(#2887) 2016. június 15., szerda

Ebben az évben is volt OH-s érettségi, bár ez nem pontos mert nem az Oktatási Hivatal hanem a Kormányhivatal szervezi – ha jól sejtem. A Pest megyei és a Budapesti szervezte vizsgákon volt tennivalóm ebben az évben.

Tegnap volt meg a vége, a Schuleck-ben volt kettő felelőm. Középszint, ahogyan írtam, egyikük gépészeti alapismeretekből, a másikuk közlekedési alapismeretekből, igaz hogy közlekedés-üzemvitelből.

Szép tiszta idő és elég meleg is volt, azért kerekeztem… Jól időben odaértem, de az első felelő a fiatalember aki gépészeti alapismeretekből írt és felelt, már ott volt. A papírmunkával nem volt sok gond, az ottani igazgató helyettes asszony az össze ívet előkészítette: a vizsgaterem a könyvtár nagyolvasója, a mellette levő teremen egy hosszú pulton szokott kikészítve lenni minden papír, „csak” meg kell keresni azt, hol is kell aláírni.

Mivel az OH szervezi, sem a tételek elkészítésével sem az értékelési útmutatóval nincs dolog (mármint vizsgáztatónak), mert ezt is az OH adja.

A fiatalember, aki nem is volt olyan fiatal (érettségizőhöz képest semmiképpen, lehetett már harminc is), lazán kihúzta a sorban legutolsó tételt. Aztán egyáltalán nem igyekezett leplezni azt, hogy nem erre számított, pedig amit húzott nem is volt nehéz: az A tétele a dörzshajtás és a lapos szíjak (mondjuk utóbbi annyira nem korszerű téma), a B tétele meg a keménységmérés. Érdekes figura volt, a viselkedésében egy egészen jó adag színészkedéssel.

Közben mentek a feleletek. Aki akkor felelt éppen, amikor megérkeztem, egy alig huszonéves fiatal lány, igen sokat beszélt, nem figyeltem milyen tárgyból vizsgázik éppen. Ezután egy fiatalember került sorra, na az ő tételére, pontosabban a feleletére már kicsit emlékszem: marketing alapismeretek a tárgy, és érfolyamokról, kamatlábakról beszélt. A következő egy szlovákiai magyar lány volt, alacsony és nagyon fekete, tündéri észak-magyarországi, palócos akcentussal beszélt. Ő is marketing alapismeretekből felelt de nem nagyon emlékszem arra, mi volt a tétele… Ezután két színesbőrű fiatalember: nagyon vékonyak, nagyon magasak és nagyon mosolygósak. És majdnem teljesen egyformák! Mint kiderül, ikrek, édesapjuk nigériai, édesanyjuk magyar – a vizsgáztató kolléga kérdezte tőlük. Magyar személyi igazolvánnyal igazolták magukat, a kiejtésük tökéletes volt, semmi akcentus. Még volt valaki aki bejött tételt húzni, azután következtek az én felelőim.

A pasi a gépészeti alapismeretek tárgyból nagyon úgy kezdett neki hogy ez neki nem fog menni. Rossz taktika… A dörzshajtásról valóban elég keveset tudott – mondjuk annyit akárki tud, az is aki nem készül, illetve nem ebből a tárgyból készül vizsgára (lehet, ő sem). Egy elég egyszerű képletet el is rontott, az elnök szólt bele – én nem akartam, a vizsgázó vizsgázik, joga van hülyeséget mondani, nekem azt hiszem nem kijavítani kell hanem értékelni, de mindegy. (Eléggé általános vélekedés az érettségiztetők körében hogy a vizsgázót rá kell rá érdemes vezetni. Soha senkitől nem hallottam az ellenkezőjét, kezdek magamis meginogni, bár egyelőre azt hiszem: aki valamit nem tud, hiába is maceráljuk kérdésekkel, azt egészen egyszerűen nem vagy amint itt is történt az összeszorító erővel, az átvihető erővel és a surlódási tényezővel, rosszul tudja. Persze a kérdezősködés után a vizsgázó rávágta: „Hát persze!”, de ki hiszi azt el hogy tudta, csak… Rosszul tudta!) A lapos szíjakról sem mesélt valami sokat, aztán áttértünk a B tételre. Az elég jól ment neki bár ott is kavart dolgokat, illetve lényeges elemeket homályban hagyott. De hát amit nem tud arról hiába faggatom, nem fogja villámütésre felidézni tudni.

Ezután jött a kisasszony, a közlekedési alapismeretek üzemviteles tételével. Ez is A meg B tételből áll. Az első a tengeri hajózás volt (azt hiszem a B tétellel kezdte). Ő sokkal ügyesebb vizsgázó volt, először is mert azzal kezdte amit tud – mint kiderült az A tételt alig –, másrészt mert arról beszélt amit tudott, igaz: ez olykor nem kapcsolódott a tételéhez. Olykor egyáltalán nem… Csak elfogyott a hajózásos tétele, jött a másik… Na ez pont olyan hülye tétel volt, mint a múlt héten emelt közlekedési üzemviteles vizsgán az, amit ott és akkor a vizsgázó húzott, csak az a közúti ez viszont a vasúti közlekedés területéről. A Budapest-Záhony vasútvonalról kellett beszélnie. Mivel – utóbb már biztos vagyok ebben – semmit erről nem tudott, a vasúti szállítás szerepével kezdte, OK bár nem ez a tétel… Viszont csak nem kerülhette ki azt, hogy néven ne nevezze a helységeket (ezt a tétel is kérte): Székesfehérvár, Siófok, Nagykanizsa. Én meg csak néztem ki a fejemből… Na erre azért rákérdeztem, de nem: megismételte a rosszat! Ez volt az a pont amikor láttam, ezt nagyon nem kell, nem is lehet erőltetni, a vasúttal kapcsolatos általánosságokon kívül nem nagyon sikerült összehozni egyebet, konkrétabbat…

A harmadik felelő el sem jött, úgyhogy ennyi volt…

Mivel az ottani kollégák is jöttek-mentek, jó negyedórát még üldögéltem ott – feleltető lévén ott tagja voltam a bizottságnak –, hogy meglegyen a három fő. Azután jött az egyik helybeli kollegina, én meg szedelőzködtem, jöttem…

Ennyi volt nekem erre a vizsgaidőszakra a vizsgáztatás…