(#2836) 2016. January 15., Friday

Tegnap hallgattam a rádiót kifelé jövet, bringázás közben. Mindig hallgatom, a Slágerrádió tetszik, de sajnos kicsi rádió, feltehetőleg szegények (vagy igénytelenek?), csak Budapesten és ott sem mindenhol vehető. Úgy a Kolossy-tól délre elfogadható a minőség, onnan északabbra már nem, ott a Class FM-et szoktam halgatni. A zenéjük nem tetszik, a reggeli három agyhalott droidot sem tartom sokra, bár amit művelnek az tényleg hallgatható és mulatságos is (természetesen olykor eléggé alpári, de úgy látszik az ember már csak így van megszerkesztve.) Délután, kifelé Óbudán már csak azt tudom fogni. Akkor már sok duma nincs csak zene (vagy inkább „zene” - én annyira nem kedvelem). Tegnap egy nő volt műsorvezető, mit mondjak, nem fenyegeti az, hogy irodalmi (vagy matematikai) Nóbel díjat kap! A hideget emlegette meg azt, milyen jól jön a meleg ital ilyenkor, na gondoltam most jön valami orbitális ökörség a forralt borról. Nem, a karamellás tejről jött! Elmondta az az asszonyállat, hogy a cukrot pirulás közben nem szabad kavargatni (nem igaz!) meg azt, hogy csakis meleg tejjel lehet felönteni (ami szintén színes, szélesvásznú marhaság). Amíg a lányaim kicsik voltak, sokat csináltam ilyet, tételesen reggelente 99%-ban az az én dolgom volt. A cukrot nem hogy nem szabad de egyenesen kötelező kevergetni! Különben az alja szénné ég (ezek szerint a cukor nem jó hővezető és/vagy az olvadó cukorban nem nagyon működik a konvekció). Abban a műsorvezetőnek igaza volt, hogy borostyán sárgára kell pirítani. Azt nem tette hozzá, hogy mentül több a cukor (minél nagyobb adag készül), annál egyszerűbb elkapni a megfelelő pillanatot, mivel a kevés cukor gyorsan alakul át, a sok lassabban, bár ez attól is függ, milyen „erős” a gáz (a Főgáz ilyen szempontból konyha barát, olyan gyenge vacakot szolgáltat mint a hajnali gyermeksóhaj). Az viszont nettó marhaság, hogy a tejet melegíteni kellene előtte, ugyan minek… Én hidegen öntöttem rá, mondom sok ezerszer (!) csináltam, semmi gond nem lett belőle, szépen ki kell várni amíg a karamellizálódott cukor feloldódik, folytonosan kell ekkor is (mint a cukor pirulása közben is) kevergetni, amikor elkezd futni akkor huss – lehet a gázt lezárni. Sajnos, az arányokra nem emlékszem (pedig az legalább olyan fontos mint a technológia), a lányaim felnőttek, unoka még nincs úgyhogy ezt az okosságot momentán sok éve nem gyakorlom. De emlékszem a fontosabb dolgokra. Talán a műsorvezetőnek sem kellene olyasmit mondania amiről fogalma sincs, bár feltehetően a kereskedelmi média nem ilyesmit tart a legfontosabbnak...