr jött, ürömi, és az elmondása szerint ilyesmivel, környezet- és természetvédelemmel foglalkozik, mindent ismer ami ürömi...

Körülbelül fele mélységig lehet lemenni, ott a perem, a körkörösen spirálban lefelé futó út annyira elkeskenyedik egy ponton, hogy csak egy létrán lehet egy még keskenyebb peremre lemenni és tovább egészen az aljáig. Odáig most nem mentem le, akivel voltam láthatólag nem akarta (nem veszélytelen, nem tudhatta nem esek-e bele a képlet alján levő, egyébként elképesztően zöld tóba).

62493

A Csókavár bejárata. Kettős drótkerítés vádi, a kép az első mögül mutatja a másodikat valamint a szurdokszerű bejáratot

62471

Elhagyva a bejáratot, visszafelé nézve ilyen a lejárat, itt van a dupla kapu és mögötte a lépcső ami levezet a kőrkörösen a fal mentén lefelé húzódó, hol szélesebb hol keskenyebb ösvényhez a sziklafal oldalában

62446

A lejáratnak egy olyan pontjáról készült a kép ami se túl messzi se túl közeli, a teljes tavacska látható a kőbánya üreg legalján. Réges-régen föld volt itt és bokrok, fák, egész kis erdő nőt itt...

62459

A kép lejjebbről készült, itt már nem lehet az egész tavacskét befogni. A rekultiválás, helyreállítás során itt, a sekélyebb részen sziklák elhelyezésével természetesnek ható környezetet alakítottak ki, és a természet visszaigazolja ezt hiszem apró foltokban ugyan, de elkezdődött a nádas megtelepülése itt lent, a mélyben...

A képeken nem látszik, nem csináltam ilyet: a Csókavárban szanaszéjjel rengeteg de rengeteg sün bőr. Csak a tüskés fele, semmi más, de ebből rettentően sok! Mind kiszáradt, feltehetően az ott élő baglyok hozzák ide a zsákmányt, aztán hagyták szanajéjjel ebből azt, amivel végképp nem tudtak már mit kezdeni. Valaha csókák éltek itt, állítólag innen kapta a hely a nevét, mára egy szem sincs, baglyok viszont igen, legalább kettőt láttam is. (Meg nem mondom miféle, kizárásos alapon talán erdei fülesbagoly.)