(#2627) 2014. augusztus 21., csütörtök

65451

 

Tegnap, huszadikán szerdán reggel ahogy felbukkantam a teraszon, amint mozgást hallott, a kismacska rákezdett és nyávogott, ami belefért. A szabadban éjszakázott azt hiszem, a kis ház teraszata előtt.Nem jó hallani – de sokat nem tudtam vele tenni. Annyit igen, hogy amikor odasündörgött a teraszra – amint meglátott, mindjárt követett –, kitettem egy kis műanyag csészébe tejet, amit kissé megmelegítettem. Fogalmam sincs, hogy ez megfelelő kaja-e egy ilyen apró macskának, de egészen egyszerűen semmi más ötletem nem volt.

A macska persze magától nem akart enni, kis erély, kis erőszak kellett. Semmi durvaság, de bele kellett nyomjam kissé az orrát a tejbe. Ezt aztán lenyalogatta, láthatólag meglepte a dolog. Ha jól láttam, lehet, hogy evett is valamennyit, de az is biztos, ilyesmi ennek az apró macskának korai még, ez szopik! Szóval a kajáltatással nem voltam valami sikeres...

Egész nap itt téblábolt, komolyan kellett figyeljek nehogy a lakásba is bekolbászoljon. Nagyon tanácstalan voltam, mi a fenét kezdjek vele...

Ekkor csengett a kapucsengő. Komolyan a szívbaj jött rám – nem szokott a csengő szólni, vagy ha igen, nem biztos hogy az jót jelent. Most igen: Kati jött át a lányával és hoztak egy kisállat ketrecet, olyan hordozó dobozt. Kati elmondta, hallotta ahogy nyivákol a kismacska, elvinnék a saját macskáikhoz. Hát mit mondjak, ennél jobbat elképzelni sem tudtam. Betettem az apróságot a macskahordozóba, de nem maradt sokáig benne, mert Kati lányának nagyon tetszett az apróság, és a kismacska is hálásan vette, hogy kézbe vették...

A történet vége (azt hiszem), hogy olyan fél-, egy óra múlva Kati átszólt: a kismacska rendben van, az övéi befogadták. Itt a vége: a kismacska jól tette hogy torkaszakadtából nyávogott, így került és jó helyre került. Remélem, élete további részében is legalább ekkora szerencséje lesz...