(#2345) 2013. március 17., vasárnap

60935

 

60939

 

60941

 

60953

 

Három napos volt a hétvége, vagy majdnem... Péntek nemzeti ünnep – bár az időjárás „kissé” felülírta, szakadt a hó március idusán, inkább volt tél közepe mint a tavasz eleje – aztán szombatra kiderült az idő, meleg ugyan nem lett de legalább szépen sütött a nap.

Délelőtt volt egy órahármasom a SzÁMALK-ban, adatbázisos foglalkozás. A menetrend az, hogy az első 45 perc a számonkérésé, habár ez gyakorlás is: az hogy „közösen” oldjuk meg a feladatokat úgy látom semmit sem használ, de meg úgy is gondolom, hogy önálló munka nélkül semmit sem lehet megcsinálni. Márpedig azt hiszem, a hallgatók a két foglalkozás közt semmit ezzel nem foglalkoznak... Szóval az első 45 perc a számonkérő feladattal telik, most nagyon pontosan tartottuk ezt, aztán a szünet után a második 45 perc ennek a feladatnak a megoldása természetesen kibővítve amivel csak lehet, illetve most is meg korábban is olyan volt hogy a teljes feladat csak pár részét kellett a számonkérés során megcsinálniuk, a többi már a gyakorló részben volt, a második órában. A harmadik 45 perc a tisztán csak gyakorlásra szánt feladaté volt. Most nagyon szépen sikerült ezt tartani, időben voltak szünetek és hajszálpontosan be is fejeztük 11:05-kor de kellett is mert 11:15-kor KG jött órát tartani – persze hogy még ott voltam mert persze hogy még akadt akinek kérdése, megbeszélni valója volt – szóval szépen pontosan belefért, azt hiszem a gyakorló feladatnak két köztes lekérdezésére nem futotta, de mint az UPDATE parancsot, mind az INTO opciót egy feladaton meg tudtuk nézni, ki tudtuk próbálni. (Az már más kérdés, hogy ha a csütörtöki számonkérésben nem átallok ilyet kérdezni, kinek fog menni...

Utána ki Ürömre, busszal... Szép idő volt, elszunyáltam a buszon is, metrón is. Meg a sárga buszon is, épp' idejében de az utolsó pillanatban ébredtem fel a Mészégető előtt, vásárolni kellett ugyanis. A másfél napra kellett valami kaja: krumplifőzeléket csináltam. Két kiló krumplit vettem hozzá, de amikor pucoltam már gyanús volt, a felét csináltam csak meg – és még így is maradt hétfőre, sulisba bevinni ebédre. Vettem egy kiló hagymát is, mondjuk csak egyetlen fej kellett hozzá, de nem akartam, hogy hiányozzon: mint kiderült még a másik kilóból is van a spejzben, hát hagymát egy darabig most nem veszek.

Jó darab idő a Mészégetőtől felgyalogolni az Ady utcáig – szerencse, hogy legalább most nem esett az eső mint (azt hiszem) másodikán, amikor legutóbb gyalog tettem meg ezt az utat. A két szatyorral azért nem semmi túra.

A kaja elég hamar meglett, finom lett (csak rengeteg). Utána, még tartott a világosságból, kerti munka... Legutóbb két tuját vettem ki: legallyaztam őket állva aztán tőből elvágtam és körülásva a csonkot amennyire tudtam, a föld alatti gyökereket is elvágva kivettem a földben levő részét is, a vastagját legalábbis. A gödröt amit az utóbbihoz kell csinálni aztán visszatemetve nagyjából nyoma sem maradt a fáknak. Maradt, ásonyomnyira azért van a földben gyökér, de ennél jobban nem tudom, nem is akarom kiszedni a gyökérmaradványokat.

Szombaton már nem volt időm ehhez, hat tájt már sötétedik... A két soron következő fát fejmagasságig, fentebb is ameddig elértem, a nagy ágvágó ollóval. Amikor már csupasz – elég mókásan néz ki olyan két, két és fél méter magasságában megmaradt ágakkal... Aztán tőből levágtam, a már a földön levő törzseket legallyaztam, a törzset meg elvágtam darabokra, jó lesz az tüzelni ha hamarabb nem akkor május közepén a családi találkozón ami a jelek szerint, ez már egészen tutinak tűnik, itten lesz...

Szombat este csak arra futotta, hogy kicsit körbeástam a két tő csonkot, aztán rám alkonyodott. Vasárnap pirkadatkor akartam folytatni de hiába volt szikrázóan tiszta idő és szép napsütés, ropogós hideg lett, esélytelen volt ásni... Inkább dolgozatokat javítottam, az adatbázisos csoport dolgozataival el voltam maradva. Késő délelőtt aztán rászántam magam: a két törzs csonk körül jól kiástam amit csak ki lehetett, aztán a gyökereket ástam körül, isten bizony így érezheti magát a régész aki ezt azt kapargál ki az ásatás során...

A harmadik fa kivétele során valami megszorult a láncfűrészben és már nem tudtam beindítani, így a törzs feldarabolása elmaradt. Azért körbe legallyaztam azt is, kiástam és elvágva a gyökereit még egészben döntöttem le. A törzs a pünkösdi rózsák közzé került, feldarabolom majd később, a földet elegyengettem és most olyan a kiskert azon része mint szeretném. Ásni nem lehetett, mert kora délutánra, mire végeztem, a felengedett felső talaj egy dágvány lett, csúszkáltam a sárban.