Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

A hobbit

(#2731) 2014. december 26., péntek

Úgy volt, a kettest nézzük meg, de ez a hármas volt, a trilógia befejező része. Van kis zavar a műsor közreadásában, a mozi WEB lapján a műsorban a cím jó, azonban a film rövid tartalmát leíró bővített mondat nem a hármasról hanem a kettesről szól (aminek azt hiszem: A hobbit – Smaug kincse a címe)

Maga a történet viszonylag egyszerű másfelől pedig eléggé bonyolult ahhoz hogy teljesen elsőre ne értse az ember, legalábbis a finom részleteket nem vagy nem eléggé (ezért kell majd még párszor megnézni). Nem tudom, nem belemagyarázás-e: a LOTR részeiben a háború – amiből akad bőven – mindig valamennyire hősies, mindig célért folytatják, védekezés, menekülés, küzdelem az erősebb ellen, küzdelem a teljes elpusztításra irányuló törekvés ellen (talán csak az utolsó részben a fekete Kapu elé vonuló gondori seregek „akik” offenzívába mennek át.) Itt a film talán harmadát kitevő háború annyiban más hogy a kapzsiság, de legalábbis a haszonszerzés a hajtóereje, egy utalást leszámítva, a két ork sereg támadásának magyarázatát leszámítva a hadakozás a kincs megkaparintása körül forog.

A film eléggé in medias res kezdődik... Nagyon nem is érthető, ha az előző részekről a nézőnek fogalma sincs, igaz: a látvány eléggé lenyűgöző ahhoz, hogy az ember ne kérdezze, miért – elég hogy annyi minden látvánnyal indít a film, igazán erősen indít. Smaug lazán felpörköli Tóvárost, ahol az emberek egyfajta Velenceként csónakokkal menekülnének. Elmondják ugyan hogy a törpök által felriasztott Smaug elől teszik, de sem az hogy ez ugyan miért történt, sem az hogy a(z egyik) főhős miért van rács mögött aztán miért tesz egészen elképesztően heroikus próbálkozást a légvédelemre, nem derül ki. Nem baj, elég látni mi történik, nem kell az előzményeket pontosan ismerni... Smaug nem egy hosszú szerep ebben a filmben: persze roppant kimerítő lehet ilyen alakkal repülni, Smaug szegény egy aerodinamikai rémálom, ami nem tartja vissza hogy pár felderítő kőr után szépen begyújtva a begyét, lángoszlopokkal perzselje a menekülőket és a városkájukat. Az első perc maga a dráma és a feszültség, bár azt mosoly nélkül nehéz megállni amikor a sárkány beszédre fakad, vagy amikor a(z egyik) főhős kazánon lövi ezt a repülő napernyőt.

De hát nem való komolytalan szavakkal illetni amikor csupa feszültség első pillanattól. A tucatnyi törp a hegyben valami eszméletlen mennyiségű aranyon, a hidrogénszőke tündekirály aki be van oltva mosolygás ellen, a falak előtt a droidseregével. Az emberek meg beköltötzek egy városban ami olyan mint egy szocialista kisváros: tatarozni esze ágában sem volt soha senkinek és bizony elrepült felette – nem Smaug (ő vagy az addigra megboldulult mert egy dárdának is beillő nyíl kikapcsolta a reaktorát) hanem az idő vasfoga. A törpök elég mogorva kinézetűek ahogyan ennek lennie kell, bár morc külő természetesen érzős zívet takar náluk – de hogy valakinek a bajusza is be legyen fonva az nem gyenge!

Igazán a képi horrort azonban és természetesen az orkok testesítik meg, és belőlük pedig igazán nincs hiány. Párharcban sem! Ahogyan az első Hobbitban is van valami ilyesmi a végén, itt maga Thorin keveredik a fő-orkkal párharcba, igaz: előtte kicsit elmebetegnek bizonyul de aztán a szeretet (vagy valami más lelkizés) kigyógyítja és utána aztán olyan harcos hogy tucat vasba öltözött homunkulusz karcolást rajta ejteni nem tud (az a kis-kosz, karcolások amikkel díszítik kell os hogy harcosnak lássék). Mivel volt már rossz is, hiába minden és a végére meg kell halnia, a főrosszat persze előtte megöli majd szépen kimúlik persze hogy Bilbó karjai között – nem kicsit melodramatikusan. Bár azzal sincs hiba amikor a tünde-nagyasszony (vagy ki, ez a filmből olyan nagyon nem derül ki) szerelme egy törp is megboldogul, na attól még a mosollyal szemben immunins lenszőke főtünde is kissé megilletődik...

A történések kissé bonyolultak, de hát nem egyszerű öt sereg háborúskodását megalapozottan feltálalni. Nem olvastam ezt a könyvet, a ROTL-ot igen, a filmet is láttam párszor és tudom mennyire megváltoztattás utóbbit, persze gondolom kellett is ahhoz hogy látványos legyen és beleférjen a film kereteibe. Biztosan itt is történt ilyen, Tolkien nagyon sokat dolgozott ezen a mesefolyamon, nem hagyott volna benne érthetetlenséget. A filmben nem minden érthető pontosan. Bezzeg a képi bemutatással nincs gond! Teljesen tökéletes munka!

Nem igazságos persze azt állítani, hogy a mondanivaló ne lenne ott, azt is szépen megszerkeszették: amikor például a hősiesség már kicsit sok, megjelennek a vastalpúak akiknek a vezetője, a törp felmentő sereg vezetője sem százas, persze nagyon mókás és nincs hijján a hősiességnek (a LOTR Gimlije ilyen szereplő a másik trilógiában). Az azonban már kicsit túlzás, hogy nagyon megtetszett a film valami készítőjének, miszerint a sereg vezetője olyan állatot kap maga alá amilyen egyéniség: a droidok lenszőke vezére egy bazi nagy ágas-bogas agancsos szarvast, az orkok valami kutyafarkasmedve szörnyet, de hogy a vastalpúak vezetője, a ketyós-mókás törp egy bazi nagy disznót, azután meg az ellenség ork-főhadiszállására hannibálos csapást mérni készül Thprin zergebakokat – na azt kicsit túlzásnak érzi az ember.

Öt hasonló film után (ebből négyet láttam, igaz az utolsó hármat sokszor :)) persze egészen más szemmel nézi az ember, mint amikor legeslegelőször megnéztem a LOTR első filmjét. Ez minden fojtatás problémája, ez a film és készítői azonban szerintem szépen túltették magukat ezen. A látvány fergeteges, a lelkizés még belefér, a történés még éppen érthető (ami meg nem azt ki bánja), a végén pedig – na az kicsit didaktikus – igyekeznek összecsavarozni ezeket a szálakat a LOTR első részével (ez már nem olyan profi, vagy csak kicsit közvetlen lett a gyengébb felfogóképességűek érdekében?) Jó film volt, érdemes volt megnézni és feltehetően megnézem majd a középsőt is, meg ha lehet, ezeket is párszor.

Az előző pontosabban a legelső résztől itt írtam...

A hobbit

(#2304) 2012. december 29., szombat

Csütörtökön néztük meg Orsival, Attilával és Nórival az „A hobbit: A váratlan utazás” c. filmet, az Arénában. Az IMAX nem semmi, bár azért annyira nem is nagy szám. (Persze, az embert elkényeztetetté teszik a multiplexek hatalmas termei – hol van mindettől akár a 40 évvel ezelőtti ürömi vagy akár a 10...15 évvel ezelőtti körmendi mozi terme...) A vászon hatalmas és ívelt is, a nézőtér pedig igen meredeken emelkedő. (Sokban hasonlít a La Géod-ra, az is ekkora de a vászon sokkal homorúbb.) A második sorba szólt a jegyünk, hátrébb valamivel az jobb lett volna, de hát ide kaptak Orsiék négy egymás melletti jegyet, végül is jó volt. Ami a térhatást illeti: biztos más másként van vele, de nekem olykor szédüléshez hasonló „élményt” jelentett: ahogy a képzelt 3D-s megjelenítés mozog a látótérben, az emberi érzékelés „amit” vizuálisan sikeresen becsapnak az effektek, hiányolja, hogy a gravitációs hatások ezt nem követik, ez roppant fura. Három órás volt az egész de még a végére is egyik-másik mozgatott kép esetén éreztem, hogy nem érzem a gyorsulás, lassulás fizikai hatását, ez olyan enyhe szédüléshez hasonlatos érzés...

A film jó volt. A LOTR (Lord of The Ring, A gyűrűk ura) filmtrilógia előtti történések: „A hobbit: a váratlan utazás” A filmben majdnem minden karakter, figura megjelenik akik a LOTR trilógiában – ebben azonban emberek nem. Egy nem hosszú előzmény (lentebb erről még pár szó) amit maga a főszereplő, a már idősödő Zsákos Bilbó mesél el, amint könyvét írja – ezzel kezdődik a film. Aztán 60 évvel visszalépünk, Bilbó ekkor még javakorabeli fiatalember... Gandalf, aki itt Szürke Gandalf és mint ahogyan később kiderül, rangban valahol a mágus vezető, Fehér Szarumán alatt helyezkedik el, ez a Gandalf látogatja meg és bevonja valami vállalkozásba a fiatalember Bilbót. Ő, Bilbó viszont meglehetősen kényelmes és kényelemszerető, nem nagyon fűlik a foga ehhez a kalandhoz. Ahogy a vállalkozás főszereplői érkeznek sorban egymás után Bilbó házacskájába, akkor a film megkapja az alaphangját ami nyers, erőteljes és nem ritkán kimondottan durva. A törpök azok akik és akiknek a megjelenítésével (a filmben nagyon is markánsan és naturálisan ábrázolva) megteremtődik a film alaphangulata. Kecs és kellem, finomság csak kevés van és csak később, a Völgyzugolyos részben a tündék szerepeltetésével jelenik meg. Azért azonban, hogy el ne feledjük az „alapszínt”, a törpök kajálása során, a berzenkedésük („Hús nincs?”) meg a faragatlanságuk kapcsán megvan a kontraszt. A LOTR első kötetére, A Gyűrű szövetségére emlékeztet az, hogy a 13 törp, meg Bilbó akit tolvajnak visznek magukkal, egyfajta küldetést teljesítenek, a történet váza a vándorlás, elindulni valahonnan és elérni valahova... Nem nagyon világos persze az, hogy mire is kell ez nekik a tolvaj azaz a félszerzet, bár szájbarágósan azért elmagyarázzák ezt az elején (nem nagyon meggyőzően), és az meg egyáltalán nem, hogy a sokra képes mágus miért éppen ezt a teszetusza jószágot választotta, de hát mese ez, nem kell nagyon erőlködni racionalitás keresésén... :)

Innentől kezdve megvan tehát a mese fonala, az a szál amire a történések gyöngyeit fel lehet fűzni, ha ez nem képzavar az egyes eseményekkel kapcsolatban: van azokban minden csak semmi ami gyöngyszerű lenne. Az előtörténet: Smaug, a sárkány megrohamozta és legyőzte a törpök hegybe vájt eredeti városállamát mert szemet vetett azok kincseire, ettől kezdve a törpök hontalanok... Mória ostroma során az orkokkak vívott csatában lefejezi a vezérork Thorin nagyapját, amibe apja beleőrül és nyoma vész, csak Thorin (az unoka) veszi fel a harcot és csapja le a fehér rém vezérork jobb karját... A csata végül is a törpök menekülésével végződik. Ennek alapján a kis csapatot a bosszúszomjas orkok követik és olykor megrohamozzák. Persze 13 apró lény, akik saját szavaikkal sem harcosok, mindig felveszik a harcot és mindig ezért vagy azért: sikerrel. Összeakadnak útjuk során trollokkal akiknek teste hatalmas, ám eszük annál parányibb; fogságba esnek de a behemót tohonya trollok addig-addig tökölnek azzal hogy felfalják foglyaikat, azzal hogy hogyan falják fel, azzal hogy miként is fűszerezzék, hogy az időközben kelő nap – kővé dermeszti őket. A koboldok – vagy mik – akik rengetegen vannak és rém csúnyák, szintén fogságba ejtik őket, a koboldkirály tutira Jabba-ra hajaz...

Nem olvastam a könyvet, de az biztos: a képi hatások nagyszerűek, biztosan szövegesen sok mindent le lehet írni de a film amit lehet, be is mutat... És nagyon sok mindent megmutat... Megint kergetőzés, harc, aztán Thorin akarata ellenére Völgyzugolyban kötnek ki ahol ambivalens a találkozás Elrond-dal (mintha tényleg fiatalabb lenne itt, mint a LOTR-ben, pedig ez a film későbbi – erre is figyeltek a film készítői?) és itt jelenik meg Szarumán. Ismerve a LOTR történéseit, mindaz amit és főleg ahogyan elmond a Fehér Mágus, már előrevetíti árulását – és itt említik meg Szauront, aki a LOTR történéseiben olyan fontos szerepet játszik. A törpök a fejük után mennek – és bár a „nagyok” nem helyeslik azt, hogy vissza akarják szerezni hazájukat, ők szó szerint is mennek, útnak indulnak.

A film fokozza a feszültséget, a következő összecsapás egészen brutál, a két legerősebb szereplő is szembekerül: A FehérOrk (a csuda tudja, neve van-e) és maga Thorin. Azt hiszem ez is filmes alapelv, hogy párhuzamosan vonultatják fel jelenetről jelenetre a két pólust akik persze egyenlő erősek kell legyenek és nagyon megkülönböztethetőek – itt mindkettő stimmel – és ezeket csak a történések csúcspontján lehet egymásnak ereszteni... Előtte elszakad Bilbó a csapattól, ő meg Gollammal akad össze és itt bukkan fel a Gyűrű, itt kerül – legalábbis ezen fim szerint – az Bilbó tulajdonába. Egy elég mókás találóskérdés párbaj után eldurvul a helyzet, Bilbó csak azzal menekül, hogy véletlenül :) ujjára húzva a gyűrűt az láthatatlanná teszi őt. A gyűrű ás pokoli tulajdonságát ez a film még nem emlegeti, a tünde felirat sem látszik rajta és meg sem említik, hogy ez az Eggyűrű, hogy több más is készült, ahogyan Sazuronnal és a gonoszsággal sem kerül még kapcsolatba... Elhangzik korábban egy érdekes mondat – lehet, a történések durva brutalitását akarták ezzel tompítani? - miszerint nem az az igazi harcos aki ölni tud hanem aki tudja, mikor nem kell ölni... E mondat illusztrálása, hogy amikor lehetne, Bilbó – akinek harciasságát azért reálisnak megőrizni akarva a forgatókönyvíró és/vagy a regény szerzője elég ügyetlenkedést is kever kardforgatása megjelenítéséhez – szóval ez a Bilbó látva a gyűrű elvesztését megkönnyező Gollamot, akkor sem vágja el a torkát amikor tehetné. Persze itt is van deus ex machina, itt is a LORT-ban látott effektet használják, sasok mentik meg a főhősöket. Ekkorra már eléggé fészkelődik az ember a moziszékben, a kicsit túlméretezett hosszra utal az hogy az ember nem csekély megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy mára ennyi volt: a kis csapat, 14 kicsi és a Mágus párás szemmel szemléli a Magányos Hegyet és szinte szájbarágósan fogalmazzák meg: innen folytatjuk :)

Egészében jó film. Erőteljesebb (durvább?) mint a LOTR (habár az sem gyenge), az után már nem annyira újszerű sem a történet sem a helyzetek de hát ez minden folytatásra igaz (még ha ez ilyen előrevetett folytatás is), és javára legyen mondva a filmnek, hogy csak a hossza hozható fel negatívumként, nem laposodik el a dolog mint annyi más folytatás esetén. Jó film, megnézendő film mindenkinek, akinek a LOTR tetszett és tetszik...

Update: a folytatást, a trilógia harmadik részét lásd itt... (A másodikat az update idején, 2014. december 26-án még nem láttam)