Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Osztálytalálkozó

(#2628) 2014. augusztus 25., hétfő

Edit valamikor a tavasszal keresett meg, facebook üzenettel, hogy a nyár végén osztálytalálkozót rendezhetnénk, ugyanis negyven éve, hogy végeztünk az Ürömi általános Iskolában. Így kezdődött...

Az időpont végül is nyár vége lett: ez még talán nem annyira munkás és elfoglalt, hogy ezmiatt ne tudjon jönni, aki szeretne és már talán nem annyira nyár, hogy nyaraljon. (Bár így is akadt, aki mert kicsit csúszott a nyaralása dátumja, lemaradt a találkozóról.)

Későn indultam (elcsúsztam a nappal, későn indultam Pöttyösből vissza, bringával jöttem, kifelé tovább tart), majdnem négy volt, mire elindultam. Klári nénivel találkoztam út közben, együtt értünk oda pár perccel négy előtt. Egy féltucatnyian voltak akkor még csak: Pinte Edit (és a férje, akinek köszönet mert ő fotózott így mindenki rajta lehetett a csoportképen), Schieszl Mariann, Huszti Zoli, Ficze Gabi és azt hiszem Galgóczi Bandi is ott volt akkor már, Varga Berti kicsivel jött később és Szilágyi Misi is.

Amikor indultam, biztos ami biztos, vittem ernyőt is (ez nagyon okos döntés volt), ám mivel késésben voltam, a fényképezőgépet persze hogy elfelejtettem! Ezért vissza kellett, hogy menjek, még szerencse, hogy alig tíz perc alatt megfordultam. Akkorra már Glandzorf Kati is és Meskó Gyöngyi tanárnő is ott volt.

Klári néni elsőben és másodikban (talán harmadikban is?) volt osztályfőnökünk, az iskolához szoktatás, valamint az írás olvasás számolás megtanítása az ő feladata volt. Azt hiszem, az egyik, ha nem a legnehezebb feladat, amivel pedagógus iskolában szembesülhet. Gyöngyi néni pedig hatodikban vett át minket. (Ötödikben két osztályfőnökünk is volt, mint kisütöttük – negyven év nagy idő, nem mindenre emlékszik mindenki pontosan ugyanúgy de azt hiszem így volt).

Elég sokáig, majd' negyed hatig cseverészés, beszélgetés volt... Aztán, hogy az egybegyűltek eldöntötték, aki jött az már itt van, más nagyon nem várható. Előbb Klári néni mondott pár szót – végül is ő kezdett velünk –, azután Gyöngyi néni. Ezt követte az én mondókám: Edit kérte, mondjak az osztály nevében pár szót. Ez igen megtisztelő (nem tudom, miért éppen rám esett a választása). Ez is megvolt, nagy kő esett le a szívemről amikor végeztem (és még csak bele sem sültem!)

Hat is elmúlt azt hiszem, amikor átmentünk szembe, a görögkeleti (ortodox) plébániához. Ott készült csoportkép is. A templom nyitva volt – ezt is Edit intézte – és éppen egy vékony, fiatalember tett vett, mint kiderült, ortodox pap civilben. Ekkor csatlakozott a csapathoz, ekkor érkezett Vakán Ica (ővele nemegyszer találkoztam már a buszon jövet, menet) és Lender Rozi, na őt nem biztos, hogy megismertem volna, ha az utcán találkozunk. Kicsit nézelődtünk, azután visszamentünk a könyvtárba.

Ezután, hogy visszaértünk, hogy letelepedtünk – nagyon szépen előkészítették Editék, köszönet érte nekik! – sorra mentünk és mindenki mesélt magáról. Valamennyit. Ki többet, ki kevesebbet, ki bővebben, ki szűkszavúbban.

Tizenegy tájt már csak négyen maradtunk – Berti az utolsó busszal ment el, azt hiszem nem érte el, mert a buszt előbb láttuk elmenni mint Bertit elköszönni, de ő tudja – amikor elkezdtünk szedelőzködni. Ekkor már ömlött odakint az eső, na ezért írtam, hogy az esernyő bizony jó ötlet volt!

Mariann vitte el kocsival Icát és beszuszakolták Zolit is a kocsiba hátulra. Engem is kapacitáltak, d ehát nekem pár perc csak az Ady utcán végig, nem akartam kocsival menni.

Jó volt, örülök, hogy volt, örülök, hogy ott lehettem. Negyven én elég nagy idő: mindenki megváltozott és senki sem változott szemernyit sem: nem mindenkire ismertem volna rá, ha az utcán szembe jön, ám a viselkedése, nos az senkinek nem változott semmit! Aki halkszavú és tartózkodó volt diáknak az most is az, aki szeretett mesélni, középpont lenni – minden rosszallás nélkül, hiszen egészen egyszerűen van aki ilyen természet – az most is pontosan olyan, aki mókás alkat volt gyereknek az most is az!

Jó volt – köszönet érte a szervezőknek és reméljük, lesz még sok ilyen.

UPC

(#2478) 2013. december 6., péntek

xxxx

 

Valamikor régen, amikor még én voltam a suliban a rendszergazda, amikor Sulinet lett, amikor belső hálózat lett és amikor szerettem volna ha a belső kommunikáció levelezéssel rutinná válik a kollégák körében, volt egy egészen kiválló könyvtárosunk. Most is nagyon remek a könyvtáros, de ha a legjobbat lehet fokozni, na akkor Katika ilyen könyvtáros volt, a legjobbnál is jobb: agilis, munkaszerető alapos... (Most már nyugdíjas...)

Katika egy tündér volt – az e-Mail pedig akkoriban még nem volt bevett szokás, gyakorlat. Rendszergazdaként kértem, hogy ha gond van jelezzék, amennyire lehet pontosan: ne csak azt mi rossz hanem ha lehet akkor is, hogy miként nem jó...

Soha sem feledem Katika levelét: leírta e-Mailban, hogy: nem megy nála a hálózat... (OK, az Internet elérésre gondolt, és a levél korrekt is volt, mert a levelezésünk akkoriban olyan volt, hogy a LAN/WAN átjárón telepítettem levelező szervert, azaz valóban: ha nem ment a WAN elérés, a LAN-on a levelezés, ha a feladó is és a címzett is belső volt, ment...)

Ez jutott eszembe most, ahogy nézegetem az UPC Facebook-os oldalát...

Rájár a rúd az UPC-re, persze lehet hogy maguk húzták magukra ezt. Tolják ezerrel a reklámot a mega- giga meg a frász tudja milyen széles internetről (hja, had töltse le a lúzer a még több illegális filmet aztán mint a lengyeleknél, itt is megkapja a szerzői jogokat képviselő ügyvédi irodától a felszólítást büntetés befizetésére), szóval hirdetik a széles net-et, aztán a régi, nemszéles is egyre keskenyebb...

Tegnap este meg semmilyen :( Na ma reggel olvasom a Facebook oldalon, hogy akinek nem megy az internet, az mit tegyen. Éppen csak nem kérik hogy e-Mail útján jelentse be. Katikától ezúton elnézést, ha megmosolyogtam: az UPC ilyetén kommunikációja alulmúlja azt! (Mondjuk ha lenne net, nem kéne ilyen üzenetekkel bénázni – most utóbb azzal próbálkoznak hogy nem technikai bajságnak hanem DdoS támadásnak állítják be.)

Hurbanovo, Ógyalla

(#2268) 2012. október 23. hétfő, 04 óra 31 perc

Huszonharmadikán kedden pár órára vendégül láthattuk a Hurbanovo-i (Ógyalla) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet három osztályát és két tanárnőjét. Sok hete E-mail útján kerestek meg minket – és gondolom még több iskolát, habár lehet nem is, mert a mi profilunk hasonlít leginkább az övékhez – szóval megkerestek, hogy a Rákóczi szövetség finanszírozná az útjukat, amihez azt hiszem a kapcsolat a mi iskolánkkal is kellett. Elég nehéz volt velük kommunikálni, nem siettek az E-mailjeinkre válaszolni de végül is csak összejött... Reggel hétre mentünk, előkészülni, ennek a java a szendvicsek megcsinálása, a díszterem berendezése volt. Kilencre ígérték, de a köd miatt késtek, fél tíz is elmúlt mire megjöttek. Két tanárnővel (egyikök német-magyar, a másikuk szlovák szakos) jött három osztályra való fiatal, ami, érdekes módon, nálunk negyven főt jelent. Az egész iskola nincs 160 főnél több jelenleg, ahogyan a körséta után a szendvicsezés közben a tanárnők elmesélték (valaha 400 fős is volt a intézmény), tizenhat fő a teljes tanári kar, szóval egészében kisebb mint a mi iskolánk. Hároméves képzésben szakmunkásokat képeznek, ha jól értettem autószerelőket és mezőgazdasági gépszerelőket, illetve van egy kétéves ráépülés szerűség ami érettségire készít fel. Érdekes volt azt is hallani, hogy náluk érettségi magyar, szlovák és egy idegen nyelvből van, szakmai elméletből és gyakorlatból, de a nálunk alapvetőnek tekintett két tárgy, a matematika mint reál és a történelem mint humán tárgy náluk nem kötelező! Tóth Laci beszélt nekik a műhelyekben, Zántó Edina a könyvtárban, aztán kaja, aztán mentek tovább: az Országházat nézték meg de háromra már jött is a busz értük és indultak vissza, mert náluk ez munkanap (huszonharmadika), és sok a Hurbanovo környékéről bejáró akik nem érnek haza, ha a koradélutáni utolsó buszt lekésik. (A tanárnők nemkicsit voltak tanácstalanok, hogy az iskolánkból miként jussanak el a parlamentig, a kettes villamos a jegy, a séta viszont a szűkre szabott idő miatt volt problémás). Miután elmentek, még a rendrakás maradt, olyan fél tizenkettőkor jöttem el...

59489

Előkészületek: a dísztermet rendeztük be...

59492

Előkészületek: készítjük a szendvicseket, vagy hát kiló kenyérből...

59532

... és elkészült, megterítve a Díszteremben!

59553

Tóth Laci a Csarnok1-ben tart bemutatót az ógyallai diákoknak...

59555

Az ógyallai csoport tanárnője, mellette Csókásné Gémesi Ildikó és jobb szélen dr. Zántó Edina igazgatónő

59594

A körséta utolsó állomása, a könyvtár

59599

Szendvicsezés a Díszteremben

59602

Az ógyallai csoport két tanárnője. Sajnos a nevüket nem tudom (a lapjukon sincs tanári névsor sajnos). Balra a szlovák, jobbra a német-magyar szakos kollegina...