Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

KRÉTA

(#2886) 2016. június 9., csütörtök

(Remélem, nem lesz gályarabság vagy hasonló a sorsom, mert leírom mindezeket… Titokvédelmi nyilatkozatot kellett aláírni – nem értem minek, de erre még visszatérek)

Kedden, majdnem távirati úton kaptam az utasítást, hogy szerdán legyen a Bajcsi-Zsilinszky úton, ott lesz egy bemutató előadás a Kréta (lehet, szabatosan KRÉTA mert betűszó) rendszerről. Ennyi… (Mondjuk a Bajcsi elég hosszú, de szerencsére a feladatelrendelő levél ami csak eljutott hozzám specifikálta: a KLIK székháza az…)

A KRÉTÁról (maradjunk ennél az alaknál) sokat nem lehet tudni. A honlapja (www.ekreta.hu) semmit sem, tisztesség ne essék de felszínes, még csak nem is ügyes marketing vagy még kevesebb, puszta reklám. Nem első alkalommal esik meg, hogy a más miatt másként egybefogott közoktatás (és szakmai oktatás) összefogására egységes informatikai háttér megteremtésére történik kísérlet. Nehézkes és körülményes a megfogalmazás, valamiért ez úgy látszik olyan nehéz dolog mint a kőrt négyszögesíteni. Az eredményeket látva pont annyi sikerrel is kecsegtet, annak idején a Magiszter nevű rendszerrel mi is kísérleteztünk, de úgy tűnik az a hajó léket kapott, mára csak a digitálsi tenger felszínén pár kerengő buborák utal az akkor elég nagy felhajtással elkezdett projekt nyomai körül (www1.magiszter.net)

Szóval hirtelen jött, hogy szerdán háromkor legyek ott. Ott lettem… (Külön bekezdést érdemelne, milyen egy elég meleg napon csúcsforgalomban a legbelebb belvárosban kerekezni, de most nem erről akarok írni…)

Az épület csuda puccos! Üvegés acél mindenütt, beléptető rendszer, vendég kártya. (Nem hinném, hogy demagógia: amikor a KLIK-nek milliós adóságai vannak, miért ilyen fényes környezetben széke? Költői kérdés, mi már egy éve nem KLIK-es iskola vagyunk és ennek lesz jelentősége lentebb…) A terem, ahol a bemutatót tartották, biztosan alkalmas egy állófogadásra de ilyen bemutatóra nem, főleg mert hogy valami oknál fogva a téglalap alakú erem hosszabbik fala mentén állították fel azt az asztalt ahol az előadók ültek, mi hosszan elnyújtva velük szemben, a teremben fix kivetítő nincs, egy projektorral meg egy laptoppal operált az előadó. OK, sietve rántották össze a bulit, csak megemlítettem…

Óvári Márta nyitotta meg az eseményt. Vele sokat leveleztem, utóbb ő (vagy ő is) látja el az @Napló support-ját azaz ha kérdés van, a mail-emre ő válaszol. Valamiért nem ilyennek képzeltem… Általában is fura ha valakivel elektronikusan kommunikál az ember elég rég óta és utána látja, találkoznak (annak idején az 1let fundálásakor mondta ezt ha jül emlékszem Válasz Peti). A megnyitás előtt még volt nemkis hezitálás, hova tegyék a kivetítőt, ez is arra utal, hogy elég hirtelen összehozott tájékoztató volt ez. Körbeküldtek jelenléti ívet egyet a KLIK-es egyet az NGM-es suliknak. Ahhoz képest, hogy a feladatalrendelő levél csatolataként egy táblázatot kellett visszaküldjek amiben aprólkos adatrészletezéssel az NGM-es sulik képviselői voltak benne, a jelenléti ívre elég sokan utólag íratkoztak fel, ez is a gyors szervezésre utal. Azután megérkezett Magyar Zita, a neve ismerős, mint a KLIK szakmai elnökhelyettes mutatkozott be. Olyan negyvenes forma csinos asszony, nagyon jól szabott kosztümben. Az ő beosztása ezek szerint az a szint, ahol még konkrétan tenni is kell, amiket elmondott arra utal, nem csak lózungok, nem csak előregyártott műagyag mondat-panelek egybeillesztéséhez ért (Sipos államtitkár helyettes úr előadásában ahol korábban voltam, elég sok ilyen volt, alig-alig bukkant fel más). Azért volt furaság az ő szavaiban is. Azzal kezdte, hogy a tantárgyfelosztás legalábbis a tanév ezen szakaszában túlmisztifikált. Kell, mert kalkulálni kell tudniuk azt, hol van üres álláshely, de nem kell túlrészletezni. Ezt szerintem csak a várható ellenállás miatt fűzte bele amint azt is, hogy szeretnék a KRÉTA használatára bírni iskoláikat. MI a fene ez? A parancs mosollyal kísért kérés formájában érkezik? Nincs ennek értelme – ami kötelező az kötelező! Erre utalt az is, hogy elmondta: egyetlen, egységes rendszert akarnak használni és használtatni. Mindenféle rebelliskedés (magyaroskodás?) nélkül ez teljesen elfogadható érthető és helyénvaló, csak azt nem értem hogy mirt sok évi vergődés után jut ez eszükbe? Amint összetákolták a KLIK-et, ezzel kellett volna kezdeni. Egészében az elnökhelyettes asszony beszédében kevesebb volt tény mint az udvariasság – OK, nem a KLIK szakképzési nemtudoménkijnek, a Thán volt igazgatójának a nyers autoriter parancsolgatásait sírom vissza, de ami kötelező az akkor is kötelező ha mosollyal adják elő és kérésnek álcázzák...

Az elnökhelyettes asszony még maradt, persze elmondta az EMMI-ből jött át, és mennie is kell – aki fontos annak fontos és sok elfoglaltsága van – ezt követően átadta a szót Bata-Kovács Gábor fejlesztőnek. Na ez a srác igazi kockának nézett ki: az Agymenőkben van egy ilyen figura, tisztára az jutott eszembe! Ő volt az aki a programot bemutatta. Na ennek olyan sok értelme nem volt, egy jól megépített prezi elegendő lett volna: abból hogy ő villámsebsen kattingat ablakok között, a jelenkevők felteszem sokat nem értettek és még kevesebbet tudtak hasznosítani. Mondjuk erről nem ő tehet. Elmondta, péntekig mindenki megkapja a felhasználói azonosítót és a jelszót. Elmondta, hogy persze csak azok akik a titokvédelmi nyilatkozatot aláírták.

Na ezt végképp nem értettem. Egy tesztelő mi a csudát tudna ellopni a rendszer elemei közül? Ha a rendszer élesben üzemel majd, akkor mindenki hozzáfér ahhoz amihez most a tesztelők… Az is elég kusza volt, miért nem juttattak el az NGM-es iskoláknak is előre titkvédelmit ha már kell, OK ott helyben kitöltöttük. A papíron az állt, hogy senkinek egy szót sem, kivéve a KLIK: most akkor NGM-es iskola lévén a feletteseimnek a technikai részleteket nemárulhatom el? A kérdésemre Márta nem tudott egyértelmű vlaszt adni… A nyomtatványon tanúk szerepeltek, na ez mi a fenének…? OK a szomszéd aláírja de egészében értelmetlen…

Az egész összejövetel célja az volt, hogy teszteljék a rendszernek a tantárgyfelosztást kezelő részét, mert a KLIK ebben készíteti el au iskolák tantárgyfelosztását. Ez világos. Az viszont nem, hogy akkor miért csak szeretnék a KRÉTÁ-t használtatni a sulijaikkal: ha ebben kell, ismétlem: kell a tantárgyfelosztást megcsinálni akkor világos mint a nap, mosoly ide, kérés oda, hogy ezt kell használni. (Amivel semmi baj, ésszerű hogy egy intézményrendszer egyazon intézményei egyazon informatikai eszközt használjanak. Miért csak az lenne fontos hogy azt a nyüves Word-ot használja mindenki mert a világ véget és a DOC, DOCX-nél, az ODT már megugorhatatlan akadály…?)

Bizonnyal én vagyok buta és értetlen, de ebben a projektben aggasztóan sok a homályos dolog. Az első mindjárt az, hogy mi az a KRÉTA? A WEB lap csak rizsa. A jelen levő fejlesztő személye arra utal, ez olyan lesz mint az @Napló. Ez a legjobb hír a tegnapi napban: a program mármint az @Napló, bár apróságokban lehetne más, egészében nagyon jó eszköz, a legnagyobb megelégedésünkre használtuk az elmúlt esztendőben. Még jobb hír, hogy ha a fejlesztő azonos, ha a kód azonos, akkor feltételezhető a szinte teljes adat-kompatibilitás, azaz amink most van az átvihető majd oda. Nem lényegtelen az sem hogy a felhasználói interfész sem lehet nagyon más – bár itt már a bevezetőben említett gályarabság eshetősége miatt részleteket sajnos nem írhatok.

A legrosszabb viszont most következik. A KLIK-es iskolák a teszt során valós adatokkal töltik fel a tantárgyfelosztásukat. De mi NGM-es iskola vagyunk. Szeptembertől a kilencedikesek nem szakközépiskolások hanem szakgimnáziumi tanulók. Nem tudjuk pontosan miből mennyit kell tanítani, így pedig finoman szólva is nehéz (lehetetlen) legalábbis arra az évfolyamra tantárgyfelosztást csinálni (ha nem egy rész hiányzik, hogyan lehet az egészet értékelni)? Az elnökhelyettes asszony elsőre nem értette vagy nem akarta érteni a kérdésemet, csak sokadik felvetésemre jutott el oda hogy kimondja: igen, az NGM-es iskolák részéről a konkrét adatok felvitele nem várható el.

Akkor most mi van…?

Június 20-szal kezdődik a KRÉTA teljes körű tesztje. Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, lehet aki említette az sem tudja… Kérik, hogy használjuk azaz kötelező lesz, de fogalmunk sincs még, hogy a kilencedikeseink mit és mennyit tanulnak… A KLIK ezt akarja használtatni (ez világos is, meg is érthető mert racionális) de mi a fenét akar az NGM? Elnökhelylettes asszony szerint majd az SzC-k eldöntik – ahány annyiféleképpen? Legalább ők tudják mit akarnak? Időben megtudjuk mi is? Vagy az lesz, nagyobb léptékben, hogy jön a parancsolat violaszín pecsét alatt hogy hirtelen, azonnal… Ez már soha sem fog megváltozni?

Konferencia

(#2873) 2016. április 24., vasárnap

70689

Itt tartották az értekezletet (inkább volt előadás...)

Én nyertem meg a lehetőséget, hogy elmenjek a mára hirdetett igazgatói konferenciára. Mondjuk a szervezők se nagyon gondolták komolyan, hogy minden iskolából az intézményvezető lesz itt, a meghívón az állt: „igazgatók vagy képviselőik” megjelenésére számítanak.

A hely szép: az ELTE TTK épületegyüttesében egy hatalmas aula, a tetőszerkezet alakja után Gömbaula. Idetalálni nem volt nagy kaland, az útvonaltervező 16 percre adta a 3,4 kilométert. Mondjuk nem volt annyi, ami a távolságot illeti mert nem tekeregtem annyit, időben viszont kicsit több. (Fogalmam sincs, ha az útvonaltervező figyel arra hogy bringával egyirányú utcában a megfelelő irányba menjek és ezért jót kanyarint, akkor miért akar elvinni a Nagykörút-Üllői út kereszteződéséig és ott egy száznyolcvan fokos fordulót tétetni velem, de mindegy.) A végén volt csak kicsit kavarcos, mert ez egy parkos területben álló épületegyüttes: utcanévtábla sehol, ha ebben a halmazban találjam meg amit keresek! A legvégén az egyik épület portáján érdeklődtem. A portás elmosolyodott és a szomszéd ajtóra mutatott: megérkeztem.

Egy fél órával korábban értem ide, még üres volt a terem, csináltam fotókat. A másik bejáratnál volt a regisztráció, ez fontos, ezt nem lehet elmulasztani. Két előadót hirdetek: Láncky Edit, a Budapesti POK főosztályvezetője és Sipos Imre közoktatásért felelős helyettes államtitkár.

Összefoglalás? Az egészen biztos, hogy magabiztos előadó. Tudta mit akar elmondani, tudta hogyan adja elő, egy szemernyi bizonytalankodás nem volt érezhető abban, amit és ahogyan elmondott. A kormáynzat tagjaként természetesen a kormány álláspontját sorolja, ezzel nincs is probléma. Hogy ezek helyénvalóak-e? Egyfelől attól függ, szimpatizál-e mindezzel az ember, másfelől hogy hajlandó ide meg oda irányuló kritikával szemlélni kijelentéseket. Nem tudom felfogni, miért mantrázzál tántoríthatatlanul, hogy az állami oktatásirányításnak nincs alternatívája – nekünk igen megfelelt az önkormányzati fenntartás. (Voltak hibái, de kevesebb mint a KLIK fenntartásnak…) Nem értem, miért a dicshimnusz, hogy az egy KLIK helyett lesz hetven, ezzel mi változik? Nem értem, elhiszi-e aki mondja azokat a lózungokat hogy majd most a helyi vezetés milyen önállóságot fog kapni? Nem értem, miért a szómágia, hogy a teljes koncentráció hiba? Egy élvonalbeli politikustól hallottam a KLIK megalakítása előtt pár hónappal ugyanezt. Nem olvastam: élőszóban hallottam. Az illető Pokorni Zoltán. Azaz nem csak az ármánykodó ellenzék kritikája a a hiper centralizálás kritikája. Nem értem, miért emlegeti most a helyettes államtitkár, hogy túl kell lépni a kompetenciákon? Hát ki akarta azokat ha nem – ők! A saját hibájuk kijavítását akarják pozitívumként feltüntetni? Nem értem, hogy a kérdésemre miszerint ki fog szakmai elméleti tárgyakat tanítani nagy óraszámban, hogyan válaszolhatja, hogy majd közismeretis tanárok? Hát akkor ennyire semmibe vesszük a szakmai elméleti tárgyakat, hogy még törvénytelenséget is elfogadhatónak tart a helyettes államtitkár? Az viszont rendben van, hogy a szakmai tárgyból való érettségit lehet már évek óta tudni, az elhalasztásáért való petíció csak nyűgösködés (ezt nem mondták, ezt én mondom).

26..32

(#2798) 2015. november 19., csütörtök

Olykor olyasmivel (is) kell foglalkozni, amit nem tart az ember fontosnak. Olykor olyasmivel is, amit simán hülyeségnek tartunk. A címbeli azonban messze visz mindent – trendi szókapcsolattal kimaxolja a hülyeséget, a hiábavalóságot.

A pillanatnyilag érvényes szabályozás szerint egy tanárnak (teljes állásban) minimum 22, maximum 26 órája kell legyen órarend szerint. Ezen felül, heti 32 óráig úgynevezett a „kötött munkaidőnek neveléssel-oktatással le nem kötött része” az, amit könyvelni kell. Ebben érdekesebbnél érdekesebb dolgok vannak a törvény szerint. Ilyenek: foglalkozások, tanítási órák előkészítése, a tanulók értékelése, intézményi dokumentumok vezetése vagy az osztályfőnöki munkával összefüggő tevékenység (van ennél kacifántosabb megfogalmazás is de a kutya fogja idemásolni mind).

Az természetes, hogy ahhoz, hogy valaki rendesen, tisztességesen elvégezze a munkáját, ha tanít, ezeket meg kell csinálja. (Ezt bárki tudja, aki nem csak rendeleteket ír ennek a szakmának a szabályozásáról de csinálja is.) Az elképzelhetetlen bornírtság, hogy erről árgus kimutatást is kell vezessen minden tanerő.

Az @Napló, amit már második éve használunk, erre lehetőséget ad. Minden hónapban mindenkinek be kell állítania nem órarendi foglalkozás időpontjára, mit is csinált. Ebből nyomtatok a következő hónap tizedike után egy csicsás táblázatot, amit lefűzünk, a kolléga aláírja és a feladat abszolválva.

De minek…?

ESHA

(#2243) 2012. szeptember 25., kedd, 06:00

Pénteken délután és szombaton délelőtt volt a Budai Középiskolában az ESHA Hungary egy értekezlete, konferenciája: „Az igazgatók szerepe a köznevelési törvény tükrében” címmel. Edina nem tudott elmenni, Laci iskolában volt (Győrben) pénteken és azt hiszem szombaton is, maradtam én, péntek délutánra... (Szombaton én sem tudtam menni mert tanítottam a főiskolásaimmal). Megérte elmenni, habár releváns újdonságokat nem tudtam meg, érdekes – pontosabban talán inkább ijesztő – volt azonban látni és hallani, hogy a magyar közoktatást az elmúlt évtizedeket tekintve legjobban érintő változás előtt alig három hónappal mennyi a bizonytalanság. És nem csak itt a béka feneke alatt mélyen, pár száz kilométerre, de azon a szinten is, amelyiken levőknek ehhez, a törvények megcsinálása, összebuherálása, gányolása, toldozása-foldozása (ők ezt nem kevés eufemizmussal törvényalkotásnak nevezik) útján keretet lenne kötelességük adniuk. Hiszen ezért választottuk meg őket és ezért élhetnek kimagaslóan jó körülmények között. Vagy valami ilyesmi... :(

Szépen sorjában...

Egy rohanás volt a nap, Saját óra, aztán a szakrajz páros órára készülés, aztán maga az óra – ez tetszett, erről teszek is ki majd írást – aztán egyik diákom szülei (Siófokiak, csak most tudtak jönni) a szülői helyett bejelentkeztek mostanra, velük beszélni... És utána lóhalálában a Budaiba, mert nem illik késni... Éppen sikerült is nem késni, három előtt pár perccel voltam ott..

A középiskola könyvtártermében volt a megbeszélés (konferencia), ami elég kicsi terem ehhez – habár az első szünetig volt csak tele, az illusztris vendég és/vagy a péntek délután előrehaladtával fogyott a létszám..

dr. Ács Katalin nyitotta meg a konferenciát. Ő az ESHA Hungary elnöke, régebben a Budai igazgatója, most azt hiszem már nyugdíjas. Üdvözölte a jelenlevőket. Ezután a hely, a Budai Középiskola igazgatójának adta át a szót. Banusné Molnár Zsuzsanna nem sokat beszélt, „csak” üdvözölte a jelenlevőket.

Ezután megint Ács Kati vette át a szót, ismertette a programot. Majd Pokorni Zoltán, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének (MKOGy) Oktatási, Tudományos és Kulturális Bizottság elnöke, bár itt inkább mint a Hegyvidék polgármestere volt jelen (mindkét minőségében szólt) kapta meg a lehetőséget és a szót. Ács Kati elég barátkozósan, joviálisan üdvözölte, felemlegetve, hogy mindketten tizenkettedik kerületiek... (Hja, meg budapestiek... Bár lehet, hogy valóban régebbi és alapozottabb kettejük ismeretsége, Pokorni mindenesetre nem nagyon viszonozta a barátkozó nyitányt.) A terem tele volt fotósokkal, már amikor gyülekeztünk is orrba-szájba Pokornit fotózták, fura volt látni ahogyan tűri, mint ha nem is látná. Hja, politikus...

Pokorni az udvarias üdvözlés során is zavartnak mutatkozott (vagy ez az ifjonti szerény zavartság az imázsa része?), mint ha nem lenne egészen képben azzal kapcsolatban, miért is van itt és miről is kell majd beszélnie. Láthatólag ezért (is) másról beszélt az elején, levette a zakóját, szabadkozott ennek kapcsán, ahogyan úriembertől illik (vagy ahogyan ő hitte, hogy illik.)... Lassan lendült bele, de profi retorikát művelőkét (és ebben semmi pejoratív nincs), amikor felvette az üzemi fordulatot, akkor már folyékonyan, jól elgondolva logikusan szerkezetbe foglalva fejtette ki a mondanivalóját...

Mindjárt részletezem is, de előtte azt, ami konkrétan nem hangzott el, de az elbeszéléséről egészében a véleményem. Tisztességes beszéd volt, nem politikusi, nem vagy nem észrevehetően :) volt benne csúsztatás, kajlaság, orvul célirányos ferdítés meg más mocskosság amit a semmire sem tisztelt politikusaink oly sokan, oly sokszor és oly profin űznek. A tárgyról, a közoktatási intézmények állami kézbevételéről beszélt, olyan emberként aki egyfelől benne volt a törvény előkészítésben és -alkotásban, aki a folyamat egészével egyetért és, de akit a folyamat során úgy tűnik, hogy félretettek, akinek a véleménye nem vagy alig érvényesült, akinek ellenvetései vannak a folyamat egyes, olykor nem is lényegtelen elemeivel kapcsolatban de aki, mert egyazon pártállás tevékenységéről mond véleményt, okos és higgadt emberként észrevételeket sorol, nem kifogásokat és főleg pedig semmiképpen sem kritikákat.

És akkor a részletek... (Nem tudok gyorsírni, ahogy lejegyzeteltem úgy adom vissza, ez természetesen nem kritikai pontosság, de a lényeg azt hiszem nem torzult!)

A kezdeti bizonytalanság után hamar rátalált a témára. Kifejti, hogy az új típusú működtetéssel nem egészen ért egyet. Az oktatási rendszer eddigi formája nem esélyteremtő, ennek egyik oka az iskolafenntartás eddigi rendszere is lehet. Jó, hogy ehhez hozzányúlt a Kormány. Az eddig oktatási rendszer szétaprózott. Adott a szabad iskolaválasztás rendszere és ezzel élnek is a szülők. Más rétegek gyermekei jutnak mondjuk a Hegyvidék jó középiskoláiban és mások maradnak mondjuk a Főváros környéki kistelepülések olyan iskoláiban, ahonnan a jobbak például jó fővárosi iskolát választottak. Olykor az iskolák gettósodnak. Az iskolafenntartó pedig erről nem tud, ezt nem látja, ezt nem érzékeli. Ez nem szándékos szegregáció hanem spontán – de tetten érhető! A nagyobb iskolafenntartó ezt felismerheti. Ezért feltételezhető, hogy a nagyobb tankerület jól működhet (ezt kezelni tudja). Pokorni szerint most a ló túlsó oldalára esünk át: A Klebelsberg Kuno Iskolafenntartó Központ gigászi a maga 120 ezer alkalmazottjával. Pl. a MÁV „csak” 30 alkalmazottat foglalkoztat – és az sem működik jól! [Derültség a hallgatóság soraiból] Az optimális méret kultúrális hagyományokon múlik. A Klebelsberg Központ túl nagy a mai magyar viszonyokhoz. Probléma még az is, hogy uniformizál, ezen túl pedig felülről akar dolgokat meghatározni. Ma a helyi tanügyigazgatás sok napi döntést hoz. Minél közelebb van a döntés a problémához, annál intelligensebb lehet. További probléma, hogy hivatalnokok hoznak fontos döntéseket. A választott politikus probléma-orientált, konfliktusvállaló. A választókat soha sem érdekli az, hogy mi miért nem sikerült, csak az, mi került megoldásra. Az apparátusnak ezzel ellentétben nem a választó a „főnöke”, az aparátcsik a konfliktust nem megoldani akarja hanem elkerülni. Konzervatív attitűd: ami jól működik azt nem kell átalakítani. Csak ott kellett volna az állami szerepvállalás, ahol baj van: a kistelepülések esetében. Orbán Viktor eredeti elképzelése a teljes állami kézbevétel, ez 900 milliárd forintba került volna közelítőleg. A probléma az, hogy a mai oktatásfinanszírozás több forrásra épít. Nagyjából fele az állami normatíva. Másik felét a fenntartó adja. Önkormányzat esetében ennek a forrása az SzJA helyben maradó része, a gépkocsi adó, az iparűzési adó, az egyes bérleti díjak. Sajnos, sok esetből az önkormányzatok a napi működést is hitelből finanszírozták és finanszírozzák, ez a csőd iránya. A helyi adók, kiemeltem az iparűzési adó kürölbelül 250 milliárd. Ez helyi adó, ezeket az önkormányzatok nem adták át. Ezeket központosítani nem lehet. Ez ugyanis felvetné a kettős adóztatás kérdését, problémáját ami az Európai Bíróság előtt nem védhető, erre ott az Olasz példa. Mivel ez a forrás nem áll az állami kézbe vétel során az állami intézményfenntartó részére, ezért az a megoldás született, miszerint az önkormányzatoké maradt az intézményfenntartás azon része, ami például a gáz- és a villanyszámla. A béreket és a taneszközöket az állam finanszírozza. Kivétel a 2000 fő alatti kistelepülések, valamint a szakképzés: ott minden az államé. Jobb lett volna, ha a fenntartó az önkormányzat lett volna, az irányító az állam. Most zavarosak a fogalmak. Mi lesz ebből? Most semmi: hamarosan repedések és két év múlva azok szakadékká fognak nyílni. Eddig az iskolában mindent mi intéztünk, ezután körülbelül bérlőként fogunk az iskolánkban tanítani.

Az iskolaigazgatók eddig maguk szervezték meg például a takarítást, két év múlva ezt, a festetést is az önkormányzaton kérhetik számon. Ez az öntudatos igazgatói magatartás akár jó is lehet. A valóságvan a hazai, most még zömében önkormányzati fenntartású iskolák anyagi színvonala vegyes. 1998-as a taneszközjegyzék: annak a precíz lajstromba foglalása, hogy a tanítás milyen eszközöket kíván meg. Ez precíz, de eléggé „mesés”, messze esik a mai magyar valóságtól és eddig senki sem merte életbe léptetni. Két év múlva például az igazgató ezt kérheti számon az önkorményzattól. A titkárnő vagy a rendszergazda főnöke ezután nem az iksolaigazgató hanem a polgármester. [Pokorni itt viccelődött kicsit ezen a szerinte abszurd szituáción] Ma még az sem tudható, hogy a hát-nyolc -féle TISzK miként fog a rendszerbe integrálódni. A Főváros kicsit más. Itt 8..10 intézményenként lettek az iskolát TISzK-be szervezve, emiatt egyszerűbb az állami kézbe vétel. Pölöskeinéék szorosan egyesítettek [Pokorni itt többször is becézett keresztnévvel említi a Fővárosi Önkormányzat oktatásért felelős főosztálya vezetőjét :)], most pedig folyik a harc, hogy az államosítás ne legyen ennyire szoros egyesítés. A fenntartás ettől kezdve nem az igazgató dolga. Az állam pedagógusai csak tőle függjenek, ez az államosítás egyik tettenérhető törekvése. Ez azonban felvet kérdéseket. Az önkormányzat finanszírozta órakeretekkel mi lesz? A szakkőröket, felzárküztató vagy éppen tehetséggondozó foglalkozásokat az állami fenntartó nem fogja finanszírozni, de ha ezeket az önkormányzat fizeti, akkor a edagógussal erre szerződést köt? Azzal a pedagógussal aki a kötelező órakretét az állam által folyósított fizetésért tartja és akinek a függősége ekkor már nem csak az állam irányában áll fenn? A gazdasági szervezetek létesítése során felfedezték ismét akik erről döntöttek a kései Kádár-korszak GAMESz-eit! Probléma a nagy egyesítés. Feltehetően e legjobb szándék vezette a rendszer kigondolóját, a cél a különbségek csökkentése iskola és iskola között, kérdés azonban hogy ez a gyakorlatban megvalósul-e és mennyi idő kell ehhez? Lesz-e erre plusz forrás ami nem kevés? Körülbelül 300 milliárdra lenne pluszban szükség, erre pedig a jelenlegi körülmények között esély nincs. A kiegyenlítő szerepp rövid és hosszab távon milyen eredménnyel jár majd? Feltehető, hogy ahol eddig a fenntartó az oktatásra az átlagnál többet költött, onnan az egységesített állami fenntartó elvesz majd. Ez persze rokonszenves, amolyan fobinhúdi dolog, ehhez meg lehet nyerni a közvélemény támogatását! Az elvonás azonban az oktatás színvonálát csökkenteni fogja, mégpedig azonnal. Például mos a Hegyvidék önkormányzata megtoldja az állami finanszírozást úgy, hogy 20%-kal nagyobb az órakeret, ez csoportbontásokat, tehetséggondozást tesz lehetővé. Ez az állami fenntartással megszűnik, nincs több órabontás, nincs szakkör. Ez gyor minőségromlást eredményez tehát ott, ahol eddig az átlag feletti volt az oktatás színvonala. Az így elvont pénz feltehetően oda kerül majd, ahol eddig az átlagosnál kevesebbet tudtak az oktatásra fordítani. Ez ott minőségjavulást eredményezhet, ám ha ez be is következik, ehhez idő kell. Mindenképpen több, mit ami ahhoz kell hogy az átlagnál jobb oktatás színvonalcsökkenése jelentkezzen. Hamar lesz minőségromlás és több idő kell másutt a minőségjavuláshoz legoptimistább előrejelzés szerint is. Államtitkárasszony [az elmondottakból világos volt, Pokorni itt Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkárra gondol] erre azt mondta, adjanak többet az önkormányzatok. De miből? Ha az oktatás elvonásával elvonják a hozzárendelhető forrást is, akkor miből? Ha „ágazat-soviniszta” módon, egyéb feladataik finanszírozásának elhanyagolásával az önkormányzatok meg is tenné az önkormányzat, miként juttatja el, hogyan adja oda? Például: az állami alkalmazott tanárt fizesse mondjuk a szakkőrök megtartásáért az önkormányzat? Ezt nem fogja az állami fenntartó engedni.

Itt kérdések következtek, de ezek egyike másika inkább hozzászólás volt, kiegészítés vagy a „kérdező” megszólalási lehetősége amivel ő is elmondta a véleményét, illetve amikor tételes konkrét kérdés – pl. hogy a bevezetni tervezett kötelező 32 órában benne lesznek-e a szakkőri foglalkozások – azokra természetesen Pokorni válaszolni nem tudott. Elhangzott a – szerintem teljesen költői – kérdés, miszerint miért kell elvenni az oktatásbarát önkormányzatoktól az oktatás: erre Pokorni ismét belelendült és egy hosszabb lélegzetű gondolatsor megfogalmazásával válaszolt, „válaszolt”...

Pokorni nem tudja a választ, de találgat. [Szubjektív megjegyzés: ez a találgatósdni volt az összejövetel visszatérő motívuma! :(] Kiegyenlíteni akar a kormány. Magához húz feladatot (és persze pénzt) és ezzel szándékozik kiegyenlíteni. Egységesítés és kiegyenlítés, ez a koncepció. Ez azonban a jobbak visszavágását jelenti. Pokorni szerint olyan 200 milliárdot kellene a rendszerbe tenni. Hangsúlyozza, nem érvel semmi mellett, csak magyarázni igyekszik. Felvetik olykor az átalakítás bevezetésének elhalasztása – ez azonban teljesen kizárt! Bevezetik – aztán majd sok-sok ponton módosítják, akár azonnal is, az elképzeléseket. Sok esetben például eredetileg kormányrendelettel találtak szabályozhatónak dolgokat de az már most látszik hogy, ez nem fog menni és sok dologhoz törvényi szabályzás kell, a kormáynrendelet nem elegendő. A pedagógusok pedig természetesen félnek a racionalizálástól hiszen az létszámcsökkentést jelent. A iks intézmények most sokan vannak. A járási szint jó lehet ezek racionálisabb működtetésére. A pedagógus szakszervezetek félnek. A közgazdászok viszont sokat várnak az álórák finanszírozásának megszűntetésétől. [A hallgatóság mukkanás nélkül hallgatta ezt – fogalmam sincs miért, nem tudom Pokorni úr mit értett álórán. Semmire jobban nem ügyelünk, mint hogy a dokumentált óra mögött tmegtartott óra legyen – lehet hogy ez ritkaság? Vagy csak Pokroni úr látott régen iskolát?] Kérdés az időzítés is. Mikor lehet a létszámot racionalizálni? Januári a rendszer váltása, ekkor azonban javában tart a tanév, tehát feltehetően 2013-ban lehet legelőszőr a létszámokhoz hozzányúlni. Ez azonban nagyjából a következő választási időszak kezdete. Ezzel választási kampányt nyitni elég nagy politikai hiba lenne. Az is kérdés persze hogy mennyire van alapja au ilyen számolgatásoknak más szóval hogy van-e egyáltalán erre az elhalasztásra lehetőség. Az ország el van adósodva, a 3%-os hiánycél kell, kellene tartani 2004 óta, de ezt folyamatosan túllépjük, talán csak au idán először nem. [A hallgatóság itt is pisszenéstelenül tűrte Pokorni úr csúf politikusi csúsztatását, amikor is a a maastrichti hiánycél megtartására történt magánnyugdijpénztár-kifosztás felett ilyen simán elröppent és hiánycéltartásként emlegeti a rablást] Kérdés ehát bárha nem is célszerű a racionalizálást 2013 őszén meglépni, lehet-e nem meglépni. Ott a (negatív) görög példa, kérdés tehát hogy a hamarosan végrehajtandó látszám-ésszerűsítést Nem fogja-e a gazdasági kényszer hamarabb megcsináltatni?

Itt megint olyan rész jött, amikor kérdésnek álcázva a jelenlevők mondták el az elhangzottakról a véleményüket... Valaki a bányászattal példálózott... Másvalaki a minőségügyet kérte számon az új renszeren. [Magánvélemény hogy de mennyire okafogyottá válik januártól az ilyesmi...] Pokorni jó politikusként ez utóbbira, a minőségügyre gyakorolt hatásra nem válaszol érdemben, igaz: mit is lehetne...?Kifejti, hogy az iskola működtetésénekmegítélése nagyon más társadalmi távlatból és életközelből. Gyakori kritika a jelenlegi oktatási rendszerrel szemben, hogy tiritarka, vibráló, sok benne a lehetőség. Az iskola környzeteének, mindenekelőtt a szülőnek az élménye mondjuk a nyolcvanas évekből a statikusság, ami az iskolarendszert illeti, megállapodott, kiszámítható volt. Ezt kéri most számon a nosztalgia, ezt is célozza az egységesítés, államosítás. Nem az a hibás, aki nosztalgiából építkezik, hanem mi akik nem tudtuk elég érzékelhetővé tenni a sokszínűség, a tarkaság erejét. [Nekem a „mi” volt e mondat legérdekesebb része... :)] A régi rendszernek volt egy önkorrekciós ereje, az újnak nem látszik ez. Az oktatás legnagyobb problémája a tanári minőség. Finnországban például nyolcszoros a pedagógus-képzésre való túljelentkezés. Sok szó esik róla: igen, fontos a bér de nem csodaszer! Kevesebb, de jobban képzett és persze jobban megfizetett tanár kellene! Jövőre 70 milliárd van a bérre az egyes rovatokon. 2014-re ennek a négyszerese kell (12 hónap), ez azonban most még nincs meg! Nagyon nehéz lesz előteremteni de még nehezebb lesz azt eldönteni, hogy ha meglesz ez a pénz, akkor hogyan és kiknek adjuk! Közkeletű tévedés, hogy a jó fizetés automatikusan minőségjavulást eredményez! [Itt is néma maradt a hallgatóság, pedig annyira kilátszott az ellentmondás... Alig egy óra választotta ez ezt a pillanatot, ahol Pokorni kifejti, a pedagógusokra költött pénz nem okoz automatikusan minőségjavulást attól a Pokoritól aki kifejtette, hogy nem azonnal ugyan, de a gazdagabb iskoláktól elvett és a szegényebbeknek juttatott pénz ott minőségjavulást okozhat. Ott igen, emitt nem...? Tartok tőle hogy az utóbbi volt az előbbire is igaz, de hát nem kommunikálhat akármit]

(A post még nincs készen, még folytatom!)