Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Üröm fényben

(#2828) 2015. december 31., csütörtök

69967

Az Ady Endre utca és a Radnóti utca kereszteződése, hátam mögött a kis bolt...

69975

Régi, talán a falu legrégebbi lakóháza, a templom mellett, a Dózsa György út és a Fő utca kereszteződésénél

69976

Az új – mostanra nem is annyira új – (római katolikus) plébánia épülete. Még mindig nem tetszik

69982

Ez volt valaha a mozi – előtte is lehetett valami mert igen régi épületnek látszik, de én már csak moziként emlékszem rá. Azután egy ideig barkácsbolt, most meg ha jól emlékszem, valami cukrászda vagy ilyesmi működik benne...

69993

Egy igen régi porta maradványai – évek óra ilyen. A kerítés, illetve ami abból megmaradt tetszett meg: valaha feltehetően sok ilyen lehetett, azt hiszem az az úgynevezett laposkő, ezt a falu mellett bányszták...

A hobbit

(#2731) 2014. december 26., péntek

Úgy volt, a kettest nézzük meg, de ez a hármas volt, a trilógia befejező része. Van kis zavar a műsor közreadásában, a mozi WEB lapján a műsorban a cím jó, azonban a film rövid tartalmát leíró bővített mondat nem a hármasról hanem a kettesről szól (aminek azt hiszem: A hobbit – Smaug kincse a címe)

Maga a történet viszonylag egyszerű másfelől pedig eléggé bonyolult ahhoz hogy teljesen elsőre ne értse az ember, legalábbis a finom részleteket nem vagy nem eléggé (ezért kell majd még párszor megnézni). Nem tudom, nem belemagyarázás-e: a LOTR részeiben a háború – amiből akad bőven – mindig valamennyire hősies, mindig célért folytatják, védekezés, menekülés, küzdelem az erősebb ellen, küzdelem a teljes elpusztításra irányuló törekvés ellen (talán csak az utolsó részben a fekete Kapu elé vonuló gondori seregek „akik” offenzívába mennek át.) Itt a film talán harmadát kitevő háború annyiban más hogy a kapzsiság, de legalábbis a haszonszerzés a hajtóereje, egy utalást leszámítva, a két ork sereg támadásának magyarázatát leszámítva a hadakozás a kincs megkaparintása körül forog.

A film eléggé in medias res kezdődik... Nagyon nem is érthető, ha az előző részekről a nézőnek fogalma sincs, igaz: a látvány eléggé lenyűgöző ahhoz, hogy az ember ne kérdezze, miért – elég hogy annyi minden látvánnyal indít a film, igazán erősen indít. Smaug lazán felpörköli Tóvárost, ahol az emberek egyfajta Velenceként csónakokkal menekülnének. Elmondják ugyan hogy a törpök által felriasztott Smaug elől teszik, de sem az hogy ez ugyan miért történt, sem az hogy a(z egyik) főhős miért van rács mögött aztán miért tesz egészen elképesztően heroikus próbálkozást a légvédelemre, nem derül ki. Nem baj, elég látni mi történik, nem kell az előzményeket pontosan ismerni... Smaug nem egy hosszú szerep ebben a filmben: persze roppant kimerítő lehet ilyen alakkal repülni, Smaug szegény egy aerodinamikai rémálom, ami nem tartja vissza hogy pár felderítő kőr után szépen begyújtva a begyét, lángoszlopokkal perzselje a menekülőket és a városkájukat. Az első perc maga a dráma és a feszültség, bár azt mosoly nélkül nehéz megállni amikor a sárkány beszédre fakad, vagy amikor a(z egyik) főhős kazánon lövi ezt a repülő napernyőt.

De hát nem való komolytalan szavakkal illetni amikor csupa feszültség első pillanattól. A tucatnyi törp a hegyben valami eszméletlen mennyiségű aranyon, a hidrogénszőke tündekirály aki be van oltva mosolygás ellen, a falak előtt a droidseregével. Az emberek meg beköltötzek egy városban ami olyan mint egy szocialista kisváros: tatarozni esze ágában sem volt soha senkinek és bizony elrepült felette – nem Smaug (ő vagy az addigra megboldulult mert egy dárdának is beillő nyíl kikapcsolta a reaktorát) hanem az idő vasfoga. A törpök elég mogorva kinézetűek ahogyan ennek lennie kell, bár morc külő természetesen érzős zívet takar náluk – de hogy valakinek a bajusza is be legyen fonva az nem gyenge!

Igazán a képi horrort azonban és természetesen az orkok testesítik meg, és belőlük pedig igazán nincs hiány. Párharcban sem! Ahogyan az első Hobbitban is van valami ilyesmi a végén, itt maga Thorin keveredik a fő-orkkal párharcba, igaz: előtte kicsit elmebetegnek bizonyul de aztán a szeretet (vagy valami más lelkizés) kigyógyítja és utána aztán olyan harcos hogy tucat vasba öltözött homunkulusz karcolást rajta ejteni nem tud (az a kis-kosz, karcolások amikkel díszítik kell os hogy harcosnak lássék). Mivel volt már rossz is, hiába minden és a végére meg kell halnia, a főrosszat persze előtte megöli majd szépen kimúlik persze hogy Bilbó karjai között – nem kicsit melodramatikusan. Bár azzal sincs hiba amikor a tünde-nagyasszony (vagy ki, ez a filmből olyan nagyon nem derül ki) szerelme egy törp is megboldogul, na attól még a mosollyal szemben immunins lenszőke főtünde is kissé megilletődik...

A történések kissé bonyolultak, de hát nem egyszerű öt sereg háborúskodását megalapozottan feltálalni. Nem olvastam ezt a könyvet, a ROTL-ot igen, a filmet is láttam párszor és tudom mennyire megváltoztattás utóbbit, persze gondolom kellett is ahhoz hogy látványos legyen és beleférjen a film kereteibe. Biztosan itt is történt ilyen, Tolkien nagyon sokat dolgozott ezen a mesefolyamon, nem hagyott volna benne érthetetlenséget. A filmben nem minden érthető pontosan. Bezzeg a képi bemutatással nincs gond! Teljesen tökéletes munka!

Nem igazságos persze azt állítani, hogy a mondanivaló ne lenne ott, azt is szépen megszerkeszették: amikor például a hősiesség már kicsit sok, megjelennek a vastalpúak akiknek a vezetője, a törp felmentő sereg vezetője sem százas, persze nagyon mókás és nincs hijján a hősiességnek (a LOTR Gimlije ilyen szereplő a másik trilógiában). Az azonban már kicsit túlzás, hogy nagyon megtetszett a film valami készítőjének, miszerint a sereg vezetője olyan állatot kap maga alá amilyen egyéniség: a droidok lenszőke vezére egy bazi nagy ágas-bogas agancsos szarvast, az orkok valami kutyafarkasmedve szörnyet, de hogy a vastalpúak vezetője, a ketyós-mókás törp egy bazi nagy disznót, azután meg az ellenség ork-főhadiszállására hannibálos csapást mérni készül Thprin zergebakokat – na azt kicsit túlzásnak érzi az ember.

Öt hasonló film után (ebből négyet láttam, igaz az utolsó hármat sokszor :)) persze egészen más szemmel nézi az ember, mint amikor legeslegelőször megnéztem a LOTR első filmjét. Ez minden fojtatás problémája, ez a film és készítői azonban szerintem szépen túltették magukat ezen. A látvány fergeteges, a lelkizés még belefér, a történés még éppen érthető (ami meg nem azt ki bánja), a végén pedig – na az kicsit didaktikus – igyekeznek összecsavarozni ezeket a szálakat a LOTR első részével (ez már nem olyan profi, vagy csak kicsit közvetlen lett a gyengébb felfogóképességűek érdekében?) Jó film volt, érdemes volt megnézni és feltehetően megnézem majd a középsőt is, meg ha lehet, ezeket is párszor.

Az előző pontosabban a legelső résztől itt írtam...

A burok

(#2353) 2013. március 31. vasárnap

Nóra vetette fel tegnap, hogy menjünk moziba. OK, de mit nézzünk meg. Nem akartunk messze menni, ha lehet még annyira sem hogy kocsi kelljen hozzá, így a Corvinra esett a választás. Ott pedig a választékból „A burok” c. filmre, este hétkor.

A film kiválasztásában enyém volt a döntő szerep, a lehetőségekből ezt én választottam. Hát – még egyszer egészen biztosan nem nézném meg...

A film kategóriája volt a választásnál döntő szempont, sci-fi... Azt hiszem az Avatar volt ilyen kategória, az nagyon tetszett, remek film volt. Utána valami (a címére sem emlékszem), ami a „Nyolcadik utas a halál” remékje, inkább a parafrázisa volt, na az viszont erősen felejtős kategória...

”A burok” - egy talán jó ötlet rossz megvalósítása. Röviden: trendi, mert elfoglalják a Földet (tényleg, két előzetes volt előtte mind a kettő ilyen földelfoglalós), viszont lassú, érzelgős és túl sokat magyaráznak ahelyett hogy a történések beszélnének a szavak helyett (egyszerűbben: szájbarágós)! Ráadásul logikailag is túl sok a döccenő, itt-ott túl nagyot nyeklik, nem elég hitelesen „kimagyarázott” a legtöbb dolog és történés.

Pedig az alapötlet akár remek is lehetne... (Lehet, az is) A földet idegen értelem „szállja meg”, a Lelkek, akik emberi testbe költöznek. (Az eredeti cím itt is jobb: Host – de ez valószínűleg pontosan nem ültethető magyarra.) Az nem világos, hogy ez az emberi tudat megsemmisülésével jár-e általában: a film főszereplője egyik ha nem a fő konfliktusa azonban éppen az hogy amint a Lélek beköltözik a testébe, tudatában ott van a Lélek is, de a régi személyiség is. Hasonlóan a filmben majdnem végig főgonoszt alakító Hajtó esetében is, a Lélek eltávolítása nem a halálát hanem a régi személyisége ujraéledését jelenti. Ezt a kettős vonalat az iró (irőnő?) nem dolgozta ki – bár nem világos hogy akkor meg mit dolgozott ki...

Az első pár percben feldobják a konfliktust (azt hittem ezt fogja felépíteni, kidolgozni a film, de nem – ez nem az út hanem a kiindulás): a földön béke és jólét honol – a film színvonalán fel sem vethető az a kérdés, hogy a békesség nem előfeltétele a jólétnek még akkor sem, ha utóbbi hiánya generálja előbbit. Már ez a nyitószöveg is azt ígéri, hogy túl sok árnyalásra, összetettségre ne számítsunk, béke van és jólét és barátságosság meg udvariasság. Mert hogy a Lelkek átvették a hatalmat, és átvették az emberi testek felett és egycsapásra béke lett... Mondjuk a film cselekményét látva, a Hajtó erőszakosságát, a fene érti, hogy mitől, ez az egyik dolog ami nem logikus, ami érthetetlen és kidolgozatlanná teszi a filmet...

A történet azzal kezdődik, hogy vannak ellenállók. Persze egy „gyenge” fiatal nő a főszereplő, akit elfognak a hajtók és bár leugrik sok emeletről, életben marad. Ennek sincs értelme, és akár sci-fi akár nem, az értelmetlen, illogikátlan dolgok zavaróak. Mindenben, még ahol a fantázia dominánsabb, ott is kell lenni értelemnek, a dolgok logikusan kell hogy kapcsolódjanak, az meg hogy sok emeltről betonra zuhanva valaki életben marad, végképp nem az.

A Lelkek világa sima, ruháig fehérek, cuccaik csillogók. Hogy ez miért természetes, hogy miért ez jutott a szerzőnek és/vagy a forgatókönyvírónak eszébe nem tudom, de ez is egy orbitális hülyeség... A Lelkek (által irányított „hatósági”) emberek fényesen csillogó sportautókon, ilyen motorokon járnak de még a helikoptereik is fényesen csillogóak. Ők maguk meg jellegtelen egyszínű fehérben vannak... Hja, és hogy a nézőnek szemernyi kétsége ne legyen ki hova tartozik: akiket átvett egy Lélek azok pupillája körül ott egy fény-gyűrű...

Az első tíz percben felsejlik, hogy ha az ember sci-fire akart beülni, hogy elkerülje az érzelgős filmet, akkor alaposan melléfogott... Amint beköltözik a FényKukac, az ezer hajlongó csáppal rendelkező fényefehér gubanc, egy a nyak hátsó részén megejtett vágáson beköltözik, amint felébred a páciens az altatásból, ott a tekintetében az aranysárga macska-karika és tudhatjuk, őtet bizony megszállták. A seb meg szemvillanás alatt gyógyul, egy szögletes dobozból (fényes persze ez is, csillogó) ráfújt szpré és volt seb, nincs seb... (Orion űrhajó, 1967 vagy '68, a szupernóva elől menekülve a gépház gombócnyi kezelőszervei megégetik az egyik űrhajós kezét, hát nem richtig ilyennel fújták ne és meggyógyult? :)) Szerintem ez is inkább mókás: a forgatókönyvírónak vagy szerzőnek ezzel gondja volt de nem bíbelődött vele, nosza oldjuk meg, nem baj hogy hülyeség... Metszés, becsápolás, szpré, ébredés, fénykarika. Sima úgy, történések lezárva, lelkizzünk... Akibe ez a FényGubanc beléje költözött, na az onnantól érzelemmentes lesz, lassú és – leszámítva a főhős Hajtót aki megátalkodott boszorkány – onnan kezdve unalmasan álmosítóan jóságos is. A főhős sem, mert hogy neki lelki van, vívódás mert ők ketten lettek őbenne... Nem világos a többi megszállott miért lett inkább katatón, nem pedig ilyen skizofrén, erre ugyan van egy utalás a főhősnő nagybátyja, a nagyon bölcsnek és nagyon meghatározónak ábrázolni akart – szerintem elnagyolt, ezért hiteltelen – öregúr megmagyarázza jól, persze ezt is magyarázni kell, hogy a főhősnő nagyon erős jellem volt ezért nem tudták teljesen átvenni az irányítását feltehetően... Itten Owen bácsi Beru nénije egy vérszomjas boszorkány, még szerencse, hogy a bozótvágót nem adják a kezébe... Szóval a főhős katatón helyett skizofrén lehet mert ő erős volt – mint a Terminátorban az a csaj, lehet ezeket a scifiket is modulársian építik? Csak ő, senki más, ugye sokmilliárd emberből csak ez az egy... Egy kósza gondolat erejéig azért még felbukkan a nézőben – bennem mindenképpen – hogy a hogyan és miért... Mármint az invázió... Ha ezek a CsáposHernyók ennyire nem tudnak semmi mást, mint megszállni: egy korsó sört fel nem emelnek, egy lapáttal fejbe nem vágnak senkit (a filmben a durvulásukhoz kell az emberi test), ugyan hogyan hajtották uralmuk alá a sokmilliárd vadembert, de ennél már csak az „ugyan minek” jobb kérdés – sok hasznuk nem lehetett ebből, de hát a kérdés felvetése is: ugyan minek...

Itt rövid időre feléled a remény. Nem a filmben hanem a nézőtéren, mármint hogy érzelgősség helyett – ok, már az is eredmény lenne ha mellette – lenne benne kis mozgás, élet, dinamika... A főhősnő, fejében a kettősséggel, szökik, bár nem világos hova. Szökik, mert a beköltözött Vándor nem tud a FehérBoszorka elvérásának megfelelő mennyiségű információval szolgálni, szökik mert az a satrafa kilátásba helyezi, hogy a Vándor nevű fénygubanc kap egy másik testet, az CsillogóCsápos meg aki benne lakozik majd jól átkutatja a főhősnőt, mielőtt megölik. Mert ugye béke és barátság és jóság és segítőkészség, de hát amit el kell takarítani azt eltakarítják ezek a fényes izék is...

Innentől feszely, kis menekülés, kis üldözés... Nem viszik túlzásba, amint meglódulna a lendület, mindig leül a dolog a lelkizés posványába – ez végigvonul a filmen. Úgy a felétől már erősen zavaró is... Alig javít ezen valamit a sivatag képe, a nagytotálok amíg igazán szépek. Fenségesek – csak hát nem ez lenne a film lényege. Az ellenállók az megvan, a kommuna is, egészen otthonosan elvannak, persze hogy hogyan alakították ki a helyüket arra szó nem vesztegetődik. Természetes ugye hogy a sivatagban van villany – na jó, erre magyarázkodás van de elég hihetetlen.

Innen kezdve kissé gubancos lesz, adott a főhősnő – szerintem nem túl mutatós – meg a kommuna fiatal férfiai és bűn lenne a szerelmi négyszöget nem kihagyni. Adott a sápkóros lelkizős főhősnő, adott a fejében a fénygubanc – akinek ezek szerint szintén vannak pajzán érzelmei, fura ez a fajközi vonzódás, de hát ekkorra az értelem már hetedhéthatáron túl van – szóval egyik oldalon felsorakoznak a főhősnő meg a megszállója, a másik oldalon meg két elég jellegtelen hímivarú szinésztanonc, a megfelelő mértékben kopott és erőnek erejével koszosított ruhában, olyan farmernövendéknek látszanak. Az egyik a megszállatlan főhősnő palija volt az illegalitásban – bevágott képek erősítik a emléket – a másik a csuda tudja hogy került képbe: talán éppen ott volt... Innen kezdve örlődés, mikor melyikkel samcizhat a főhősnő – gondolom a korhatár miatt eksőn az nem fért bele – de nagyjából egyikkel sem. Mert hogy vagy a gazdatest szelleme nem engedi a FényGubanc számára... Egyiket sem... Vagy valami ilyesmi, meg kell valljam itten kezdem elveszteni a fonalat. Lehet, a forgatókönyvíró is: egy portya során elpusztul pár fiatal férfi, ennyit az erőteljes vonulatról, a szerzett túszokból kioperálnak FényGunabcot, ez a horror vonalat erősíti (mert hogy meg nem indokolt módon attól megpusztul a FényPamat is, a gazdatest is), ám a dolog nem áll össze hihető történetté... Aztán a főhősnő, pontosabban a Lélek aki megszállta, hirtelen megmutatja a tuti frankót hogyan lehet kiköltöztetni a betolakodót, és ez valamiért neki az életébe kerül majd. Ha a dolog eddig nyálas volt, itten hipernyálas lesz – amivel még mindig nem lenne gond ha előkészített lenne, de ez nem az. Itten azért a lelkizés és a főhősnő premierplán szenvedése percekig, mert – csak...! Ez lehetett a pont ahol a szerző vagy szerzők időzavarba kerültek. Nem a film idejét hanem a munka leadását tekintve, na itten csapták össze rendesen, kerítenek egy másik hősnőt, teljesen értelmetlenül kijelentik, hogy ez/ő egy korábbi gazdatest ami a szemetesből került elő és uccu, költözzön vándor beléje... Persze, a kőkorszaki szakik – tényleg barlangban laknak – hirtelen képesek úgy költöztetni ezeket a FényCsáposokat ahogyan falusi tanítónő ültetgeti a tanórán a rendetlenkedő diákokat... Egy kis csavar és izgalom a végére, a majdnem elfogatás és hogy kiderül, más macskaszeműek is átálltak a megszállatlan emberek oldalára – és végre a stáblista, fények fel, pattogatott kukoricát lesöpör, kabátot keres – meg a WC-t, na nem az izgalom miatt hanem mert eggyel nagyobb lett a szprájt mint kellett volna...

Tuti biztos még egyszer nem nézem meg...

A hobbit

(#2304) 2012. december 29., szombat

Csütörtökön néztük meg Orsival, Attilával és Nórival az „A hobbit: A váratlan utazás” c. filmet, az Arénában. Az IMAX nem semmi, bár azért annyira nem is nagy szám. (Persze, az embert elkényeztetetté teszik a multiplexek hatalmas termei – hol van mindettől akár a 40 évvel ezelőtti ürömi vagy akár a 10...15 évvel ezelőtti körmendi mozi terme...) A vászon hatalmas és ívelt is, a nézőtér pedig igen meredeken emelkedő. (Sokban hasonlít a La Géod-ra, az is ekkora de a vászon sokkal homorúbb.) A második sorba szólt a jegyünk, hátrébb valamivel az jobb lett volna, de hát ide kaptak Orsiék négy egymás melletti jegyet, végül is jó volt. Ami a térhatást illeti: biztos más másként van vele, de nekem olykor szédüléshez hasonló „élményt” jelentett: ahogy a képzelt 3D-s megjelenítés mozog a látótérben, az emberi érzékelés „amit” vizuálisan sikeresen becsapnak az effektek, hiányolja, hogy a gravitációs hatások ezt nem követik, ez roppant fura. Három órás volt az egész de még a végére is egyik-másik mozgatott kép esetén éreztem, hogy nem érzem a gyorsulás, lassulás fizikai hatását, ez olyan enyhe szédüléshez hasonlatos érzés...

A film jó volt. A LOTR (Lord of The Ring, A gyűrűk ura) filmtrilógia előtti történések: „A hobbit: a váratlan utazás” A filmben majdnem minden karakter, figura megjelenik akik a LOTR trilógiában – ebben azonban emberek nem. Egy nem hosszú előzmény (lentebb erről még pár szó) amit maga a főszereplő, a már idősödő Zsákos Bilbó mesél el, amint könyvét írja – ezzel kezdődik a film. Aztán 60 évvel visszalépünk, Bilbó ekkor még javakorabeli fiatalember... Gandalf, aki itt Szürke Gandalf és mint ahogyan később kiderül, rangban valahol a mágus vezető, Fehér Szarumán alatt helyezkedik el, ez a Gandalf látogatja meg és bevonja valami vállalkozásba a fiatalember Bilbót. Ő, Bilbó viszont meglehetősen kényelmes és kényelemszerető, nem nagyon fűlik a foga ehhez a kalandhoz. Ahogy a vállalkozás főszereplői érkeznek sorban egymás után Bilbó házacskájába, akkor a film megkapja az alaphangját ami nyers, erőteljes és nem ritkán kimondottan durva. A törpök azok akik és akiknek a megjelenítésével (a filmben nagyon is markánsan és naturálisan ábrázolva) megteremtődik a film alaphangulata. Kecs és kellem, finomság csak kevés van és csak később, a Völgyzugolyos részben a tündék szerepeltetésével jelenik meg. Azért azonban, hogy el ne feledjük az „alapszínt”, a törpök kajálása során, a berzenkedésük („Hús nincs?”) meg a faragatlanságuk kapcsán megvan a kontraszt. A LOTR első kötetére, A Gyűrű szövetségére emlékeztet az, hogy a 13 törp, meg Bilbó akit tolvajnak visznek magukkal, egyfajta küldetést teljesítenek, a történet váza a vándorlás, elindulni valahonnan és elérni valahova... Nem nagyon világos persze az, hogy mire is kell ez nekik a tolvaj azaz a félszerzet, bár szájbarágósan azért elmagyarázzák ezt az elején (nem nagyon meggyőzően), és az meg egyáltalán nem, hogy a sokra képes mágus miért éppen ezt a teszetusza jószágot választotta, de hát mese ez, nem kell nagyon erőlködni racionalitás keresésén... :)

Innentől kezdve megvan tehát a mese fonala, az a szál amire a történések gyöngyeit fel lehet fűzni, ha ez nem képzavar az egyes eseményekkel kapcsolatban: van azokban minden csak semmi ami gyöngyszerű lenne. Az előtörténet: Smaug, a sárkány megrohamozta és legyőzte a törpök hegybe vájt eredeti városállamát mert szemet vetett azok kincseire, ettől kezdve a törpök hontalanok... Mória ostroma során az orkokkak vívott csatában lefejezi a vezérork Thorin nagyapját, amibe apja beleőrül és nyoma vész, csak Thorin (az unoka) veszi fel a harcot és csapja le a fehér rém vezérork jobb karját... A csata végül is a törpök menekülésével végződik. Ennek alapján a kis csapatot a bosszúszomjas orkok követik és olykor megrohamozzák. Persze 13 apró lény, akik saját szavaikkal sem harcosok, mindig felveszik a harcot és mindig ezért vagy azért: sikerrel. Összeakadnak útjuk során trollokkal akiknek teste hatalmas, ám eszük annál parányibb; fogságba esnek de a behemót tohonya trollok addig-addig tökölnek azzal hogy felfalják foglyaikat, azzal hogy hogyan falják fel, azzal hogy miként is fűszerezzék, hogy az időközben kelő nap – kővé dermeszti őket. A koboldok – vagy mik – akik rengetegen vannak és rém csúnyák, szintén fogságba ejtik őket, a koboldkirály tutira Jabba-ra hajaz...

Nem olvastam a könyvet, de az biztos: a képi hatások nagyszerűek, biztosan szövegesen sok mindent le lehet írni de a film amit lehet, be is mutat... És nagyon sok mindent megmutat... Megint kergetőzés, harc, aztán Thorin akarata ellenére Völgyzugolyban kötnek ki ahol ambivalens a találkozás Elrond-dal (mintha tényleg fiatalabb lenne itt, mint a LOTR-ben, pedig ez a film későbbi – erre is figyeltek a film készítői?) és itt jelenik meg Szarumán. Ismerve a LOTR történéseit, mindaz amit és főleg ahogyan elmond a Fehér Mágus, már előrevetíti árulását – és itt említik meg Szauront, aki a LOTR történéseiben olyan fontos szerepet játszik. A törpök a fejük után mennek – és bár a „nagyok” nem helyeslik azt, hogy vissza akarják szerezni hazájukat, ők szó szerint is mennek, útnak indulnak.

A film fokozza a feszültséget, a következő összecsapás egészen brutál, a két legerősebb szereplő is szembekerül: A FehérOrk (a csuda tudja, neve van-e) és maga Thorin. Azt hiszem ez is filmes alapelv, hogy párhuzamosan vonultatják fel jelenetről jelenetre a két pólust akik persze egyenlő erősek kell legyenek és nagyon megkülönböztethetőek – itt mindkettő stimmel – és ezeket csak a történések csúcspontján lehet egymásnak ereszteni... Előtte elszakad Bilbó a csapattól, ő meg Gollammal akad össze és itt bukkan fel a Gyűrű, itt kerül – legalábbis ezen fim szerint – az Bilbó tulajdonába. Egy elég mókás találóskérdés párbaj után eldurvul a helyzet, Bilbó csak azzal menekül, hogy véletlenül :) ujjára húzva a gyűrűt az láthatatlanná teszi őt. A gyűrű ás pokoli tulajdonságát ez a film még nem emlegeti, a tünde felirat sem látszik rajta és meg sem említik, hogy ez az Eggyűrű, hogy több más is készült, ahogyan Sazuronnal és a gonoszsággal sem kerül még kapcsolatba... Elhangzik korábban egy érdekes mondat – lehet, a történések durva brutalitását akarták ezzel tompítani? - miszerint nem az az igazi harcos aki ölni tud hanem aki tudja, mikor nem kell ölni... E mondat illusztrálása, hogy amikor lehetne, Bilbó – akinek harciasságát azért reálisnak megőrizni akarva a forgatókönyvíró és/vagy a regény szerzője elég ügyetlenkedést is kever kardforgatása megjelenítéséhez – szóval ez a Bilbó látva a gyűrű elvesztését megkönnyező Gollamot, akkor sem vágja el a torkát amikor tehetné. Persze itt is van deus ex machina, itt is a LORT-ban látott effektet használják, sasok mentik meg a főhősöket. Ekkorra már eléggé fészkelődik az ember a moziszékben, a kicsit túlméretezett hosszra utal az hogy az ember nem csekély megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy mára ennyi volt: a kis csapat, 14 kicsi és a Mágus párás szemmel szemléli a Magányos Hegyet és szinte szájbarágósan fogalmazzák meg: innen folytatjuk :)

Egészében jó film. Erőteljesebb (durvább?) mint a LOTR (habár az sem gyenge), az után már nem annyira újszerű sem a történet sem a helyzetek de hát ez minden folytatásra igaz (még ha ez ilyen előrevetett folytatás is), és javára legyen mondva a filmnek, hogy csak a hossza hozható fel negatívumként, nem laposodik el a dolog mint annyi más folytatás esetén. Jó film, megnézendő film mindenkinek, akinek a LOTR tetszett és tetszik...

Update: a folytatást, a trilógia harmadik részét lásd itt... (A másodikat az update idején, 2014. december 26-án még nem láttam)