Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Kompetenciamérés: párkák

(#2664) 2014. október 1., szerda

Tegnap volt a természettudományos kompetencia mérés a suliban. Egészen pontosan a tervezett ilyen mérések feladatsorának kipróbálása, a 09.A és a 11.A osztályokkal. Nekem kellett a listákat berögzíteni, a névjegykártyákat lenyomtatni – nem igazán tetszik a dolog mert ez annak a dolga lenne aki a mérést szervezi, mi adjuk hozzá a helyet, a gyereket és az időt, a pénzt nem mi kapjuk azaz dolgozna meg vele akit fizetnek ezért. (Tegnap láttam egy felmérésre felhívást, tetszett a vége, mivel hogy a felmérésben résztvevő osztályok osztálypénzt kapnak. Persze mindezt azért, mert a mérést egy USA-beli alapítvány támogatja.)

A kompetenciamérést senki... Nem igazán tetszett a dolog, de nem lehetett elhajtani őket...

Hátfőn reggel megjelent két idős hölgy. Mindkettő klasszis volt a maga nemében.

Az, aki először jött, nagyon udvarias volt első pillantásra, ez pozitív. Azt nagyjából tudta, mit is kell csinálnia, ezt is a javára írtam. Viszont még az árnyékától is félt mint kiderült, ezt annyira nem... Korábban tépelődtem, hogy a mérésben résztvevő két osztályt az oldalszárnyba „teszem”, az ottani óráknak más helyet keresek – de győzött a lustaság és ez teljesen praktikus volt mint utóbb kiderült, (mondja még valaki, hogy a lustaság destruktív dolog) mivel hogy maradt mind a két osztály a saját termében, jó volt ez így, nem érdemelt több vacakolást ez a „mérés”. Az a hölgy aki elsőnek jött azzal kezdte, hogy kicsit korábban elkezdi mert korábban el kellene mennie... Puff neki, ennyit a mérés pontos, fegyelmezett, szabatos körülményeiről (Nekem aztán mindegy, az ő dolguk...) Aztán félve kijelentette, az ültetéssel baja lesz, segítsek abban neki! Hát ez annyira nem tetszett, de mindegy: a kilencedikes osztályt, ahol ő volt a mérésvezető, tanítom is, elvoltam velük.

A másik hölgy még sajátosabb volt. Egészen otthon érezte magát nálunk, azzal kezdte, hogy a kollégám, Tóth Laci asztalát kezdte lepakolni és kirakni a dobozát, füzeteit... Aham, persze...! Csak sikerült rávenni, hogy ezt azért mégse... Ő a másik csoportot kapta meg, ő jobban elvolt velük, bár a srácok – ők tizenegyedikesek – tettek egy nem is reménytelen kísérletet, hogy hasba akasszák (életrevaló legények!) azzal, hogy nekik fogorvoshoz kell menni. Na erről sürgősen lebeszéltem a srácokat, aztán ezen tizedmásodperc után már ment ott is a dolog.

Magával a méréssel szerencsére nem volt gondom – nem is akartam volna, nem az én feladatom hanem az övék – a három órás mérést az első hölgy fél tizenegyre abszolválta. Ennyit a mérés pontosságáról... A másik tizenegy előtt jött le, megint rendezkedni akart, ez kellett neki, az kellett neki, én meg baromi szolgálatkészen – ellenkeztem, nekem, nekünk az nincs. A hölgy belenyugodott és miután vagy negyedórát kereste a terem kulcsolt – azt is megpróbálta rám kenni, hogy én kaptam meg és hagytam el – és végül csak megtalálta, a dobozkájával ő is elment.

Remélem ilyen marhaságot legközelebb jövő tavasszal kell csak szerveznem, amikor a „nagy” kompetenciamérés lesz, nem ilyen móka, ilyen hülyeség mint most, ilyen feledatbelövés és -tesztelés, amit ezek szerint azok sem vesznek komolyan akik csinálják, csak nekem ad munkát... (Még jó, hogy nem sokat)

Természettudományos kompetenciamérés

(#2644) 2014. szeptember 5., péntek

Akad, ami úgy kell az embernek, mint üveges tótnak a hanyatt esés!

Nekem most pont ennyire és így a természettudományos kompetenciamérés. OK, elhiszem, hogy van értelme az ilyen méréseknek: nem megoldás, hogy az oktatás színvonala – most az okokra nem mutogatva, mentségeket nem keresve, csak sommásan megállapítva – süllyed a béka segge alá, nem megoldás ha egyszerűen csak szemet hunynak ez felett. Van annak értelme, ha rendszeres mérésekkel számszerűsítik is a nehezen számszerűsíthetőt... Van értelme, hogy kimondottan természettudományos tárgyak mentén mérnek. Az is értelmes dolog, ha a hamarosan általánossá tenni szándékozott mérést előtte kismintán, próba feladatsorokkal tesztelnek, belőnek. Az is rendjén való hogy amennyire csak lehet, ennek a módja olyan legyen, mint az igazi, a nagy mérésé.

A sok helyes dolognak azonban az az eredője, hogy – szívás van! „Megtiszteltetés”, hogy megint minket pécéztek ki! Tavasszal is volt ilyen, de ha jól emlékszem azzal nem volt még ennyi tennivaló sem. Most két osztállyal lesz mérés, a 09.A és a 11.A... Ahhoz hogy a mérés lemenjen, itt nekünk kell előkészíteni ezt-azt. Nem is keveset...

Határidős a dolog, szerdán csináltam meg, csütörtök délre kellett meglegyen. Két osztály, az adataik kellenek: név, születési idő és oktatási azonosító. A baj csak az, hogy momentán nincs semmi elektronikus nyilvántartó rendszerünk. Az F2 múltidő: valamikor kellett használni, aztán egy ideig lehetett, aztán lehetett volna ha fizetünk érte, most meg már úgy tűnik a gazdája, a FOK is megszűnik, ha jól sejtem a szerzői jogokat visszakapja a program eredeti gyártója – de ez már minket nem érint, az adatainkat megsemmisítették... Aztán jött a Magiszter, abba is belapátoltunk egy csomó adatot, aztán egészen egyszerűen lekapcsolták augusztus végén. Na az sem valami barátságos gesztus. A KIR-ből tudtam lekérdezni – a baj csak az, hogy ilyenkor még nincs évfolyamléptetés, a 11.A ami most az, az a tavalyi 10.A, de nem egy-az-egyben, hiszen volt bukás lefelé, volt bukás ide, és persze volt aki kilépett. Sokkal macerásabb a helyzet a 09.A osztállyal, annak a tagjai be sincsenek még sorolva.

Azt hittem két kattintás és megvan a dolog. Hát nem... Egy-egy Excel táblán kell leadni az osztály adatait. Azt viszont a KIR-ből kell leszedni, a 09.A osztályét egyenként, a nevek megadásával. A KIR visszaadta az oktatási azonosítóját, ebből egy másik Excel táblában listát kellett csinálni. Amikor összeállt az oktatási azonosító lista, azt bemásoltam a mérési azonosító generátorba, ez egy sokadik ablak, ott összeállt egy lista amit aztán ki kell importálni az megint egy Excel tábla. Ez nem csak bonyolultnak hangzik, de az is. A letöltött Excel tábla már majdnem a végeredmény. Vele párhuzamosan le kellett nyomtatni a címkéket is, amik majd a diákok feladatlapjára kerül, kinyomtatni és feldarabolni, a letöltött és neveket, mérési azonosítókat tartalmazó táblázatot átalakítani, hogy a neveket kitörölje az ember, valami kódnevet adni neki állománynévnek – és már készen is van!

A megfelelő Excel állomány elküldve, a címkék kinyomtatva. Ez valami EU-s projekt (a kapott útmutató – végül is korrekt és jó útmutató – tetején ott a Széchenyi terves logó)... Nem tudok szabadulni a gondolattól: ezért az, aki a mérést szervezi, lebonyolítja, kiértékeli és a jelentést majd elkészíti és közzéteszi, külön pénzt kap. És ezért cserébe a munka egy részét idelőcsölik nekünk, hogy dolgozzunk meg mi – az ő pénzükért! Ezt ráadásul a tanév legelején, amikor az, ami a mi dolgunk lenne, a tanév indítása és a vele kapcsolatos, a szokottnál is több adminisztráció (persze hogy az e-naplót is augusztus végén lövik ki alólunk és kell a semmiből felépíteni mihamarabb egy másikat) a legtöbb, szóval pont ilyenkor dolgozzunk az ő munkájukkal!

Ez szerintem nem korrekt.