(#2719) 2014. december 5., péntek

66120

Vörösmaty tér, karácsonyfa...

66119

A Kálvin téri református templom december elején, borult párás hideg időben...

Biciklivel mentem kedden reggel az Oktatási Hivaltba, egy papírt leadni...

A suliból a hátsó kapun megyek ki, a Márton utca torkolatában egyirányú utcán szembe forgalommal kell menni. Mondjuk feleslegesen, mert a Sulit a másik irányban megkerülni legalább annyira praktikus lenne, de kedden is erre mentem. Végig a Mester utcán, aztán a végén jobbra a Körút. Ott sem kevesebb a gyalogos de jóval szélesebb.

Egészen a Tűzoltó utcáig, a bezárt postáig megyek el ilyenkor, ott a zebrán át a körúton. Figyelni kell, idióta a lámpa beállítása, a két sáv nem egyszerre lesz zöld, a villamos meg egészen mellbevágó tempóval száguld el centiméterekre a kerékpár első kereke előtt. Aztán átérve jobbra, kicsit még a körút, az Iparművészeti Múzeum előtt az azonban már az Üllői út.

Keskeny is, sok a gyalogos is, a múzeum előtt az állványozás tovább csökkenti a szélességet, és a keresztutcák is nyelvelharapósak, nincs szépen kialakítva a le- meg a felhajtási lehetőség a járda széleknél. A Kálvin téren a templom előtt átmegyek a másik oldalra, itt is igaz az, hogy nincs egyszerre kapcsolva a két oldali úttesten átvezető gyalogoslámpa, ráadásul szinte minden napszakban sok a gyalogos, itt esélytelen a kerekezés, marad az, hogy áttolom a biciklit.

A másik oldalon már van az úttesten kerékpárút, amit ha faszfej taxis vagy hanyag gazdagember baszottnagyverdával nem áll el, még használni is lehet. Itt azonban a híd felé már emelkedik, itt már bele kell taposni rendesen. Kedden azonban nem kapaszkodtam fel a hídra, hanem a Dimitrov (most: Fővám) térnél jobbra elkanyarodtam a Váci utcába.

Hideg szeles nap volt, minden vizes, éppen csak elállt az eső, turista ilyenkor és ebben az év- illetve napszakban szinte semmi: nagyon jól lehet haladni mert kiválló a burkolat is, itt bezzeg nincsenek kátyúk vagy régen volt útjavítások szélesre nyílt repedései az aszfalton! Aszfalt sincs, jól rakott díszburkolat van...

Végigmentem a Váci utcán, előbb az Erzsébet, aztán a Lánchíddal egy magasságban... A Vörösmarty téren lyukadtam ki. Korábban lefotóztam a Kálvin téri templomit, majd itt a fenyőfát: a tér majdnem üres volt, tele ugyan bódéval, árusító helyekkel de se vendég, se vendéglős még nem volt, a fenyőfán azonban égtek a lámpácskák... Onnan kicsit gondban voltam, mert csak arra emlékeztem, észak felé kell még mennem, el kell az Országház előtt haladnom, onnan meg valahová kelet felé van a Szalay utca 10, ahol most székel az Oktatási Hivatal.

Végül meg kellett kérdezzem valakitől, igaz: akkor már csak egy karnyújtásnyira voltam. A bringát nem volt hova leláncolni, jellemző hogy ilyen puccos környéken fenntartott parkolók vannak, szolgálatkészen ugró portások, parkolóőrök vagy kifenék-mifenék aki a potentát érkezésekor gyorsan elveszik az útterelő karót amivel eddig a parkolót őrizték. Ez van – kerékpártároló az nincs. Szerencsére a minisztérium épületének alagsora ablakai irtó vastag vasráccsal védettek, ezek kicsit kilógnak a járdára, ideális valami ahhoz, hogy a bringát odaláncolja az ember – és nem csak az enyém volt ott, másoké is :)

A minisztérium épületébe bejutni nem egyszerű. Elkérték a személyit, feljegyeztek, felszóltak a kolleginának, akihez igyekeztem, aztán csak felengedtek.

Elindultam, és amikor megláttam, eszembe jutott hogy legutóbb is bár az évekkel ezelőtt volt, mennyire utáltam ezt: páternoszter! Aki ezt kitalálta mekkora egy marha volt! Apró kabin, folyamatos mozgás, centikre a födémektől... Szerintem ma épeszű biztonsági szakember ilyet nem is engedélyezne. Mindegy, a lustaságom erősebb volt mint a szorongás, végül is nem lépcsőztem... Az emeleten viszonylag egyszerűen találtam meg a szobát...

Hamar végeztem, indultam vissza. Nem egészen arra, amerre jöttem, az Országháznál kicsit bebóklásztam a volt Mezőgazdasági Minisztérium épülete elé, nagyon más lett az átépítés után a tér hangulata. Síma, majdnem sivár és tábla jelzi, nem lehet belépni amit nem értek: ott megy a villamos, van azt hiszem villamosmegálló is és emberek is bóklásztak (nem sokan), a jelzőkövek mögötti téren. Ettől még óvatosan kerekeztem be hazánk Krasznaja Plósagy-jára (Красная площадь), hátha a kormányőrök seggbelőnek, de a dobpergés szerencsére nem ennek szólt, hanem valami díszőrség őrségváltásának. Na oda már nem mentem közel, főleg mert éppen végeztek, nekem meg igyekeznem kellett vissza. Az út visszafelé eseménytelen volt, elég hamar megjártam így...