(#2483) 2013. december 18., szerda

Este hazajövet után mentem vissza a postára csekket feladni. Még csak kicsivel múlt hat – ilyentájt már töksötét van ekkor – és kerültem egyet a lottózó felé. Persze a múlt heti szelvény csak a kukába volt jó... Zárás előtt volt, a lottózó majdnem üres, csak két munkásruhás, nálamnál fiatalabb megtermett pasi téblábolt ott. Biztosan a szabadban dolgoztak, biztosan rendesen éltek „fagyállóval”: a magasabb, megtermettebbnek alig forgott a nyelve, az alacsonyabb is bizonytalanul kereste a hatoslottót (vagy puttót?). Előtte álltak: a posta nyolckor zár, időm mint tenger, türelmesen vártam. Kellett is, mert nem volt elég pénzük, már mindegyikük zsebét kiforgatták, már elhangzott vagy féltucat „Te bazmeg akko' sincs nálam apró”, de semmi... Aztán eltántorogtak a pulttól – de szó szerint – én jöttem. Régi lottó, eheti, kaparós sorjegy, fél perc nem volt (ha ötösöm lenne, mennyi idő kellene?). Már kifelé jöttem amikor a magasabbik akadozó beszéddel megszólított: „Te tesó, nem lenne, figyelj, nem-e lenne...” a többit nem értettem, lehet ennyi ital után az összetett szerkezetű mondatok csakúgy mint az artikulálás, komoly kihívás... :) Még annyit értettem: „ehehe.. hetven forint...” OK, kikerestem, odaadtam: „Legyet milliomosok, tesó!” és otthagytam őket. Remélem, tényleg azok lesznek...