(#2242) 2012. szeptember 20., csütörtök, 04:41

Nem keltem elég korán – az óra ébresztett, de valamit elnyomtam rajta, amikor felébredtem és már értettem is amit a világító számok mutattak, hát majd' egy órával később volt mint akartam. Az órarendre lesz időm napközben, a helyettesítéseket azonban fejvesztve ki kell írni, kapkodósan, ha már ellustálkodtam a kora hajnalt...

Helyettesítés... Máris beleszaladtam: az egyik kilencedikes csoportnak Petra első órát tart, ha ezt tegnap délelőtt időben írom ki, lehetett volna „Nem jön be” opció... Most erre fel nem küldhetek be ingyen senkit, marad, hogy én helyettesítem... Ez a helyettesítéskiírás dolog olyan találós kérdéses, olyan egyezés keresős dolog... MI lenne a legoptimálisabb megoldás? Ma akadt egy ilyen, a diákoknak van nyelvóra, angol és német és véletlenül a helyettesítendő órában mint a két kollegina szabad... Volt eddig: máris nem telik sem az ő sem a diákok ideje haszontalanul...

Elvacakoltam az időt, később indultam, később érkeztem. A nap a szokásos megbeszéléssel, inkább kötetlen csevegéssel kezdődik, sulis dolgokról: most például arról, hogy a(z állítólag) nemrégen megjelent rendelet szerint december egy munkanap. Ez azért baj számunkra, mert az előtte levő nap – egyébként az a nap egy pénteki nap, tehát ilyesmire ideális – a szalagavató napja, szombat meg üres. Ha elrendelt munkanap akkor viszont baj van. Lehet persze erőlködnünk, hogy jöjjenek a diákok – úgysem fognak jönni, valamelyik ledolgozós szombatra tett szabadnapunkat kell azon az áron ide tenni, hogy ahonnan elvesszük (november közepe?), ott dolgozós szombat lesz. Szerintem tiszta sor, semmi hezitálni való ezen nincs – így legyen és kész, de Edina szerint ezt majd meg kell beszélni... Úgy legyen...

Reggel kiszórtam a helyettesítő papírokat. A kettes előtt már gyülekszik a csapat akiknek be sem kellett volna jönni, de akik itt vannak és akiknek ezért én celebrálok nekik, sajnos grátisz, nem szakszerűt. Valami élvezet azért legyen benne: az azonosítókat megkapták, nosza: állítunk velük, nekik jelszót!

Megvolt... Szép nagy csoport, tele a gépterem. Kicsit értetlenek, valahogy őket is a fecsegésre szocializálta az általános iskola, főleg egy srácot. Megmondom mi a teendő, világosan, minden sallang nélkül: erre 18-an megcsinálják, a tizenkilencedik megkérdi, tényleg azt kell csinálni? Ez is elég bosszantó sokadjára, az meg még inkább amikor elront valamit, látom mi a hiba de szeretném ha tanulna és maga jönne rá, utasítom arra hogy ezt meg azt tegye, és erre nekiáll vitatkozni, hogy azt már megtette, meg emezt is és mégis rossz... Soha sem fogom megérteni, a kapott utasítás mentén miért nem próbálkozik kicsit másként, hátha ráakad a hibára, miért kell vitatkoznia... És ez nem csak erre a csoportra de az egész korosztályra jellemző. Mindegy, végül is kellemes jó hangulatú és feszes tempójú volt az óra, végigvettem velük a Novell bejelentkezési azonosítójukhoz tartozó jelszó beállítását és magát a gépindulást, bejelentkezést is megcsinálták egyszer – azaz hiába volt szakszerűtlen a helyettesítés, a gyereknek nem volt haszontalan...

Délelőtt órarend... Az előrehozott érettségik áldásos hatása... Egy 12-es csoport 21 fős lett... Ennyien nem tettek érettségi informatikából az osztályban. Egy csoportnak ez sok, kettőnek kevés... Kerestem egy hasonló tanmenet szerint képzett azonos évfolyambeli osztályt, ahol 14..16 fő mindkét csoport, erről a 21 fősről leválasztunk három négy főt és ahhoz csapjuk. Ezek szerint ebben az évben kettő olyan csoport is van, akik vegyesek, több osztályból kerülnek ki. Mivel mind az informatika érettségin való megjelenése visszaszorulóban mint maga az előrehozott érettségit is korlátozza a a jogszabályalkotó, ilyesmire feltehetően a jövőben nagyobb mennyiségben nem kell felkészülni. Most azonban bonyolítja a dolgot, igaz: ha meg másfelől nézem, érdekes megoldandó feladat :)

Meglett az órarend, átnéztem, úgy ítéltem hogy ahhoz elég „érett”, hogy az átmeneti munkaterületen közzétegyem. Aztán lenyomtattam egy cetlit is, azt a hirdetőre, egy E-maiét meg a közös levelezőlistára. Nagyon hamar jöttek az első reakciók. Ilyenek is, olyanok is. A baj az, hogy ha egyetlen órarend van egy évben, akár jó akár kevésbé az, azt megszokják, ha érdemben kell módosítani akkor másvalamit kellene megszokni és ez óhatatlan nosztalgiával jár... Valószínűleg itt is sok észrevétel mögött az van. Az észrevételek egy része azonnal bedolgozható, meg is tettem, a harmadik verziószám folyamatosan emelkedik. A javaslatok kérések másik fele meg majd... Eltettem, a következő héten menjen csak ez, majd a rákövetkezőn alakítunk, de remélem most már csak aprókat...

(Eddig készült el folyamatosan, aznap a feljegyzés, aztán félretettem és most már ha agyoncsapnak sem tudom, mi a fenével is ment el a nap. Elment, az tuti...)