Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Képtelenség?

(#2774) 2015. május 24., vasárnap

Az informatika tanári levelező listán ilyentájt, a középszintű közismereti gyakorlati érettségi után, amikor a listán jelenlevők egy jó része dolgozatokat javít, megszaporodik a forgalom. A tartalma legalábbis érdekes, nem nagyon értem, hogy a javítással kapcsolatos értelmezendő kérdésekre miért ott keres választ valaki: nem jogalap az, hogy más ezt meg azt mondta… Mindegy, megbeszélni hasonlókkal biztosan jó.

Már a fentieket sem egészen értem – de ez annyira nem fontos –, azt viszont egyszerűen nem tudom felfogni, miért nem figyel valaki levelező listára küldött levél esetén arra, amit remélhetőleg (nem, biztosan nem) tanít is, miszerint az amit ír, elküld az ember legyen arányos azzal, amit beidéz. Ma olvastam egy levelet, a digest változatra módra válaszolt valaki, két szó: „Nagyon köszönjük!” és ezért, ezért a kettő szóért 1025 szó került be a levélbe. Borzasztó arány! OK, valaha minden más volt: modemmel értük el a net-et ami forgalomkorlátos volt, ahol a forgalom mennyiségéért – nem mint most, a tényéért – kellett fizetni, igaz: valaha a szabályok is betartandóak voltak a közösség önszabályozása volt erre a garancia. Ma egy szakmai listán, egy informatika tanári listán ilyet lehet… (És senki sem szólja meg a levélírót… Persze lehet magánban jelezték neki – én biztosan nem: bosszant ugyan de már nem érdekel annyira, hogy listára írjak emiatt…)

Tényleg ennyit változott volna a világ? Képtelenség ilyen egyszerű szabályt betartani?

facebook

(#2614) 2014. július 30., szerda

Reggel elbóklásztam nemkevés időt a facebook bejegyzések olvasgatásával... Pontosabban reggel majd' egy órát semmirevaló nézelődéssel, haszontalansággal töltöttem el.

xNem a net-es olvasgatás haszontalanság, azzal nincsen bajom, mert akár az elektronikus sajtó, akár célzottan keresett és talált dolgok olvasgatása érdekes is, hasznos is. Ez azonban, a facebook-on töltött idő, úgy érzem, elpazarolt idő, elfecsérelt percek, fél- sőt teljes órák.xxx

xxxLáttam Orsi két posztját, egyik egy régebbi dolog lehet, telefonnal készített (nem profi minőségű) kép alkonyat után, háttérben a Gellért szálló, a másikon egy páros selfie, természetesen Balázzsal. Ennyi volt amiért érdemes volt bóklásznom, a többi...? Hát nem tudom.x

A bejegyzések nagy része megosztás – azaz nem új tartalom, nem saját kép pláne szöveg elhelyezése csak másutt levő anyagok ismételt megjelenítése. Régebben egy link közzététele elegendő sőt egyedül elfogadható lett volna, minek tartalmat ismételgetve csak a jelek mennyiségét növelni az információ szaporítása nélkül? De ez régen volt, ma a megosztás természetes...

Aztán ott vannak az okos mondások... Jók is, okosak is, csak hát valami hiányérzete van az embernek. OK, és akkor mi van...? Mi változik az okos gondolatoktól? (Jó, tudom a buta és/vagy rosszindulatú gondolatoktól sok minden és nem jó irányban, helye van tehát ennek is, de ezzel együtt is olyan hiábavalónak tűnik.)

Ott vanak utána a selfie-k, szólóak és magamutogatóak (a szó kritikus, pedig nem akarnék az lenni [csak nem tudok jobb szót], mindenki azt tesz amit akar ráadásul ahány eset annyi az indíték), párosak és büszkélkedőek vagy csoportképek amik talán még a legaranyosabbak ebben a műfajban. Akad bejegyzés, ami inkább tweet, mint facebook poszt – de hát csak ilyesmi miatt nem fog twitter-re regisztrálni az, akinek a közösségi oldal egyenlő a facebook-kal.. Ami szintén egészen trendi, hiszen feltételezem, az átlag felhasználónak a kereső a google, a levelező a gmail ahogy a szövegszerkesztő a Microsoft Word és hogy egészen az alapokhoz téjünk vissza, asztali vagy laptop gépen a program a Microsoft Windows...

És persze ott vannak a politikai bejegyzések! Egyfelől az elektronikus lapok facebook megjelenése, aztán az egyes személyek ilyen cikkekre vonatkozó megjegyzései és a kommentek, végeláthatatlanul a kommentek... Egy ismert médiaszemélyiség születésnapi jókívánságaihoz (ezt egy elektronikus újság tette meg) én is írtam kissé kételkedőt, kritikusat – hát amit a médiaszemélyiség [nem tudok és nem is akarok rá más szót] rajongóitól több száz (nem túlzok, százas nagyságrendben pocskondiáztak az ellenvéleményemért!) kommentben kaptam az valami elképesztő volt! Persze, aki mondjuk a kékeknek drukkol, ne csodálkozzon ha elkalapálják ha beül a pirosak közé szurkolás közben... Nem is az amit, hanem az, ahogyan leírték, na az döbbentett meg! Pusztán mert más volt a véleményem, lehordtak ott mindennek! Régen volt olyan hogy netikett, volt olyan hogy a másik véleményét és nem személyét támadjuk – igen, ez a múlt, az elfeledett múlt, ezt ma már nem kell betartani.

Persze, minden attól függ, pontosan milyen kör tartozik abba, amit ismerősnek neveznek ilyen közösségi oldalon (és ami vagy ismerős vagy nem annyira), nem a valóságot látja itt az ember, hanem annak azt a részét amit ismerősnek jelölt.

Biztosan jó ez, az meg még biztosabb, hogy hatalmas a közönsége: tegnap a metrón mellettem egy lány az okostelóján valami post-hoz tett kommenteket olvasott és aztán írogatott is lelkesen...