(#2921) 2017. június 7., szerda

Ebben az évben is volt, van jutalomút: Edina szervezi (igen lelkesen!), a megfelelő tanulmányi eredményes diákoknak kínálja fel, a jutalom a felkínáláson kívül az hogy nem a teljes árat kell kifizetniük. Népszerű, bár az első lelkesedés – februárban kezdődik a szervezés – az idő előrehaladtával kissé megcsappan, az eredetileg azt hiszem négyes félévi átlag kissé lejjebb szokott szállni.

Mindig előre kijelölésre kerülnek a kísérőtanárok is. Most is. Ők három napig nincsenek a sulisban, ez vagy egyéni cseréket vagy helyettesítést igényel. Most úgy volt, csak az előbbit. Nem is tettem semmit, hiszen nincs ezzel tennivalóm. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.

Az egyik kollegina aki kísérő lett volna, két hete vállát törte. Szerencsétlen eset, pár éve egyszer már megesett ez vele, most ugyanazon az oldalon ugyanott törött csontja. Ő tehát nem utazhat. Azt, hogy ki megy helyette, Edina dönti döntötte el. Még mindig semmit sem tettem, hiszen a kutya nem szólt nekem, tehát nincs ezzel teendőm. Akárki is a kijelölt, biztosan lerendezte az óráit, ha nem kért helyettesítést.

Az imént, a kérdéses óra előtt pár perccel jön az egyik osztály, nem rossz csapat de hát mint minden diák, ők is azt nézik hol lehetne rövidíteni könnyíteni az iskolai munkán (és nem csak a diák van ezzel így a tanév végére, sajnos), szóval jönnek a nagy lakli kamaszok, hogy mi lesz a tanárnő helyettesítésével. Nézek rájuk (felteszem, igen csak bután), hogy ugyan miért kellene helyettesíteni? Mondják: mivel elutazott a jutalomútra Németországba.

Puff neki! Akkor most kapkodva, szaladgálva fűhöz fához igyekezhetek, hogy megoldjam, ne legyen lyukas órája az osztálynak sőt ha lehet értelmes elfoglaltságot azaz megtartható tartalmas órát találjak nekik. OK, hogy ez a dolgom, teszem is; de az nem OK, hogy soha – na jó: olykor, sajnos hogy nem ritkán – nem tudom meg időben azt, hogy kit mikor kell helyettesíteni.