Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Körülbelül hatvan

(#2816) 2015. december 26., szombat

… kilométer. Bár volt már egy nap több, de gyakorlatilag egyhuzamban nem, ez eddig a legtöbb. A terep egyszerű (nem dimbes-dombos), ez persze komoly könnyebbség. Az idő hideg, borult, párás, valami ködszitálás féleség is volt – ez is inkább könnyebbség, mert bár vidám dolog szikrázó napsütésben tekerni, a meleg, a kánikula azért nehezebbé teszi. De ez most olyan messzinek tűnik, hogy csak na.

Reggel hat után indultam valamivel Ürömről. (Mondjuk így a kuka kitételéről és visszaviteléről lemaradtam, de hát ez van, talán majd szilveszter napján, ha csak nem módosítottak a kuka napon most is, mint tavaly.)

Ebben az évszakban ilyenkor kora reggel még teljes a sötétség. Dombnak le, a Kálváriánál és lentebb, a Mészégető után, a pilisborosjenői elágazásnál rendesen lehet haladni, „csak” arra kellett ügyelni, hogy a vizes, nyálkás úton meg ne csússzon az ember. (Itt, a Mészégető magasságában és lentebb, lejtőnek lefelé a 40 km/h sebességet is el lehet érni. Ezt nem most mértem, kimerült a sebességmérő eleme de nem is siettem pótolni mert ilyenkor még és már sötétben tekerek és úgysem látom. Kora ősszel mértem ennyit... Ez egy gyakorlatilag rugózatlan járművön elég sok. Nekem az! :))

A Bécsi útra kiérve a körforgalomból már jó ideje a másodikon érdemes kihajtani, a Bécsi út új nyomvonalán haladni. Egy darabig tekertem a régin, de most már nem éri meg. Egyrészt az nem olyan jól karbantartott, ráz az út szélén rendesen… Másrészt hiába gyakorlatilag zsákutca, nagyon ritkán van rajta forgalom. Az viszont aki használja, úgy tudja, hogy gyakorlatilag üres, ezért valami elképesztő tempóval előztek ott meg néha. És amiért leginkább kerülöm: a vasúti átjárónál régebben még csak-csak át lehetett evickélni, áttolni a bringát. Mostanra azonban eltorlaszolták, a sínek közül felszedték a térkitöltőt. Kerülendő…

A körforgalom után egy elviselhető kaptató a vasúti felüljárónál. Az út kétszer egy sávos, frissen épített azaz nem ráz, a burkolati jelekre azonban nagyon kell vigyázni, ilyen nyálas nedves időben meg tudja a bringát dobni, ijesztőt lehet csúszkálni rajtuk, ami ha olykor csak pár centire az ember mellett elhúzó nehéz járművekkel eléggé adrenalin-dús élmény lehet. A vasúti átjáró után egy hosszú lejtő, majdnem a régi laktanyáig, a legmagasabb sebességfokozatban is tekerve szépen fel lehet gyorsulni. Csütörtökön nagyon üres volt az út itt is, a városban is…

A laktanyától (már régen nem az, van ott levéltár, főiskola és persze lakópark) már a régi nyomvonalon megy a Bécsi út, gyengébb is a minősége. A temetőig kétszer egy, utána kétszer két sáv… A Vörösvári út – Bécsi út elágazásáig a Bécsi úton, azután is, az EuroCenternél kicsit jobbra tartva. Most szépen betartottam a pirosakat, de ha nagyon korán megyek, nem mindig szoktam. Ott ahol gyalogátkelőhely előtt van és élő ember a közelben nincs, nem; ott ahol jobbról (vagy balról) út csatlakozik be mindig, hiszen pont ilyen forgalommentes időben aki keresztbe jön, még a sárgán is áthúz – nem is lassan –, ilyennel találkozni és megúszni esélytelen lenne…

Innen a szokásos az útvonal, a Margit kórház előtt aztán az Árpád gimnázium mellett el. Gyakorlatilag elkészültek vele, a burkolat jó, kerítések nincsenek. Korábban pocsék volt ez a szakasz a fonódó építése miatt, mostanra azonban az út készen van. Korábban valahol az Óbudai Egyetem előtt volt egy bazi nagy kátyú, egyik reggel centiméterekre sikerült elkerülnöm, akkor még kikarózva sem volt. Kocsival talán csak a bosszúság, bringával biztos bukás…

Ezután egyenesen, nem az úttal balra tartva a Lajos utcán majd onnan az első jobbra kanyarodással a Bokor utcán – régebben erre mentem –, hanem tovább a Bécsi úton. Itt eléggé elkeskenyedik, kétszer egy sáv de az autóknak osztozniuk kell a villamossal a sávban. Majd, ha már megy a villamos mert most még csak a vágány van meg. Korábban ez az építkezés miatt elzárt volt, ide bekerekezni persze érdemes volt mert nem volt forgalom, aztán szemből, most már két irányból lehet, forgalom. Itt érdemes balra tartva, a háromszög alakú tér (Puskás Öcsi tér?) dél felé haladva bal oldalán tekerni mert bár a burkolat kocka- és macskakő, kissé ráz, de nem csúszik és a hajnali, vagy a késői órákban járókelő sincs sok.

A Kolossy térre kiérve bármelyik zebra jó, mert átellenben kell a tér átellenesen másik oldalára, valami ágy- vagy matracbolthoz eljutni, innen pedig ki Duna partra, ehhez a HÉV síneken át kell menni (elég posék) és egy zebrán, ami 15..20 másodpercig zöld (még gyalogosnak is kevés). Onnan az Árpád fejedelem út és a Slachta Margit rakpart között. Jobbra előbb kutyafuttató aztán a hév sínek… Itt elég jó a kerékpárút. Nem világbajnok, bár az egyik fogtörő púpot az öreg aszfaltban legalább fehér festékkel megjelölték. Gyalogos itt egyáltalán nincs, biciklis is kevés (ebben az évszakban). Világítás alig, egy helyen a fák között kanyarog a kerékpárút, itt jól jön ha erős az első lámpa.

Már egészen a Margit hídhoz közel van a bicikli úton egy lámpa, ezen átjutva már a Margit híd kerékpáros alagútja következik. Itt megint egy lámpa (okosan a baloldalon is megismételték, a délre haladók a jobboldalit az alagút pereme takarásából nem látják), majd az újonnan épített szakasz jön. Ez jó, bár olykor keskenynek tűnik (előzni azt nem lehet) és cikk-cakkos is, de hát ez az ára, hogy fát ne vágjanak ki a bicikli út miatt, erre szerintem szava senkinek nem lehet. Jobbra elmarad a Bem tér a Külügyminisztériummal, aztán a Batthyány tér a Vásárcsarnokkal és a Szent Anna templommal. Itt, ezen a tájékon a kerékpáros út nyomvonalvezetése egyetlen idiótasága van (azt hiszem ez elég idióta dolog bár jobb megoldásra nem lenne tippem), egy merőleges jobb- és mindjárt egy balkanyarral a bicikli út átvezet villamos síneken! Még nincs villamosforgalom, de ha lesz ez nem csak zavaró de veszélyes is, habár ki van lámpázva, túlságosan is (nem értem, melyik lámpa mit véd).

Azután ha jól emlékszem, itt van az Insitut Françai és utána már nem sokkal a Lánchíd következik. Itt is alagútban megy a kerékpáros út, ez a szakasz még nincs meg, még aszfalt burkolat hiányzik az alapozó betonról ami persze ennek megfelelően (hogy alapozó), hepehupás is.

Miután kikapaszkodott az ember a másik oldalon, ott már jó az út, széles is – korábban az építés idején a kerítés, az építési terület elkerítése miatt ez annyira összeszűkölt, hogy egy kerékpár is nehezen fért el, nem hogy a szembejövő, a gyalogosokról nem is beszélve, pedig itt délután, kora este rengeteg a bámészkodó, a fényképező turista, a Lánchíd kivilágítása tényleg képre illő.

Jobbra elmarad a Várkert bazár, egy egy ideig valamiért szépen ki volt világítva, díszítve. Itt már nincs külön kerékpárút, a gyalogosokkal kell osztozni, reggel befelé ez nem gond mert majdnem üres, délután kifelé viszont nem. Az Erzsébet híd alatt áthaladva (addig Friedrich Born rakpart ami a kőfal mögött, bal kézről fut, onnan Roul Wallenberg rakpart) megint építési területet kell kerülgetni. Még egy ideig, gondolom…

Itt jön jobbra a Gellért hegy, előtte a Rudas, itt már emelkedik mert magasabban van kissé a Gellért tér és a Szabadság híd bejárata. A híd előtt egy kerékpáros lámpa, itt érdemes balra kukkantani ha az ember balra a hídra igyekszik, volt már hogy hasító kerekező akart ilyenkor elcsapni. OK, nekem is figyelni kell de mi a rákért itt akar sebességi csúcsot állítani (a villamos sínek is közbeszólhatnak bár szerencsére itt ezeken merőlegesen mehet át az ember).

A híd sima ügy, a közepéig kaptató felfelé, utána lehet hasítani lefelé. Rengeteg, itt kimondottan rengeteg a turista a délutáni, esti órákban és ha jó az idő, csütörtökön kora reggel viszont üres volt. Nagyjából ekkorra köszöntött be a kék óra, a pirkadat. A hídról a pesti oldalon lefelé figyelni kell a lámpára, a Közgazdasági egyetem elől troli áll ki és bazi kőkoloncokat is kell kerülni úgy, hogy a sima aszfaltról átokverése rázós kiskockakőre kell ráfordulni és le a Fővám térnél. A Vámház körúton van kerékpár út bár jobb az óvatosság mert akik a bekötő utcákból kihajtanak, gyakorta csak a gépkocsi forgalomra figyelnek.

A suliba menet nem megyek el a Kálvin térig, hanem a Lónyain, aztán a Török Pál utcán (a lányok ezt Sétinek hívták) a Ráday-ne egészen a körútig és azon át a Ferencváros kevésbé forgalmas részén a Márton utcáig, ott jobbra és már a suli hátsó bejáratánál is vagyok. Csütörtökön azonban nem ez volt az útvonal. A Kálvin térig mentem, ott jobbra az Üllői útra. És ezen végig, egészen végig… Itt sehol sincs kerékpár út – nem tudom, hogy lenne –, így marad a jobb sáv széle. Ez nem valami világbajnok, de még mindig jobb, mint a járda az állandó huppanókkal a kereszteződésekben és a gyalogosokkal – ekkorra kivilágosodott, és megerősödött a forgalom is.

Az Üllői út nem teljesen sík, egészen határozott emelkedői és lejtői vannak. Nem túl izgalmas útvonal, viszont esély sincs eltévedésre! Előbb a Ferenc körút a nagyobb csomópont: éppen a zöldet elkapva lehet kerékpárral a zöld végéig átérni, bár ez itt annyira nem kritikus mint a nagyobb kiterjedésű Nagyvárad téren. A többi lámpa szóra sem érdemes, eddigre már vagy húsz kilométert tekertem, kimondottan jólesett az, hogy olykor meg lehet állni. A Nagyvárad tér után, a Vágóhíd utca becsatlakozásánál, valami Munkaegészségügyi Intézetnél, szabályos vagy nem, felmentem a járdára, az itt elég széles és gyalogos forgalom sem sok van. Az Üllői és a Könyves Kálmán kereszteződésénél lehet választani, tekereg az ember a kerékpáros út nyomvonalán, átmegy a felüljáró alatt, lámpás szintbeli kereszteződéssel át a Könyves Kálmánon és a népliget peremén teker tovább, ekkor bár lámákra kell várni de nem kell cipelni a biciklit – most nem ezt választottam ezért sem, meg azért sem mivel ott, a Népligetben nagyon elhanyagolt az aszfalt és kissé kerülő is Most a Groupama Arénánál lecipeltem majd a másik oldalon felcipeltem a bringát az aluljáróban és a régi, katonai főiskola telke melletti járdán folytattam. Ott mindig sok a várakozó taxi meg a buszpályaudvarról érkezettek nagy bőröndökkel, itt nem lehet hasítani, utána azonban a régi laktanyakerítés mellett igen.

Egészen a benzinkútig sima ügy – itt azonban érdemes figyelni, mert van, hogy aki beáll, nem figyel a kerekezőkre, gyalogosokra – majd a templom előtt lámpás átjáró az Ecseri útnál. Nem tudom miért, a kerékpáros lámpa alig fél percre ad zöldet, sokkal később vált szabadra mint a vele pontosan párhuzamos gyalogos lámpa és sokkal hamarabb vált is vissza, gyakorlatilag itt a gyalogos lámpa számít ha kerekezik az ember (ami egy idiótaság megint).

Csütörtökön itt kikerekeztem az Üllői útra (ha Pöttyösbe jövök, maradok a járdán és a Pöttyösnél jobbra szintén járda, csak a ház előtt kell kigurulni a kocsik közzé az útra). A Határ útnál ronda villamosvágányokon kell áttekerni – csúszik is, rossz a szöge, széles is a nyomvályú. Utána egyesen, se balra a reptéri útra se jobbra az Ady Endre útra, csak az Üllői úton kifelé a városból. Elmarad jobbra az EuroPark, egy benzinkút, régebben egy Obi is volt itt. Balra, az út másik oldalán azt hiszem az ötvenes villamos megy kifelé… Jobbra előbb panelek vannak aztán már csak földszintes házak. Balra valószínűleg régebben gyártelepek lehettek, egy részük gazdátlan, más részük mindenféle kereskedelmi izével van tele (és kitáblázva). Akkor sem jókedvű környék, ha szikrázóan süt a nap, de csütörtökön mg ekkor is szemerkélt valami, borult és ködös volt.

Balra elmarad a Kossuth tér, erre emlékszem de a részletekre utána nem, arra csak hogy egy darabig nem nagyon de hosszan emelkedett, utána meg lejtett, a környék itt már inkább kert- vagy kisvárosias (utóbbinak a méret ellentmond). Egészében nem valami gazdag(nak kinéző) vidék… Jobbra azután elmaradnak a házak, beépítetlen gazos telkek, meg ipari épületek követik egymást.

Ez már Budapest határa, közel a repülőtér (is). A négyes út, a vasút és az Üllői út egy pontban fut össze – itt nem kellett átmennem a síneken hanem jobbra majdnem kilencven fokban elkanyarodni. Na ez az út elhagyott, elhanyagolt nagyon… Ez már Vecsés. Széchenyi útnak hívják, a település legszéle. Jó hosszan, majd' egy kilométert kellett délnyugatnak menni, aztán egy kilencven fokos fordulattal délkeletnek és hasonlóan kieső, kültelki úton másfél, két kilométert egy körforgalomig. Onnan ugyanez az irány, de mát Budai Nagy Antal utca. Itt is a település határáig kell elmenni, ott ahol balra kellett fordulni – úgy jegyeztem meg hogy egy magában álló ezért hatalmasra terebélyesedő fa áll ott, mögötte semmi, a nagy magyar síkság – már csak bal kéz felől vannak, mind-mind új építésű kertes házak és ikerházak.

Az útvonalterv szerint ez olyan negyvenkettő kilométer volt – persze az cikkcakkban a város közepén javasolt átjönni – és három óra harminc perc körüli idő. Nekem kettő óra negyven alatt ment, pedig nem is tepertem nagyon.

Az út visszafelé már a kitartásról szólt, nem is a távolság miatt: a terep nem nagyon emelkedős, a bringa meg ráz amennyire ráz (egy lengéscsillapítós kerékpár biztos számottevően jobb ebből a szempontból), hanem a bicikli nyereg! Na az komoly kihívás. Ahány a lámpa ami piros, mind egy öröm, hogy ha kicsit is, de le lehet szállni… A visszaút Vecsésen át egyszerű volt (korábban elkeveredtem itt, most pont arra jöttem amerre mentem), az Üllői úton ekkorra már igencsak nagy lett a forgalom.

Amikor első alkalommal tettem meg ezt (akkor „csak” Pöttyös és Vecsés között), visszafelé nagyon gyötört, hogy annyit és annyit kell tekerni, most nem – biztos számít az is, hogy mostanában napi rutin a kétszer tizennyolc kilométer… Pöttyösig eljöttem, vetem lottót (rengetegen voltak a lottózóba, igaz: délben bezárt, lehet azért, sorba kellett állni), utána még eltekertem a suliba. Ennyi biciklizés után meg se kottyant!

Körülbelül hatvanhét kilométer volt – ennyit a cím helyesbítéséről. Nem megállások nélkül, de reggel hattól fél tizenkettőig… Éreztem is a lábaim utána rendesen…

Aréna

(#2698) 2014. október 22., szerda

A képet tegnap kora reggel, induláskor csináltam. Minden nap látom, a kilencedikről rálátni a Grupama Arénára (régebben ennek a helyén állt az Albert Flórián Stadion). Viszonylag hamar felhúzták, állítólag horribilis összegekbe került és amíg építkeztek, elég rosszul lehetett mellette, körötte közlekedni. Most már csak akkor ha meccs van, és tele van rendőrrel – az nem zavar annyira – meg valami fura állatfajtával ami elég veszélyes, embernek néz ki, azt mondják róla „szurkoló” bár nem tudom mi köze a szurkoláshoz, hogy seggrészegre isszák magukat már a meccs előtt, teli torokból üvöltenek és csak a balhét keresik. Azért kell a sok rendőr, azért van ilyenkor háborús állapot a stadion, azaz most már Aréna környékén, még a metró is kihagyja ilyenkor a Népliget megállót.

Igen, ez kell nekünk, nekünk ez kell, nekünk ez megér milliárdokat.

Tegnap hajnalban fényárban úszott, nem tudom miért volt kivilágítva. Amikor elkerekeztem mellette, semmivel nem volt nagyobb mozgás mint máskor, mondjuk reggel hatkor miért lenne.

65804

 

Negyvenegy

(#2627) 2014. augusztus 24., vasárnap

Mármint kilométer... Egy nap... Biciklivel... Eddig ez a legtöbb amit tekertem, és mit mondjak, most, másnap reggel bizony érzem is, hogy nem volt kevés.

Tegnap, huszonharmadikán volt Ürömön az általános iskolai osztálytalálkozó. Jó ideje itt vagyok Ürömön, de amikor kijöttem, nem gondoltam végig, hogy erre az alkalomra kell több is mint papucs, kitaposott edzőcipő, kopott farmernadrág, vagy nyári rövid gatya... Azaz haza kellett mennem valami szalonképesebb, valami ünnepélyesebb cuccárt.

Szombatra esőt ígértek. Nem jó előjel, mondjuk akkor megyek, mehetek busszal metróval. Nem fárasztó, gyors is... Reggel aztán mégsem tűnt esőre állónak az idő, és kigondoltam, megyek is, ha pedig lehet, majd jövök is biciklivel. Reggel a közeli kis boltban rövidebb maradtam valamennyivel, ezmiatt le kellett menni a CBA-hoz az automatához, és még reggel ki akartam menni a temetőbe is, virágot vinni a sírokra.

Biciklivel. Pedig odafelé nagyon meredek, ott én csak tolni tudom, viszont a másik irányban megy az, gyorsan megy. Sajnos semmi sem olyan egyszerű, mit amilyennek az ember kigondolja. A bringa azzal köszöntött, hogy a hátsó elég puha volt. Nem eresztett le teljesen, de nagyon is ráfért a pumpálás. Ráfért volna, ám nincs mivel! A pumpa, egy jó nehéz (igazi oroszt – valóban, az apósomtól megörökölt 1200-es zsiguli felszereléséhez tartozott!) pumpa Pöttyösben maradt. It meg ekkor szombaton regel maradt az, hogy lapos vagy nem, ezzel kell elmennem a temetőbe, a CBA-ba majd vissza ide Ady-ba. Utóbbit azért, mert ha visszamegyek, gondoltam ami már nem kell cucc, azt vissza is viszem.

Az első kőr majdnem nyolcig meg is lett, bár a Kálváriánál felfelé most nem ment a tekerés (volt már hogy igen), inkább toltam. A kisboltban rendeztem amit kellett (egyig van nyitva, tudtam hogy nem érek vissza addig). Ady-ban bepakoltam a hátizsákba. A bringa alaposabb szemrevételezése viszont nem hozott jó eredményt: mint kiderült, kissé laza volt a lánc de a legrosszabb, hogy az apró kis kar, ami a féket támasztja ki, kilazult: a csavarról leesett és elveszett az anya. Bár a csavar nem jár könnyen, de ha az kirázódik, elfelejthetem a hátsó féket, Ami magában is baj. Az első fék ugyanis nem valami erőteljes (bár új a fékpofa), a hátsó féket nem lehet nélkülözni.

Szóval indulás előtt és helyett: szerelés! A sufni előtt fejre állítottam a bringát, kilazítottam a tengelyt a hátsó keréken (a támasz kart nem kellett, hiszen az anya hiányában lelazult) A láncfeszítőkkel beállítottam a feszességet (azt hiszem kicsit túl erősre is, ezen majd ma lazítanom kell), és visszaszorítottam a csavarokat. Kerestem egy megfelelő, kis anyát a féket rögzítő kis karra, azt is feltettem, megszorítottam. OK, a bringa, leszámítva a hátsó abroncs elégtelen nyomásást, bevetésre kész volt.

Ekkor már erősen beborult, nyugat felől kimondottan fekete felhők gyülekeztek. Ez volt az első pont, amikor komolyan elgondolkodtam azon, hogy vajon jó ötlet-e ma biciklivel bemenni (még ha kifelé, ha elered istenigazából, akkor persze nem ezzel jövök). Végül is igen! Hátizsák fel (ami nem vízálló azokat persze nylon tasakba bebugyoláltam a hátizsákon belül is), és hajrá!

Amikor kigurultam a Dózsa útra, már szemerkélt, amikor leértem a CBA-hoz már esett. Rendesen... Mivel már úton voltam, visszafordulni pont annyira elázás lett volna, ráadásul még a kereket sem fújtam fel, hát mentem tovább, le az elágazásig, a Bácsi útig. Itt nem balra, hanem most jobbra fordulva, nagyon közel, alig ötven méterre talán egy ÖMV kút van. Kicsi kút, volt esélye, hogy a semmiért áztam meg, volt esély arra hogy úgy járok amint a bicikli összerakásakor két hete, amikor is elvittem az éppen készre szerelt első kereket, aztán – nem is működött a kompresszoruk. Amilyen kicsi ez az ÖMV kút, sehol sem találtam kompresszort, majd eszembe jutott hogy van kút ahol kézi kütyü, egy tartállyal mozgatható ellátott izé az, amivel a keréknyomást ellenőrizni és korrigálni lehet. Ezt sem elsőre találtam meg, de meglett. A hátsóban az óra szerint alig volt nyomás, igaz: nagyon kicsik ezek az abroncsok, ami a térfogatot illeti: egy mozdulat, és majd' két atmoszféra lett a nyomás, jó kemény lett a gumi. A szokásos (még apámtól tanultam! :)) módon ellenőriztem, nem ereszt-e de nem.

Egy kocsi állt a kútnál, egy férfi és egy nő, a férfi tankolt majd bement fizetni. A nő nem szállt ki, csak engem nézett, gondolom elgondolta, hogy bolond ez a pasi, esőben bringázik... Elindultam a Bécsi úton visszafelé. Már nem zuhogott, de szemerkélt. Ez volt a második pont, amikor elgondoltam: előre, hazafelé vagy balra, vissza, hazafelé... Az előbbi mellett szólt, hogy egészen egyszerűen ezt terveztem ki, hogy ezzel jó esetben annyi napi kerekezés jár ami még nem, csúcskísérlet... A második mellett az, hogy szemerkél, habár már vizes lettem, ha mérséklődik akár ki is száradhatok, az hogy visszamegyek és buszhoz lejövök, pedig biztosan időveszteség...

Az első lett: hajts, irány előre. Na annyira azért nem lelkesen és lendületesen, a VÁM-nál ugyanis erősen emelkedik, na itten erőlködni kellett feljutni. De ezt leszámítva a befelé menet lejtmenet, szó szerint. Végig a Bécsi úton, mérsékelten kell tekerni mert hol erősebben, hol gyengébben lejt... Az eső már elállt, a menetszél meg az, hogy nagyon hideg nem volt, egykettőre kiszárított. Átmentem a vasúti átjárón (azt a vasútszakaszt hihetetlen tesze-tuszasággal csinálják, nem is tudom mennyi ideje, de legalább egy éve nincs ott sín; most az átjáró mér készen van, egészen jól megcsinálták, de vonat itt még sokáig nem fog járni), el a régi orosz laktanya előtt (most mindenféle intézmények, a tiszti lakótelem meg a gépszín helyén meg „lakópark”-nak nevezett lakótelep), el az Óbudai temető mellett. Itt már kétsávos, és a forgalom is akkora hogy megéri a járdán menni. Annak is van hátulütője, a hatalmas döccenők az útkereszteződésnék és a gyalogosok akik vagy nem vesznek észre, vagy nem akarnak észrevenni (bár ezen a szakaszon nem volt olyanok, mint később, a Duna parton). Itt korábban útépítés miatt egy sáv volt csak, de mostanra megcsinálták. Itt a volt Radelkis (azt hiszem egy darabig Nokia is volt, most semmi, gazdátlan, eladásra hirdetik), egy a domb tetején épített beton épület mellett el, és ez már a Vörösvári út, Bácsi út sarka. Itt elmentem a régi busz végállomés mellett (már a hetvenes évek közepén sem ez volt), majd a Bécsi úton tovább. Itt az úttesten mentem, mert szombaton ilyen tájt azért nem olyan nagy a forgalom – az azonban mindig ijesztő, amilyen sebességgel és vannak akik: amilyen közel elhúznak az ember mellett, és mentül nagyobb a járgány amivel ezt teszik (busz, teherautó különösen ott van). El a Margit kórház mellett, aztán egy bal irányú fordulattal a Lajos utca és a Kolossy tér következik. Ez talán az út „legsűrűbb” része: itt a járda nem alkalmas biciklizésre, az úttestnem széles, éppen elegendő a meglevő két sáv részére és még ilyentájt, még szombaton kora délelőtt is elég nagy a forgalom. Mindegy, ez van: ezen is át lehet, át kell jutni.

A Duna mellé kiérve egy, szombaton piacként funkcionáló parkoló mellett megyek el, aztán valami kórház, és már a Margit híd magasságában vagyok. Itt megy le a föld alá a HÉV pálya, északabbra a HÉV sínek és a Duna között megy a kerékpárút és vezet el vagy Csillaghegyig, na ott szívtam meg legutóbb amikor kijöttem, hogy maradtam a kerékpárúton pedig az nekem nem jó. Visszafelé innen kezdve nem kell az úttesten kerekezni, lehet a bicikli úton. Persze, az sem mindenütt fenékig tejfel: a gyalogosok, a turisták persze hogy ott kolbászolnak, ami még rosszabb hogy több szakaszon a felfestés szerint a járta egyszerre kerékpárút és járda, a gyalogosoknak: szóval itt nem a kocsik kerülgetnek engem hanem én a gyalogosokat.

A Margit hídnál egy kis alagúton vezet keresztül a kerépár út (a híd alatt), aztán szép nagy fák alatt végig a Duna parton. A Batthiány térnél (is) van egy elég nagy bérbicikli „kikötő”: BUBI a fantázianeve, szerintem ennél hülyébb nevet akkor sem találhattak volna neki, ha az elmegyógyintézetben hirdetnek pályázatot a névadásra az ápoltak közreműködésével. OK, értem: Budapest Bicikli akármi, innen ez a hülye név, de nekem elég irritáló.

A Lánchídnál megint alagút, ott kicsit kanyarogni is kell a kerékpárúttal. Az Erzsébet hídnál le volt az út zárva: valami Iron Man verseny miatt az alsó rakprton nem is volt forgalom, a kerekezőket leszámítva, na őket, ezeket elnézve úgy éreztem magam,m ahogyan a Verdákban Matuka érezhette a a főszereplő Piros Villámot látva: ezek a bringák és az enyém...

Ezután már a Gellért hegy tövében fut a kerékpár út. Mivel Üröm a Budai, Pöttyös meg a Pesti oldalon van, ekkorra lassan elodázhatatlan lett a kérdés, ugyan melyik hídon is menjek át. Itt kézenfekvő megoldásnak tűnt a Szabadság híd, még lejjebb lehetett volna a Petőfi hídon, ám onnan a Sorokséri út egyik irányban vagy a körút és az Üllői út (a körút miatt) nem tűnt túl nyugis megoldásnak – hát balra be, és átmentem a Szabadság hídon. Itt is a gyalogosokkal kell a gyalogjárdában osztozni, ami nem is olyan egyszerű, ráadásul a közepéig emelkedik is rendesen. Viszont a Dimitrov (most: Vámház) téren már van az úttestből elkülönített kerékpár út és ezt többé-kevésbé tiszteletben is tartják a kocsik. Aztán a Kálvin tér, aztán jobbra az Üllői út, na ez nem probléma mentes a forgalom miatt de nem is vészes. Az Üllői elején az úttesten tekertem, aztán a járdán, utóbbi nem is rossz mert gyalogos itt nem olyan sok van, és a keresztutcák nem mindegyike nyelvelharapósan döccenős. Az Üllőin a Nagykörúti kereszteződés bonyás, vagy az aluljárót választja az ember és az veszélymentes de akkor a bringát cipelni kell (az Ukrajna bizony nemsúlyra optimalizált), vagy szintben megy az ember át a kereszteződésen, ez viszont a forgalom miatt nem veszélytelen. Az utóbbit választottam, nem volt kedvem cipekedni.

Innen – az Observer régi helye, a volt Kilián laktanya magasságában egy kocsikijárón felhajtva a járdára - egészen a Nagyvárad térig. Ott megint kissé nemegyszerű az áthajtás a kereszteződésen, de utána már nagyon is ismerős a pálya, előbb valami kórház kertje mellett végig, aztán a stadion mellett: most már átadták, most már nem kell az építkezés miatt vagy a másik oldalon menni vagy itt, de itt építési mindenféléket kerülgetni... A Népligetnél van lehetőség szintben gyalogjárón átmenni de ahhoz a másik, a volt Pénzverde oldalán kellett volna jönni, nem ezt tettem ezért az aluljárón kellett a bringát átcipelni. Ezután végig a katonai főiskola helye, egy üres gazos hatalmas telek menén. Tavasz végén, nyár elején itt eperfákon érit a termés, potyog el és van tele sötétvörös meg fehér termésekkel a járda. Gyalogos itt nagyon kevés van, bringás is alig., Aztán a vasúti híd alatt jön át az ember, aztán már a benzinkút az ecseri útnál. És most itt van akadály, a villamospálya építése miatt nagy most itt a felfordulás, le is kellett szállni, tolni kellett a bringát hogy átjussak a József Attila lakótelepre. A továbbiakat már a lakótelepen tettem meg, itt nincs gyalogos forgalom számottevő és gépkocsi is kevés. Így értem haza...

A visszaút gyakorlatilag ugyanez a nyomvonal volt, de sokkal tovább tartott, azt hogy pontosan miért nem tudom, lehet az első húsz, huszonegy kilométer fárasztott ki, az is lehet, eléggé valószínű, hogy a kifelé út vége felé, a Bécsi út majd Ürömön a bevezető út emelkedése lassít sokat a tempón. Az tény, hogy amíg befelé 90 perc volt az út, csak kicsivel több, visszafelé a két órát is elérte. Mindegy: megjártam, és alig áztam el...