Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Statisztika

(#2695) 2014. október 21., kedd

Megvan, hibamentesen lefutott az utolsó ellenőrzés, megvolt az adatátadás, a lapokon ott a zárolás – remélem ezzel egy esztendeig megint nem lesz bajom...

Ebben az évben elcsúszott egy hetet – később nyitották meg de egy héttel később is volt a határidő, ma, huszonegyedikén (máskor mindig tizenötödikén).

Ezévben is sok dolog volt vele, idén nehezítette a dolgot az, hogy a fenntartó éppen ebben az időszakban kérte, végül is kérte a tantárgyfelosztást, azt amit már az elmúlt tanév végén kért egy WEB-es rendszerben rögzíteni, ami rendszernek ezer volt a hibája és ezek szerint fel is adták, hogy megcsinálják, mert ismét csak Excel táblákban kellett tantárgyfelosztást készíteni, adatot szolgáltatni.

xxxx

 

A korábbi évek tapasztalata nagyon sokat segített. Utóbb belegondolva amikor ide kerülve elsőre kellett megcsináljam, elég macerás lehetett, hiszen kérdezni nem volt akkor már kitől... Az adatlapstruktúra elkészítése után végigmentem az adatlapokon és kinyomtattam azokat, amiket oda tudtam adni a kollégáknak kitöltésre. Melinda és Mónika segítsége alig túlbecsülhető – a táblázatok zömét pontosan és hamar megcsinálták, „csak” a bevitel maradt. És persze pár olyan táblázat ami a korábbi iskolastatisztika alapján készíthető el, az meg nálam van...

És persze maradt a hibajavítás. Nem arról van szó, hogy akiket segítségre kértem volna, nem tudnak számokat rublikákba beírni, sokkal inkább arról hogy nem vagy nem egyszerűen érthetően fogalmaz egyik-másik tábla és bizony ostobaságok is vannak szép számmal benne. Mindegy – nem kritizálni kell hanem megcsinálni, a kritikát megfogalmazni is felesleges mert nincs hova továbbadni, a statisztika mindig ilyen marad. (Azért hozzá kell tenni, talán az egyik legkiforrottabb, leggördülékenyebb adatszolgáltatás.)

Pénteken késő este jutottam el oda, hogy majdnem minden bent volt (egy SNI-s tábla hiányzott, bár mint kiderült csak ennek a rögzítése legalább négy-öt másik táblában is módosításokat igényelt), szóval pénteken estére jutottam el oda hogy vizsgálatot lehetett elindítani rá. Elsőre húsz (!) kritikus hibával, ez azért nem gyenge. Szerencsére a hibák csoportba rendeződnek, más szavakkal egy-egy elírt szám két-három hibaüzenet forrása. Elég hamar sikerült két-három hibára leszorítani, akkor viszont belefutottam a tanári létszámmal kapcsolatban olyasmiben ami szerintem a táblázatok hibája (nem értelmezi jól a teljes- és félállást és a távollevést, pl. GyES, GyED), amikor is vagy négy táblának a számösszegei, részösszegei kell hogy összhangban legyenek egymással. Nem nagyon dobja fel az embert, amikor szépen lecsökkennek a kritikus hibák, majd amikor ezt javítani tesz kísérletet az ember, elkezdenek a hibák megint növekedni :( Ahogy mondani szokás: a feladat 90%-ának megoldására kellett a rendelkezésre álló idő 10%-a, majd a feladat utolsó 10%-ának megoldása emésztette fel a felhasznált idő 90%-át. OK, az arányok talán nem ennyire szélsőségesek, de jellemzően ez volt itt is a helyzet.

Így vagy úgy – tegnap délután ráengedhettem az átadást, az egy generál ellenőrzést végez, és ha kritikus hiba nincs – nem volt! - akkor kész: akkor zárnak a táblák és ez a feladat befejezve... Határidő előtt!

KIR-STAT

(#2667) 2014. október 7., kedd

Október elsejei keltezéssel kell évről évre adatot szolgáltatni, statisztikát. Hosszadalmas munka, sok vele a bíbelődés, sok az adatfelvitel során a hibalehetőség és amíg a program nem tekinti hibátlannak, nem zárható le, nem adható fel. Korábban az itt megadott adatok alapján végeztek ellenőrzéseket (főleg ami a finanszírozást illette), azaz nagyon kell figyelni olyasmire, mennyi a bejáró, mennyi a nem magyar állampolgár, SNI-s, valamilyen H-s, és még tudom is én milyen szempontok szerint kell statisztikát csinálni.

Ebben az évben kicsit csúszott a dolog. Hatodikára ígérték a program megnyitását, reggel még csak az látszott, hogy megnyitható – a 2013-as adatgyűjtési modul. A levél ami tegnap jött, viszont azt jelezte, hogy megnyitották az ezévit.

Ez meg mi a csoda?

Trükközöm vele kicsit, a címsorban a2013-at átírom 2014-re és láss csodát, megjelenik az ez évi. Hm, még egyszer: ez meg mi a csuda... Ahogy nézegetem a képernyőt – egy izgalmas továbbképzésen erre van idő – látom, neheztel rám a WEB hely. Kijelenti, Google Chrome-t használok (amiben igaza van), de azt is hozzáteszi, hogy ez nem támogatott (ha ő mondja), használjak Firefoxot vagy IE-t (hát nem szívesen).

A manóba...

Viszont bogarat tettek a fülembe, megnéztem, hogy mit mutat ez a Tűzrókával.

Na ez a meglepő: amíg Chrome-mal csak a tavalyit mutatja (OK, a cím átírásával lehetséges az ideit de ez azért nem teljesen okés), addig Firefox-szal azonnal és korrektül az ideit is.

Nem tudom, hogy ez egyszerűen programhiba, vagy a kódolók szántszándékkal tettek bele böngésző detektálást és a kapott eredmény ettől függ? Aki nem támogatott böngészővel nézi az kapásból ne is lássa? Vajon ezzel akarják a hely gazdái, a feladat kiadói annak megoldóit terelgetni a két emlegetett böngésző felé? Lehetséges...

Közoktatási statisztika

(#2454) 2013. október 15., kedd

kirstat1.jpg

Így indult: ekkor még teljesen üres az adatfeltöltő felület...

Október elejével ismét eljött ez is: a közoktatási statisztika elkészítésének feladata és ideje.

Ez az a feladat ahol nem kell a másik oldalon egyezkedni, nincs személyes elfogadás – és az utóbbi idők tapasztalata alapján hozzá kell tenni: nincs a léc emelgetése, a szabályok módosítgatása: a feladat összetett, de mindig pontosan kiszámítható.

Az első képen látható ablakon a suli alapadatait kell bevinni. Ezután úgynevezett lapokat (ezek valójában WEB-es űrlap, azaz form-csoportok, lapcsoportok – kell a feladatellátási helyhez kapcsolni. (Elképsztően magyartalan kifejezés, a vasutasok hülye szóhasználatára emlékeztet akik a mozdonyt például gépnek titulálják...)

Mindig kell egy lapcsoport a 9...13 azaz a közismereti évfolyamok számára. Kell egy másik a szakmai képzéshez, itt a tanított szakma ás utóbb, mivel eszement tempóban változtatgatják, a „régi” és az „új” OKJ szerinti képzéseknek megfelelően több tanulói és itt ezekhez kapcsolta szakmai képzési adatlapot fűzni. Idén volt még egy az SNI-s diák miatt...

Ezután jön a neheze: az egyes lapcsoportokban megkeresni azokat a form-okat, lapokat amikre ott és nekünk kell adatot bevinni, eldönteni honnan származhatnak, és előszedni onnan (iskolasztatisztika Excel táblája, F2) vagy elkérni attól aki ezt szolgáltatni tudja (rendszergazda, könyvtáros, oktatástechnikus, műhelyiroda adminisztrátor, gazdasági ügyintéző). Utóbbi estben a bevitel mellett a tartalom kontrollja is fontos...

Ha bent van aminek úgy gondolom, felhordva, beírva kell lennie, akkor következik a legnyűgösebb dolog, a hibakeresés és -javítás, ezzel szokott a legtöbb idő elmenni.

Valamiért idén a rendelkezésre álló majd' két hetes időablak végére csúszott a feladat, a teljes átadás a lenti kép szerint a határidő napja előtti estére került... A hétvégén is a suliban csináltam: szombaton mert a táblák lenyomtatása csak ott lehetséges, vasárnap meg egészen egyszerűen az UPC úgy gondolta, nem kell a net a munkaszüneti napra :(

Készen van. Éva biztos nem lenne büszke erre, rám: elég sok a nemkritikus hiba. Ő biztosan még napokat dolgozott volna rajta, keresgélte volna az okokat és a minimumra leszorította volna ezeket is. Emlékszem, valamelyik évben panaszolta, hogy ezt az egyet nem tudja ignoreálni: „Működő iskolában nincs leány?” Akkor még nem volt. Azóta változott egy's más... Szóval most vannak kritikus hibák, de egészen egyszerűen nem érdekelt tegnap este, vigye az ördög: ennyi az ennyi, lezártam, feladtam. Ez a feladat megvan. Remélem, a következő években is lesz...

kirstat2.jpg

...és ez volt a vége: miután kritikus hiba a hibaellenőrzés során már nem bukkant fel, következett az adatátadás. Amint látszik, sokan gondolták az utolsó pillanatra hagyni, nagyon soká lett ebből a háromjegyű számból nulla. Mindegy, ilyekor már türelmesen vár az ember...

Hétfő, egyszerűen

(#2259) 2012. október 9., kedd, 03:57

Hétfő, október második hete: a tanév második havának második hetének első napja (ha régiesen akarom datálni, bár nem helyénvaló az enyhe gúny mert talán többet mond ez a forma mint a puszta dátum, keltezés – mindegy, nem erről akarok írni...)

Reggel lóhalálában beírtam az eheti órákat, bejegyzéseket a haladási naplómba, aztán legalább ennyire kapkodva megcsináltam a keddi szakmai írásbeli vizsga felügyeleti listáját. A dolgot az bonyolítja meg, hogy más az osztásköze a tanóráknak (45 perc, 10 perc szünetekkel és háromnegyed tizenkettő tájt egy 20 perces szünet), valamint a moduloknak és ehhez kell az óránkénti váltást igazítani. Azt találtam ki, hogy Excel-ben ezt is azt is egymás mellett ábrázolva egy cella 5 percet reprezentál, így szépen egymás mellé téve a hibázás kis esélyével tudom, ezt az órarendi elfoglaltsággal összevetve azt kikeresni, ki szabad akkor, ki osztható be. Szerencsére a létszám nem nagy, a 14 (illetve mert lemondta tegnap délután egy legény, már csak 13) fő egy terembe simán beosztható, egy teremfelügyelő és egy folyosós kell csak. Na ez is nehezen jött össze :( Aztán nekem nyolckor órára kellett loholni, Aztán hogy levélben Mónika megkapta, Laci és ő kicsit átalakították – mert a kollégák ezt-azt nehezteltek. Na erre inkább nem írok semmit, volt is benne igazság meg nem is. Mindegy, végül is megvan (A szerdait kell még megcsinálni, az egyetlen háromórás blokk, azzal azt hiszem kevesebb gond lesz.)

Óra előtt felvittem a műhelyirodába a ruhapénzt. Ez volt az első ami kissé felpaprikázott: Jutka ugyan mondja, mondja hogy neki kell a pénz mert tovább kell adnia – ez rendeben is van – de nála az adatlap, erről ő tudja melyik legénynek mennyit kell fizetnie, velem meg csak egy végösszeget közöl. (Hja, már pénteken délután el akartam számolni de közölte velem, hogy neki lejár a munkaideje... De kár, hogy nekem nem tudom mikor jár le :(:() Aztán csak rávettem hogy részletezze, bár végül csak én vittem fel a pénzt. Mg vagy hatan nem hozták be, végtelenül bosszant amikor kérem és a diák csak suta vigyorgással közli hogy majd holnap. Amit egyébként már vagy három hetet tesz, amikor kérem... Mindegy: remélem nem voltam nagyon zord a műhelyirodán – annyira meg remélem igen hogy kihallatszódjék, nem kóser ez hogy az osztályfőnöknek úgy kell valamit megcsinálnia, hogy nincs hozzá infója. Azt meg, hogy a legények hányavetiségével elégedetlen vagyok, palástolni sem akartam...

Az első két órám a sajátjaimakkal van. Kettővel kevesebben vannak: egyik diák távozását nagyon sajnálom, addig próbáltam tartani, lebeszélni amíg csak lehetett de sajnos és ezek szerint csupán eddig lehetett. Sajnálom, meg azt is hogy nem nagyon lehet a helyzettel mit kezdeni, hiszen feltehetően abban, hogy elment, a kevésbé jól nevelt – finoman megfogalmazva a bajaimat! – osztálytársai viselkedése is benne van. Kitenni pedig mindenkit, aki erre akármi csekély mértékben rá is szolgált, nem lehet mert ez egy ilyen világ, akármilyen is a diák, belőle kell embert faragni. Ha hagyja... A másik diák más eset, maradjunk annyiban, elment és ez így van jól. A németesek tizenegyen, az angolosok tizenöten maradtak, de a németesekkel nehezebb a munka, állandóan hülyeségeket fecsegnek, dolgozni eléggé nem akarnak. Hétfőn reggel, a harminchetesben azért valamennyire rá lehet őket venni, de nem egyszerű. Az angolosokkal a nyelvlaborban más miatt nem egyszerű, egészében mégis velük végeztünk többet. Egy tavalyi, összetettebb prezentációkelező feladatot vettünk, olyat aminek java része grafika. Elsőre a paint-tel kell megcsinálniuk, majd ezt követően megcsináljuk Gimp-pel i sehogy összevethessék, mennyivel jobb egy nagy képességű grafikus program kezelésével bajlódni.

Ezt a szakrajz óra követte. A terem kicsi, a diákok nem nagyon akarnak (nem tudnak?) tisztán, fegyelmezetten dolgozni hát már előre aggódtam meg azért is mert nem tudtam alaposan utánanézni annak, mi is legyen a téma. Alapszerkesztések, ez rendben van, de ha tempósan tudunk haladni, elfogy az, amit ennyi felkészüléssel elő tudok vezetni. Nem így lett. Inkább legyen szép és jó amit megcsináunk: az óra címe, alcíme szabványbetűkkel kerül fel, aztán egyetlen dologra, a szakaszfelező merőlegesre futotta (elment operatívkodással, a munkaruha pénzzel elég sok idő).

Kettő órán nem volt tantermi feladat, a tanulmányi területek megadását csináltam meg, bár ez csak tizenötödikén határidős, de jobb meglenni vele. Aztán a statisztika, ez is tizenötödikei határidő, de ezzel rengeteg meló lesz még. Kajálni már nem tudtam elmenni az óra előtt: a kcisiknek (ők most a 09.A egyik fele) a Degemben óra. A legrosszabb terem ahol infó óra lehet, alig van üzemképes gép, nem hat jól a diákra ha nincs lefoglalva. Ezzel együtt is meglepően fegyelmezettek voltak szerencsére. Sokat nem haladtunk, egy három állományos, nem túl bonyolult feladatot kezdtünk el (civilizáció), túl kevesen vannak gépnél, túl kevesen tudnak érdemben dolgozni hogy legközelebb ha a nyelvlaborban lehetünk, ne kelljen majdnem elölről kezdeni a dolgot. Szerencse mondom, hogy legalább fegyelmezettek voltak, bár hárman is volt hogy nem tudtak bejelentkezni, és mivel még tanári gép sincs, nem is tudok rajtuk segíteni. Még jó hogy az infó veszített súlyából hiszen nekik már közlekedési ismeretek közlekedéstechnika c. tárgyból kell ötödik tárgyként vizsgázniés hatodikként csak nagyon kevesen fogják felvállalni...

A mélyben való száműzetés – a Degem az alagsorban van, a gyerekkoromban ez volt a diák öltöző – a harminchetesben az enyéimeknek érettségi előkészítő volt. Ezt a diákok kérték, most már heten voltak, három németes és négy angolos. Heten hétféle egyéniség, mind kicsit szertelen és jókedvű – amivel semmi baj – de mert felkészítő, ezért lelkesek és kérdeznek és akarnak haladni. De mennyivel másabb ez mint a tanóra: itt az irányt kell megszabni és mennál többet elmondani, nem mint a tanórán, a többséget noszogatni vonszolni... Van ugyan itt is probléma, az egyik legény, R.D. Állandóan fecseg, szünet nélkül, de olyan szinten zavarta olykor a foglalkozást, hogy a többiek (is) leszólták, vagy duguljon el vagy hagyja ott a foglalkozást mert hogy ezzel csak akadályozza... Azért tudtunk haladni: az első alkalommal egy egytáblás adatbázis-kezelő feladatot csináltunk meg félig (sok elment az érettségiről fecsegéssel), hétfőn azt befejeztük és egy többtáblásat kezdtünk el. Pont addig jutottunk amikor kicsengettek, hogy több táblából kellett volna, lehetett volna lekérdezni. Eddig csak a WHERE-vel kapcsoltunk táblát, velük szeretnék majd a JOIN-nal is foglalkozni: középszinten ugyan nem kell de legalább egyikük, F.L. (nem kevéssé édesanyja „rábeszélésére”) emelt szintet is akar majd (persze előtt tolja szépen a középszintet). Majd meglátjuk. Egy nem sikeredik: másik alkalmat is akarnak a héten (igazuk van, egyszer 45 perc kevés), de nem tudnak megegyezni mikor, mert mind a hétnek nem jó egy időpont. Képtelenek kooperálni, olyan szinten individualisták ilyen apróságban is hogy az elképesztő! Mindegy, én nem fogom még ezt a kis csoportot is kettévenni, egyezkedjenek ha tudnak, ha meg nem akkor marad ez az egy alkalom!

Délután a helyemre visszaérve derült égből villámcsapásként ért, hogy előzetes normatíva adatszolgáltatást kérnek hátfőre, és ráadásul öt olyan rovaton tényszámokat amiket magam nem tudok! Mindez majdnem három órakor! Szerencsére az ötből ránk csak kettő vonatkozott, az egyikkel kapcsolatban M.E.-től kaptam adatot (már a vonaton hazafelé értem el), a másikat is egy kollégától kellett volna megkapni, De Zs.I. Is már hazafelé volt, ráadásul a kért adat neki sincs meg, összesítenie kell hozzá, a telefonban csak becslést tudott adni. Ezek azok a pillanatok amikor rossz és rossz között kell választani. Rossz, ha hétfőn ezt nem adom le, rossz, ha ez az adat hiányzik, rossz ha ez az adat becslés – de még az utóbbi a kevésbé rossz... Hát ezt választottam, megcsináltam, leadtam.

Délután még egy kis statisztika – neki kell feküdni mert már csak ez a hát van és sok a hijja – aztán indulni is kellett mert az ötös busszal el kellett jöjjek, hatra a közeli Kosztolányi Általános Iskolában kellett legyek pályaválasztási szülői értekezleten. Évek óta vagyok ilyenen... Eredetlieg a lacim-cim egyezés miatt kaptam, ez is az is József Attila lakótelep. Azaz közel van hozzánk. Mivel hazajövet kajáltam, csak alig 10 perccel előbb érkeztem ami azt jelenti hogy a 11 meghívott iskola kéviselői között 8. voltam és itt érkezési sorrendben lehet megszólalni. Aki elmondta a magét mehet, azaz ki kellett várjam a végét. Mivel hogy csak nyolcan jöttünk el.

Meglepő volt, hogy az iskolák nem vezetőkkel képviselik magukat! Persze lehet, nem olyan fontos a gyerek – dehogynem – vagy csak nem tartják ezt elég hatékonynak – lehet,nem az – de még inkább lehetséges hogy a januári váltás előtt nagy a káosz és a pánik, sok iskolavezető „menekül” a nyugdíjba. Mindegy, ettől még a nyolcadikosoknak kell (jó hogy kell, jó hogy lehet) mesélni ilyen alkalmakkor iskolánkról. Elsőnek a Leövey képviselője szólt, nem volt szimpi mert úgy rohant mint egy politikus, 5 perc után elhúzott, sokat érdemben nem is mondott (amit meg igen, abban több volt a marketing mint a tény). Aztán a Patronás kollegina szólt, ő még nem volt ilyenen azt hiszem, legalábbis nem emlékszem. Aranyos volt, amikor elmondta, hogy ők különösen a lányokra figyelnek az iskolai munkájuk során – ami aranyos, hiszen ők deklaráltan csak lányokat tanítanak! :) Utána a Szentistvános kollegina beszélt: ő még szórólapot sem hozott. Aztán asszem a Bókay-s, akik humán szakközép és valami egészségügyi OKJ-s szakmákra képeznek elő – de szakmát nem adnak, na ezt szépen kikerülte a kollegina, nem tudom értette-e a hallgatóág a dolog nesze-semmi-fogd-meg-jól jellegét... Aztán a Pataky-s kolléga dicsérte a suliját, elmondva milyen közel van (a csudát van közel), majd a Puskás igazgatóhelyettes kollégája: ő volt az egyetlen aki elég általános dolgokkal nyitott, eléggé tanárkodós volt a beszéde de hát ki tudja mi a hatékony a szülők meggyőzésre. Ki tudja mi a hatékony, hogy rávegyük a szülőket, a gyerekeiket adják hozzánk – és ki tudja milyen szülőket érdemes erről meggyőzni... Most nem a régi igazgató volt ott, ő szegény elhunyt egy autóbalesetben, és – ahogyan a helyettes kolléga elmenetel során pár szót beszélgetve elmondta – már a második sikertelen pályázaton vannak túl, és erősen tartanak attól, hogy a januári váltás után már nem pályáztatnak hanem mint a régi-régi időben, egészen egyszerűen kineveznek! Ijesztő, hogy visszafelé haladunk az időben? Majd meglátjuk, soha még ennyire nem akartuk iskolában dolgozóként, hogy a pesszimista gondolatok nehogy realistának tűnjenek januárban. Pedig erre minden esély megvan... A pályaválasztási szülői ahhoz képest, hogy hány középiskola képviselője volt jelen, meglelően hamar véget ért. Máskor öten hatan vagyunk és nyolcig eltart, most nyolcan voltunk és hétkor már kifelé jöttem...

Este Nóra csinált palacsintát, viszonylag jókedvű volt – de azért a távost azért csak nem adta ki a kezéből! :)

Hosszú csütörtök

(#2255) 2012. október 5., péntek, 04:31

59218

A Kormányhivatal Budafoki úti épülete, itt valami gyár volt régebben, az enteriőr belépve a nagykapun ilyesmire hajaz...

Nem tudom, mi lesz az írás címe – tipikusan olyan, ami majd megírja magát, és majd kialakul...

Csütörtök reggel kocsival mentem (délután kell majd Ürömre), és sikerült elsőnek érkeznem, ez nem gyakori... Egy nappal utána, amikor ezeket írom, már fogalmam sincs mivel, de elment reggel a nyolcig tartó idő – ha jól emlékszem a statisztika megcsinálás előkészítésével ment el: erről majd más írásban bővebben, mert most ez az egyik meghatározó meló, ér egy külön cikket.

Aztán óra az enyéimekkel. A két csoport egészen külön két csoport. Erről is bővebben külön írásban, mert olyan témát kísérelek meg velük feldolgozni amit szerintem kellene, de amit eddig nem.

Aztán két lyukasóra, ezalatt a jövőheti szakmai vizsga írásbeli feladatait kellett elhozni a Budafoki útról. Gyönyörű az idő, a legszebb vénasszonyok nyara... Szerencsére nincs tumultus Pályiéknál. Utóbb az átvételhez titokvédelmit kell aláírni ehhez kellett a személyi szám, és most először kellett, lehetett a plasztikkártya alakúról kiírnom (eddig nekem a régi, könyv alakú volt...) Pecsétet viszont nem vittem de szerencsére elegendő volt a megbízólevél.

Aztán három óra helyettesítés a suliban: két 10-es foglalkozás Petra helyett az ő termében, azzal fűszerezve hogy mindeközben az enyéimeket is kordában kell tartani, szünetenként kiterelni az osztályból, mivel a legutóbbi eset óta ezzel próbálom az azt kiváltó helyzetet elkerülni. (Azt nem tudom, hogy sikerrel-e, mert minden nap van valami apróbb történés... :() A három órából kettő tehát 10-es, erre Petra körlevélkészítést rendelt. Az első fázis megy, fér bele egy órába úgy, hogy nem hallgatja a diák amit a tanár mond, nem végignézi amit a tanár csinál hanem a diák dolgozik! Én magam „semmit” sem csináltam, csak a diák munkáját egyenként sorra végignézve ami többeknél felbukkant, azt és csak azt szóban javíttattam... A tabuláció nem nagyon ment, bár dícséretes, hogy a másodiknak jött csapat majdnem fele szépen meg is csinálta az elmondottak alapján. Azt hiszem ez a lényeg, a diáknak kell dolgoznia mert azzal szed fel ismereteket és szerez gyakorlatot, tapasztalatot ami a legnagyobb érték ebben a tárgyban. Szóval az alapdokumentum megszerkesztése, ennyire jutott idő. (Petra elég nagy lépésben halad, a srácok szerint a Word menüit tekintették még csak az előző órán át. Nem tudom azt minek, meggyőződésem hogy gyakorolva azaz feladatot megoldva lehet akármilyen programot megismerni, Mink sorolni a menüpontokat – de mindegy.)

A harmadik óra (sorban a harmadik, a napon ez már a hetedik) a 09.E-vel, ők lehet nem kedvelnek engem mert kérdezte az egyik kislegény, hogy mikor kapják vissza a régi tanárnőt! Nem volt a kérdésben sértő, inkább megmosolyogtató – mondtam is hogy hamarosan :) Velük megcsináltam a kiszínezős feladatot korábban a nyelvlaborban és mára a kristálygömb következett. Sajnos a Gimp használatában nincs rutinom, igaz: sok programéban van és ez segített amikor kérdeznek, illetve Petra nagyon remek feladatot csinált, szépen kidolgozott feladatlappal, úgyhogy az óra nem telt haszontalanul. Sokan szépen haladtak és ami fontos (szerintem nagyon fontos), hogy sokan mosolyogva éreztek rá a tevékenységsor hasznára és arra, milyen szép dolgokat lehet a programmal megcsinálni. Ilyen értelemben telitalálat, hogy Petra a Gimp-pel dolgoztatja őket mert megteremti a tárgyhoz való pozitív hozzáállást, ami alig túlbecsülhetően fontos!

Sajnos nem lehettem ott végig, mert tegnapi történésnek ma volt folytatása, anyuka jött be és vele nehezebb volt mint tegnap a diák apukájával. Szerdán csak létszámnak, de csütörtökön aktív szeplőnek kellettem, nem volt egyszerű de talán egyenesbe jut a dolog, nem a jó de remélem az optimális megoldás megszületett úgy, hogy legyőzöttnek, vesztesnek senki sem érzi magát még ha győztesnek sem...

Utána kimentem Ürömre, mert a pénteki bográcsozáshoz én ígértem paradicsomot paprikát meg műanyag tányérokat, villákat. Ezek utóbbiak még a temetésből maradtam odakint meg. A kert csupa sár a sok esőtől, a paradicsom bővel elérett, nem tudtam annyit szedni mint akartam de remélem elég lesz ez is. Ettem kint valamit, olyan másfél órát voltam kint és jöttem is vissza. Csodaszép idő volt, az udvar a kert csendes ilyenkor, jó ott.

Viszont ellentétben azzal amikor este, sötétedés után jövök vissza és mindannyiszor meg kell állapítsam milyen kihalt is este a falu, tegnap délután akkora volt ott a nyüzsgés mint itt bent a városban! Az utcák tele járókelőkkel és a kocsival jönni menni legalább annyi figyelmet igényel mint itt Pesten, akkora a forgalom! (De mennyire más volt ez harminc, negyven éve!) Mire beértem a suliba vissza, majdnem teljesen bealkonyodott, már csak Edina volt bent de csütörtökön ő sem sokáig.

Két dolgot mindenképpen este meg kellett csináljak akármilyen fáradt is voltam. Az egyik akkor szakadt a nyakamba, este böngészve a postaládámat akadtam a feladatelrendelő levélre: a következő, már a 2013-2014 tanév beiskolázáshoz annak lejelentése milyen osztályokat akarunk indítani. Erről van elképzelésem, erről beszéltünk, de azért odatettem a kész(nek hiszem :)) táblázatot Edina asztalára, készre akkor csinálom ha rábólint. A másik a távollét lejelentése, ezt tavaly (és azelőtt) nem én csináltam, ez annak a listázása ki miért és mikor volt távol. Egyiket sem tudom pontosan milyenre kell csinálni, de meg kell csinálni, az utóbbi ma az előbbi hétfőn határidő. Azt hiszem mindkettő megvan elfogadható hadrafoghatósági szinten :) a többit meg majd ma pénteken meglátjuk.

Kilenc is elmúlt mire ideértem Pöttyösbe, Orsit még felhívtam előtte – nem szeretem Nóri előtt, ez elég abszurd de hát ez van. Attila vette fel, aztán Orsival jó 20 percet csacsogtunk, úgy tűnik lesz meója, sőt lehet hogy nem egy de másfél! :) Hétvégén mennem Marácra, remélem jó idejük lesz.

Hosszú nap lett ez is