(#2565) 2014. április 27., vasárnap

Vasárnap reggel van, nem korán.

Megvolt a szombat, ebben a tanévben – de lehetséges, hogy egy jó időre – az utolsó munkás szombat... Tanítottam egész nap. Most sokáig nem lesz ilyen, azt sem tudom biztosan, lesz-e még... (Lesz majd egy szigorlatozós szombat meg egy államvizsgáztatós szombat, de tanítós ebben a tanévben már biztosan nem.)

Este nagyon ki voltam fulladva: nem hittem, hogy egy egész napos tanítás ennyire kiveszi az erőmet. Igaz, a délelőtti azért nem volt könnyű mert nemszeretem tárgy volt amiről beszélni kellett -- nem szeretem, mert én nem értek hozzá, a hallgatók, egyesek bizonnyal viszont nálamnál is jobban, az meg elég blama... Könyvtárgépesítés a tantárgy neve és a tartalma pedig az integrált könyvtári rendszerek: lehet, hogy csak az én mániám a gyakorlat, de ezt a tárgyat is úgy tudnám elképzelni, hogy gépteremben történik a foglalkozás, és egy-egy minta rendszeren ki is lehetne az egyes rendszereket próbálni. Ez most ezzel szemben színtiszta elmélet... Ez volt a délelőtti foglalkozás, igaz nem az egész: az utolsó órára levittem a hallgatókat a gépterembe, és a Word egyes, szerintem érdekesebb és megint csak: szerintem majd a szakdolgozat készítése során számukra hasznos szolgáltatását mutattam meg és be nekik. Jó csapat, érdeklődőek voltak, kérdeztek...

A délutáni foglalkozás a harmadévesekkel való ezen tanévbeli egyetlen foglalkozásom volt, ez olyasmiről szólt, mint ami a SzÁMALK egyik órasorozata volt, az ahol egy foglalkozáson négy- de inkább ötféle korábbi órasorozat ismeretanyagát kellett velük gyakoroltatni. A feladatot húsvéthétfőn csináltam, a nagyszombati SzÁMALK-os foglalkozáson jelen nem levőknek házi feladatul, na ez most pont jól jött. A tantárgy neve valami olyasmi, hogy WEB lap készítés. Az első egy órában azt hiszem újat nem mondtam nekik de aztán igen. A HTML alapszekezet nem volt ismeretlen számukra, a CSS nyomokban már igen. A végén szépen belehúztunk, akkor már PHP is előkerült, ez mindhármuknak – ilyen kevesen voltak – újdonság volt. Sok volt mindez, de azt hiszem élvezték, bármi furán is hangzik (mármint az, hogyan lehet mondjuk a programozást élvezni :)), ez szabadon választott foglalkozás volt, a kredit (pontok) miatt vették fel. Nemsoká' államvizsgáznak és ehhez 180 ilyen kreditet kellett megszerezniük a három év alatt, lehetséges, hogy a három jelenlevőnek csak ezzel volt meg? Nincs ezzel baj, ott voltak és érdeklődőek voltak, én meg kifulladtam, hogy még... Fél ötig kellett volna tartani de a szívem szakadt volna meg, ha működő PHP kódot nem tudunk csinálni (az SQL alkalmazása így is kimaradt), szóval ráhúztunk, de nem türelmetlenkedtek a hallgatók.

Mire szedelőzködtünk és mentünk, már kiürült a suli. Napközben ugyanis nagyon nem volt csendes: valami rendezvény volt, sokan voltak jelen, megtelt a díszterem aztán délután szekciókban ültek össze, ehhez is kellett féltucat tanterem. Amikor szüneteket tartottak, igen csak hangosak voltak, de estére, amikor mentünk, már csak mi voltunk, én mentem utolsónak el az iskolából (ahogyan reggel meg én voltam az első, a nagykapu még nyitva sem volt).

Szóval éppen elértem az öt ötvenötös buszt. Kicsit kellett csak várni, na annak soárn meg élvezhettem milyen a nemtudommi-akcentus németből, vagy holland vag német volt az a négy velemegykorú valaki, három nő és egy férfi akik három egészen kis testű kutyával mókáztak a megállóba, és akik szintén az ürömi buszra szálltak (a kiskutyákkal, természetesen). A CBA-nál szálltam le, mert nem mertem a Halleron vásárolni (akkor elkésem a buszt), a CBA-nál leszálltam, vettem csilisbabhoz valókat, aztán felballagtam Ady utcába.

A szombati nap szemerkélő esővel, egészen masszívan beborult éggel nyitott, de olyan dél tájt, kora délután elállt az eső, kiderült az ég és a nap is kisütött (hideg egész nap nem volt). A Kálvária dombnál valami móka volt, rendezvény, vagy egyszerűen csak meccs a focipályán, sok kocsi állt ott meg hangosak is voltak. Ahogy kiértem, beraktam a mosógépet mosni, aztán este csináltam egy nagyon nagy adag csilisbabot, a felét megettem, leküldtem még utána lekváros kenyeret is hogy a csilis bab komolyan vegye, nem akárki ette meg :) utána meg roppant erőfeszítés kellet ahhoz, hogy a mosógépet kipakoljam, hogy kiteregessek. Nem mertem az udvarra, pedig szeretem ha ott szárad – egészen más az illata –, nem mertem az udvarra mert féltem, úgy járok mint húsvéthétfőn és -kedden, amikor is (kedden) a reggeli eső eláztatta a száradó ruhát. Szóval este kaja után kellett lelkierő hogy a teregetést ne hagyjam másnapra, hogy még aznap megcsináljam. De megvolt, a cucc (már vasárnap, a ragyogó napsütésben és az enyhe szélben) kiszáradt, lehet majd vasalni... (Vasárnap délután le is vasaltam.) Szóval ennyi volt... Most azon gondolkodom, kicsit melózzak-e vagy reggelizzek, meg azon mit csináljak meg elsőre... :):)

Szóval itt csend van és nyugi: vasárnap reggel...