(#2276) 2012. november 09., péntek este hat óra

59898b

Varga Tamás színművész korabeli írásművekből származó szemelvények

59883b

Zádori Mária Fusz János „”

A Zenetudományi Intézet Bartók termében tegnap (pénteken) este volt a „Muzsikás Akadémiák” ismeretlen magyar örökségünk művészeti szalon sorozat (igen, ilyen bonyolult a címe) második előadása”Régi magyar zene gyöngyei” címmel.

Gróf Fáy István halála 150. évfordulója alkalmából rendezték. A meghívó szerint egy felújított, múzeális Erard zongorán négykezeseket játszott Horváth Anikó és Elek Szilvia, a dalokat Zádori Mária énekművész adta elő, az egyes dalok között pedig korabeli írások rövid részleteinek felolvasásával Varga Tamás szórakoztatta a nagyérdeműt. A műsorban Fáy István, Geigerl Géza, Fusz János, F. X. Kleinheinz, Liszt Ferenc, Mosonyi Mihály, J. Brahms, F. Schubert művei hangoztak el, a műsor szerint nagyrészt újkori bemutatóként.

A hely igen patinás, egy gyönyörűen felújított, ha jól sejtem neobarokk épület nem túl nagy koncertterme... Majdnem megtelt, sokan voltunk, feltehetően a tágabb Fáy család tagjai, mivel majdnem mindenki ismert mindenkit... Én mondjuk konkrétan egyáltalán senkit... Kocsival mentem, a Dózsa tér felett hagytam a kocsit és a gyorslifttel mentem fel az OSzK-ig onnan gyalog. Biztos lett volna más lehetőség is, hirtelen ez jutott eszembe. A címet végül is simán megtaláltam bár a várban nem nagyon vannak utcanévtáblák (a GPS végül is nem kellett :))

Már a bejáratnál fura volt, hogy mindenki mindenkit ismert, ha kicsit nagyképű akarnék lenni azt mondanám más relációban de olyasmi volt mint a vasárnapi összejövetel. Csak ott én is ismertem szinte mindenkit, itt meg tételesen senkit... A műsor bevezetőjében szó esett a Fáy családról (állítólag az első előadáson bővebben), és szó esett a második képen látható reprodukcióról is – sajnos arról nem, hogy ennek a képnek az eredetije, a családnak a 13. században nemességet adományozó IV. Béla király egész alakos képe a mi iskolánkban van. A műsort vezető hölgy hibásan mondta, hogy a képen éppen átadja a Fáy családnak a magukat a Muhi csatában kitüntető ősöknek a nemesi adománylevelet a Király – valójában csak az adománylevél sejlik fel a képen és a Király is inkább a 17–18. századi felfogás szerint mintázott, semmint korhű lenne...)

A műsor jó volt, bár szoknom kell még az ilyen tisztán intellektuális eseményeket – nem is tudom, hogy mikor voltam komolyzenei koncerten legutóbb. Talán mert soha sem? Mindegy – ez nem volt rossz.

Oda is, vissza is gyönyörű volt viszont az esti, szépen kivilágított vár és oda ugyan siettem, vissza már annyira nem és pár fotót is csináltam – ezeket egy külön post-ban majd...