(#2666) 2014. október 4., szombat

Kilencedikeseknek, az ötből négy osztálynak taníthatom a „Közlekedési alapismeretek” c. tantárgyat. Ilyet korábban mi nem tanítottunk. Autószerelőket képzünk azaz gépészeket, persze sok villamos ismerettel. Két év múlva, a 2016-os nyári érettségin azonban a tanulóink már nem választhatják meg szabadon az ötödik érettségi tantárgyukat, hanem a „Közlekedési alapismeretek (közlekedéstechnika)” c. tárgy lesz számukra a kötelező. Korábban is volt „Közlekedési alapismeretek” tárgy, ez azonban alapvetően a közlekedés szervezési dolgokkal foglalkozott, na ilyet mi soha sem tanítottunk. Azután ketté vált a tárgy – nem is olyan régen – és lett egy közlekedés üzemvitel – ez tartotta meg a szervezési dolgokat – és egy közlekedés technika, ez az amivel, vagy amivel majdnem egészében a mieink foglalkoznak, amit tanítunk. Ennek része a szakrajz, az anyagismeret, a mechanika, az elektronika-elektrotechnika. És persze az a tárgy, ami a gyűjtőt tárgy nevét is viseli: közlekedési alapismeretek...

Na ezt az utóbbit taníthatom most kicsiknek... Fura tárgy, de mindegy – ezt kell tanítani tehát felesleges értelmezni, kritizálni meg ilyesmi, Könyv van hozzá és Gál Zolinak köszönet érte, remek tanmenet is, az óráimat projektoros terembe tettem, szóval a körülmények adottak, biztatóak...

Tegnapelőtt és tegnap volt az első számonkérés. Nem csináltam még ilyet soha sem, de a tapasztalatok jók: tesztet csináltak, méghozzá ütemezve. A számonkérés nem vesz el így sok időt, sok papír sem kell hozzá, igaz: a kivetítő igen. Egy diára leírtam a feltételeket. Elolvastatom. Nem elmondom. Ha elmondom, visszakérdez, lazul a fegyelem. Olvasni mindenki tud (nem jól, nem mindenki értve, de tud). Hagyok rá időt, amíg a kicsi, A7-es (!) papírszeletkéket megkapja, elolvassa amit a kivetítőn lát. Csend is volt rendesen :) Utána felírja a nevét a papírra. A dolgozat „megírása” annyi, hogy elolvassa, ki a dia bal-, ki a jobboldalán a kérdést (A és B csoport), amihez 3...4 válaszlehetőséget lát, és le kell a kérdés számát és a helyes(nek vélt) válasz betűjelét írnia... Csak ennyit! A PowerPoint lehetőségét kihasználva, a jobb- és baloldalon felbukkanó első kérdést, ha már látom, nem mocorognak tehát megválaszolták, egy kattintás eltünteti és a dia alján tűnik fel a következő kérdés. Nem érdemi változtatás, ha diánként nem négy – két A és két B – hanem csak kettő – A és B – csoportos kérdés van (ilyen most még nem volt, nem akartam elsőre sok kérdést), ekkor majd lehet hosszabb a kérdés, lehet több a válaszlehetőség, sőt horribile dictu akár olyan is, ahol nem csak egy a jó válasz. Majd meglátjuk...

A dolog nem olyan könnyű mint látszik. Úgy értem, az így feltett kérdéseket megválaszolni nem is annyira könnyű. A válaszok hasonlóak, a két csoport olykor – nem azonos sorszámmal – ugyanazt a kérdést kapja de ekkor meg megcserélem a válaszok sorrendjét. És: a kérdés megválaszolására véges az idő, ha továbblépünk, a kérdés már nem látszik.

A tapasztalat jó. A számonkérés gyors (persze nincsenek illúzióim, a jó válaszok egy része véletlen beletalálás is lehet). Gyors, de azért nem nagyon átfogó. Gyors, de nem kívánja a diáktól, hogy fogalmazzon. Viszont, és ezért döntöttem, hogy ilyet csinálok, az érettségi feladatsorban az első kérdések pontosan ilyenek. Kilencedikesek, messze még az érettségi, de az talán számít, ha a számonkérés az időközi is olyan, mint a záróvizsga.

Az eredmények vegyesek. Négy osztály írta meg, az első elég gyenge lett, a másik három elég jó, az E-sek viszont nem lettek kimagaslóan jók (persze lehet, nem is kell). Az átlag nem e és pí közötti – ezt tanította nekünk egyetemen a matektanár, hogy akkor jó a doli, akkor az osztály tudásszintjéhez igazított, ha az eredmények eloszlása normál (Gauss), és e valamit pí közzé esik, az átlag. Itt most a haranggörbe felfelé tolódik, ami persze egy új tárgy első számonkérése esetén, kilencedikeseknél talán nem is olyan nagy baj. Nem a közepes az eredmények közepe, de úgy nagyjából rendben levőnek látszik.

A módszerrel tehát érdemes foglalkozni :)