Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

A kerület jobban teljesít?

(#2586) 2014. május 26., hétfő

64706b

Kinagyítva a leni kép egy inkriminált részlete... Itt tartunk... OK, nem ez a legeslegfontosabb dolog, de azért ez szemet szúrt...

A kerületnek ez, a József Attila lakótelep, az egyik, ha nem a legszebb része. OK, ebben van egy jó adag elfogultság is, akadnak újabb építésű, puccosabb részei a kerület északi részén, de akadnak sokkal lepukkantabbak is a külső Ferencvárosban...

A lakótelepen pár éve a lámpa oszlopokra virágtartók és bele valamiféle muskátlik kerültek. Nagyon szépen mutatnak, sajnos azonban – ez is a klíma melegedése miatt van így? - a csapadék ezeknek kevés, elszáradnak.

Tehát locsolni kell!

Erre korábban egy kézikocsi és egy motoros szuvattyú, amolyan permetező szolgált. Persze a vizes hordóval nem egyszerű tili-tolizni, hát egy kis motoros valami, traktor szerű után tették. Piszok erős hangja volt.

Lehet, hogy ezért változtattak? Pénteken a szokásostól eltérően (az osztálykirándulás miatt) sokkal később mentem, akkor láttam amit a szöveg mellett kinagyítva, alatta meg egészében idetettem. Keten locsolgatták most is a virágokat. Egy kézikocsin egy kukában van a víz, viszik a kétágú létrát.

No meg egy fánglit, nem tudom ennek van-e szabatosabb magyar neve, én ennek ismerem, vakolókanál... Ez, „ő” fontos szereplője a műveletnek...

Az egyik szaki a létra tetején, a másik adogatja neki a vízzel teli fánglit. Egyszerű megoldás, nem kell rá sokat költeni. Hogy kicsit ciki? Ugyan, kit érdekel...

64706

 

Nyár vége

(#2430) 2013. augusztus 16., péntek

A kép úgy három napja készült: Üröm, reggel napfelkelte után... Kora reggel meglocsoltam a füvet, pár nappal előtte lenyírtam. Bár nagyon melegek voltak és csapadék szinte semmi, igyekeztem reggel meg este locsolni, nedvesen tartani a földjét. Nem az a kertészversenyre benevezhető művészi gyep, nem az a golfpályák valószínűtlen zöldje ahol milliméterre azonos méretűek és percre pontosan azonos korúak a fűszálak – de nekem tetszik! Sok minden eszembe jut a képről: azon túl hogy tetszik, azon túl főleg az hogy kár, hogy nincs képem ugyanezen beállításból 10, 20, esetleg 50 évvel ezelőttről, talán még régebbről amikor még csak telek volt sok-sok gyümölcsfával... És remélem, csinálhatok majd ilyen képeket sok évek múltával is...

62440

 

Első nap az iskolában

(#2232) 2012. szeptember 03., hétfő

Korán keltem mert még akadt a sulikezdés előtt megcsinálni való. Petra az első héten suliban van, a helyettesítését ki kellett írjam, az órarend jelzeteihez (a tantárgyak és a tanárok rövidítése) szoktak kérni feloldást, egyfajta jelmagyarázatot, ezt is meg kellett csináljam. Az évnyitón az én feladatom lett a tavalyi évvel kapcsolatos dijak (nálunk: Kecskeméthy-dij és Udvarhelyi-díj) átadása. Utánanéztem a névadóknak és pár sort – de tényleg csak pár sort – összeírtam, amit majd elmondok... A legfontosab azonban talán annak kiírása, hogy ki hol legyen. Az első napon minden osztály a suliban van ellentétben a tanév másik 180 napjával, amikor is a szakképzősök egy része külső gyakorlaton van.

Fél hét tájt értem be, elvileg másfél órával korábban mint az évnyitó, elvileg ez alatt ezt-azt meg lehetett volna csinálni de hát nem: egyik kolléga a másik után jött órarendet kérni (már előző naptól kint volt a WEB lapon és onnan is lehet nyomtati) aztán a tanulónévsorokat kitenni, aztán – ilyen emelkedett feladatokkal is kell foglalkozni – éppen mert sokan vagyunk és az enyéimek a legkissebb „tanterembe” szorultak be, annak utánajárni hogy lesz-e nekik elég szék... :)

Az évnyitó a szokásos volt, most Csaba állította össze, szellemes apróságokkal tette nem-sablonossá. Két legényem szerepelt benne, jól. Ezután szokás szerint, az első nap szokása szerint három osztályfőnöki óra. Ez rémes volt: az osztályom amúgy sem egy visszafogott halk szavú csapat, de most beszorulva a 09/A terembe egészen egyszerűen nem lehetett bírni velük! Nagy nehezen elvégeztem amit el kell: névsor egyeztetés, ellenőrzők kiosztása és megíratása, a baleset- és tűzvédelem ismertetése és aláíratása, a tanév rendje főbb pontjai (a szünetekre, a tanítás nélküli munkanapokra meg a szülői értekezletekre különös tekintettel :)) lediktálása – úgyis elfelejtik – aztán a munkaruha adatlapok megbeszélése (idén lesz nekik gyakorlat!) - csupa izgalmas pedagógiai feladat :):)

Az első igazi óra szakrajz volt az enyéimeknek, már a saját teremben ami nem nagyterem de a 09/A majd' duplája, na itt már egyszerűbb volt velük. Még nem rajzoltunk, csak a felszerelésről meg a tantárgyról esett szó.

Ennyi tanórai munkám volt hétfőre, az enyéimeknek volt még egy földrajz és mert nagyon rendetlenek, nem hagytam őket szabadon hazamenni, lementem rájuk nézni hogy rendben hagyják-e ott a termet. Nem tudom számít-e ez valamit, hogy lesz-e ennek valami pozitív hozadéka, de remélni remélem, hogy igen és kevesebb baj lesz velük év közben mint előző évben volt.

Az órarenddel kapcsolatban nagyon sok és sokféle észrevétel volt. Ezeket fel- és beodolgozni szép feladat ráadásul már az e-Naplót is konfigolni kell és péntekre a végleges tantárgyfelsoztás it az F2-ben – szóval nem lesz uncsi...

Négyig voltam, akkor busszal Pöttyös, majd kocsival ki Ürömre. Szerencsére ott minden rendben van, majd ki a temetőbe locsolni. Alig esett, a föld kemény és száraz. A kertben kapálásra nem maradt már idő, de locsolásra igen. Kell is, a paradicsom kezd száradni: ez lehet persze a vegetációs idősuakának a természetes vége is de lehet a szárazság is, nem értek eléggé hozzá sajnos, nem tudom. Teremni viszont nagyon terem, hétfőn este is egy nagy tálra valót szedtem le. Ezt átvittem Marikának, ő is szokott hozni ezt-azt. Mindjárt meg is szedte szilvával a tálad; kissé kapkodósan mert percei voltak a hatog, a torna kezdetéig – apám is de mennyit morgolódott, hogy Marika mindig elkésik :) Mindegy – jó ötlet volt átvinni a paradicsomot, és aranyos volt tőle, hogy erre a tálat teleszedte gyümölccsel.

Olyan nagyon tipikus koraőszi este: az utca tele gyerekkel, az úttesten játszanak és jó hangosak is, már hamar alkonyodik, de met még meleg az időjárás, melegek az esték is... A faluban nem mint itt bent a városban, a falu közepétől távol meg csendesek is...

Ahogy hazaértem, vettem észre hogy a szemüvegem meg otthagytam, ez nagy gáz, mert sem este sem kedden reggel, délelőtt nem vagy csak nagyon macerásan tudok akármit is csinálni, dolgozni, kell sajnos nagyon az az (olvasó) szemüveg... Visszamenni érte idő és pénz, ezért inkább elmentem az Europark-beli InterSparba. Aggódva, hogy egyfelől nyitva van-e még (ez már este nyolc volt) és tartanak-e ilyet de szerencsére igen és igen. Most majd meg van egy tartalék, feltéve hogy nem feledem el majd magamhoz venni amit Ürömön hagytam...

Nyáridő

(#2218) 2012. augusztus 04., szombat 05. óra 33 perc

Korán akartam indulni, de aztán valamiért nem lett az olyan nagyon korai... Persze nincs nagyon sietni sehova sem, pont ezt szeretem ebben az évszakban. Kocsival megyek ki: ahogyan számolgatom, mivel nincs BKV bérletem, nem lenne sokkal olcsóbb metróval, sárga busszal sem.

A műanyag locsolót a teraszon hagyom mindig, a kocsival csak a kertkapu előtti kocsifeljárón állok meg, éppen csak belépek a locsolóért, bedobom hátra és megyek tovább, fel az Ady utcán, aztán balra majd az út végén nagyon meredeken fel, jobbra. A temető előtti parkolóban állok meg, ritkán a temetőkapuba a kocsifeljáróra (ezt azt hiszem nem lenne szabad, de nem vagyok ott annyi ideig hogy útba lennék és nem i szólt még senki). A síron most nincs rajta a kő, de sok az ültetett virág. Ennek egy részét, a muskátlit és a vinkát én ültettem, a többit Marika. Ő szórta meg a földet hánccsal is, ez biztosan jót tesz a locsolás után annak, hogy a forróságban a víz nem párolog el. Locsolás: három vagy négy locsolónyi víz kell, ehhez arrább kell gyalogolni a hordókig amit a keresztút nagy fái alá állítottak fel, ritkán viszont még feljebb, a vízcsapig. A másik sír is kap vizet...

Reggel még árnyékban van a kiskert, mire visszaérek a temetőből. A kocsit behozom az udvarra, de nem állok fel vele a terasz elé mert ott süti nemsoká' a nap. Játszóruha (ami ilyen kánikulában csak egy másik rövidnadrág), majd megyek kapálni, gyomlálni. Apám betegsége idején, a tanév végén nagyon elhanyagoltam ezt, a kiskert egyik felét teljesen elborítja a gaz, az esők utáni puha földből viszonylag könnyen jön ki gyökerestől, de még így sem egyszerű... A paradicsom hatalmasra terebélyesedett, a paprika nagyon szépen hajt, onnan minden gyomot kiszedtem (de ott a korábbi folyamatos kapálás miatt nem is tudott megfakadni komolyabban semmi) Egy korábbi vihar megdöntötte a paprikákat, szerencsére kárt a tövekben amúgy nem tett de össze-vissza állnak, ezért földet rátöltve azon egyengetni kell... Meg földet lazítani, kapálni is bár a vizes sáros földben ez nem egyszerű. A korábban palántázott paradicsom (egy része nálam nevelkedett, a másik fele Marikánál) hatalmasra hajtott mostanra, ezt fel kell kötözni: ehhez karókat keresek, madzagot, ollót. Aztán jön az ügyeskedés, melyik hajtást mennyire emeljem meg... Marikától kaptam még pár tő paradicsomot később is, ezeket elpalántáztam de sok jóra nem számítok, mert erősen sárgulnak, talán ha egy vagy kettő meg fog fakadni. A többi reménytelen, de ami megfakadt, az életrevalónak látszik, abból, igaz későőszre, de még paradicsom is lehet mert virágokat találok rajtuk.

Majdnem délre jár már, amikorra a nap már a kiskertre süt, a forróság még erősebb lesz, ez az amikor abba kell az ottani munkát hagyni... Megkeresem a spejzban a hosszabbítót, a teraszra kipakolom a gépet és kiülök oda... Az aktuális munka az iskolai órarend. Erről írtam jó hosszan és unalmasan korábban – lassan vége az adatdeffinícós résznek és jön a leginkább heurisztikus rész, a berendezés. Ez az amikor kiderül kinek kivel mikor lesz, lehet órája és az ez ahol a legtöbb kompromisszum kell, kellene. Ez az a rész, amikor a lehetetlent kell megtenni. Olyan ez, mint egy túlméretes csomagot a csomagtartóba, a keretek közzé begyömöszölni. És ez az a rész, amit nem nagyon lehet megjósolni, meddig is tart tehát igyekeznem kell, mert fogy a nyár...

Egy másfél óra és megéhezem, keresek valami kaját. Maradt előző napról egy literes sólet konzerv fele, na az éppen meg is teszi... Mostanra kissé unalmas kaja, de mindegy, jól lehet ezzel lakni. Egy a baj, hogy sok nappal ezelőtt vett kenyér, hiába is tettem a nylon tasakjába és zártam le, penészedik :( Nincs mese, el kell sétálni a kisboltig... Közel van, forgalma sincs (mi a csudának tartják fenn nem tudom, pedig áru is van bőven) kenyeret megvettem, visszaballagok. A megmelegített sólettel, kenyérrel beülök a TV elé... Érdekes – és ilyenkor mindig eszembe jut – hogy voltak egyszerű szabályok Ürömön a családi házban, amikkel szemben menni soha eszembe sem jutott. Ilyen volt, hogy gyerekkoromban mindig a konyhában ettünk, alig pár alkalmat leszámítva, de az már azután volt hogy elköltöztem, hogy gyerekek (unokák) lettek: a nagycsaládi ebédeket leszámítva soha másként nem is volt ez... Étkezés mindig a konyhában... Ezt még apám is tartotta. Én viszont megszoktam az elmúlt majdnem három évtized alatt, hogy evés közben TV-t nézzek, hát beviszem, leülök a TV elé és evés közben nézek valami hülyeséget a TV-ben... (Szerintem nem hülyeség, de Pöttyösben annak tartják. :)) Kaja után a tányérok a mosogatóba ki, mosogatás van hogy csak két három naponta...

Ebéd után a TV előtt alszom valamennyit, a telefont azért biztonságnak okáért beállítom, egy, másfél óra – amiből aztán kettő is lesz. Előbb utóbb csak felébredek, jöhet a kávé. Ehhez, emiatt van a hűtőben tej mert fele-fele szoktam, ehhez kellett egy nagyobb bögrét keressek, olyat, amibe bele is fér.

A kávé után visszaviszem a gépet a teraszra – mostanra már fullasztó itt is a hőség bár a nap már egy ideje nem süt ide, de ha nincs szél, ha nem jár a levegő akkor a meleg rendesen itt reked. Nehezen indul a munka, a kávé lassan hat de aztán már igen... Óránként, másfél óránként fel kell állni, járni kicsit, megnézni a postaládát (az igazit, a hagyományosat, ami a kertkapun van), akármit, egészen egyszerűen nem bírok ennyit ülni... Ahogy alkonyodik, szelidül kicsit a hőség... Keresek a hűtőben valami kaját vacsorára, megint beülök a TV elé, de a gépet most már elpakolom mert kaja után indulok vissza. Most mosogatás is lesz, nem akarom a pár napos, nem sok de azért mégis csak meglevő mosatlant otthagyni. Vágok pár szál rózsát is: folyamatosan van éppen nyíló és talán az is számít, hogy ezeket a messze elkalandozó hajtásokat levágom. Ez nem egyszerű, mert rettentően tövises, a szárát le kell az előtt hogy összekötözöm, tisztítani, ezzel mindig elvacakolok kicsit.

Alkonyodik... Pakolok, zárok, indulok...

Nyáridő...