(#2285) 2012. december 04., kedd reggel 6 óra 37 perc

Tegnap volt órám, ma is lesz a nyelvlaborban. Ez valaha, a múlt század húszas éveinek a végén az iskola kongregációs termének épült. Sokáig nem tudtam, mi a fene az a kongregáció, aztán valahol utánanéztem, és a kongresszus szóval van összefüggésben, olyasmit jelent, jelenthet, hogy terem, ahol valami oknál fogva valami küldöttek összejönnek és kongresszust ülnek... Vagy ilyesmi...

A helyet eredetileg gyakorlati (akkor még nem hívták alapgyakorlatnak) teremnek ismertem, 14 évesen itt tanultam reszelni, lemezt hajlítani, fémfűrésszel, rajzolótűvel, fúróval és kalapáccsal dolgozni. Pontosabban itt tanítottak, nem mindig nagy sikerrel... Fehér Józsefnek hívták az oktatót, biztos akik vele dolgoztak másként emlékeznek rá (ha nem is biztos, feltételezem). Ő volt tudtommal egy ideig az iskola párttitkára és akkoriban a párt volt, A pért vagy a Párt... De mi csak oktatóként ismertük... Én egy elég szótlan, kimért szavú, és nagyon-nagyon szigorú, nagyon határozott embernek, olyan távolságtartónak, aki elvégzi a munkáját, de semmi sem idegenebb tőle mint a lelkizés, aki rendet és fegyelmet tart mindenáron. Nincs ebben semmi negatívum talán – az biztos, hogy amire lehetett, amire egyáltalán lehetősége volt megtanított és erre most hálával emlékszem.

De nem erről akartam írni... Most már hidegek vannak, ahogy a kisudvaron át kell menni a teremhez, bizoyn érezni, hogy csípős hidegek... Ilyen volt szinte napra pontosan tizenkét éve is: akkoriban, 2000 nyarán kaptuk meg a nyelvlabort (valami Világbanki projekt volt benne, a részleteket nem tudom) és a sok számítógéppel felszerelt labor használata kapcsán tarthattam rövid tanfolyamot a nyelvtanár kolléganőknek. Akkoriban én vittem a gyerekeket az iskolába és Nórit egészen biztosan én is hoztam (Orsit azt hiszem már nem), mivel amire emlékszem az az: Nórus a kis piros kabátkájában, velem a hátitáskája. Felvétetem vele, mert azt hiszem egyszer úgy fázott meg hogy nem, hogy a fűtött folyosóról a fűtött terembe a hideg udvaron át úgy mentünk, hogy nem volt raj kabát :( Aztán a teremben leül a hátsó sorban és amíg én a kollegináknak mesélek, tanítok, ő nyugisan és szorgalmasan megírja a leckéjét. Hál'istennek, nyugis gyerekek voltak, semmi hiszti...

Nem úgy a kolleginák: valami nyelvoktató CD kezelésére akarták, hogy kiképezzem őket, ezzel szemben a fájl kezelés kapott nagyobb hangsúlyt (mert gondoltam ha már van a kezük közelében gép, majd használni is fogják és azzal lehet bajuk), erre bepanaszoltak Évánál aki aztán egyik foglalkozásra le is jött megszemlélni kinek is van igaza... És mindez a nyelvlaboros óráimról, a kongregációs teremről jutott eszembe...