(#2624) 2014. augusztus 17., vasárnap

Na, most kicsit felállok a géptől: eddig az órarendet csináltam de már zúg a fejem!

Olyan ez mint egy sakkjátszma, amit fejben jó, ha a játékos előre tud lejátszani legalább bár lépés mélységben. A probléma csak az, hogy nagyon-nagyon gyorsan növekszik a lehetséges változatok száma ahogyan egy, két vagy három lépéssel előre akar nézni az ember, és ezek mindegyikének kezelése igen bonyolult. A sakkban – gondolom, nem szoktam játszani – lépések, itt viszont variációk, lehetőségek. Egy-egy tételt (a többórás és több műhelyt és több tanárt egyszerre lekötő blokkokkal kezdem mindig) elhelyezve máris kötöttségek vannak és ezek mentén kell a továbbiakat alakítani, aztán ha zsákutcának tűnik, vagy visszacsinálni ha emlékszem még hogy mit hova tettem, vagy tovább téblábolni a lehetőségek (és lehetetlenségek, tiltások) sokaságában.

A program aminek a támogatásával csinálom, meg sem kísérli ezt, egyszerű brute force módszerrel próbálgat. Ehhez be lehet számtalan feltételt, korlátot állítani, ezek azonban néha furcsa eredményt adnak. A programban természetesen nincs átlátás, belátás. Ez alig jobb, mint ha egy süket majom a zongora elé ülne és addig kalimpálna, míg egy Mozart darabot véletlenül sikerül lejátszania.

Úgyhogy marad a próbálgatás, illesztgetés, közben bele-beleütközve a kollégák által megadott korlátokba: az egyikük a 22 óráját (teljes állás!) a hét első három napján akarja letanítani, a másik a kilenc óráját (óraadó) egyetlen napon, hogy ne kelljen sokat utaznia; a harmadik nem akar nulladikat és nyolcadik után sem (momentán ez igazán méltányolandó mert egyedül neveli a gyerekeit!) aztán egészen sokan akarnak pénteken hávájt: van aki világosan megmondja, hogy pénteken szabadnapot akar, van aki péntek dél után nem akar már órát – és nekem ismerve a helyi viszonyokat, mérlegelve kinek milyen súlyú a a kérdése, kell sakkoznom...

Ha ebbe fájdult bele a fejem, most kiteregettem, azt hiszem lekerekezek a CBA-hoz ebédnek valót veszek majd ha feljöttem elkezdem készíteni, a levesnek úgyis kell idő, hogy meglegyen... Közben majd folytathatom az órarend kitalálását...