Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Mazochista #2

(#2863) 2016. március 20., vasárnap

2863--mazochista2

A diák neve kiválasztása után nem csak az alapadatok jelennek meg (mindenkinél más számsorozat), de a számolás, a végeredmények is...

Na, megvan…

A LibreOffice 5-ös sorozat leszedve, bug-os… Visszatettem a 4-est, azzal megy. Megcsináltam a táblázatot amiben benne van minden diák és minden diáknak az a majdnem egy tucat adat ami eltérő személyenként, nagyságrendileg azonban megegyeznek: ezzel kell majd mindenkinek számolnia. Megvan a körlevél is, a regisztrálás az egyetlen fura dolog, ilyet nem kell a Microsoft Office-ban – igaz az nem is többfunkciós csomag, az különálló programok csoportja. Szóval a körlevél megvan, szépen egy állományba teszi. A 4.3-assal csináltam, érettségin a 4.4.4 a használható, gondolom az is így csinálja – nem tudom, miért hogy a feladat olykor tartalmazza a kitételt, miszerint lehet állomány sorozat is. Talán a Linux-os…? A körlevél tehát megvan, annyi szakasz, annyi A5-ös feladatlap, ahány a diák. Ez a dolog egyik oldala.

A másik oldal az, hogy lehetőleg egyszerűen tudjam ellenőrizni, javítani. Csináltam egy táblát amivel – remélem – a javítás is könnyebb lesz: a diák neve a kulcs, ehhez a megfelelő adatokat tölti át a táblázatkezelő és ezek alapján számol.

Meglátom, mennyi munka lesz a javítás, remélem nem sok...

Mazochista #1

(#2862) 2016. március 19., szombat

Négy osztálynak heti egy órában taníthatok egy „Közlekedési alapismeretek” c. tárgyat. Mondjuk a név semmit nem mond a tárgy tartalmáról: ebben minden van, amiről egyszer valaki valahol azt hitte, hogy egyformán kell majd autószerelőknek, vasúti gépészeknek, hajógépszerelőknek és repülőműszerészeknek csakúgy, mint vasúti forgalomirányítónak, fedélzetmesternek vagy szállítási menedzsernek. De most nem ezt akarom kritizálni…

A tárgy utolsó szakasza – szerencsére – számolós. Az egyik diák nem kis elkeseredéssel bökte ki amikor ideértünk hogy „... de hisz ez tisztára fizika!” Komoly dicséret ez! Okosságokat meg kevésbé okosságokat számolunk, nem baj: a lényeg, hogy a fiatal szokjon dolgokat. Például hogy a mérőszám mértékegység nélkül csak akkor nem hülyeség, ha annak a dolognak ab ovo nincs is mértékegysége, különben meg pongyolaságból soha de soha nem szabad a mértékegységet lehagyni. Szokja továbbá azt is, hogy egy számolás során előbb a képletet írjuk le betűkkel azután behelyettesítünk, számokkal (és ugye mértékegységekkel). Szokja, hogy értelmesen kerekítünk… Szóval sok okosságot lehet elmondani, tanítani és a sok gyakoroltatással reméljük rögzíteni.

Nem egyformán haladok velük és nem azért, mert egyik csoport erősebb a máik meg gyengébb (habár ebben is lehet valami), hanem mert ha ez vagy az a kolléga nincs, akkor adódik az, hogy a saját órámat tartsam meg. Így aztán van osztály ahol már a június elejei óraszámot írjuk fel és van ahol márciusban még „csak” a márciusit. Ez sem baj, lemaradás nincs, akikkel meg jól előrehaladtunk hát azok sokat kapnak a jóból. Ők persze ezt másként mondják…

Hétfőn az egyik csoporttal elérkezettnek látom az időt, hogy számpélda legyen a dolgozat. Síma ügy: a tanerő felírja a táblára a számokat a bemenő adatokat a legény meg számol… Aham, meg egyeztet a szomszéddal, annak mi jött ki! Nem nem! Emlékszem a nyolcvanas évek legelején, az ezerszer áldott emlékű Műegyetem Közlek karán amikor fogaskerék, tengely vagy hajtómű méretezés volt a feladat – előbb számolás, sok azután megrajzolás – mindenki egyedi bemenő számsort kapott, annak alapján kellett a maga kütyüjét megterveznie! Kicsibe miért ne lenne jó ez itt is? Minden legényem egyedi számsort kap, számoljon azzal. A feladat mindenkinek azonos, tehát nem érheti szó a ház elejét miszerint ennek vagy annak könnyebb vagy nehezebb a feladata, ám senki sem tud kibújni a feladat megoldása alól azzal, hogy egyszerűen lemásolja a másikét, mivel a számadatok nem egyeznek senkiével.

Ez a terv. Szépen hangzik, jó is. Igen ám, de nem pár diákról van szó, hanem első kőrben is harmincvalahányról, de ha a módszer működik akkor még háromszor ennyiről (és ha a dolgok úgy alakulnak ahogyan most alakulni látszanak, akkor jövőre öt osztállyal lehet ugyanezt a mókát megcsinálni). Ki is kell tehát vitelezni lehetőleg a legkevesebb munkával és a legtöbb automatizálással.

Ami nem gond, amióta a szovjet tudomány feltalálta – Forest Gump szavaival – a nagyon számító gépet.

Az első menet nem komoly kihívás. Táblázatkezelőben egy olyan táblázat készítése, ahol egy sor egy diák, annyi az oszlop ahány adatra egy számpélda elkészítése során szükség van. Egy-egy adatnak van egy bázis értéke: pl. a kocsi össztömege olyan tonna körüli, a sebesség olyan 60...70 km/h. A véletlen függvény viszonylag hamar megkerült (LibreOffice Calc-ban a vél(), Microsoft Office nem játszik), az sem nagy szellemi mutatvány, hogy az így kapott 0...1 intervallumba eső számot 0,5 levonásával olyanra toljam el ami szimmetrikus a nullára, valamint hogy a bázisérték mibenléte és nagysága szerint valami mozgástartományt adjak meg, a példánál maradva a kocsi tömege maximum plusz mínusz 100 kg-ot, a sebesség 15...20 km/h-t módosuljon. Egyhamar előállt a táblázat, ahogy egy diák nevéhez egy olyan számsor tartozott ami ha kis mértékben is de eltért akármi másiktól azaz egyedi. Ezzel a dolog legkönnyebb része megvolt.

A második menet is inkább csak ujjgyakorlat. A feladatlap megalkotása ODT-ben. Sok papír nincs, nem is kell, egy álló A5 elegendő lesz. Begépelem, megformázom, kipróbálom milyen lenyomtatva, ez is rendben. A dokumentum ekkor még egy diák nevét és egy konkrét számsort tartalmaz. Ez az amit módosítani akarok.

És itt jön a probléma… Azaz nem probléma kihívás. Körlevéllel a dolog símán megoldható. Microsoft Word-del és Excel-lel ilyen sokat csináltam. Mondanám, hogy nem bonyolult de hát ami megy az nem bonyolult akár ha pilótavizsga is kell hozzá, mondjuk a Word, Excel pároshoz még az sem kell. De LibreOffice-szal ilyet még nem csináltam! Bízzunk a szovjet tudományban, nem csak a nagyon számító géppel de a zInternettel is megajándékoztak minket amúgy pedig gugli a barátunk, nosza keressünk.

Az első találat természetesen maga LibreOffice leírása. Rövid leírás – utálom a szószátyár leírásokat – és sima szöveg (erről mindjárt bővebben), sajnos azonban nem megyek semmire vele, mert egészen egyszerűen nem értem. Számomra fontos részletekre nem tér ki, nem tudok végigmenve rajta eredményre jutni. A második harmadik és talán még a negyedik találat is – videó! Na ezt nem szeretem! OK: korszerű, jó meg mittudomén mi, akinek jó az csak használja bátran, de én ki nem állhatom. A magam tempójában akarom végigolvasni, ha kell visszaolvasni, nem pedig a videót visszatekerni. (Apró bár nem elhanyagolható részlet, hogy bár a laptopomon van hang [az is csak a bal csatornában de hát az Univerzum sem tökéletes, miért az én apró gépecském legyen az], az irodai gépen viszont semmi hang nincs [a munkához nem kell], tehát ott a videóval amúgy sem sokra megyek).

A következő találat egy egészen jó leírás. Átolvasva két bajom van vele. Az egyik – erről nem tehet a szerző –, hogy 3.0-s LibreOffice-hoz készült. A másik, hogy Linux-os környezetben adatbázis használatát részletezi, na még erről sem tehet, ha így kell akkor így kell (habár a sokat szidott Microsoft-os környezetben ilyen trükkök nem kellettek). A harmadik – mondtam, hogy két bajom van vele? – meg az, hogy mail készítését írja le, na azt én nem akarok… Az URL-t elteszem (pl. ide link-be), de menjünk tovább.

A következő találat egy tetszetős könyv, a MEK része A Writer egy szép, teljes (?) leírása. Saját maga szerint az E-közigazgatási Szabad Szoftver Kompetencia Központ munkája, a magyarítás legalábbis. (Ez a link a jelen szöveg írásakor már nem él. Már? Most? Nem tudom, pedig előremutató, ígéretes kezdemény… Lett volna…?) Szép leírás, jó leírás, a 4.0 változatról. OK, ez nem gond ezt áthidalom, annyira nem lehet a 4.0 és az 5.0 más...

Nosza, vágjunk bele. Szépen csinálgatom amit leírnak, de egy ponton az 5.0-s akkora luft-ot rúg, hogy orrabukik és lakonikusan közli is ezt, ígérve persze, hogy majd leporolja az orrát, és szépen helyreállít mindent. És egy frász állít, egy (kis) darab munka mindig elvész. Kétszer próbáltam, kétszer ugyanott hasal el. Az 5.0 nem először teszi ezt velem: itt az ideje a downgrade-nak… Arccal a 4.0 felé… És nem adom, fel, ebből ha törik ha szakad, körlevél és személyre szabott dolgozat lesz.

Most itt áll a projekt...

Felvételi

(#2336) 2013. február 27., szerda

Felvételi... Megjöttek a suliba a felvételi lapok, letöltöttük a KIR-ről az elektronikusan rögzített adatokat. Sajnos, nincs minden benne, ezek szerint az általános iskoláknak és a szülőknek van lehetősége teljesen kézzel, elektronikus adatrögzítés nélkül is jelentkezést beadni. Na ez orbitális hülyeség ahhoz képest, mennyire (túl)komplikált a rendszer... Egy bazi nagy Excel táblát kaptunk, én ekkorával még nem is dolgoztam. Szembe kellett sülnöm :) azzal, hogy mint a 340 sort, vagy tucat oszlopot kijelölve, az első sort egy ekkora mátrixban ez az Excel nem tudja kitölteni, a javára legyen mondva, hogy szépen üzen hogy ez a terület neki túl nagy. Végül is megvan... Próbálkoztam Acces-be áttenni és trükkös lekérdezésekkel szűrni, de csak a baj van vele, nem egyszerűbb...

A technikai dolgok persze nem elsődlegesek... A tartalom érdekesebb. Sajnos évről évre kevesebb lapot kapunk, azaz évről évre kevesebb az a diák, aki legalább egy helyen megjelöli az iskolánkat. Csak remélni lehet, hogy ennek fő oka a demográfiai apály és nem más – idén az eddigieknél is komolyabb hangsúlyt kapott, hogy ősszel, koratélen általános iskolákban ismertessük a sulinkat, jó értelemben marketingoljunk (borzalmas magyar szó :() a suli mellett. Sok évvel ezelőtt hatszázas számban érkezett jelentkezési lap, tavaly már aggódtunk mert 410..420 körüli volt ez a szám, ebben az évben azonban csak 347 lapot kaptunk. A másik baj az, hogy változik az ide jönni akaró diákok tanulmányi eredménye is, nem jó irányban. Sok éve a bukás kizáró ok volt, de ez is kell hogy változzon... Most ott tartunk, hogy a három bukás kizáró ok, de hát mennyi törekvés, mennyi szorgalom (le sem merem írni, mennyi okosság) lehet abban a diákban aki nyolcadik félévkor, akkor amikor az általános iskolai tanára is tudja, hogy a jegy hova számít, szóval ha akkor elégtelent kap és egy nyamvadt kis kettesre sem futja neki! Hogy fog az ilyen diák helytállni? Az autószerelő szakmát sok éve érettségihez kötötték, persze ezen lehet vitatkozni, vajon helyes-e. Az is elgondolkodtató lehetne, hogy ott ahol komolyabb az autóipar, egészében az ipar, ahol a gazdaságot nem beképzelt hülyék irányítják, az autószerelő képzést nem kötik érettségihez... Nálunk igen! Jó ez a közismereti, érettségire készítő tárgyakat tanítóknak de nem biztos hogy jó a diákoknak... Mindegy, ez van. Ehhez képest a csuda érti, négy, öt sőt: egy legény nyolc (!) bukással miért akar szakközépiskolába járni, miért próbálkozik az érettségi követelmények teljesítésével – amikor mondjuk egy szakképző intézményben lehet, tisztesen helyt állna, itt pedig nálunk csak vergődni, szenvedni fog. Ha fog...

Végül is az eredeti ötletet, miszerint Access-be áttéve válogatom szét és jelentés (report) lesz a kimenet, elvetettem: Excel-ben csináltam vagy 16 munkafüzetet egy-egy lappal (mert amint megvolt egy küldtem át Mónikának hogy körlevéllel csinálhassa a kimenő leveleket), a legbonyásabb az volt hogy kikeressem a kérdéses három napon az érintett kolléga órarendjében az alkalmas időpontot – már egy ideje így csináljuk, nem egységesen mondjuk délután három óra a beszélgetés időpontja – és persze hogy terem is legyen szabad és persze hogy ha lehet, a kolléga saját osztályának a terme legye az... Biztos ami biztos, az ütközések idejekorán való kezelése miatt a most érvényes órarendből lett egy b másolat, ide felvettem egy „Felvételi beszélgetés” nevű tárgyat amit nem rendeltem osztályhoz, de tanárhoz és teremhez igen, és a leendő osztályfőnökök (és én) kettő négyórás blokkot, a többi érintett kolléga egy ilyet kapott, ezeket elhelyezve az órarendkezelővel az esetleges lehetetlenség, ütközés látszott egyből. Ebben az évben viszonylag sok SNI-s jelentkezés volt, őket mi nem tudjuk felvenni és sok – erről írtam fentebb – aki nem hoyg egy, de volt hogy nyolc (!) bukással tesz kísérletet középiskolai felvételire... Ezeket kivéve a listából készült el a felvételi beszélgetések beosztása...

Hosszú csütörtök

(#2255) 2012. október 5., péntek, 04:31

59218

A Kormányhivatal Budafoki úti épülete, itt valami gyár volt régebben, az enteriőr belépve a nagykapun ilyesmire hajaz...

Nem tudom, mi lesz az írás címe – tipikusan olyan, ami majd megírja magát, és majd kialakul...

Csütörtök reggel kocsival mentem (délután kell majd Ürömre), és sikerült elsőnek érkeznem, ez nem gyakori... Egy nappal utána, amikor ezeket írom, már fogalmam sincs mivel, de elment reggel a nyolcig tartó idő – ha jól emlékszem a statisztika megcsinálás előkészítésével ment el: erről majd más írásban bővebben, mert most ez az egyik meghatározó meló, ér egy külön cikket.

Aztán óra az enyéimekkel. A két csoport egészen külön két csoport. Erről is bővebben külön írásban, mert olyan témát kísérelek meg velük feldolgozni amit szerintem kellene, de amit eddig nem.

Aztán két lyukasóra, ezalatt a jövőheti szakmai vizsga írásbeli feladatait kellett elhozni a Budafoki útról. Gyönyörű az idő, a legszebb vénasszonyok nyara... Szerencsére nincs tumultus Pályiéknál. Utóbb az átvételhez titokvédelmit kell aláírni ehhez kellett a személyi szám, és most először kellett, lehetett a plasztikkártya alakúról kiírnom (eddig nekem a régi, könyv alakú volt...) Pecsétet viszont nem vittem de szerencsére elegendő volt a megbízólevél.

Aztán három óra helyettesítés a suliban: két 10-es foglalkozás Petra helyett az ő termében, azzal fűszerezve hogy mindeközben az enyéimeket is kordában kell tartani, szünetenként kiterelni az osztályból, mivel a legutóbbi eset óta ezzel próbálom az azt kiváltó helyzetet elkerülni. (Azt nem tudom, hogy sikerrel-e, mert minden nap van valami apróbb történés... :() A három órából kettő tehát 10-es, erre Petra körlevélkészítést rendelt. Az első fázis megy, fér bele egy órába úgy, hogy nem hallgatja a diák amit a tanár mond, nem végignézi amit a tanár csinál hanem a diák dolgozik! Én magam „semmit” sem csináltam, csak a diák munkáját egyenként sorra végignézve ami többeknél felbukkant, azt és csak azt szóban javíttattam... A tabuláció nem nagyon ment, bár dícséretes, hogy a másodiknak jött csapat majdnem fele szépen meg is csinálta az elmondottak alapján. Azt hiszem ez a lényeg, a diáknak kell dolgoznia mert azzal szed fel ismereteket és szerez gyakorlatot, tapasztalatot ami a legnagyobb érték ebben a tárgyban. Szóval az alapdokumentum megszerkesztése, ennyire jutott idő. (Petra elég nagy lépésben halad, a srácok szerint a Word menüit tekintették még csak az előző órán át. Nem tudom azt minek, meggyőződésem hogy gyakorolva azaz feladatot megoldva lehet akármilyen programot megismerni, Mink sorolni a menüpontokat – de mindegy.)

A harmadik óra (sorban a harmadik, a napon ez már a hetedik) a 09.E-vel, ők lehet nem kedvelnek engem mert kérdezte az egyik kislegény, hogy mikor kapják vissza a régi tanárnőt! Nem volt a kérdésben sértő, inkább megmosolyogtató – mondtam is hogy hamarosan :) Velük megcsináltam a kiszínezős feladatot korábban a nyelvlaborban és mára a kristálygömb következett. Sajnos a Gimp használatában nincs rutinom, igaz: sok programéban van és ez segített amikor kérdeznek, illetve Petra nagyon remek feladatot csinált, szépen kidolgozott feladatlappal, úgyhogy az óra nem telt haszontalanul. Sokan szépen haladtak és ami fontos (szerintem nagyon fontos), hogy sokan mosolyogva éreztek rá a tevékenységsor hasznára és arra, milyen szép dolgokat lehet a programmal megcsinálni. Ilyen értelemben telitalálat, hogy Petra a Gimp-pel dolgoztatja őket mert megteremti a tárgyhoz való pozitív hozzáállást, ami alig túlbecsülhetően fontos!

Sajnos nem lehettem ott végig, mert tegnapi történésnek ma volt folytatása, anyuka jött be és vele nehezebb volt mint tegnap a diák apukájával. Szerdán csak létszámnak, de csütörtökön aktív szeplőnek kellettem, nem volt egyszerű de talán egyenesbe jut a dolog, nem a jó de remélem az optimális megoldás megszületett úgy, hogy legyőzöttnek, vesztesnek senki sem érzi magát még ha győztesnek sem...

Utána kimentem Ürömre, mert a pénteki bográcsozáshoz én ígértem paradicsomot paprikát meg műanyag tányérokat, villákat. Ezek utóbbiak még a temetésből maradtam odakint meg. A kert csupa sár a sok esőtől, a paradicsom bővel elérett, nem tudtam annyit szedni mint akartam de remélem elég lesz ez is. Ettem kint valamit, olyan másfél órát voltam kint és jöttem is vissza. Csodaszép idő volt, az udvar a kert csendes ilyenkor, jó ott.

Viszont ellentétben azzal amikor este, sötétedés után jövök vissza és mindannyiszor meg kell állapítsam milyen kihalt is este a falu, tegnap délután akkora volt ott a nyüzsgés mint itt bent a városban! Az utcák tele járókelőkkel és a kocsival jönni menni legalább annyi figyelmet igényel mint itt Pesten, akkora a forgalom! (De mennyire más volt ez harminc, negyven éve!) Mire beértem a suliba vissza, majdnem teljesen bealkonyodott, már csak Edina volt bent de csütörtökön ő sem sokáig.

Két dolgot mindenképpen este meg kellett csináljak akármilyen fáradt is voltam. Az egyik akkor szakadt a nyakamba, este böngészve a postaládámat akadtam a feladatelrendelő levélre: a következő, már a 2013-2014 tanév beiskolázáshoz annak lejelentése milyen osztályokat akarunk indítani. Erről van elképzelésem, erről beszéltünk, de azért odatettem a kész(nek hiszem :)) táblázatot Edina asztalára, készre akkor csinálom ha rábólint. A másik a távollét lejelentése, ezt tavaly (és azelőtt) nem én csináltam, ez annak a listázása ki miért és mikor volt távol. Egyiket sem tudom pontosan milyenre kell csinálni, de meg kell csinálni, az utóbbi ma az előbbi hétfőn határidő. Azt hiszem mindkettő megvan elfogadható hadrafoghatósági szinten :) a többit meg majd ma pénteken meglátjuk.

Kilenc is elmúlt mire ideértem Pöttyösbe, Orsit még felhívtam előtte – nem szeretem Nóri előtt, ez elég abszurd de hát ez van. Attila vette fel, aztán Orsival jó 20 percet csacsogtunk, úgy tűnik lesz meója, sőt lehet hogy nem egy de másfél! :) Hétvégén mennem Marácra, remélem jó idejük lesz.

Hosszú nap lett ez is