(#2751) 2015. február 28., szombat

Olvasom az újabb és újabb leveleket, amit a fenntartó küldött a Drégelyvárral kapcsolatosan. (A link csalóka: állítólag már csődeljárás alatt vannak, de persze az Oktatási Hivatalnak ugyan már miért kellene a WEB lapját frissíteni…) A Drégelyvár ezesetben nem Drégely vára, nincs köze Drégelypalánkhoz. Ahogy ehhez a bejegyzéshez kerestem linkeket, találkoztam azzal, hogy van egy Drégelyvár Alapítvány Drégelypalánkon. Annak ahhoz amiről írni akarok, semmi köze.

Nem hivatalos értesítésként, ám annál határozottabb híresztelésként jutott a hír ide: csődeljárás alatt van a Drégelyvár Oktatási Alapítvány. Ami azt (is) jelenti, hogy az általa üzemeltetett iskola, iskolák beszüntetni kénytelenek a működésüket. Most február van, a végzősök április utolsó napjával befejezik a tanulmányaikat, utána a vizsgák következnek. Már ahol következnek, ott ezek szerint nem. Az első „hír” az volt, hogy megszaporodtak azok a telefonok, amik az iránt érdeklődtek, Iskolánk nem tudna-e átveni a vizsga előtt pár hónappal szakképzésen részt vevő diákot.

Az első reakció az, hogy persze, de, miért ne, ne hogy már a diák lássa a kárát egy ilyen afférnak. Ilyen szellemben fogalmazódtak meg a fenntartó levelei is. Ez nagyon korrekt…

A Drégelyvár Alapítvány iskolájáról persze nem most hallottunk először. Nálunk is, mint gondolom minden iskolában, sokféle diák tanul. Van akit érdekel, amit tanítunk, van akit kevésbé… Van, aki hajlandó foglalkozni azzal, amit tanítunk, van akiben ez a hajlandóság azért nem olyan nagy – ezzel semmi baj nincs, ez a dolgunk hogy valami szintre mindenki eljusson. Felvételi ide vagy oda, nem egy olyan diák akad, aki mégse akar olyan nagyon – ezzel nem egyszerű mit kezdeni… Ilyen esetben szokott felmerülni az, hogy a diák számára talán nem ez az iskola volt a jó választás. Még ezzel sincs gond, választ másikat, átmegy más iskolába majd ott a más, talán nem annyira elméleti követelményeknek szépen megfelel, kiteljesedik…

Az azonban egy egészen más kategória, amikor az a fiatalember, aki nálunk autószerelő akar lenni, ám tenni ezért olyan sokat nem akar, egy nyegle vállrándítással mondja azt a távozásakor, hogy ott – az iskolába ahova átmegy – hamarabb és egyszerűbben szerzi majd meg a szakmát. Nem egy ilyen volt az utóbbi időben… És a „valahol” mindig a Drégelyvár Alapítvány volt.

Igaz az, hogy ne a diák, a tanuló lássa kárát, ha az iskolát fenntartó alapítvány csődbe megy. De hogyan lehetséges az, hogy például mi kettő (inkább csak egy, a másik ráépülés) szakmát tudunk tanítani, ehhez is szakmai tananyagot tanító kollégák állandó erőfeszítése kell, hogy naprakész korszerű tananyagot taníthassanak, erőnkön felül kell teljesíteni, hogy a műhelyek ne legyenek elavultak; hogyan lehetséges az, hogy amíg ez nekünk egyetlen szakma kapcsán is erőfeszítés, addig van olyan „iskola”, ami (ezt most idemásolom): „állattenyésztő és állategészségügyi technikus, asztalos, autóelektronikai műszerész, autógyártó, autószerelő, bádogos, cad-cam informatikus, cukrász, dekoratőr, eladó, épület- és szerkezet asztalos, erdészeti szakmunkás, festő, mázoló, tapétázó, fittness-wellness instruktor, fogtechnikus gyakornok, gazda, gépi forgácsoló, gépjárműépítő, szerelő, gyakorló ápoló, gyakorló csecsemő és gyermekápoló, gyakorló fodrász, gyakorló gyógyszertári asszisztens, gyakorló kozmetikus, hangmester, hegesztő, infokommunikációs hálózatépítő és üzemeltető, informatikai rendszergazda, ipari gépész, járműfényező, karosszéria lakatos, kertész, kiadványszerkesztő, kisgyermekgondozó, -nevelő, kőműves és hidegburkoló, központi fűtés-és géphálózati, logisztikai ügyintéző, lovastúra vezető, mezőgazdasági gazdaasszony, falusi vendéglátó, mezőgazdasági gépész, pedagógiai és családsegítő munkatárs, pénzügyi-számviteli ügyintéző, pincér, szakács, szociális asszisztens, szociális gondozó és ápoló, vám- jövedéki- és termékdíj ügyintéző, villanyszerelő, virágkötő és virágkereskedő” szakmákaz egyszerre képes oktatni? Ez pontosan 49, leírom betűvel is: negyvenkilenc szakképzés. És nem egyfajta… Ennyihez hogyan lehet szakembert találni aki tanítja? Hogyan lehet iskolán belüli műhelyeket kialakítani a gyakorlatok lebonyolításához? Hogyan lehet külső gyakorlóhelyeket találni, ennyit és ennyifélét? Ezek tudnak valamit? Ezek csodára képesek? Vagy csak egészen egyszerűen simlisek, vagy csak egyszerűen ők az oktatási piac olyan szereplői, ak fűt-fát ígérnek, aztán lesz valami…?

Hát lett. Becsődöltek! Ezt persze egyfelől sajnálja az ember, ez ott tanító kollégának, ott tanuló diáknak elég szörnyű lehet… Másfelől viszont azért olyan nagyon nem tudja az ember sajnálni azt, ami, illetve akik eddig durva, gyilkos konkurenciát jelentettek. Akkor is ha nem az okos és szorgalmas diákok körében jelentettek konkurenciát, akkor is ha a diákot is minősíti, a diákot és persze a szülőjét is, ha elhitte, azt amit az egyik iskola 1200 órában tud megtanítani, egy másik (negyvennyolc más szakmával párhuzamosan!) 120 órában!

És most megy a mélylelkizés, sajnáljuk már meg a diákot aki pár hónappal a vizsga előtt iskola nélkül maradt, vegyük át… Ugyan mit tanulhatott az ilyen diák? Ugyan mi az esélye az ilyen diáknak aki ott, azon a 120 órás limonádé képzésen tanult, itt, a mi képzésünket lezáró vizsgán? És ez nem öncélú, a munkaadók visszaigazolják ezt… Minek vennénk most, menet közben át a ilyen diákot – persze, sajnáljuk, de ez egy másik kategória –, ha azonban átvesszük, két dolgot tehetünk és az egyik rosszabb mint a másik. Vagy a mi követelményeink szerint vizsgáztatjuk, és akkor a bukás biztos, ez erősen rontja a mi statisztikánkat, hiszen abban csak a mi iskolánk diákjai szerepelnek, abban nincs olyan kategória, hogy drégelyváras... A másik még rosszabb: a színvonalat visszük le a béka segge alá (és ismétlem, az nem azért van ott ahol, mert beképzeltek vagyunk, egyszerűen a munkaadók ilyen képzett autószerelőket alkalmaznak szívesen) és mi magunk is eldrégelyvárasodunk. Az Isten mentsen meg ettől minket…

Szomorú a csőd, szomorú hogy sok kolléga és még több diák került az utcára. Ám a szar akkor is szar, ha átmenetileg és marketing szempontokból szilvalekvárnak címkézik… Az oktatái piac sok szemetet is tartalmaz. Talán a szemét oda kerül ahova való. Egészen egyszerűen elválik az ocsú a búzától…