Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Kompetenciamérés

(#2914) 2017. május 24., szerda

Na, ez is sínen van, remélem nem úgy, mint József Attila...

Elég sok molyolgatni való volt vele eddig is még úgy is, hogy igen sok mindent Melinda és Mónika csinált meg, vitt fel az online felületre. A tanulói kérdőíveket (ez kell a szociokultúrális háttér feltérképezéséhez) felcímkéztem és már hétfőn kiosztottam, remélem minél többet vissza is kapunk – ez nekünk fontos.

A teremcserék rendben, a mérésvezető kollégák tudják mit kell csinálni – remélem – a feladatlapokat kiosztottuk, most már a legényeken a sor.

Két szövegértési és két számolási feladat van a négy (tanítási) órára. Nem olvastam át alaposan, csak belekukkantottam (és csak a szövegértési feladatokba), de két fura dolog feltűnt (OK, egyik sem lényeges). Az egyik: egy gázszámlát kell értelmezni. Non scholae, sed vitae discimus, jó ötlet ilyennel foglalkozni. De pont mert discimus, lehetne reálisabb… Az egy dolog hogy TIGÁZ számla; a TIGÁZ tavaly ősztől nem szolgáltat lakosságnak mert a rezsicsökkentés agyonnyomta – a számla lehet pont ezért 2013-as. De hogy egy téli hónapra (december elejétől január elejéig) alig több mint háromezer forint legyen a gázszámla az nagyon nem életszuerű… A másik egy magyar tudósnőről szóló leírás aki mineralógusként csinált karriert, a kalcitok vizsgálatával foglalkozott. Nem tudom, a szöveg rákérdez-e ezen szavakra de tapasztalatból tudom, a srácok nagyon nem értik az ilyen szavakat, kifejezéseket…

Első pillantásra ennyi. A tartalom persze és tulajdonképpen nem is rám tartozik, csak rendben menjen le a dolog...

Továbbképzés

(#2669) 2014. október 8., szerda

Szeptember elején jött feladatelrendelő levél, persze nagyjából azonnali határidővel, miszerint jelöljünk meg valakit, aki egy később közölt időpontban és helyszínen részt vesz egy öt órás mérés-értékelési továbbképzésen aminek tárgya a kompetencia mérés és annak eredményeinek értékelése. Persze hogy én lettem a kiválasztott :)

Múlt héten pénteken pontosították – már el is felejtettem, hogy én lettem a jelölt, nem is értettem miért direktben nekem ír a referens – hogy kedden és hogy a Petrikben lesz a képzés. Ha kell hát kell: egy hatodik órám volt, de azt a matek tanárnővel lebeszéltem: ezen a héten kedden ő duplázik, a jövő héten meg én.

A Petrik a Thököly út elején van. Az útvonaltervben megnéztem, a Mester utcát, a körutat a Rákóczi utat, majd a Keletinél balra tartva a Thököly utat javasolta. Csupa nagy forgalmú út, bringával kihívás lesz, gondoltam...

Nem volt az. Az útvonalterv valami 11 percet adott, na ez erős alá becslése a forgalomnak. Majdnem végig a járdán lehet menni (kerékpár út az persze nincs), amivel csak az a baj, hogy a gyalogosokat kell (illik!) kerülgetni. Ez sokat lassít, de így is ott voltam szűk 20 perc alatt. És inkább ezt, mint az úttestet, az a forgalom és a magyar mentalitás egyszerűen életveszélyes. Biciklivel azt hiszem, az...

A suli, ahova mennem kellett, hatalmas (TISzK központ), nagyon szépen kiépített. Biztosan rengeteg pénzt elköltöttek rá, nem véletlenül hogy/hiszen TISzK központ. Megtaláltam nem sok idő alatt a megfelelő épületet és még bicikli tároló is volt előtte :)

A képzésről sokat nem tudok mondani. Egy jó magas, nem túl széles de hosszú teremben volt, a kivetítő – gondolom ez abban a suliban alapkellék minden teremben, bár a mi iskolánkban így lehetne – fényereje megfelelő, a vászon szép nagy, szóval hátulról is lehetett volna mindent látni. Sajna konnektor csak kettő volt a teremben olyan, ami mellé le is ülhettem volna, az egyik elől azon asztal mellett, amire a pogácsát süteményt kávét és kristályvizet tették – pozitív, hogy volt ilyen. Az előadó egy idősebb hölgy, kissé halkan beszélt, persze így legalább csend volt hogy halljuk. Több diasort magyarázott végig az előadó, aki szemmel láthatóan értette a dolgát, és aki őszintén elmondta, a képzést azért ilyen hirtelen rántották össze és azért most, amikor amúgy ie erősen sok tennivalója akad az érintetteknek, általában helyettesek számára, mert október 15. a lejelentés időpontja, akkorra a képzés dokumentumai is meg kell legyenek máskülönben nem hívható le az EU-s pénz.

Ez őszinte beszéd, nincs ezzel gond...

A képzés egyébként nem mondott sok újat ahhoz képest, amit az FPI-ben hallgathattam meg korábban, az aszt hiszem háromszor két óra volt. Igaz, az kissé más volt. Ott a hangsúly az OKM-FIT program használatán volt (ez érdekes és hasznos volt benne), azon hogy hogyan lehet a mérésbe hivatalból be nem vontak vagy más miatt (pl. hiányzás) távollevők által megírt és helyben kiértékelt kérdőívek adatait feldolgozni és ebből következtetéseket levonni (akár úgy is, hogy mit kell fejleszteni a sulinak ahhoz hogy jobb eredményeket tudjon a kompetencia mérés során produkálni, ez meg kimondottam hasznos lehet), szóval az és ott a program alkalmazhatóságáról szólt, ez most itt inkább a mérés mibenlétéről... Az FPI-ben nem esett szó statisztikai, matematikai alapokról, ezt kissé hiányoltam de itt most igen. Az idő rövidsége miatt ez nem volt elég részletes, de hát ez nem is arról szólt. (Pedig ha egyszer kell ezzel foglalkozni, ha egyszer majd ahogyan az előadó is ígérte, öt (!) évre visszamenőleg kell majd az intézmény ilyen méréseit kiértékelni, kell ilyeneket tudnom majd hogy percentilis, szignifikáns meg hasonló varázslatok...) Volt egy imázsfilm is, az nem tudom mi a csudának, de hát a képzést az OH állította össze, eltérni attól – ezt az előadó is megmondta – nem lehet. Az előadó értette a dolgát, világosan és érthetően felépítette amit mondott, a végén kitöltött véleméynező kérdőívben nem csak azért írtam csupa dplapuszjó-t mert úgy illik...

Egyig tartott az a rész, ami előre tervezett ütemezett volt, azt követte kettőig a kérdések órája, az előadó meg is mondta, aki ettől kezdve menni akar, és aláírt mindent, az mehet. (Ez is igen pozitív az előadóval kapcsolatban!) A leghátsó sorban ültem, mivel a hátsó falnál volt konnektor (ez kell a kis gépnek, az akkuja gyakorlatilag nulla) és úgy láttam, itt gyűltünk össze hárman akik lelkesedése, hogy is mondjam, kissé visszafogottabb volt. A másik sorban nekem jobb kézről a legutolsó sorban aki üt, egy pasi, hát arról lerítt, hogy a háta közepére nem kívánja az egészet (olykor nem átallt még telefonálni sem). Én azért ennyire nem voltam unott, bár be kell valljam, nem mindent követtem... Elöl voltak sokkal lelkesebbek is...

Amikor elhangzott az utolsó óra elején ami elhangzott, hárman felálltunk, szépen udvariasan elvettük az előzetes igazolást (a kapkodás miatt csak ilyet adtak ki, nekem mindegy, több is van mint 120 és már nem is kell). Egy negyedik hölgy is követte a példánkat, a többiek még lelkesen kérdeztek.

A bringát megtaláltam, visszafelé a Keletinél az aluljáróból nem elsőre sikerült kijutni (azt a lépcsőmentes lehajtót kerestem amin idefelé simán legurultam, meg is találtam de nem elsőre -persze hogy nem futotta szuszból arra, hogy feltekerjem, tolni kellett de még mindig jobb, mint pl. a Körút – Üllői kereszteződésénél lecipelni a bringát majd a másik oldalon fel – a szovjet elvtársak nem adtak sokat a súlycsökkentésre) de egyébként sima út volt és gyors is. Fél kettőre értem vissza – pont ekkor lett vége a hatodik órának, annak amit elboltoltam. Nem baj, egy hét múlva duplázok a legényeimmel...

Kikkel és hogyan?

(#2668) 2014. október 7., kedd

Mérés-értékelés továbbképzés, már a vége felé járunk, egy úgynevezett reflexiós kérdőívet kell kitölteni. Az 5. pontot nehéz intenzív mosolygás nélkül megállni, karakterhelyesen idézem: „Fogalmazza meg terveit, szándékait: a képzést követően mit fog tenni, kikkel, hogyan?”

Kompetenciamérés: párkák

(#2664) 2014. október 1., szerda

Tegnap volt a természettudományos kompetencia mérés a suliban. Egészen pontosan a tervezett ilyen mérések feladatsorának kipróbálása, a 09.A és a 11.A osztályokkal. Nekem kellett a listákat berögzíteni, a névjegykártyákat lenyomtatni – nem igazán tetszik a dolog mert ez annak a dolga lenne aki a mérést szervezi, mi adjuk hozzá a helyet, a gyereket és az időt, a pénzt nem mi kapjuk azaz dolgozna meg vele akit fizetnek ezért. (Tegnap láttam egy felmérésre felhívást, tetszett a vége, mivel hogy a felmérésben résztvevő osztályok osztálypénzt kapnak. Persze mindezt azért, mert a mérést egy USA-beli alapítvány támogatja.)

A kompetenciamérést senki... Nem igazán tetszett a dolog, de nem lehetett elhajtani őket...

Hátfőn reggel megjelent két idős hölgy. Mindkettő klasszis volt a maga nemében.

Az, aki először jött, nagyon udvarias volt első pillantásra, ez pozitív. Azt nagyjából tudta, mit is kell csinálnia, ezt is a javára írtam. Viszont még az árnyékától is félt mint kiderült, ezt annyira nem... Korábban tépelődtem, hogy a mérésben résztvevő két osztályt az oldalszárnyba „teszem”, az ottani óráknak más helyet keresek – de győzött a lustaság és ez teljesen praktikus volt mint utóbb kiderült, (mondja még valaki, hogy a lustaság destruktív dolog) mivel hogy maradt mind a két osztály a saját termében, jó volt ez így, nem érdemelt több vacakolást ez a „mérés”. Az a hölgy aki elsőnek jött azzal kezdte, hogy kicsit korábban elkezdi mert korábban el kellene mennie... Puff neki, ennyit a mérés pontos, fegyelmezett, szabatos körülményeiről (Nekem aztán mindegy, az ő dolguk...) Aztán félve kijelentette, az ültetéssel baja lesz, segítsek abban neki! Hát ez annyira nem tetszett, de mindegy: a kilencedikes osztályt, ahol ő volt a mérésvezető, tanítom is, elvoltam velük.

A másik hölgy még sajátosabb volt. Egészen otthon érezte magát nálunk, azzal kezdte, hogy a kollégám, Tóth Laci asztalát kezdte lepakolni és kirakni a dobozát, füzeteit... Aham, persze...! Csak sikerült rávenni, hogy ezt azért mégse... Ő a másik csoportot kapta meg, ő jobban elvolt velük, bár a srácok – ők tizenegyedikesek – tettek egy nem is reménytelen kísérletet, hogy hasba akasszák (életrevaló legények!) azzal, hogy nekik fogorvoshoz kell menni. Na erről sürgősen lebeszéltem a srácokat, aztán ezen tizedmásodperc után már ment ott is a dolog.

Magával a méréssel szerencsére nem volt gondom – nem is akartam volna, nem az én feladatom hanem az övék – a három órás mérést az első hölgy fél tizenegyre abszolválta. Ennyit a mérés pontosságáról... A másik tizenegy előtt jött le, megint rendezkedni akart, ez kellett neki, az kellett neki, én meg baromi szolgálatkészen – ellenkeztem, nekem, nekünk az nincs. A hölgy belenyugodott és miután vagy negyedórát kereste a terem kulcsolt – azt is megpróbálta rám kenni, hogy én kaptam meg és hagytam el – és végül csak megtalálta, a dobozkájával ő is elment.

Remélem ilyen marhaságot legközelebb jövő tavasszal kell csak szerveznem, amikor a „nagy” kompetenciamérés lesz, nem ilyen móka, ilyen hülyeség mint most, ilyen feledatbelövés és -tesztelés, amit ezek szerint azok sem vesznek komolyan akik csinálják, csak nekem ad munkát... (Még jó, hogy nem sokat)

Kompetenciamérés

(#2589) 2014. május 28., szerda

Évek óta május végén ez a visszatérő program: a 10 évfolyamosok úgynevezett kompetencia mérése. Arra nem vállalkozom, hogy szabatosan meghatározzam, mi is az a kompetencia, nem szabatosan viszont talán igen: nem az amit megtanítottunk neki hanem mindaz, amire ennek alapján képes. Problémamegoldó képesség... Van benne fantázia természetesen, bár amint minden ilyen (pedagógiai) mérésben, ez sem annyira objektív mint kellene. Leginkább azért, mert tréningeztethető a diák mindarra, amit és ahogyan a kompetencia mérés mér. Tudomásom szerint egészen komolyan készíti egyik-másik iskola a diákjait erre – mi csak az értelmes keretek között. A többi probléma technikai, ha nem fegyelmezetten történik a mérés lebonyolítása, az eredmény fals lehet, egészen egyszerűen jobb mint a valóság.

Ennek meggátolására, az ilyen lehetőségek csökkentésére szolgál az úgynevezett minőségbiztosító ellenőr intézménye, ők azok akiket az Oktatási Hivatal (szabatosan pár éve már a Kormányhivatal valamilyen főosztálya) kirendel az egyes iskolákba, ők hivatottak ellenőrizni, hogy szabatosan és előírás szerint menjen a mérés. Három vagy négy éve voltam egy olyan „iskolában” – a nevét nem írom le mert még beperelnek – ami esetében nagyon is helyénvaló volt az ilyen ellenőr. Volt osztály, ahol nem 10-es hanem érettségiző diákot ültettek be, hogy jobb eredmény szülessen, amikor szóvá tettem, hogy miért nincs a névsorban aki viszont ott van – mert a diák saját nevén szerepelt – akkor azzal védekeztek, hogy annyira egyformák a roma diákok. Ugyan már...

Nálunk évek óta nincs minőségbiztosítási ellenőr, pontosan és korrektül bonyolítjuk le ezzel együtt (enélkül) is. Sajnos, a diák a jó eredményben nem érdekelt, ezen az segíthet hogy beígérjük nekik, magyarból és matematikából osztályzatot kapnak a munkájukra.

A mérés sajátossága, jellemzője – veszélye – az is, hogy keveredik az, amit a diák tud és az, ami a diáktól elvárható mert hozta otthonról (vagy éppen hogy nem). Más szavakkal a diák teljesítményét erősen befolyásolja az úgynevezett szocio-kultúrális háttér (gyönyörű magyar szó), megint más szavakkal talán (de hangsúlyozom, mert sok ellenpélda is van, csakis: talán) jobban teljesít egy ilyen mérésen az, aki iskolázott szülők gyereke és ahol inkább elvérés napi szinten is hogy kulturálódjon, ahol inger-gazdag környezet veszi a diákot körül mint ahol – nem ennyire... Ezt hivatott kompenzálni az úgynevezett tanulói kérdőív. Ezt a diák odahaza a szülővel tölti ki és akár zárt borítékban is hozhatja nekünk: adatvédelmi okokból ebbe mi, az iskola még csak bele sem tekinthetünk (erre mindegyik évben a mérés előtt külön leiratban fel is hívják a figyelmet). Még csak-csak, hogy rávesszük a diákot, tét nélkül vagy számára nem elégséges téttel de két szövegértési és két számolási tanórán teljesítsen, arra azonban még nehezebb rávenni, hogy ezt a tanulói kérdőívet (kitöltve!) visszahozza...

Az idei feladatlap – talán már nem a szolgálati titol sérelmére történő adatszivárogtatás erről írni – szerkezete a korábbiakhoz hasonló. A szövegértés során az egyik órában egy, az indigó kék farmer eredetéről szókó cikket kell elolvasni és utána az olvasottakkal kapcsolatos kérdésekre válaszolni. Nem hallott szöveg értése: a diák visszalapozhat, bele-beleolvashat a szövegbe a válaszok megadása során. Akad kifejtős vélasz, és akad amikor a felkínált lehetőségek közül kell a választ megkeresni, megjelölni. Nem tudom, a szöveg amit feldolgoznak honnan való, forrásmegjelölés nincs. A szövegben Gerlinde Gruber neve szerepel többször, mint múzeumi kurátor és a Google ad is ilyet, Kunsthistorisches Museum, Bécs kurátora, a barokk festészet a szakterülete, mondjuk ez a cikkben leírtakhoz nem kapcsolódik. (Már ha a cikk nem simán kamu). A második szöveg egészen praktikus, a mosógéppel való mosást írja le technológiaként és arra tesz fel kérdéseket. A következő etap-ban Tor Heyerdal Kon-tiki expedíciójáról szóló naplórészletét kell elolvasni és a feltett kérdéseket megválaszolni. (Itt sincs semmi forrás megjelölés, bár közvetve elég határozott az utalás arról, mi a szöveg forrása). Ez egy óra – kinek az első kinek a második, aszerint hogy A vagy B feladatlap jutott neki. A negyedik szöveg megint csak forrásmegjelölés nélkül a méhekről, azok viselkedéséről, kommunikációjáról szól. Az ötödik egy szórólap -féle, a balatoni hajózásról. Végül a veretes irodalmi szöveg sem maradhatott ki: Kosztolányi Dezső: Öreg pap című szívhez szóló novellája az amit el kell olvasson a diák és megválaszolja a feltett kérdéseket. Első pillantásra (és azt hiszem a diákoknak sokadikra is), sok is meg nehéz is...

A második szakasz, a harmadik és negyedik óra a számolós feladatoké. It erősen vegyesek a feladatok, nem a klasszikus matematikai feladatok hanem inkább a gyerekkoromban annyira sokat olvasott Füles újságnak a szó legjobb értelmében vett gondolkodtató kitalálós feladatai. Megtalálni egy puzzle szerű kirakósban, hogy a szívet melyik darabka egészíti ki; egy kőr alakú tárcsán bejelölni a 62%-ot, egy osztály sematikus vázlatán a szavakkal történő helyleírást bejelölni, egy robotnak milyen utasításokat kell adni – az utasítás készlet mellékelve – hogy téglalap alakú pályát járjon be; Badacsony felülnézeti, szintezett térképén berajzold vonalhoz a felkínált párból melyik szelvény passzol; a „térképen” megyehatárokat jelölve és betűvel számmal azonosított négyzethálót is feltüntetve adott négyzetben mi van? (Tolkien nyomán itten van Völgyzug és Középföld, azt nem tudom ezek nem szerzői jogvédett fogalmak-e...) Persze számolós feladatok is vannak, például ha egy fa ennyi meg ennyi oxigént termel és ennyi meg ennyi az autó aminek ennyi a fogyasztása (oxigénből), hágy fa kell az egyensúlyhoz? Nagyon sok a feladat, még csak futó említés szintjén sem tudom átfogni az egészet (mint a szövegértésnél). Egyenként nem nehezek (talán?), de erősen kétlem hogy a diák kitart és végig megcsinálja akár meg tudná akár nem, egészen egyszerűen rengeteg a feladat, ennyi ideig nem tud lankadatlan figyelemmel dolgozni egy mai fiatal.

Kompetenciamérés

(#2379) 2013. május 31., péntek

Szerdán megvolt az ez évi kompetenciamérés. Ez számunkra kötelező. Az ebből levonható következtetések minősítik (pontosabban: minősíthetik) az iskolát – bár azt, hogy ezt ki mikor milyen súllyal veszi figyelembe milyen döntése előtt, nem tudni.

A dolog még novemberben kezdődött, amikor az érintett 10. évfolyamos tanulók adatait kellett rögzíteni elektronikusan, egy WEB-es felületen. Azt követően mint elvetett mag, a feladat csendben várt a sorára, május elejéig, amikor is a következő tennivalókhoz megnyitották az ehhez tartozó WEB-es felületet. Ez az érettségi időszaka, hozzá sem nyúltam a dologhoz, így az elmúlt hét végén egy figelmeztető levelet kaptunk, hogy kezdjük meg a feladatokat.

Rendben...

Hétfőn délután nekiálltam, mint kiderült ennél korábban nagyon nem is érdemes igaz: később meg már nem is lehet... Akkorra itt volt már az a doboz, amiben a GLS (azt hiszem ez a nevük) kiszállította a kétfajta kérdőívet meg az öntapadós cetliket. A WEB-es felületen a négy érintett osztálynak ki kellett nyomtani a mérésvezetői jegyzőkönyvet valamint a tanulói névsort, a jelenléti ívet.

A legbabrásabb munka a helyi feltételek hangolása volt: a négy osztályt a második emeletre tettem, az ottani termeket viszont cserékkel így ki kellett üríteni. Hát terem van fenn, ebből három végzős osztály, ez már maga egyszerűsíti a dolgot, viszont komplikálta hogy pont aznap kezdődött a technikusi szóbeli ami az elsőn egy vizsgaterem felszabadítását igényli. Ez van, ez ennek az időszaknak az egyik jellemzője.

A mérésvezetők az osztályfőnökök, a következő probléma az ő szabaddá tételük, mivel aznap az első öt órában ők csak ezzel foglalkoznak. Ez persze az elszámolható óráik csökkenését jelenti, ezzel nem tudom mit kezdünk, az iskola számára kötelező tevékenység a kollégáknak ha nem is nagy, de tételesen kifejezhető fizetés csökkenést jelent :( A diákok két füzetet kapnak, a vaskosabbat szerdán helyben oldják meg ez a mérés lényege, de egy vékonykább kérdőíven a szociokultúrális hátterükről kell számotadjanak, ezeket kedden vittem körbe és osztottam ki. Ez nem is egyszerű feladat, mert a mérés személytelenítéséhet a diákok kódokat kapnak, ezekről két sorozat öntapadós címkét kaptunk a dobozban, a tanulói kérdőívekre azok kiosztásakor kell ezeket felragasztgatni. A négyből három osztályban meg is volt, a negyedikben sikerült elcsesznem és vagy tucat tanulói kérdőívre a tesztfüzet címkéje került, na ezt korrigálni kellett, kérni PDF-ben ujabb címkéket amiket persze már ragasztgatni kellett szerdán. Szerencsére ennél több baki nem volt... Kedden még megvolt a mérésvezetők felkészítése, ezt adott esetben a minőségbiztosítási ellenőrnek nevezett külső felügyelő számára prezentálni kell.

Ezután már „csak” a tizedikes osztályok teremhez rendelése maradt, ez már szerda reggelre, majd reggel a csomagok kiosztása... A mérés napján rengeteg rohangászással kellet indítani, nem a diákokkal van olykor a legtöbb macera, habár sajnos nem veszik annyira komolyan mint kéne (és mint kértem). A mérés megszervezői feltehetően költségcsökkentés miatt a négy feladatlapot egyetlen füzetben adják közre, na arra is elég vicces rávenni a tanulót, hogy ne lapozzon előre meg vissza a füzetben...

Megvolt végül is a mérés, begyűjtöttem a kitöltött jegyzőkönyveket és jelenléti íveket meg a tanulóí kérdőíveket – na ezzel rengeteg baj volt. A diák nem érti vagy egyszerűen nem akarja érteni, hogy ez nekünk kötelező tevékenység: elviszi a kérdőívet de aztán fütyül arra hogy visszahozza... Szerencsére a nagy többsége magától, egy kisebb hányada meg a szigorú szóra visszahozta...

Két elektronikus kérdőív maradt hátra, egy amit telephelyi koordinátorként nekem és egy amit az iskola igazgatójának kell kitölteni. Ezzel meg is van, majd jövő kedden lehet ezeket visszadobozolni, leragasztani és várni, hogy a GLS elvigye.

Sok munkával jár, a mérésvezetőknek is (nekem is) a rendes tanórál elhagyása miatt fizetés csökkenést is jelent, a diák mérsékelten veszi komolyan... Az eredmények nagyon tudományosak, persze hasonló ez mint az osztáyl jegyeinek statisztikája: nagyon tudományosan lehet feldolgozni csak persze az a kérdés, a végeredmény mit mutat, ha a legeslegelején a bemenő adatok szabatossága olykor kérdése. Nem tudom, ki mire használja majd az ezen adatokból előállítható információt, de az biztos hogy rengeteg munkával (és kiadással!) járhat, és kérdés, arányban áll-e ez azzal, amire objektíven ez használható. (Sajnos azzal, amire szubjektíven, nos azzal minden bizonnyal...)