Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Emelt szintű érettségi

(#2919) 2017. március 17., péntek

Jó pár hete érkezett a megkeresés – rendes, feladatelrendelő e-mail formájában – miszerint nyilatkozzunk: akarunk-e a szakmai alapozó tárgyunk emelt szintű érettségi vizsgaközpontja lenni. Nekem tetszett az ötlet, a főnökömnek nem, a kérdésemre az volt a válasz, megkonzultálja a szakmai helyettes kollégával. Rendben, gondoltam, ettől kezdve ez a feladat nem az én feladatom. Mostanában mindenre kevés időt adnak: a feladatelrendelő levél pénteken érkezett, hétfő délig kellett volna írásban nyilatkozni. Mivel már nem az én dolgom, gondoltam nem kell ezzel foglalkoznom.

Eltelt a hétfő, tudtommal válasz nem ment… Olyan egy hét múlva hallottam, hogy a Centrum (szóban, ha jól emlékszem egy igazgatói értekezleten) a kérdést úgy tette fel hogy az már nem kérdés hanem utasítás volt. Azaz mi lettünk a januártól (!) „közlekedésgépészeti alapismeretek” című vizsgatárgy (egyik) emelt szintű vizsgaközpontja.

Az operett következő felvonása szintén telefonbeszélgetésre épült. Az OH-tól megkereste az illetékes a főnökömet azzal a kéréssel, kérdéssel, hogy ha már egy tárgyból emelet szintű vizsgát bonyolítunk, nem tudnánk-e helyet adni néhány (!) közismereti tárgyból néhány (!) vizsgázónak? Az ötlet nekem továbbra is tetszett, most már a főnököm sem ellenkezett, persze gondolkodási időt kért majd annak letelte után (telefonon) beleegyező választ adott.

Úgy tudom, ezzel együtt átadásra kerültek az elérhetőségeim, mert hogy mivel az érettségi szervezése úgyis az én dolgom (középszint), ezt is én fogom csinálni. Persze, ez rendben is levőnek látszott… Nemsoká' jött is a levél az OH valamely alkalmazottjától, ez hivatalosan is közölte, hogy emelt szintű vizsgaközpont leszünk, én meg kormánymegbízott (vagy valami hasonló). És egy lista is arról, milyen vizsgákat bonyolítanának nálunk! Egy nagyon hosszú lista! Nem erről volt szó: egészen egyszerűen ennyire helyünk sincs!

Az utolsó előtti felvonás az volt, hogy a főnököm ismét egyeztetett (azt hiszem) telefonon az OH-val, hogy addig rendben, emelt szintű vizsgákat lebonyolítunk, de ennyit egészen egyszerűen nem tudunk elhelyezni. Pontosan nem tudom mi volt az egyeztetés tárgya, azt igen hogy semmiféle információm március 10-éig, a következő adatszolgáltatásig nem volt (az OH felé kellett volna teremszámokat, felügyelő tanárokat meg miegymást leadni – az erről szóló levél is kicsit kócos volt), így csendben nem tettem semmit.

Az operett fináléja következik: megint csak telefonon keresték meg a főnökömet az OH, és azt hiszem arról volt szó: a nekünk szánt vizsgázókat más helyszínekre osztják be, azaz ebben az évben ránk mint vizsgaközpontra nem számítanak. Lehet, jövőre...

Kormányhivatalos érettségi

(#2887) 2016. június 15., szerda

Ebben az évben is volt OH-s érettségi, bár ez nem pontos mert nem az Oktatási Hivatal hanem a Kormányhivatal szervezi – ha jól sejtem. A Pest megyei és a Budapesti szervezte vizsgákon volt tennivalóm ebben az évben.

Tegnap volt meg a vége, a Schuleck-ben volt kettő felelőm. Középszint, ahogyan írtam, egyikük gépészeti alapismeretekből, a másikuk közlekedési alapismeretekből, igaz hogy közlekedés-üzemvitelből.

Szép tiszta idő és elég meleg is volt, azért kerekeztem… Jól időben odaértem, de az első felelő a fiatalember aki gépészeti alapismeretekből írt és felelt, már ott volt. A papírmunkával nem volt sok gond, az ottani igazgató helyettes asszony az össze ívet előkészítette: a vizsgaterem a könyvtár nagyolvasója, a mellette levő teremen egy hosszú pulton szokott kikészítve lenni minden papír, „csak” meg kell keresni azt, hol is kell aláírni.

Mivel az OH szervezi, sem a tételek elkészítésével sem az értékelési útmutatóval nincs dolog (mármint vizsgáztatónak), mert ezt is az OH adja.

A fiatalember, aki nem is volt olyan fiatal (érettségizőhöz képest semmiképpen, lehetett már harminc is), lazán kihúzta a sorban legutolsó tételt. Aztán egyáltalán nem igyekezett leplezni azt, hogy nem erre számított, pedig amit húzott nem is volt nehéz: az A tétele a dörzshajtás és a lapos szíjak (mondjuk utóbbi annyira nem korszerű téma), a B tétele meg a keménységmérés. Érdekes figura volt, a viselkedésében egy egészen jó adag színészkedéssel.

Közben mentek a feleletek. Aki akkor felelt éppen, amikor megérkeztem, egy alig huszonéves fiatal lány, igen sokat beszélt, nem figyeltem milyen tárgyból vizsgázik éppen. Ezután egy fiatalember került sorra, na az ő tételére, pontosabban a feleletére már kicsit emlékszem: marketing alapismeretek a tárgy, és érfolyamokról, kamatlábakról beszélt. A következő egy szlovákiai magyar lány volt, alacsony és nagyon fekete, tündéri észak-magyarországi, palócos akcentussal beszélt. Ő is marketing alapismeretekből felelt de nem nagyon emlékszem arra, mi volt a tétele… Ezután két színesbőrű fiatalember: nagyon vékonyak, nagyon magasak és nagyon mosolygósak. És majdnem teljesen egyformák! Mint kiderül, ikrek, édesapjuk nigériai, édesanyjuk magyar – a vizsgáztató kolléga kérdezte tőlük. Magyar személyi igazolvánnyal igazolták magukat, a kiejtésük tökéletes volt, semmi akcentus. Még volt valaki aki bejött tételt húzni, azután következtek az én felelőim.

A pasi a gépészeti alapismeretek tárgyból nagyon úgy kezdett neki hogy ez neki nem fog menni. Rossz taktika… A dörzshajtásról valóban elég keveset tudott – mondjuk annyit akárki tud, az is aki nem készül, illetve nem ebből a tárgyból készül vizsgára (lehet, ő sem). Egy elég egyszerű képletet el is rontott, az elnök szólt bele – én nem akartam, a vizsgázó vizsgázik, joga van hülyeséget mondani, nekem azt hiszem nem kijavítani kell hanem értékelni, de mindegy. (Eléggé általános vélekedés az érettségiztetők körében hogy a vizsgázót rá kell rá érdemes vezetni. Soha senkitől nem hallottam az ellenkezőjét, kezdek magamis meginogni, bár egyelőre azt hiszem: aki valamit nem tud, hiába is maceráljuk kérdésekkel, azt egészen egyszerűen nem vagy amint itt is történt az összeszorító erővel, az átvihető erővel és a surlódási tényezővel, rosszul tudja. Persze a kérdezősködés után a vizsgázó rávágta: „Hát persze!”, de ki hiszi azt el hogy tudta, csak… Rosszul tudta!) A lapos szíjakról sem mesélt valami sokat, aztán áttértünk a B tételre. Az elég jól ment neki bár ott is kavart dolgokat, illetve lényeges elemeket homályban hagyott. De hát amit nem tud arról hiába faggatom, nem fogja villámütésre felidézni tudni.

Ezután jött a kisasszony, a közlekedési alapismeretek üzemviteles tételével. Ez is A meg B tételből áll. Az első a tengeri hajózás volt (azt hiszem a B tétellel kezdte). Ő sokkal ügyesebb vizsgázó volt, először is mert azzal kezdte amit tud – mint kiderült az A tételt alig –, másrészt mert arról beszélt amit tudott, igaz: ez olykor nem kapcsolódott a tételéhez. Olykor egyáltalán nem… Csak elfogyott a hajózásos tétele, jött a másik… Na ez pont olyan hülye tétel volt, mint a múlt héten emelt közlekedési üzemviteles vizsgán az, amit ott és akkor a vizsgázó húzott, csak az a közúti ez viszont a vasúti közlekedés területéről. A Budapest-Záhony vasútvonalról kellett beszélnie. Mivel – utóbb már biztos vagyok ebben – semmit erről nem tudott, a vasúti szállítás szerepével kezdte, OK bár nem ez a tétel… Viszont csak nem kerülhette ki azt, hogy néven ne nevezze a helységeket (ezt a tétel is kérte): Székesfehérvár, Siófok, Nagykanizsa. Én meg csak néztem ki a fejemből… Na erre azért rákérdeztem, de nem: megismételte a rosszat! Ez volt az a pont amikor láttam, ezt nagyon nem kell, nem is lehet erőltetni, a vasúttal kapcsolatos általánosságokon kívül nem nagyon sikerült összehozni egyebet, konkrétabbat…

A harmadik felelő el sem jött, úgyhogy ennyi volt…

Mivel az ottani kollégák is jöttek-mentek, jó negyedórát még üldögéltem ott – feleltető lévén ott tagja voltam a bizottságnak –, hogy meglegyen a három fő. Azután jött az egyik helybeli kollegina, én meg szedelőzködtem, jöttem…

Ennyi volt nekem erre a vizsgaidőszakra a vizsgáztatás…

Érettségik

(#2881) 2016. május 23., hétfő

Csütörtökön érettségik miatt futkoztam. Előtte levő napon írták az (szakmai) alapismeretek tárgyakból az érettségiket. A korábbi jelentkezéseim alapján kaptam az OH által szervezett középszintű gépészeti és közlekedési alapismeretekből és ugyanebből emelt szinten is. Na most egy kettő mindegyikből jutott! (Mondjuk én a közlekedési alapismeretek közlekedéstechnika tárgyból jelentkeztem és persze hogy közlekedés-üzemvitelt kaptam, de hát ez apróság...)

Először a Pest megyei Kormányhivatal szervezte vizsgák javítását intéztem el. Ehhez a Pest megyei városházára kellett menni, erősen bent a belvárosban. Biciklivel persze nem probléma. Kocsival horror lett volna, de hát kerekezni mindenütt lehet! Hanem az épületben eltalálni oda, ahova kell, na az komoly kihívás volt! Egy ódon épület, valami Jókai regényt idéző városháza, magas fehérre meszelt falak (nem túl tiszták, de hát az idő vasfoga ami elrepült felette…), rendkívül tekervényes folyosók, átjárók…

Három vizsgázó jelentkezett, egy el sem jött, kettő emelt szintű gépészeti alapismeretek dolgozatot javíthattam. Az egyik még csak-csak, hanem a másik, aki a 100 pontból elért vagy 12-t… Miért kell annak, aki ennyire felkészületlen, emelt szinten ezt a tárgyat választania? Nem tudom jelent-e valamit: egy kolléga javított velem egy időben: társadalmi alapismeretek tárgyat. Amíg gépészeti alapismeretekből két vékonyka dolgozat volt, addig neki több tucat. Az a tárgy ennyivel fontosabb? Azzal a tárggyal ennyire többre lehet menni? Azt hiszem alapvetően nagy a baj, ha a humán dolgok ennyire előbbre valók a reáliáknál!

Délelőtt azután átkerekeztem a Schuleck-be. Ez a Keletinél van, bringával ez sem egy nagy távolság. Ott egy közép gépészet és egy közép közlekedési alapismeretek várt rám (persze üzemvitel, de mindegy), ezeket azonban el lehet hozni, mivel középszint, hát el is hoztam (amúgy sem lett volna lehetőség ott helyben kijavítani).

Hazafelé jövet pedig a Batthyány tér felé jövök, attól nem messze van a Hunfaly: ott is volt közlekedési vizsga, emelt szint, bár ezt nem a Pest megyei hanem a fővárosi ilyen-olyan hivatal szervezte (nagyon bonyolult a nevük). Az emelt szint, azt nem lehet elhozni… A suli a várhegy oldalában van, szép ódon épület. A Kacsa utcán mentem fel, bár pontosabb lenne az, hogy fellihegtem, baromi meredek utca, fel sem merült hogy kerekezzek felfelé. A portás kicsit értetlenkedett, kereste telefonon akit kell (kicsit késtem), én meg türelmesen elüldögéltem addig a bejáratnál, minden kifelé menő diák és diáklány megbámult. Pedig nem is a rongyos farmeromban voltam! Egy dolgozat volt, nem is sikerült rosszul – elég hamar végeztem vele.

Ezek voltak az írásbelik (nem egészen múlt idő, a két közép szintűt még le kell adjam), aztán a jövő héten jönnek a szóbelik…

Mazochista #1

(#2862) 2016. március 19., szombat

Négy osztálynak heti egy órában taníthatok egy „Közlekedési alapismeretek” c. tárgyat. Mondjuk a név semmit nem mond a tárgy tartalmáról: ebben minden van, amiről egyszer valaki valahol azt hitte, hogy egyformán kell majd autószerelőknek, vasúti gépészeknek, hajógépszerelőknek és repülőműszerészeknek csakúgy, mint vasúti forgalomirányítónak, fedélzetmesternek vagy szállítási menedzsernek. De most nem ezt akarom kritizálni…

A tárgy utolsó szakasza – szerencsére – számolós. Az egyik diák nem kis elkeseredéssel bökte ki amikor ideértünk hogy „... de hisz ez tisztára fizika!” Komoly dicséret ez! Okosságokat meg kevésbé okosságokat számolunk, nem baj: a lényeg, hogy a fiatal szokjon dolgokat. Például hogy a mérőszám mértékegység nélkül csak akkor nem hülyeség, ha annak a dolognak ab ovo nincs is mértékegysége, különben meg pongyolaságból soha de soha nem szabad a mértékegységet lehagyni. Szokja továbbá azt is, hogy egy számolás során előbb a képletet írjuk le betűkkel azután behelyettesítünk, számokkal (és ugye mértékegységekkel). Szokja, hogy értelmesen kerekítünk… Szóval sok okosságot lehet elmondani, tanítani és a sok gyakoroltatással reméljük rögzíteni.

Nem egyformán haladok velük és nem azért, mert egyik csoport erősebb a máik meg gyengébb (habár ebben is lehet valami), hanem mert ha ez vagy az a kolléga nincs, akkor adódik az, hogy a saját órámat tartsam meg. Így aztán van osztály ahol már a június elejei óraszámot írjuk fel és van ahol márciusban még „csak” a márciusit. Ez sem baj, lemaradás nincs, akikkel meg jól előrehaladtunk hát azok sokat kapnak a jóból. Ők persze ezt másként mondják…

Hétfőn az egyik csoporttal elérkezettnek látom az időt, hogy számpélda legyen a dolgozat. Síma ügy: a tanerő felírja a táblára a számokat a bemenő adatokat a legény meg számol… Aham, meg egyeztet a szomszéddal, annak mi jött ki! Nem nem! Emlékszem a nyolcvanas évek legelején, az ezerszer áldott emlékű Műegyetem Közlek karán amikor fogaskerék, tengely vagy hajtómű méretezés volt a feladat – előbb számolás, sok azután megrajzolás – mindenki egyedi bemenő számsort kapott, annak alapján kellett a maga kütyüjét megterveznie! Kicsibe miért ne lenne jó ez itt is? Minden legényem egyedi számsort kap, számoljon azzal. A feladat mindenkinek azonos, tehát nem érheti szó a ház elejét miszerint ennek vagy annak könnyebb vagy nehezebb a feladata, ám senki sem tud kibújni a feladat megoldása alól azzal, hogy egyszerűen lemásolja a másikét, mivel a számadatok nem egyeznek senkiével.

Ez a terv. Szépen hangzik, jó is. Igen ám, de nem pár diákról van szó, hanem első kőrben is harmincvalahányról, de ha a módszer működik akkor még háromszor ennyiről (és ha a dolgok úgy alakulnak ahogyan most alakulni látszanak, akkor jövőre öt osztállyal lehet ugyanezt a mókát megcsinálni). Ki is kell tehát vitelezni lehetőleg a legkevesebb munkával és a legtöbb automatizálással.

Ami nem gond, amióta a szovjet tudomány feltalálta – Forest Gump szavaival – a nagyon számító gépet.

Az első menet nem komoly kihívás. Táblázatkezelőben egy olyan táblázat készítése, ahol egy sor egy diák, annyi az oszlop ahány adatra egy számpélda elkészítése során szükség van. Egy-egy adatnak van egy bázis értéke: pl. a kocsi össztömege olyan tonna körüli, a sebesség olyan 60...70 km/h. A véletlen függvény viszonylag hamar megkerült (LibreOffice Calc-ban a vél(), Microsoft Office nem játszik), az sem nagy szellemi mutatvány, hogy az így kapott 0...1 intervallumba eső számot 0,5 levonásával olyanra toljam el ami szimmetrikus a nullára, valamint hogy a bázisérték mibenléte és nagysága szerint valami mozgástartományt adjak meg, a példánál maradva a kocsi tömege maximum plusz mínusz 100 kg-ot, a sebesség 15...20 km/h-t módosuljon. Egyhamar előállt a táblázat, ahogy egy diák nevéhez egy olyan számsor tartozott ami ha kis mértékben is de eltért akármi másiktól azaz egyedi. Ezzel a dolog legkönnyebb része megvolt.

A második menet is inkább csak ujjgyakorlat. A feladatlap megalkotása ODT-ben. Sok papír nincs, nem is kell, egy álló A5 elegendő lesz. Begépelem, megformázom, kipróbálom milyen lenyomtatva, ez is rendben. A dokumentum ekkor még egy diák nevét és egy konkrét számsort tartalmaz. Ez az amit módosítani akarok.

És itt jön a probléma… Azaz nem probléma kihívás. Körlevéllel a dolog símán megoldható. Microsoft Word-del és Excel-lel ilyen sokat csináltam. Mondanám, hogy nem bonyolult de hát ami megy az nem bonyolult akár ha pilótavizsga is kell hozzá, mondjuk a Word, Excel pároshoz még az sem kell. De LibreOffice-szal ilyet még nem csináltam! Bízzunk a szovjet tudományban, nem csak a nagyon számító géppel de a zInternettel is megajándékoztak minket amúgy pedig gugli a barátunk, nosza keressünk.

Az első találat természetesen maga LibreOffice leírása. Rövid leírás – utálom a szószátyár leírásokat – és sima szöveg (erről mindjárt bővebben), sajnos azonban nem megyek semmire vele, mert egészen egyszerűen nem értem. Számomra fontos részletekre nem tér ki, nem tudok végigmenve rajta eredményre jutni. A második harmadik és talán még a negyedik találat is – videó! Na ezt nem szeretem! OK: korszerű, jó meg mittudomén mi, akinek jó az csak használja bátran, de én ki nem állhatom. A magam tempójában akarom végigolvasni, ha kell visszaolvasni, nem pedig a videót visszatekerni. (Apró bár nem elhanyagolható részlet, hogy bár a laptopomon van hang [az is csak a bal csatornában de hát az Univerzum sem tökéletes, miért az én apró gépecském legyen az], az irodai gépen viszont semmi hang nincs [a munkához nem kell], tehát ott a videóval amúgy sem sokra megyek).

A következő találat egy egészen jó leírás. Átolvasva két bajom van vele. Az egyik – erről nem tehet a szerző –, hogy 3.0-s LibreOffice-hoz készült. A másik, hogy Linux-os környezetben adatbázis használatát részletezi, na még erről sem tehet, ha így kell akkor így kell (habár a sokat szidott Microsoft-os környezetben ilyen trükkök nem kellettek). A harmadik – mondtam, hogy két bajom van vele? – meg az, hogy mail készítését írja le, na azt én nem akarok… Az URL-t elteszem (pl. ide link-be), de menjünk tovább.

A következő találat egy tetszetős könyv, a MEK része A Writer egy szép, teljes (?) leírása. Saját maga szerint az E-közigazgatási Szabad Szoftver Kompetencia Központ munkája, a magyarítás legalábbis. (Ez a link a jelen szöveg írásakor már nem él. Már? Most? Nem tudom, pedig előremutató, ígéretes kezdemény… Lett volna…?) Szép leírás, jó leírás, a 4.0 változatról. OK, ez nem gond ezt áthidalom, annyira nem lehet a 4.0 és az 5.0 más...

Nosza, vágjunk bele. Szépen csinálgatom amit leírnak, de egy ponton az 5.0-s akkora luft-ot rúg, hogy orrabukik és lakonikusan közli is ezt, ígérve persze, hogy majd leporolja az orrát, és szépen helyreállít mindent. És egy frász állít, egy (kis) darab munka mindig elvész. Kétszer próbáltam, kétszer ugyanott hasal el. Az 5.0 nem először teszi ezt velem: itt az ideje a downgrade-nak… Arccal a 4.0 felé… És nem adom, fel, ebből ha törik ha szakad, körlevél és személyre szabott dolgozat lesz.

Most itt áll a projekt...

Szabálytalan reflexió

(#2835) 2016. január 14., csütörtök

Tegnap tehát az első órában megírattam velük… Nem csináltam tavaly ilyet, nem volt témazáró. A szintfelmérő miatt (is) azonban célszerű, szokják, hogy papíron és hogy egy elég nagy anyagrész kérdéseit kell dolgozatban megválaszolniuk. Szerencsére fegyelmezettek voltak – amúgy is jó csapat –, és nem okozott gondot, hogy az A meg a B feladatlap csak két kérdés sorszámában tért el. (Ennek egyik oka csak hogy a minimális munkabefektetéssel akartam megcsinálni: komolyabb ok, hogy ugyanazt a kérdéssort akartam mind a kettő csoportnak, ne mondhassák azt, hogy ennek vagy annak nehezebb volt.) Viszont nem tölti ki a dolgozat megíratása az egész órát… Nem sürgettem őket, akkor szedtem be amikor már mindenki végzett, de így sem kellett 30 percnél több a 28 kérdés megválaszolásához. Egy A4-s lapra viszont egészen egyszerűen nem fér fel ennél több kérdés. Ez tehát az egyik tapasztalat… A másik az, hogy a kiegészítős, a megválaszolós kérdések jóval nehezebbek, mint a feleletválasztásosak. Az megvolt előtte is hogy nehezebbek, de ennyivel…? Egy kiegészítős volt, azt csak az a kettő tanuló tudta megválaszolni akik amúgy félévkor ötöst kapnak, egyiküknek csak ötöse van a tárgyból és mindketten ezt a dolgozatot is ötösre abszolválták (egyikük maximum pontszámmal). Szóval ha a választ le kell írni, az sokkal nehezebb. Tehát több ilyen kérdés kell, még az évközi kis dolgozatokba is. A harmadik tanulság az, hogy ha elég sok a kérdés és van egy pár tényleg könnyű is (voltak képfelismerősek is de azokat fél pontra áraztam csak be), valamint ha a ponthatárok a közismereti érettséginél szokásosak (25%-tól nem elégtelen, a 75%-os sáv pedig négy egyenlő részre osztott), akkor szinte lehetetlen elégtelent írni. (Azért voltak erős próbálkozások, a legkiemelkedőbb például az, hogy Amerikát James Cook fedezte fel…). A lényeg a lényeg, elégtelent senkinek sem sikerült... Nagyon remélem, ez majd visszaköszön három esztendő múlva is, amikor ezek a legények ebből a tárgyból érettségiznek. Sok a kettes, a hármasok és a négyesek száma majdnem azonos és ketten írtak ötöst. Ez nem jó mert nem is hasonlít a Gauss-görbéhez, de jó mert nincs elégtelen.

A dolgozat javításával ment el az egész nap, de legalábbis a nagyobbik része. Lassan haladtam vele… Ezt is egy táblázatba írtam be, kérdésenként a pontszámokat azért, hogy majd esetleg a kérdések nehézségét is értékeljem. Aztán rájöttem, hogy mivel nem tartom nyilván ki melyik csoportos, és bár a két kérdéssor eléggé hasonló, az eltérő két kérdéspár miatt ez nem fog túl sokat mutatni. Ott persze, ahol azonos sorszámmal azonos kérdést kaptak, ott igen. Gondoltam, ha nagyon gyenge az eredmény, akkor a pontszámhatárok kreatív kezelésével majd csak kialakítom a Gauss-görbét. Aztán mást gondoltam, ha már a kérdések alakja hasonlatos az érettségihez, legyen az értékelés is olyan mint az érettségin. A táblázatkezelő csodákra képes, „csak” a kérdések pontszámait kellett bevigyem, a többi ment magától.

Beírtam az e-naplóba, örömmel konstatáltam, hogy senki sem bukik. Egyetlen helyen kellett csak a matematikai kerekítéstől eltérni – ezt elmondtam a legényeknek is korábban, hogy az átlagszámítástól nem akarok eltérni, a jegy az nem kegyúri ajándék, az az eredményeik összefoglalása lelkizés nélkül –, mert hát miért fájjon az nekem, ha 3,42-re a legény nem a matematikai kerekítés hármasát hanem négyest kap? Szóval a négyből egy osztály ezzel rendben is van, elegendő a jegyük is, senki sem bukik, illetve ami a legnagyobb pedagógiai mítosz: a jegyeik a teljesítményükkel (nem feltétlenül a tudásukkal) arányos. Vagy nem…

Közlekedési alapismeretek

d:\01--private\02--blogba\2792--kozlekedes_alapismeretek\2792--kozlekedes_alapismeretek

(#2792) 2015. november 2., hétfő

Másfél hét szünet után persze hogy szombaton és vasárnap álltam neki a mai két órám órai anyagának (az ODP-k karbantartásának). Mondjuk így fejben is friss, azaz emlékszem még rá, nem is baj hogy időben ennyire közel van az órákhoz. Az egyik csoporttal a helyettesítések miatt (én helyettesítettem, nem engem helyettesítettek!) nagyon előre járok, majdnem egy hónappal… (Emlékszem, egy kiváló kollégám egyszer egy neki szánt helyettesített, szakszerűen helyettesítendő órát azért utasított vissza, mert akkor azzal az osztállyal eggyel előbbre haladt volna, mint a másik kettővel…) A felkészülés (részemről) majdnem teljes: megvan, hogy mi lesz az órai anyag, megvannak a dolgozat kérdések, ezeket az ODP egy-egy diakockáján vetítem nekik ki, két csoport van de a kérdések azonosak csak más sorrendben teszem fel. Mivel teszt a szó szoros értelmében, azaz feleletválasztásos kérdések, még annyit tudok variálni, hogy a felkínált válaszlehetőségek sorrendje más a két csoportnak akkor is, ha egyugyanazon kérdés bukkan fel később. Megvan a megoldás is (a srácok megfejtésnek nevezik), mindjárt dolgozat írás után ezt is megbeszéljük (azt tanították nekünk a mérnöktanárin, hogy ilyenkor a legfogékonyabban ami az új ismeret befogadását illeti – már persze ha és akinek a dolgozat során feldolgozott tananyag új ismeret ;-)) Megcsináltam a tantárgyi jegyeket tartalmazó ODS-ben a szükséges új munkalapokat is, ebben az évben a diákok cetlijéről átírom ide a megfelelő betűjeleket s a megfelelően kialakított táblázat szépen mutatja, kinek mennyi a jó válasza és erre hányast kap. (Nem akarom a húrt túlfeszíteni: minden kérdésre csak egy jó válasz van és van egy jó válasz, illetve a nem jó válaszokért nem jár negatív pont, igaz: a jó válaszok egységesen egy pontot érnek csupán). Szóval ha megírattam velük, „csak” ezeket a betűket kell begépelni, aztán a jegyeket beírni az @Napló programba. Eddig a legnagyobb távolság időben azt hiszem három nap volt a megíratás és a jegyek @Napló programba való beírása között, egy alkalommal; máskor mindig még aznap láthatták a jegyüket (ami akkor már semmi meglepőt nem okoz, hiszen a megírás után azonnal tudja, ő mit jelölt be és mit kellett volna azaz – ezt is kihirdetem nekik – hány jó válasza volt és ez hányast jelent). Ez tehát megvan. Nincs meg az, hogy a kétféle tankönyv oldalszámait is feltegyem az ODS egyes diáira – már van könyvük egy osztályt leszámítva, mostanra talán nekik is –, ezt is szoktam hátha akad, aki elolvassa a könyv így megidézett részeit. Esetleg meg is tanulja… Sajnos, a két könyv könyv nem teljesen egyforma. A segélyesek könyvtárit kaptak, ez a két-három évvel ezelőtti kiadás. A idei kiadás amellett hogy igényesebb külalak dolgában, kicsit más sorrendben tartalmaz dolgokat, olvasmány részeket illesztettek be illetve az igényesebb nyomdatechnika miatt a színes képek nem a könyv végén vannak hanem a folyó szöveg között. Ez persze logikus is és praktikus is, de mivel aki nem segélyes annak mindnek csakis új a könyve, oldalszám alapján nem jelölhetem ki a azt, ami az órai anyaghoz tartozik, mert ennek itt van amannak meg ott. Mindegy, ez még kezelhető de a könyv(ek) nincsenek most itt, a sulisban maradtak a szünet előtt, tehát azzal még ki kell az órai ODS-eket egészíteni. Nem baj, ez nem nagyon hosszadalmas. Annyi a változás, hogy a harmadik órai csapattal lesz egy negyedik órám is, egy kolléga berekedt és nem jön ma, helyette én tartok annak az osztálynak dupla órát (sajnos a második nekik egy nem projektoros teremben lesz, tábla kréta módszer kell amit annyira nem szeretek, de hát ez van), Mivel nem egy hanem kettő óra lesz nekik, így a nekik szánt órai anyagot kicsit „hizlalni kell”, bár lehet, így is elegendő lenne. Majd meglátom.

Impress

(#2712) 2014. november 27., csütörtök

Ennek a fájl-nak az írásában remekül bevált a Writer, igaz: nagyon sok szolgáltatását nem használom ki de azt hiszem az irodai programok amúgy is sok-sok olyan szolgáltatást tudnak amit az ember átlagos alkalmazóként nem használ ki. Amit viszont igen, az tetszik, az kézre esik, nem térnék át (vissza) semmiképpen a Word-re (OK, ebben van szubjektív mozzanat is, de mindegy). Ez sima szöveg: pár stílus kell csak hozzá, a stíluskezelés tetszik a LibreOffice-ban (a Microsoft Office-ban nem esik olyan jól kézre), tetszik az elgépelt szavak kicserélésének megadása is (ez is kissé jobban el van dugva a Word-ben) és az is, hogy ingyen letölthetek akármilyen speller-t hozzá (OK, lenyelt nem találtam, de latint igen). Ennél többet ehhez a feladathoz nem is használok. Nem tetszik viszont, hogy lassú, bár a gépem lassú és öreg, lehet, hogy egy korszerű gépennem észrevehető az, hogy a LibreOffice lassabban indul, olykor komótosabb, mint a Microsoft Office-sza...

Az e tanévi óráim mindegyikét projektoros terembe tettem, minden órához csináltam és csinálok, a jövőben is csinálni tervezek prezentációt. Ennek kivetítése az óra gerince, ezt kell a diáknak leírnia (közlekedési alapismeretek) illetve az ezen levő, fázisokban megjelenített rajzot elkészítenie a füzetébe. (Műszaki rajzból ez nem a leggyorsabb mód de csak ígí tudom elérni, hogy ne összecsapott ronda vacak legyen a diák saját rajza hanem szabályos esztétikus fegyelmezett műszaki rajz.) Szóval minden órához kell prezentáció... Ezt a tanév első három hónapjában Microsoft Office PowerPoint-tal csináltam. Ez olyan, amilyen, mivel prezentáció kezelésre nem használtam soha sem mást, ezért érdemben összehasonlítani és így megalapozottan értékelni, erősségeit és gyengeségeit megfogalmazni sem tudom.

Na majd talán most... Megpróbálom a következő prezentációkat nem PPT-ben hanem ODP-ben csinálni. Ha csak a stíluskezelés kapcsán a formázás annyira gyors és egyszerű, mint itt a Writer-ben, már megéri!

[Update]: egy foglalkozásra való anyagot, ez egy, másfél tucat dia, megcsináltam. Persze hogy messze nem használtam ki az Impress lehetőségeit, az viszont elgondolkodtató, hogy ha az ember alaposan ismeri az egyiket (PowerPoint), akkor egészen gyorsan használatba lehet venni a másikat (Impress). Persze sok dolog nem világos még, miért úgy van ahogyan az Impress-ben illetve egyszer egy rondaságot csinált: simán elszállt a vetítés indításakor, akkora hátast dobott, hogy csak úgy zúgott. Illetlen dolog ez, kissé javít a képen, hogy újraindításkor szépen helyreállította azaz adatvesztés nem volt (persze hogy Ctrl+S az ember fia barátja!), szóval volt egy zakó, de ezt betudom annak, hogy PPT alapanyaggal használtam... Olyan ez is mint a pia ezek szerint: keverni nem egészséges :) Szóval remek program – azt hiszem, PowerPoint-os bemutatót órára nem is csinálok többet.

Szombati munkanap

(#2693) 2014. október 19., vasárnap

Na, megvolt ez is. Rosszabb is lehetett volna, bár voltak osztályok ahol fele, kétharmada (!) volt csak jelen a diákoknak. Ez van...

Volt egy helyettesített órám, a földrajzos kollegina hiányzik, neki most kilencedikes órái vannak (azok is), az egyik osztálynak tudtam közlekedési alapismereteket tartani. Most a közlekedésbiztonságnál tartunk , aktív és passzív biztonság – ez érdekli őket, ez tetszik nekik, majd' minden tételről, sorról bekezdésről (a kivetítőn kapják, azt írják le én meg mesélek hozzá, könyvük ugyanis nicns), szóval majd minden elemről van ennek-annak mondanivalója, szerencsére megszokták, hogy csak az beszél aki szót kap, cserébe aki kér az kap szót, hát ez persze erősen lassít az órán de talán nem olyan nagy baj. Egyfelől előrébb vagyunk mint ami a tematika szerint az óraszámhoz tartozik másrészt annak hosszabb távon talán több a pozitív hozadéka, ha a diákok érzik annyira magukénak az órát (és nem csak olyannak amit nekik tartanak), hogy ezt-azt hozzá akarnak szólni...

Szakrajz óra is volt, kettő olyan, amihez még volt PPT-m, a csavarorsó és -anya egybecsavart állapota megrajzolása volt a fő téma, de persze legalább ennyire fontosak a melléktémák, a vastag és vékony vonalak használata, a metszet vonalkázásának szép kivitelezése, a mérethálózat értelmes felépítése, és általánosságban az igényes odafigyelős munka.. A harmadik osztállyal viszont már annyira előrehaladtam, hogy a hatlapfejű csavart ábrázolni került sorra – ez viszont PPT-ben nincs meg. Nem volt érkezésem megcsinálni, a helyettesítő órák és a szombati munkarend miatt egymásra torlódtak az órák (meg a statisztika és előtte a TTF rendesen elvitt időt), végül is nem baj mert ennek is volt pozitív hozadéka. Egy hatlapfejű csavar szabatos, három nézetben való megrajzolása lesz a feladat, aminek a kapcsán a csavarfej kiképzéséről is lehet szót ejteni, meg arra is, a valós, parabola áthatásokat hogyan milyen mértékekkel helyettesítjük egyszerű (?) ívekkel. Mivel nem volt előkészített anyagom, hát előszedtem a nagy táblavonalzókat – az egyik még Éváé volt – meg tábla körzőt és azzal a táblánál a srácokkal párhuzamosan szerkesztettem. Rövidített volt az óra, nem is akartam kapkodni, az lett a vége, hogy egy sima csavar megrajzolása nem fért az órába, nem baj. Lefotóztam, hol tartok, majd a következő alkalommal innen kezdjük...

Szakrajz

(#2679) 2014. október 16., csütörtök

2679--szakrajz

 

A következő szakasz feladata...

A jelképes ábrázolásokat vesszük, megvolt az orsómenet, az anyamenet, most jön sorra hogy ha kötésben vannak, akkor miként ábrázoljuk ezeket. Az évet két, metszeti ábrázolással kezdtük, egy lépcsős metszet és egy félnézet-félmetszet volt. Ezt tavaly tanulták, de hát mire emlékeznek a tavalyi anyagból? Nem sokra, ami kissé aggasztó mert ugyan mire fognak kettő (!) év múlva emlékezni amikor a közlekedési alapismeretek (közlekedéstechnika) c. tárgy érettségi vizsgáján lesznek géprajz kérdések, esetleg feladatok?

Az első két feladatot önállóan csinálták meg – na ennek tapasztalatai alapján ezeket az itt mutatottat is szépen lassan, a rajz technikáját újra és úja elmondva csináljuk meg. Mondanám hogy közösen de ez nem egészen igaz, ahhoz hogy rájuk tudjak figyelni, ahhoz hogy a kérdéseikre reagálni tudjak de még inkább sorra végignézzem munka közben mit és hogyan csinálnak, ahhoz az kell hogy nem foglaljon le a rajz elkészítése ott helyben, ehhez viszont nagy segítség, ha a rajz kivetíthető módon és az elkészítés lépéseit is mutatóan fázisolva, animálva rendelkezésre áll. És persze hogy legyen a teremben projektor, hála istennek ezt eddig még sikerült elérni.

Nem rossz ez – de sajna nem gyors. Persze lehet, hogy amit a tempóval (termelékenységgel?) elvesztünk azt minőségben visszakapjuk? A rajzaik általában szépek – az így közösen elkészítettek mindenképpen – és sok olyasmiről is lehet szót ejtenem ami nem a menet ábrázolása, de ami szerintem nagyon fontos része a rajztanításnak. Olyasmiről, amit tanultak is, amit csináltak is már, de ami mert nem napi gyakorlat szinten készítenek műszaki rajzot (heti egy óránk van!), nem vált eddig készséggé (nem is válhatott).

Az érettségi feladatok viszont nem aktív rajzkészítést hanem rajzértelmezést és -olvasást kívánnak. Na azt még végig kell gondoljam, hogy ezt miként tudom velük gyakoroltatni. Az biztos, hogy az aktív rajzkészítésen keresztül passzív rajzfelismerést és -értelmezést is szokták, a baj csak az hogy heti egy órában egészen egyszerűen erre idő nincs. Arra nincs, hogy elegendő számú és fajta feladatot megoldjunk! Valami olyat ki kell majd találnom, ami szépen működni látszik az eggyel alacsonyabb évfolyamon a közlekedési alapismeret tárgyban, amikor is tesztkérdéseket vetítek ki a számonkérés során és ezek megadott válaszlehetőseinek kiválasztásával kell a dolgozatot abszolválniuk. Ez általában jól sikerül nekik, az jó, és ez olyan mint ami az érettségi feladatsorok elején van, ez is fontos. Ám ott is, és majd itt is szükséges lesz ezen passzív mód mellett aktívabb számonkérésre is, majd meglátom miként fér bele. Nagyon kevés az idő...

Alapismeretek

(#2378) 2013. május 29., szerda

61827

 

Ez volt sorban az utolsó írásbeli tantárgy ebben a tanévben, ebben a tavaszi vizsgaidőszakban... A szakmai képzésünkhöz kapcsolódó alapismeretek tárgy, ami nagyon kacifántos nevet kapott: „Közlekedési alapismeretek (közlekedéstechnika)”. Pár éve még a zárójeles utótag nem volt, aztán szétvált közlekedés-üzemvitelre vagy röviden csak üzemvitelre és erre, a közlekedéstechnikára ami döntően gépészeti-műszaki ismeretekre kérdez rá, de akad benne elég számottevő arányban olyan tudáselem, olyan tudás-részekre vonatkozó kérdés, amit ezután kell az oktatásba bevonnunk (sínnyomtávok, a közúti meg a vízi közlekedés fogalmainak magyarázata például).

Ebben az évben egyetlen fő jelentkezett hozzánk ezen tárgyból vizsgára, egy régebben volt diákunk. Ami miatt a dolog érdekes az az, hogy amennyiben a mostani szabályozás marad, akkor 2016-tól ez a ma még zsenge, jelentéktelen hajtás terebélyes fává fog fejlődni, a tárgy amiből most egyetlen vizsgáz volt, abból 2016-tól mindenkinek kell vizsgázni.

A közismereti alaptárgyak mellé sorakozik majd fel ez a tárgy, mivel az ötödik tantárgy pozíciójába szakközépiskolában kötelezően a megfelelő alapismeretet kell válassza a diák. Rendjén van ez így, az hogy egy tárgy érettségivel zárul, súlyt és komolyságot ad a tárgynak még akkor is ha – informatika és nyelv ilyen – az előrehozott vizsga gyakorisága miatt a szaktanárok ezt olykor kimondottan utálják, mivel az sima kenyérféltés: aki hamarabb levizsgázik, mentesíttetheti magát az óralátogatás alól azaz elfogynak a tanórák. Ez tényleges veszély, de ez benne van a mostani rendszerben.

Ebből a tárgyból soha sem fognak előrehozottat tenni, olyan ez mint a magyar, a matematika vagy a történelem, a tantárgy feldolgozásához amazokban és a tantárgyak feldolgozására itt kell a négy év...

Ma még csak egyetlen, 2016-tól remélhetően száz feletti lesz a vizsgázószám ebből a tárgyból...