Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

HIX

(#2723) 2014. december 10., szerda

Meglepett... Reggel pottyant be a postaládábma a HIX MOBIL mai digest-je... Valaha sokat olvastam ilyeneket (bár nem a MOBIL-t hanem a GURU-t és a MÓKA-t, egy ideig a VITA-t is, bár az szinte mindig csak flame volt), de már nagyon régóta nem láttam ilyen levelet. Ez a net hőskora – nekem legalábbis az – amikor nem WEB-et használtunk mindenre, amikor a program nem a WEB böngésző volt, hanem az e-mail, és a levelező. Hja, és levelező program, nem WEB-es levelező, természetesen... A mostani HIX digest (ez csak digest-ben terjedt) alig olvasható a Chrome-ben futó Gmail-ben, apró courier, new betűkkel íródott... MI a csuda lehetne az ellenszere annak hogy ami ma korszerű és ami egészen elképesztően gyorsan avul el, az azzal csinált dolgok holnap is értelmezhetőek, olvashatóak legyenek?

Mezőgazdasági munka

(#2711) 2014. november 27., csütörtök

A facebook sok mindenre jó, főleg elcseszni az időt haszontalan olvasgatással. Haszontalan általában, mert az ottani anyag nagy része megosztás, azaz olyan dolgok bukkannak fel amik a neten másutt már megvannak, új tartalom kevés van. Ritka az eredeti anyag, kép vagy szöveg pedig azt hiszem, ezek a legértékesebbek... Mindegy: a facebook olyan, lehet minősíteni, ettől még ilyen marad.

A sok haszontalan dolog mellett persze van érdekes is. Nem tudom, miként találtam rá, egy olyan csoport írásai tetszenek, aminek ez a neve: „Surranótárs ,valaha voltam sorkatona klub”. Az írások zöme persze itt sem nyűgöz le, viszont van ami igen, egészen érdekesen, szemléletesen írnak egyesek...

Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy érdemes lenne leírni – talán közzé tenni is, ezt még nem tudom, ezt még kigondolom – olyan dolgokat amiket ott és akkor tapasztaltam...

Egyetemi felvételi, sikeres felvételi után kaptam meg a behívó parancsot, 1978. augusztus legvégén kellett vonulni. Egy hónap alapkiképzés volt, utána mezőgazdasági munka. Kalocsán voltam mindvégig, 1978 szeptembere és 1979. augusztus legeleje között, csak ezen a kettő hónapon másutt. 1978 októberét és novemberét a Fülöpszálláshoz tartozó Balázspusztán töltöttem. (Most megnéztem a Google térképen: hát ez az amire emlékszem: valami a nagy semmi közepén, a térkép szerint sincs ott semmi. Akkor egy állami gazdaság volt, azért kerültünk oda.) Különösen sok okom az egész tizenegy hónapra panaszkodni nincs miért, azonban ez a két hónap egészen nagyon remek volt! Az ottani állami gazdaság alkalmazott minket. Már nem emlékszem mennyien voltunk, de talán egy egész század. Egy vagy két csepel, a sofőreikkel, akik háromszornyolcasok voltak, akkoriban még 24 hónap volt a katonaság, csak nekünk, egyetemre felvett gyerekeknek volt egyben elsőre 11 hónap (egy egyetem utáni hát hónap ígéretével) A századparancsnok egy egészen fiatal hadnagy volt, szerintem akkor végezhette a tiszti főiskolát. Nem magas pali volt, szeretett a mondat végi szavakat, akármi is volt a jelentőségük lassabban és nagyon ropogtatva a magánhangzókat ejteni, főleg amikor lebaszás volt soron. Egészében jó fickó volt, nem mondhatok rá sem rosszat. Ha jól emlékszem ketten voltak, egy másik egy vékonyabb magasabb hadnaggyal, a kétszemélyes (gondolom parancsnoki) körletet ők lakták, ez az épület közepén, az előtérből nyílt, mindjárt az ügyeletesi asztalnál. A két hónap tehát maga volt a menyország... Szeptemberben előtt almát szedtünk. Később, egyetemista koromban is voltak almatáborok, sokban hasonlítottak ehhez. A szállás Balázspusztán földszintes épületekben volt, a körlet sokban hasonlított a laktanyaihoz: a szoba hatalmas, egy fél századnak elég vasággyal és rendkívül kis hellyel, szekrényfélére nem emlékszem viszont amíg itt voltunk, nem volt semmi stokizás. Egyébként is lazább (értelmesebb?) volt sokkal – persze rendet azt kellett tartani, volt körletszemle reggel, takarodó este, de a lényeg nem az alakiság és az elvlágólasság volt hanem hogy menjenek a dolgok. Az épületnek egy előtere, ott egy asztal, ez volt az alegységügyeletes és helyettese felállítási helye, ők ketten a beosztás napján nem mentek ki dolgozni a többiekkel. Az ebédlő egy másik épületben, a konyhán ketten dolgoztak, egy idősebb és egy fiatalabb nő. A kaja nem emlékszem milyen volt, az tény, hogy annyit mint abban a két hónapban, soha sem híztam – vagy jó volt a főztjük vagy egy 19 évesen egészséges fiatalember aki félnapokat van szabad levegőn és fizikai munkát végez, megeszik mindent! (Ez annyira persze nem igaz, akadt a században sok városi fiú, aki vagy mert úgy gondolta vagy mert úgy találta helyénvalónak, erősen fitymálta a kaját amit adtak.) A nap az ébresztővel tisztálkodással kezdődött, aztán öltözés gyakorlóba és reggeli. Igen, a tapasztaltaknak itt hiányérzetük van, a reggeli tornával senki sem szívatott minket – asszem egyszer, a hadnagy berágott mert valamit ganáékodtunk, más- és harmadnap volt reggeli torna, de aztán elkopott mint a legénységi vaságy festéke... Aztán reggeli, majd egy cigivel a várakozás a csepelre. „Platóra!”, aztán kis zötykölődés a homokdűnék között, a semmi közepére, a végeláthatatlan almáskertek egyikébe vitt ki minket a kocsi. Az egész nap melóval telt el, bár nagyon horrorisztukus emlékem nincs erről. Vödrökbe kellett az almát szedni, nagy konténerekbe buggyantani. Vagy önteni... Vagy még inkább tenni, ha az alma szép volt habár az állami gazdaságnak sem volt túl sok illúziója a katonamunkáról, a legsilányabb, gondolom léalmának való almát szedették csak velünk... Az október még nem hideg hónap, nem is mindig vittük a mikádót de délre a gyakorló felső is lekerült. Aztán dél, egy tájt hozták az ebédet, nem a csajkában kajáltunk hanem műanyagtányérokat hoztak (szegények mit mosogathattak). A kanálgép természetesen kellett, bár a kaja utáni elmosása erősen hanyagolható volt, pontosabban a homok megtette víz helyett. Homok ugyanis mindenütt volt, sok, nagyon sok... Teli hassal még kevesebb munkakedve volt az embernek, de csak eltelt a délután, csak eljött az idő amikor kiértek a csepelek, ismét „Gépkocsira!” Az este attól függően telt, hogy az embernek volt-e könyve vagy nem. Ha nem, akkor a TTV nézés maradt – az ebédlőben, a szomszéd épületben volt a TV – vagy a levélírás vagy a fene tudja mi. Három haverommal a harmadik vagy negyedik héten kitaláltuk, hogy eljárunk futni – akkora a sok kaja miatt már érezhető volt a súlygyarapodás – és ezt majdnem egy hétig meg is tartottuk: a telep, tanya vagy mi ahol voltunk, egy hosszú bekötőút végén volt, addig elfutottunk és vissza, nem valami izgalmas elfoglaltság de legalább mozgás. Ha volt könyve az embernek akkor Kecskemét: már nem emlékszem, a csepel vitt-e be vagy csak a vasútállomásig – valószínű, hogy csak odáig – vissza vonatozás és jó darabon gyaloglás. Meg sem kottyant akkoriban. Klassz két hónap volt... Ahogy telt a szeptember, elfogyott az alma, jött a szőlő, jöttek a hűvös párás reggelek, a vizes szőlőtőkék. A vacogós reggeleket előbb még meleg délelőttök váltották fel, azonban ahogy az októberből november lett, elfogyott a jódő is, a szőlő is. A munka nem: ekkor kerítést építettünk. Baszott nagy gerendákat, voltak azok két és fél méteresek is, kellett egyik végükön megpörkölni, gödröket ásni neki és letenni. Ezt végezték páran. A többiek, mi a vezetőhuzalokat feszítettük ki, mások aztán a drótkerítésnek való hálót erősítették fel vékonyabb drótokkal végül ketten-négyen a tetejére szögesdrótot feszítettek és szögeztek. Volt más munka is, de abban csak egyszer, pár napig vehettem részt – pedig az is jó móka volt. Rideg tartású marhákat kellett a tél előtt beterelni, a nyáron születetteket crotalia-val ellátni. Ehhez a marha fülét kilyukasztani és azt a műanyag lapot beletenni kellett, nem csoda, ha a marha ezt különösebben nem szerette, ahogy a karámot sem. A legfontosabb egy erős bot volt amivel a katona ebben a helyzetben a hazáját védhette, és a tipp hogy az orrára ötve a leginkább rá lehet az okosságra venni még a bikaborjút is. Mondom, ezt a munkát csak rövid ideig, pár napig csináltam mert valaki aki ide volt beosztva szabit kapott. Aztán voltak színes programok, hétvégén kimaradás Kecskemétre, vagy még szeptemberben kapcsolatépítés: egy nem messzi hasonló „munkatáborban” az egri, akkor Ho-Shi-Minh-nek (nem biztos, hogy jó a helyesírás) nevezett tanárképző főiskola csepeli kihelyezett tagozata volt olyasmi melón mint mi. A legjobb a dologban az volt, hogy akkor is mint ma, a pedagóguspálya erősen nőies, azaz a tanárképző 80%-a lány volt... Szóval jó két hónap volt – messze nem katonás, de ha nem vagyok ott és akkor és úgy sorkatona, soha sem lettem volna ilyenen sem...

okosteló

(#2492) 2014. január 9., csütörtök

2492--okostelo

Nem semmi, hogy mivel töltik a legényeim a magyar dolgozatírás idejét...

Érettségin sok más mellett a felügyelőtanároknak elmondom, hogy ne feledjék a dolgozat íratása előtt kitétetni a diákokkal a telefonjukat (a telefonjaikat).

Változik a világ, most már dolgozatiratás, évközi felmérő, számonkérő dolgozat íratása előtt is ki kell tétetni... ma valamelyik magyar órán az enyéimek dolgozatot írtak, a mellékelt képet találtam a facebook-on. Mire nem jók a diákok százezer forintos, hiper-szuper okostelefonjai amikhez tartozó előfizetésnek természetesen a net elérés is része...

Kell az... Nagyon is!

Nem tudom, mi a fene jön még... Már létezik szeműveg ami bluetooth-szal kacsolódhat okostelefonhoz, az meg net eléréssel csuda dolgokra képes.

Mi meg táblára írunk, krétával...

És még csodáljuk, ha a diák totál szétúnja az agyát az órán :(:(:(

Biztonság

(#2464) 2013. november 21., csütörtök

2464--biztonsag.jpg

Az elérhető hálózatok SSID-i... A legfelső a saját, alatta a két nyitott. A fentről második nem közeli, a fentről harmadik azonban egészen itt lehet a környéken... (Az SSID-ket kitakartam, bajt nem akarok nekik...)

Nóra az új telefonját állítgatta valamelyik nap este, ekkor kérte hogy a router jelszavát mondjam meg mert a wifi-t és nem a mobil net-et akarja használni a telón. Ez teljesen logikus...

A jelszó megvolt, de Nóra mégsem kérte – hasít rajta a net és nem mobil, wifi-n keresztül. Na ez megijesztett – nem jelszós a router hozzáférése? Ez nem jelent jót, ez nem csak azt jelenti, hogy akár használhatja (akárki mehet ezzel az IP-vel), hanem azt is hogy a router admin felületére is bejutott valaki mert én nem csak jelszót állítottam be de MAC address szintű szűrést is, azaz ha Nórának semmi állítgatással sikerült IP-t kapnia akkor minden biztonság ki van rajta kapcsolva...

Ez kishijján ijesztő...

Megnéztem én is, a gépemmel... És tényleg... A sajátomon kívül még kettő olyan hálózat volt (és a post készítésekor még meg is van!), melyek szórják az SSID-t és nincs is rajtuk semmi biztonság. Az egyik ráadásul közel is, ha lehet a Windows saját eszköze jelerősség detektorának hinni.

Ha már itt vagyok kipróbáltam még valamit. A gép saját hálózati interface default gateway címét a böngészőb beírva tényleg feladja a jelszókérő ablakot!

Hopp! Akkor ez a router admin felülete lesz. Ne má', ilyen nincs – egészen biztos a router típus alapértelmezett azonosító és jelszó párosával (ez elérhető minden gyártó honlapján!) nem fog beengedni...

És de! Mind a két helyre símán be lehetett jutni, minden konfig paraméter szépen látható és akár állítható is. Akár a router jelszava is. Akár ki is lehetne a router saját gazdáját onnan zárni, akár be is lehetne biztonsági jellemzőket állítani, akár MAC address szűréssel a saját eszközeimen kívül mindent ki lehetne onnan zárni. (OK, hogy ezeket a beállításokat az, aki a router-hez fizikailag is hozzáfér, egy reset-tel ignoreálhatja, ám ha valaki ennyire nem figyel a biztonságra, vajon azt tudja-e?) Vagy – és ez sokkal ijesztőbb még ha elsőre nem is tűnik annak – akár ezen a hálózaton keresztül kalózkodva ennek a hálózatnak a nyomát hagyná ott aki megtenné, aki megteszi, és ellentétben az előbb vázolt beállításokkal és kizárásokkal, erről a hely gazdája még csak nem is értesül... Amikor meg igen, akkor régen késő...

Nem piszkáltam el semmit és nem is akarom ezeket a hálózatokat használni (az egyik majd! Háromszor olyan gyors mint az enyém), de azért ez elgondolkodtató. Hja, a végére eszembe jutott a duplacsavar... Hátha ez csak olyan csali, hátha a hely gazdája éppen azt akarja, hogy óvatlanok ezt a hálózatot használva érzékeny információkat továbbítsanak melyet trükkösen maga is olvashat – és aztán másutt másra felhasználhat? Vagy ez már túlzott ravaszság lenne?

Szombat

(#2309) 2013. január 12., szombat

60629

Napkelte január közepén, olyan fél nyolc tájt...

Péntek este annyira volt erőm, hogy kiválogattam, milyen feladatokkal próbálkozom majd a szombati foglalkozáson, a multimádia a kritikus. A HTML, XML foglalkozáshoz megcsináltam a számonkérő feladatot még pénteken délután. Szombaton nagyon korán akartam kelni, hogy rendbe tegyem ezeket, de persze a „nagyon”, az nem sikerült...

Háromnegyed nyolc tájt indultam, Kelenföldre végül is nem kellett menni... A SzÁMALK környéke reggel még nem nagyon zsúfolt (nem úgy délben, kora délután). Az első foglalkozás a HTML, XML. Azt korábban jeleztem a hallgatóknak, hogy lesz számonkérés, bár a végére ígértem de meggondoltam magam és azzal kezdtünk – na ez igen nagyon jó ötletnek bizonyult, mivel a számonkérő feladat ha bonyolult nem is, de hosszadalmas volt igencsak. Legalábbis sokat-sokat dolgoztak rajt’ a hallgatók. (Ha a végére hagytam, elég nagy gondban lettek volna és persze én is...) Sajnos pár dolgozatot leszámítva közel sem születtek jó megoldások – pedig ez még „csak” a statikus, CSS-nélküli HTML volt, igaz táblázatot táblázatba ágyazva, de hát ők nem felhasználói szintű informatikát kapnak, nekik ez szakmájuk lesz (ez a csoport momentán általános rendszergazda). A foglalkozást bonyolította, hogy nem volt a végére net, a mail útján való feladatbeadás nem volt lehetséges, pendirve-on kellett összemásolnom a kész anyagokat. Annyian vannak hogy ez nem egyszerű...

A következő majdnem három óra üres volt, nincs foglalkozásom – átmentem a suliba. Gyors ebéd a kínaiba, utána belevetettem magam a délutáni foglalkozás feladataiba. Ezt nem csinálom napi szinten (nem a foglalkozásra készülést :) hanem azt, ami a délutáni fogllakozás anyaga, a PhotoShp használata), ezért erre sokkal-sokkal többet kell készülni. Itt is azt találtam ki, hogy számonkérő feladattal kezdünk, de itt még annyira sem mertem eltérni az órán gyakorolt feladattól mint a másik tárgyban a másik csoportban. Egy olyan feladatot csináltam amilyet december 22-én dolgoztunk fel. Na akkor is volt gond: a karácsony előtti utolsó, ráadásul szombatra eső munkanap az eredetileg kiírt teremből, mivel az nem a SzÁMALK szakközépiskola hanem a GDF épületében van és azt meg délben lezárták, áttettek minket egy olyan teremben ahol – nincs gép! Elég bajos PhotoShop kezelést tanulni gép nélkül... Nagyon kevesen voltak a hallgatók, ezért megoldható volt, és a rendszergazda rendes volt mert meg is oldotta, hogy lehozott laptopokat és azon dolgoztunk. Így vagy úgy: az akkori feladatfeldolgozás körülményei nem voltak ideálisak, ez is nehezítette, hogy az ahhoz hasonlót most megoldják a diákok. Nagyjából azért ment – volna a dolog ha program lett volna hozzá :( Már az elmúlt héten jeleztem a sulinak, hogy a trial lejárt a gépeken... Nem történt semmi, most is ugyanazt találtuk... Volt gép ahol a CS3ast sikerült elindítani, a baj csak az hogy az nem egészen ugyanaz, sem kezelőfelületében sem funkcionalitásában (ha ugyanaz volna nem lenne kettő verziószám különbség!), másutt meg... Hát másutt meg más módszerrel sikerült életet lehelni a programba – de nem így kellene ennek lenni, nem lenne szabad hogy nem legális eszközök kelljenek egy óra megtartásához. (Értem én, hogy a SzÁMALK szakközépiskolának egy erősen túlkínálati oktatási piacon kell talpon maradnia és ebben a harcban, ez minden túlzás nélkül az, fegyvertény hogy PhotoShop-ot oktat és a grafika kezelésére mondjuk nem az ingyenes GIMP-et tanítja a diákoknak, de ez így akkro sincs rendben mert meghirdet valamit amije valójában nincs is... :() Nyögvenyelős volt nagyon ez a foglalkozás...

60627

A SzÁMALK sakközépiskola épülete

A szünetek kihagyása miatt fél ötkor végeztünk, amikor kijöttem az épületből még nem volt koromsötét – azzal bíztatja magát ilyentájt az ember, hogy lám-lám, máris hosszabbodnak a napok. (Biztosna hosszabbodnak de ebből még olyan sok nem látszik...)

Feladat volt, vásárlás. Spar – a közelünkben kettő is van,m mind nagyjából olyan 6...800 méterre. A Napfény utcaihoz mentem elsőre, aztán láttam hogy vasárnap kettőkor az hosszabb időre bezár mert átépítik. Gondolom akkor a készleteket már nem töltötték fel, de mivel semmi különöset csak nagy tömegűt kellett venni (azt még rém merik bízni :):) azért próbálkoztam... Volna - de ötkor bezárt, a biztonsági őr már be sem engedett... Nosza, a másik Spár-hoz az Ecseri úthoz mentem, na ott meg éppen akkor zártak, persze hogy az is bezár ötkor. (Elkényeztetik a viszonyok az embert – emlékszem gyerekkoromban a közeli falusi bolt reggel hét és délután négy között volt nyitva munkanapokon és slussz – ahhoz képest hogy hétvégén is nyitva vannak a boltok, számottevő többlet. Aki meg szombaton dolgozik, az magára vessen, minek halmozni az élvezeteket :))

Kaja Pöttyösben, utána indultam ki Ürömre. Kis hó esett, el akartam lapátolni aztán egy ötlettől vezérelve inkább a nyírfaseprűt kerestem meg. Kerestem volna, de nem találtam, el is ment vele egy jó idő. Igaz, addig valamelyest belemelegedett... Nem is csináltam már este semmi értelmeset a TV nézésen kívül (ott UPC Direct van, annak sokkal jobb a csatornaválasztéka, mint itt az UPC-nek. Gondolkodtam az átíratás után a csomagváltáson, nem kell talán mint a sok száz TV csatorna, főleg mert negyedük horvát, román, szerb meg ki tudja még mi nyelven beszélő hírcsatorna, de sajna, a legalacsonyabb díjkategóriába eső csatornacsomagban csak a magyar királyi TV van meg a nemzetiszín pántlikás Duna TV-k, meg még pár gagyi kereskedelmi TV, ez úgy meg simán nézhetetlen...)