Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Bicilkli

(#2884) 2016. június 1., szerda

Hétfőn elvittem a bringámat a szerelőhöz. Összejött pár hiba, egyik sem volt olyan, hogy használhatatlanná tette volna, gondoltam ezeket egyben megcsináltatom.

Egy hete elütött egy fafejű spiné: egy kocsikihajtóból jött. Szerintem túl gyorsan, szerinte meg én jöttem túl gyorsan. Mégis mit várt, hogy a gyalogosok szépen megállnak és a doktornő vagy ki a fene (egy kórház kijárata) majd úgy gurulhat ki, hogy nem kell a magasságos lábát levennie a gázról? A jobb oldali pedált kapta el, annál fogva lökött hanyatt. Mindennek van tanulsága, ennek is: a járda a legveszélyesebb hely. Hja és még az is, hogy a fejvédő ha nincs bekapcsolva akkor semmit de semmit sem ér... Ahogy hanyatt lökött az a hülye, az első ami lerepült a fejvédő volt! :( (OK, bekapcsolhattam volna de meleg volt…)

Nekem (és szerencsére a bringának) sem esett bajom, a kocsiról viszont leesett a rendszám (nem tudom hogyan ment haza a nő rendszám nélkül de ez már legyen az ő baja). Nekem nem lett bajom, a bringa pedál azonban elgörbült!

Hétfőn amikor elvittem a szerelőhöz, kértem ennek is az egyengetését. Megtették, most jó. Kértem a fékek javítását is, már nem nagyon fogtak, most az is jó, bár az első elég mélyen fog ami persze lehet, nem is baj: ha az első harapós, egykönnyen fejre áll az ember (magasan van a súlypont, bőven van a fékező erőnek billentő nyomatka az első kerék körül). Kértem sárvédőket is: amikor legutóbb felszereltettem, akkor a legolcsóbbat választottam, nem is az a baj hogy, lifegett, hogy műanyag, hanem hogy rövidke! Egy kóbor tócsa, és máris totál összesároztam – a hátizsákom! Most fém és most megfelelő méretű a sárvédő. A harmadik dolog a váltó volt, illetve a váltók. Na az nagyon tudnak hiányozni. Pár napja a hátsó kallantyúja is letörött, az első régóta beragadt. Most mint a kettő működik, és bár nem egyszerű, de így, ha az elsőn a legkisebb a hátsón meg a legnagyobb lánckereket használom, még az ürömi Kálvária dombon is sikerül felkapaszkodni. (OK, ez lehet, hogy nem akkora teljesítmény másnak, nekem igen!)

A negyedik egy hátsó csomagtartó lett volna. Azért volna, mert ezt kértem, de nem tették fel. Nem tudom miért. Nem rossz fickók akik ott dolgoznak, (remélem) nem átverősek: remélem csupán elfelejtették. Pedig olykor az is jól jön, most hogy rendes fém sárvédő van rajta lehetne ilyet is tenni rá. Kértem, nem tettek. Lehet, csak azért mert a sárvédő szerelésével állítólag rengeteg bajuk volt (sajnálom, de hát ezért ők szerelik és nem én), remélem csak elfelejtették. Azt nem tudom, hogy a számlából is kimaradt-e, restellem de eléggé el nem ítélhető módon ami előtt elhoztam a bringát, nem böngésztem át a számlát. Majd utánanézek, majd megkérdem, hogy felszámították és elfelejtették, vagy csak elfelejtették…? (Hja azt kifelejtettem, hogy állítólag a hátsó belsőből egy szép darab rozsdás drótdarabot is kioperáltak, ha az lett volna a rossz móka ha az valahol útközben szúrja ki végleg a gumit…)

Most jobb, ez a lényeg, és majdnem annyira lett jobb a bringa, amennyire szerettem volna…

Turista

(#2848) 2016. február 14., vasárnap

Pénteken történt, reggel, a suliba kerekeztem. Már a vége felé tartottam: a Duna parton a Szabadság híd déli részén szoktam áttekerni. A balra kanyarodással vigyázni kell, a mögöttem jövő egyenesen továbbhaladó biciklisekre – volt már hogy éppen csak elkerültek – és a villamos sínekre is, pocsék állapotban vannak, ha ráadásul esik is egészen veszélyesen csúszhatnak. (Egyszer Óbudán taknyoltam egy orbitálisat ilyen villamos sínen, a fonódás miatt építkezés volt, sínek között kellett tekerni, a sín fordult az út egyenesen tovább, mögöttem autó, nem mertem elég meredeken nekimenni a sínnek, persze hogy elvágódtam, a fejem koppant a betonon, hála a sisaknak nem lett baj.) Most száraz volt az út és forgalom is alig, reggelente nincsenek sokan. A Szabadság híd délutánonként, visszafelé viszont elég rossz: telidesteli van turistával, ezek többsége a kék órban a várost fotózza, persze hogy nem figyel, hogy és ha hátrébb kell lépni, simán az ember elé lépnek… De most reggel volt. A híd tetejéig taposni kell, a másik oldalon viszont gurul a bringa. Nem eresztettem meg nagyon mert egy csoport embert láttam a hídfőhöz közel. Turisták, kora reggel…? Mindegy, kikerülöm őket… Nem nagyon mozdultak oldalra, hát csengettem kicsit. Ez elég szokott lenni, neki csak egy lépés, én elférek, a dolog rendben van. Most nem. Mintha csak a csengőre történt volna, a szélen álló megtermett felöltős úr még jobban elém lépett, egyre fogyott a hídszerkezet és közte a távolság… Vagy rosszindulatú volt vagy buta. Bár a lényegen nem változtatott, csak úgy tudtam elkerülni, hogy nekimenjek, hogy lenyomtam a bringát. Egészen megütöttem a térdem, mindkettő. OK, vigyáztam volna jobban, ez van. Hanem hogy az úrnak állt még feljebb! Elkezdett kiabálni velem – én meg már vettem a levegőt, hogy alaposan odamondok neki, ám akkor vettem észre, hogy ez a derék alak olaszul kanyarintja amit felteszem, kanyarintott, az arckifejezése és a gesztusai nem nagyon hagytak kétséget afelől, hogy igencsak mérges! Legyintettem, felesleges kiabálnom vele, igazam sincs egészen de ami lényegesebb, úgysem érti meg. (Vagy lehet nem az utóbbi hanem az előbbi lényegesebb?) A társaságban mellette levők közül egy vele korabeli hölgy valószínűleg csitítgathatta, de ezt sem értettem. Legyintettem, feltápászkodtam. Se nekem se a bringának baja nem lett (csak a térdeim sajogtak kicsit), felültem, elkerekeztem. Még hallottam az úr dühös perelését, és ekkor csak nem tudtam megállni hogy – a feltartott középső ujjal ne jelezzem neki, mit is gondolok erről az egészről…

Defekt

(#2847) 2016. február 14., vasárnap

Csütörtökön este a Lánchídi gyalogosalagutat is elhagytam már, amikor furán, nem jól kezdett imbolyogni a bicikli eleje. Igen, defekt! Majdnem azt írtam, hogy: megint, de hát legutóbb a Mester utcában volt és hónapokkal korábban volt az. Ötkor indultam a suliból, hat óra is elmúlt mikor defektet kaptam, elsőre azon kezdtem gondolkodni mihez kezdek most. Ezzel így kikerekezni nem lehet. Ha kitolom a bringát kijutok, de nagyon későn, ráadásul jó ha az ürömi udvarban áll és nem az utcán, de attól nem javul meg. Egy belső nem kerül sokba, de kint pumpa sincs (apropó, azt be kellene újítani!). Aztán végiggondoltam hol vagyok és mikor – és eszembe jutott, hogy elhagytam, igaz, hogy jó tíz perce az imént azt a bicikliszerelőt ahol az első két defektet javították, az nyáron volt (de az egyetlen hét különbséggel). Hátra arc – és már toltam is visszafelé. Ez az a szakasz, ahol még nem fonódik: biztos alapos oka van, de a Lánchídi villamos alagutat nem fejezték még be. Óbudáról eddig eljön a villamos, itt egy szűk megállónyit gyalogolniuk kell az utasoknak és a Lánchíd másik oldalán szállhatnak fel. Ez igen bajossá teszi főidőben ott a kerekezést, a Lánchídi gyalogosalagút maga sem túl széles, de ha tele van gyalogosokkal akkor majdnem hogy csak tolni biztonságos… Hát én most amúgy is toltam… Szerencsére jól emlékeztem: a kerékpárszerelő este hétig van nyitva. Egy fiatal srác volt most ott. Őt még nem láttam. A bolt üres volt, gondolom ilyen évszakban kevesen tekernek… (Bár azért akad…) Hamar megcsinálta a belső cseréjét, de valahogy az volt a benyomásom, pályája elején levő szakember lehet, nem voltak olyan begyakorlottak, gördülékenyek a mozdulatai. Mondjuk hasonlóan csináltam volna, ha én csinálom… De ne legyek igazságtalan, kicserélte és nem is volt nagyon drága. (Lehetséges, hogy egy pár villáskulcsot, egy belsőt és egy pumpát magammal kellene hordjak?)

EuroVelo6

(#2811) 2015. december 3., csütörtök

xxx

Így néz ki a bicikli út, jó lesz ez csak már lehetne használni...

A napokban olvastam valahol, hogy a budai Duna parton futó bicikli út az EuroVelo6 hálózat része. Ez jó hír :) habár momentán az a szakasz a legproblémásabb az építkezés miatt. Már épül az új szakasz, jól is néz ki, készen levőnek is tűnik de el van kerítve. Ma reggel befelé jövet nyitva találtam egy kaput, gondoltam kipróbálom. A kép akkor készült (sötétben, telefonnal, ennyit a minőségről). Jó lesz ha készen lesz, bár nem tudom ez mikor lesz…

Kalandos

(#2781) 2015. augusztus 06., csütörtök

67711

Látkép jégesőben a rakpartól észak felé, kicsivel a Lánchídtól délre állva. A zuhogó esőben a másik part egyáltalán nem is látszott.

Tegnap kicsivel (délután) négy után indultam ki Ürömre Pöttyös-ből… Fülledt meleg volt, dörgött is valahol messze egyet-egyet az ég, volt jele a délutáni viharnak… Az Ecserinél elkezdett szemerkélni az eső de ez csak arra volt jó hogy elővegyem, felvegyem az esőkabátot aztán megállapítsam, hogy brutál meleg és pár csepp eső ennyit nem ér meg, vissza is gyűrtem a kosárba… Meleg volt, szakadt rólam a víz… Aztán ahogy átértem a Szabadság hídon, már egészen határozottan kezdett szemerkélni az eső (gondoltam arra a Kálvin téren, hogy ha a Dunán átjutok talán más lesz, talán nem fog esni pedig hogy de, a budai oldalon esett csak igazán). Az Erzsébet hídig bírtam, itt a hídfő alatti védett helyen elővettem az esőkabátot.

Ahogy elindultam, éreztem, hogy a hátsó kerék furán döccen egyet-egyet, ijesztően szabályosan. Leszálltam, megnéztem és igen: defekt! (A belső szeleptő okozta az ütemes döccenéseket.)

Hát nem ez volt a nap fénypontja. Az eső elkezdett igazán kiadósan esni, én ott állok szakadó esőben egy használhatatlan bringával. Toljam Ürömig? Láncoljam itt le és menjek ki tömegközlekedéssel? Előbbi bitang hosszú ráadásul Ürömön nem is tudok biciklist (OK, a volt Fonógép helyén van egy de elég puccos boltnak tűnik, hogy szerviz ott ne legyen), az utóbbi meg azzal jár, hogy vissza kell jöjjek érte, csak elodázom azzal is a megoldást. Nem tűnt egyik sem igazán jó ötletnek... Ekkor jutott eszembe, hogy nem messze onnan, valamivel északabbra az Erzsébet híd budai hídfőjétől a (felső) rakparton többször láttam kiláncolva egy bringát (érdekes és fura módon: az aszfalton egészen a talajszinten van egy krómozott acélhurok, ahhoz volt leláncolva), mindig ugyanazt rajta reklámfelirattal, hogy ott van egy bicikli kölcsönző. Talán, talán… Talán ahol kölcsönöznek, javítanak is (nem feltétlenül). Talán ahol javítanak, ott azonnali javítás is van (ezt sem feltétlenül, a biciklis akinél a Ferencvárosban szoktam a bringát csináltatni, mindig kijelenti mennyi a munkája és hogy hány nap múlva lesz meg. Jó munkát végez, bár Lev Nyikolajevics kontráját szerintem ő cseszte el csak később mismsolt, jól dolgozik de lassan.) Szerencsére egyik sem, a bolt bejáratra is ki volt írva, hogy van expressz javítás is.

A biciklivel learaszoltam, a bolt egy pincehelyiségben van. Már a learaszolás sem ment túl könnyen, ráadásul akkor mr szakadt az eső, mint egy ázott ürge úgy nézhettem ki. Egy fiatal pasi volt előttem, valami lakatot, láncot vagy ilyesmit akart venni, elég sokat hezitált, hagyta, hogy az eladó erre arra rábeszélje. (Végül is nem sikerült, csak egy csengőt vett :)) Aztán jöttem én – addig mint az ázott veréb álldogáltam ott a hátsó defektes bringámmal. Az első tér az eladó tér, ez szépen rendbe hozva, itt vannak a biciklik (a legdrágább érdekes, elég bumfordi, mintha egy hanyag lakatos a keze ügyébe eső csövekből csak úgy összehegesztette volna, egy lusta lakatos; mattfekete de a rajta levő háromszázezres (!) árcímke azért csak utal arra hogy feltehetően nem serbliacélból berhálták össze). A következő tér a műhely, itt kilátszanak a téglával rakott pincefalak, rendbehozott de más a kinézete mint az előtérnek. Itt mindenféle kerékpáralkatrészek vannak a falon, középen egy állvány a bicikli felszerelésére, a sarokban munkaasztal, előtte mellette fent pedig takaros rendben a szerszámok.

A kereket meglepően egyszerű kiemelni – ezt megjegyeztem –, aztán le a külső, ki a belső… A rossz belsőt nem kértem el pedig talán csúzli guminak jó lett volna (lehet, nem is mert eléggé régi gumi), a pasi rendes volt – OK, ez a dolga de tehette volna hányavetien is, nekem eszembe nem jutott volna – megkereste a külső belső felületén azt, ami a defektet okozta. Egy tüske volt.

Elég hamar megvolt, ahhoz képest hogy életmentő volt, nem is került sokba. Mire kiértem az üzlet elé, már nem esett hanem szakadt, ömlött az eső. Megint, amíg bent voltam csendesedett kicsit, már azt hittem a javát megúszom. Hát nem...

A java csak ezután jött. A Várkert bazár magasságában jártam, amikor elkezdett kopogni – a jég! Elsőre csak pár, aztán egyre sűrűbben de ami aggasztott igazán az az volt hogy: egyre nagyobbak. Hosszan esett a jég és másfél két centisek is! A bukót persze reggel elfelejtettem vinni – pedig most jó szolgálatot tett volna – hát beálltam egy fa alá. Annyit láttam – nagyon nem érdekelt, elfoglalt rendesen hogy lehetőleg csak ritkán vágjon fejbe egy ilyen méretes jég – annyit láttam, hogy egy húszas évei végén levő pasi átlátszó esőkabátban pont úgy mint én behúzódott a fa alá. Ekkor jutott eszembe, hogy nálam a fényképezőgép és hogy ilyen látványban egyhamar nem lesz részem – a Lánchíd pesti hídfője a szakadó vízben, jégben alig, a pesti oldal házai viszont egyáltalán nem látszottak. Nagy nehezen előkotortam a hátizsákból, de még a fa alatt is záporoztak a méretes jégdarabok, pár képet ugyan csináltam de komoly erőfeszítést igényelt arra ügyelni, a jégeső össze ne törje a gépet. Érdekes módon, ezek a képek majdnem olyanok lettek mintha fekete-fehér módra állítottam volna, pedig semmi ilyet nem tettem.

Aztán a pasi elment, nézem hova: aha, de mennyire igaza van, a Várkert Bazár és a Clark tér között valami vendéglő gazdasági bejárata kapualjába tolta be a bringát, erre én is… Na ott legalább már nem akart a szakadó jég fejbe verni, nem is áztam. Ekkor vettem elő a fényképezőgépet megint és csináltam pár fotót a szakadó esőről. A jég viszont elállt, addigra totál csurom vizes voltam, sok okom várni nem volt, eltettem hát a gépet és elkezdtem tekerni kifelé. Gyalogos alig, bringás elvétve, hiszen kevés eszement teker ilyen időben! Kocsik lépésben vagy még úgy sem, ott a Várhegy aljában leginkább felteszem, attól tartottak hogy a tengelyig érő vízben ottragad, leáll a kocsijuk. Erre volt is esély, csak úgy ömlött le a hegyről a sáros víz! Nekem erre nem kellett figyelni! Azért annak van egy érdekes fílingje amikor tizenöt, húsz centi mély vízben hasíthat az ember a bringával! Szerencsére előtte (utána is) kánikula volt, a víz nem volt hideg, de ilyen alaposan régen áztam el…

A felhőszakadás nem tartott sokáig, a Kolossy-nál már az esőkabátot is levehettem mert elállt az eső. Ilyenkor eső után a legrosszabb az a víz, amit a tócsákból vernek fel az emberre a kocsik, most is volt ilyen de nem sokáig, olyan meleg volt – és ezek szerint Óbudán nem esett ennyi víz – hogy mire kiértem Buda határához, nem sok jele volt annak, hogy korábban milyen viharos volt az időjárás.

Ukrajna

(#2757) 2015. március 12., csütörtök

Hát ilyet még nem hallottam… Tegnap este, nyolc tájt hazafelé ahogy tekerek át az aluljárón, a Népligetnél, megállít egy pasi. Fiatalabb mint én, legfeljebb a húszas évei végén járhat, nem magas, vékony férfi, a ruhája nem túl tiszta, olyan melósruha féle, valami felirattal (PQS talán) a láthatósági mellénye hátsó oldalán. Már akkor észrevettem, amikor kellő óvatossággal átkerekeztem a buszpályaudvarhoz vezető aluljáró folyosó elején. Ott egy kutyával szokott kutyatápot vagy mit kéregetni egy alak, egy alkalommal piszokul lehordott, hogy miért kerekezek az aluljáróban (pedig tudtommal nem tilos és isten bizony nem szoktam vagánykodni, a gyalogosokat ijesztgetni). A pasi – aki később megállított – már akkor is nagy szemeket meresztett a biciklimre (akkor azt hittem, rám), úgy gondoltam, hogy tessék, megint valaki aki ki fog akadni azon hogy itt kerekezek. Azért igyekeztem méltóságomat megőrizve, zavartalanul eltekerni a feljáróig, ott pedig hetykén lepattanni a kerékpárról (már amennyire az nekem megy) Akkor már hallottam, hogy a pasi ott caplat mögöttem – ajaj, gondoltam ebből szóváltás lesz. Nem lett: a pasi nagyon illedelmesen szólított meg, akkor meg már inkább kéregetőnek néztem. Akkor már inkább azon gondolkodtam, hogyan adjak neki aprót úgy, hogy a pénztárcámat ne kelljen elővenni, mert ahogy a szemem sarkából láttam, nem álldogált a kutyakajás kéregető mellett egyedül, hátha ez valami trükkös kirablási kísérlet. De nem, ebben sem volt igazam: a pasi kérte, had fotózza le a bringámat. Mint kiderült, gyűjtő és vagy hat ilyen Ukrajna típusú kerékpárja van, de mindegyik ütött-kopott és a matricák egyiken sem látszanak jól. A telefonját a fényviszonyokhoz igazgatta (egy nem túl korszerű, nem okost telefonnal fotózott bár az látszott, hogy tudja kezelni). Eltartott egy darabig, de minden láthat matricát lefotózott. Aztán meg csak beszélt, beszélt… Elmondta, mi ezen bringák erőssége és gyengéje, elmondta, hogy az enyémen mi nem eredeti. Előbb még megpróbáltam ellenkezni vele, de egyfelől olyan lelkesedéssel mondta, másfelől olyan meggyőzően, hogy feladtam, hátha tényleg neki van igaza. Az első kerék szerinte már nem az eredeti – ami fura mert úgy tudtam, apámék vették ezt újonnan – mert az eredetinek speciális volt az abroncs profilja, hogy a speciális első fékhez igazodjon. Az igaz, az első villán van két fül aminek nálam most semmi szerepe, állítólag az eredeti féke ide szerelték fel. Elmondta, hogy típushiba a hátsó, az agyat ellentámasztó lemez kibicsaklása, törése, amit hegesztéssel orvosolnak és meg is mutatta ezen a hegvarratot, ami tényleg ott volt. Elmesélte, hogy az első kiadásoknak volt az alsó pedáltengelynél egy zsírzószem, ezeken már nincs, a nyerget kell levenni és a váz csőelemén egy hosszú cső segítségével lehet ide kenőzsírt juttatni. Elmondta, hogy készült ez agyváltós kialakításban, hogy volt régebbi kiadáson igazi dinamó (ezen generátor van, de z sem megy, beállt sok-sok éve), szóval beszélt nagyon sokat… Többször úgy voltam, mennék már de nem hagyott, aztán olyan negyedóra, húsz perc után, miután felíratta velem a nevét és a címét, csak elköszöntem, csak otthagytam. Soha se gondoltam volna, hogy az öreg biciklim ilyen lelkessé tesz valakit…

Parkolás megint

(#2729) 2014. december 23., kedd

66192

 

Egyszer már tettem fel ilyen képet, írtam már ilyesmiről... A Kálvin tér és a Fővám tér között van kerékpár út, de van olyan is, a legutóbbi képen is ezen is az van, hogy valami ostoba fickó pont ott parkol. Elhiszem, hogy ezen a környéken nehéz parkolni de akkor ne menjen kocsival vagy tegye le olyan helyen ahol nincs útban. Így a bringával kerülni kell, és itt ebben a napszakban rendesen van forgalom. Mondjuk ott és akkor ennél sokkal szalonképtelen szavakkal kifejezhető véleményem volt erről az idiótáról...

Szerencse?

(#2722) 2014. december 10., szerda

Az. Bár elsőre nem mindig látszik!

Tegnap kora reggel a sötétben, még vizes úton, már éppen nem szemerkélt az eső, a sulisba menet sikerült meg- és elcsúsznom, persze bringával...

Ez persze nem akkora szerencse... Egy öreglány téblábolt előttem, biztos voltam benne merre tér ki de az öreglányok kiszámíthatatlanok, csak besasszézott a a másik oldalra az utolsó pillanatban, maradt a satufék (már amit a bringán lehet), a kanyarodás, és a vizes-faleveles járdán a megcsúszás... :( Nem vagyok rá büszke, még szerencse, hogy ilyenkor még koromsötét van :(

Az öreglány szabadkozott, én is – persze hogy nekem kellett volna ügyesebbnek lenni.

Hát ez eddig nem olyan nagy szerencse. Ahogy feltápászkodom, veszem észre, hogy a hátizsákom egyik zsebe nyitva, kipotyogott belőle ez-az. Persze nem világrengetően fontos dolgok: egy zsebkés, egy tekercs spárga, kétféle USB kábel. (Jesszus, tisztára mint a Tom Sawyer-ben :) Csak hát azok gyerekek! :):)) Na szóval ha nem csúszom el, nem vettem volna észre, hogy nyitva van, mire meg észreveszem elpotyogtatom ezeket – szóval szerencse végül is... Szóval végül is soha sem lehet tudni, mi a pech és mi a szerencse...

Parkolás

(#2721) 2014. december 9., kedd

66129

 

Igyekeztem nem azt leírni, ami elsőre eszembe jutott, közhely (de igaz!), miszerint a harag rossz tanácsadó. December 6-án szombaton fél tizenegy tájt indultam a suliból ki biciklivel Ürömre, a képet nem messze a Vámház (volt Dimitrov) tértől csináltam. A Vámház körúton mentem a Szabadság híd felé. Itt az úttest szélén rendes kerékpár út van, persze azért nem árt figyelni a jobbra kanyarodni akaró kocsikra. És olykor akad ilyen, mint a képen... Legszívesebben a rendszámot kitakaratlanul tettem volna ki, mert ez egészen egyszerűen trehányság a részéről, bár – lehetséges, hogy a kocsi tulajdonosa orvos és életmentő elsősegély kapcsán volt itt dolga, nem volt ideje keresgélni rendesebb megállási lehetőséget. Vagy tudomisén, elfogadható ok biztosan van. Ettől persze még „őt” az úttesten kellett, a forgalomban kikerülni... Ez van.

Krasznaja Plósagy

(#2719) 2014. december 5., péntek

66120

Vörösmaty tér, karácsonyfa...

66119

A Kálvin téri református templom december elején, borult párás hideg időben...

Biciklivel mentem kedden reggel az Oktatási Hivaltba, egy papírt leadni...

A suliból a hátsó kapun megyek ki, a Márton utca torkolatában egyirányú utcán szembe forgalommal kell menni. Mondjuk feleslegesen, mert a Sulit a másik irányban megkerülni legalább annyira praktikus lenne, de kedden is erre mentem. Végig a Mester utcán, aztán a végén jobbra a Körút. Ott sem kevesebb a gyalogos de jóval szélesebb.

Egészen a Tűzoltó utcáig, a bezárt postáig megyek el ilyenkor, ott a zebrán át a körúton. Figyelni kell, idióta a lámpa beállítása, a két sáv nem egyszerre lesz zöld, a villamos meg egészen mellbevágó tempóval száguld el centiméterekre a kerékpár első kereke előtt. Aztán átérve jobbra, kicsit még a körút, az Iparművészeti Múzeum előtt az azonban már az Üllői út.

Keskeny is, sok a gyalogos is, a múzeum előtt az állványozás tovább csökkenti a szélességet, és a keresztutcák is nyelvelharapósak, nincs szépen kialakítva a le- meg a felhajtási lehetőség a járda széleknél. A Kálvin téren a templom előtt átmegyek a másik oldalra, itt is igaz az, hogy nincs egyszerre kapcsolva a két oldali úttesten átvezető gyalogoslámpa, ráadásul szinte minden napszakban sok a gyalogos, itt esélytelen a kerekezés, marad az, hogy áttolom a biciklit.

A másik oldalon már van az úttesten kerékpárút, amit ha faszfej taxis vagy hanyag gazdagember baszottnagyverdával nem áll el, még használni is lehet. Itt azonban a híd felé már emelkedik, itt már bele kell taposni rendesen. Kedden azonban nem kapaszkodtam fel a hídra, hanem a Dimitrov (most: Fővám) térnél jobbra elkanyarodtam a Váci utcába.

Hideg szeles nap volt, minden vizes, éppen csak elállt az eső, turista ilyenkor és ebben az év- illetve napszakban szinte semmi: nagyon jól lehet haladni mert kiválló a burkolat is, itt bezzeg nincsenek kátyúk vagy régen volt útjavítások szélesre nyílt repedései az aszfalton! Aszfalt sincs, jól rakott díszburkolat van...

Végigmentem a Váci utcán, előbb az Erzsébet, aztán a Lánchíddal egy magasságban... A Vörösmarty téren lyukadtam ki. Korábban lefotóztam a Kálvin téri templomit, majd itt a fenyőfát: a tér majdnem üres volt, tele ugyan bódéval, árusító helyekkel de se vendég, se vendéglős még nem volt, a fenyőfán azonban égtek a lámpácskák... Onnan kicsit gondban voltam, mert csak arra emlékeztem, észak felé kell még mennem, el kell az Országház előtt haladnom, onnan meg valahová kelet felé van a Szalay utca 10, ahol most székel az Oktatási Hivatal.

Végül meg kellett kérdezzem valakitől, igaz: akkor már csak egy karnyújtásnyira voltam. A bringát nem volt hova leláncolni, jellemző hogy ilyen puccos környéken fenntartott parkolók vannak, szolgálatkészen ugró portások, parkolóőrök vagy kifenék-mifenék aki a potentát érkezésekor gyorsan elveszik az útterelő karót amivel eddig a parkolót őrizték. Ez van – kerékpártároló az nincs. Szerencsére a minisztérium épületének alagsora ablakai irtó vastag vasráccsal védettek, ezek kicsit kilógnak a járdára, ideális valami ahhoz, hogy a bringát odaláncolja az ember – és nem csak az enyém volt ott, másoké is :)

A minisztérium épületébe bejutni nem egyszerű. Elkérték a személyit, feljegyeztek, felszóltak a kolleginának, akihez igyekeztem, aztán csak felengedtek.

Elindultam, és amikor megláttam, eszembe jutott hogy legutóbb is bár az évekkel ezelőtt volt, mennyire utáltam ezt: páternoszter! Aki ezt kitalálta mekkora egy marha volt! Apró kabin, folyamatos mozgás, centikre a födémektől... Szerintem ma épeszű biztonsági szakember ilyet nem is engedélyezne. Mindegy, a lustaságom erősebb volt mint a szorongás, végül is nem lépcsőztem... Az emeleten viszonylag egyszerűen találtam meg a szobát...

Hamar végeztem, indultam vissza. Nem egészen arra, amerre jöttem, az Országháznál kicsit bebóklásztam a volt Mezőgazdasági Minisztérium épülete elé, nagyon más lett az átépítés után a tér hangulata. Síma, majdnem sivár és tábla jelzi, nem lehet belépni amit nem értek: ott megy a villamos, van azt hiszem villamosmegálló is és emberek is bóklásztak (nem sokan), a jelzőkövek mögötti téren. Ettől még óvatosan kerekeztem be hazánk Krasznaja Plósagy-jára (Красная площадь), hátha a kormányőrök seggbelőnek, de a dobpergés szerencsére nem ennek szólt, hanem valami díszőrség őrségváltásának. Na oda már nem mentem közel, főleg mert éppen végeztek, nekem meg igyekeznem kellett vissza. Az út visszafelé eseménytelen volt, elég hamar megjártam így...