Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Kormányhivatalos érettségi

(#2887) 2016. június 15., szerda

Ebben az évben is volt OH-s érettségi, bár ez nem pontos mert nem az Oktatási Hivatal hanem a Kormányhivatal szervezi – ha jól sejtem. A Pest megyei és a Budapesti szervezte vizsgákon volt tennivalóm ebben az évben.

Tegnap volt meg a vége, a Schuleck-ben volt kettő felelőm. Középszint, ahogyan írtam, egyikük gépészeti alapismeretekből, a másikuk közlekedési alapismeretekből, igaz hogy közlekedés-üzemvitelből.

Szép tiszta idő és elég meleg is volt, azért kerekeztem… Jól időben odaértem, de az első felelő a fiatalember aki gépészeti alapismeretekből írt és felelt, már ott volt. A papírmunkával nem volt sok gond, az ottani igazgató helyettes asszony az össze ívet előkészítette: a vizsgaterem a könyvtár nagyolvasója, a mellette levő teremen egy hosszú pulton szokott kikészítve lenni minden papír, „csak” meg kell keresni azt, hol is kell aláírni.

Mivel az OH szervezi, sem a tételek elkészítésével sem az értékelési útmutatóval nincs dolog (mármint vizsgáztatónak), mert ezt is az OH adja.

A fiatalember, aki nem is volt olyan fiatal (érettségizőhöz képest semmiképpen, lehetett már harminc is), lazán kihúzta a sorban legutolsó tételt. Aztán egyáltalán nem igyekezett leplezni azt, hogy nem erre számított, pedig amit húzott nem is volt nehéz: az A tétele a dörzshajtás és a lapos szíjak (mondjuk utóbbi annyira nem korszerű téma), a B tétele meg a keménységmérés. Érdekes figura volt, a viselkedésében egy egészen jó adag színészkedéssel.

Közben mentek a feleletek. Aki akkor felelt éppen, amikor megérkeztem, egy alig huszonéves fiatal lány, igen sokat beszélt, nem figyeltem milyen tárgyból vizsgázik éppen. Ezután egy fiatalember került sorra, na az ő tételére, pontosabban a feleletére már kicsit emlékszem: marketing alapismeretek a tárgy, és érfolyamokról, kamatlábakról beszélt. A következő egy szlovákiai magyar lány volt, alacsony és nagyon fekete, tündéri észak-magyarországi, palócos akcentussal beszélt. Ő is marketing alapismeretekből felelt de nem nagyon emlékszem arra, mi volt a tétele… Ezután két színesbőrű fiatalember: nagyon vékonyak, nagyon magasak és nagyon mosolygósak. És majdnem teljesen egyformák! Mint kiderül, ikrek, édesapjuk nigériai, édesanyjuk magyar – a vizsgáztató kolléga kérdezte tőlük. Magyar személyi igazolvánnyal igazolták magukat, a kiejtésük tökéletes volt, semmi akcentus. Még volt valaki aki bejött tételt húzni, azután következtek az én felelőim.

A pasi a gépészeti alapismeretek tárgyból nagyon úgy kezdett neki hogy ez neki nem fog menni. Rossz taktika… A dörzshajtásról valóban elég keveset tudott – mondjuk annyit akárki tud, az is aki nem készül, illetve nem ebből a tárgyból készül vizsgára (lehet, ő sem). Egy elég egyszerű képletet el is rontott, az elnök szólt bele – én nem akartam, a vizsgázó vizsgázik, joga van hülyeséget mondani, nekem azt hiszem nem kijavítani kell hanem értékelni, de mindegy. (Eléggé általános vélekedés az érettségiztetők körében hogy a vizsgázót rá kell rá érdemes vezetni. Soha senkitől nem hallottam az ellenkezőjét, kezdek magamis meginogni, bár egyelőre azt hiszem: aki valamit nem tud, hiába is maceráljuk kérdésekkel, azt egészen egyszerűen nem vagy amint itt is történt az összeszorító erővel, az átvihető erővel és a surlódási tényezővel, rosszul tudja. Persze a kérdezősködés után a vizsgázó rávágta: „Hát persze!”, de ki hiszi azt el hogy tudta, csak… Rosszul tudta!) A lapos szíjakról sem mesélt valami sokat, aztán áttértünk a B tételre. Az elég jól ment neki bár ott is kavart dolgokat, illetve lényeges elemeket homályban hagyott. De hát amit nem tud arról hiába faggatom, nem fogja villámütésre felidézni tudni.

Ezután jött a kisasszony, a közlekedési alapismeretek üzemviteles tételével. Ez is A meg B tételből áll. Az első a tengeri hajózás volt (azt hiszem a B tétellel kezdte). Ő sokkal ügyesebb vizsgázó volt, először is mert azzal kezdte amit tud – mint kiderült az A tételt alig –, másrészt mert arról beszélt amit tudott, igaz: ez olykor nem kapcsolódott a tételéhez. Olykor egyáltalán nem… Csak elfogyott a hajózásos tétele, jött a másik… Na ez pont olyan hülye tétel volt, mint a múlt héten emelt közlekedési üzemviteles vizsgán az, amit ott és akkor a vizsgázó húzott, csak az a közúti ez viszont a vasúti közlekedés területéről. A Budapest-Záhony vasútvonalról kellett beszélnie. Mivel – utóbb már biztos vagyok ebben – semmit erről nem tudott, a vasúti szállítás szerepével kezdte, OK bár nem ez a tétel… Viszont csak nem kerülhette ki azt, hogy néven ne nevezze a helységeket (ezt a tétel is kérte): Székesfehérvár, Siófok, Nagykanizsa. Én meg csak néztem ki a fejemből… Na erre azért rákérdeztem, de nem: megismételte a rosszat! Ez volt az a pont amikor láttam, ezt nagyon nem kell, nem is lehet erőltetni, a vasúttal kapcsolatos általánosságokon kívül nem nagyon sikerült összehozni egyebet, konkrétabbat…

A harmadik felelő el sem jött, úgyhogy ennyi volt…

Mivel az ottani kollégák is jöttek-mentek, jó negyedórát még üldögéltem ott – feleltető lévén ott tagja voltam a bizottságnak –, hogy meglegyen a három fő. Azután jött az egyik helybeli kollegina, én meg szedelőzködtem, jöttem…

Ennyi volt nekem erre a vizsgaidőszakra a vizsgáztatás…

Érettségik

(#2881) 2016. május 23., hétfő

Csütörtökön érettségik miatt futkoztam. Előtte levő napon írták az (szakmai) alapismeretek tárgyakból az érettségiket. A korábbi jelentkezéseim alapján kaptam az OH által szervezett középszintű gépészeti és közlekedési alapismeretekből és ugyanebből emelt szinten is. Na most egy kettő mindegyikből jutott! (Mondjuk én a közlekedési alapismeretek közlekedéstechnika tárgyból jelentkeztem és persze hogy közlekedés-üzemvitelt kaptam, de hát ez apróság...)

Először a Pest megyei Kormányhivatal szervezte vizsgák javítását intéztem el. Ehhez a Pest megyei városházára kellett menni, erősen bent a belvárosban. Biciklivel persze nem probléma. Kocsival horror lett volna, de hát kerekezni mindenütt lehet! Hanem az épületben eltalálni oda, ahova kell, na az komoly kihívás volt! Egy ódon épület, valami Jókai regényt idéző városháza, magas fehérre meszelt falak (nem túl tiszták, de hát az idő vasfoga ami elrepült felette…), rendkívül tekervényes folyosók, átjárók…

Három vizsgázó jelentkezett, egy el sem jött, kettő emelt szintű gépészeti alapismeretek dolgozatot javíthattam. Az egyik még csak-csak, hanem a másik, aki a 100 pontból elért vagy 12-t… Miért kell annak, aki ennyire felkészületlen, emelt szinten ezt a tárgyat választania? Nem tudom jelent-e valamit: egy kolléga javított velem egy időben: társadalmi alapismeretek tárgyat. Amíg gépészeti alapismeretekből két vékonyka dolgozat volt, addig neki több tucat. Az a tárgy ennyivel fontosabb? Azzal a tárggyal ennyire többre lehet menni? Azt hiszem alapvetően nagy a baj, ha a humán dolgok ennyire előbbre valók a reáliáknál!

Délelőtt azután átkerekeztem a Schuleck-be. Ez a Keletinél van, bringával ez sem egy nagy távolság. Ott egy közép gépészet és egy közép közlekedési alapismeretek várt rám (persze üzemvitel, de mindegy), ezeket azonban el lehet hozni, mivel középszint, hát el is hoztam (amúgy sem lett volna lehetőség ott helyben kijavítani).

Hazafelé jövet pedig a Batthyány tér felé jövök, attól nem messze van a Hunfaly: ott is volt közlekedési vizsga, emelt szint, bár ezt nem a Pest megyei hanem a fővárosi ilyen-olyan hivatal szervezte (nagyon bonyolult a nevük). Az emelt szint, azt nem lehet elhozni… A suli a várhegy oldalában van, szép ódon épület. A Kacsa utcán mentem fel, bár pontosabb lenne az, hogy fellihegtem, baromi meredek utca, fel sem merült hogy kerekezzek felfelé. A portás kicsit értetlenkedett, kereste telefonon akit kell (kicsit késtem), én meg türelmesen elüldögéltem addig a bejáratnál, minden kifelé menő diák és diáklány megbámult. Pedig nem is a rongyos farmeromban voltam! Egy dolgozat volt, nem is sikerült rosszul – elég hamar végeztem vele.

Ezek voltak az írásbelik (nem egészen múlt idő, a két közép szintűt még le kell adjam), aztán a jövő héten jönnek a szóbelik…