Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

HIX

(#2723) 2014. december 10., szerda

Meglepett... Reggel pottyant be a postaládábma a HIX MOBIL mai digest-je... Valaha sokat olvastam ilyeneket (bár nem a MOBIL-t hanem a GURU-t és a MÓKA-t, egy ideig a VITA-t is, bár az szinte mindig csak flame volt), de már nagyon régóta nem láttam ilyen levelet. Ez a net hőskora – nekem legalábbis az – amikor nem WEB-et használtunk mindenre, amikor a program nem a WEB böngésző volt, hanem az e-mail, és a levelező. Hja, és levelező program, nem WEB-es levelező, természetesen... A mostani HIX digest (ez csak digest-ben terjedt) alig olvasható a Chrome-ben futó Gmail-ben, apró courier, new betűkkel íródott... MI a csuda lehetne az ellenszere annak hogy ami ma korszerű és ami egészen elképesztően gyorsan avul el, az azzal csinált dolgok holnap is értelmezhetőek, olvashatóak legyenek?

43

(#2577) 2014. május 17., szombat

64567

Az 1971-ben végzett 4/D osztály

No, nem az enyém... Utóbb szokás, inkább gyakorlat lett, hogy ha érettségi találkozó van az Iskolában, akkor én vagyok ott az iskola részéről. Teljesen rendben van ez, az ilyen sok év után tartott érettségi találkozón olyasmik bukkannak fel amik időben, korban közelebb vannak hozzám, mint a vezetőségbeli kollégáimhoz. (Hja, van amikor szembesülni kell azzal hogy nem vagyok fiatal.)

Szombaton egy órára jöttek az 1971-ben érettségizett 4/D osztály tagjai. Korábban ott voltam, negyed egy előtt ott voltam a suliban, átöltöztem az ott levő öltönybe. (Jó gyakorlat, hogy egy fehér inget meg az öltönyt ott tartom, nem kell cipelni, nem kell abban jönni menni). Fél egykor már voltak akik megérkeztek...

Miután megérkezett mindenki, miután letelepedtek (nem ment egyszerűen :)), miután elcsendesedett a csapat, ezután az egyikük pár szót szólt. Egészében nagyon megszervezték: mint kiderült, pár hónappal korábban egy osztálytársuk temetésén találkoztak néhányan és akkor fogalmazódott meg az érettségi találkozó ötlete – nos ez a magyarázata a nem kerek számnak. Mindenki megérkezett akit el tudtak érni és aki visszajelzett, egy kivételével aki lerobbant kocsival valahol az úton. Annyira fontosnak tartották a résztvevők hogy ttt lehessenek, hogy például az egyikük, aki németországban orvos, ezért hazarepült!

Ilyen sok év után már nem lehet mindenki jelen: az akivel telefonon beszéltem, aki a jelek szerint a szervezés oroszlánrészét végezte, hozott apró mécseseket, és ahogy a beszélő sorolta a már jelen nem levőket, akik már nem lehetnek jelen mert meghaltak, egyik mécsest a másik után gyújtotta. Rövid felállással adózott a társaság az elhunytaknak.

A találkozó elején nagyon konszolidáltak voltak az urak és a hölgyek – aztán ahogy telt az idő, eléggé felengedtek, a végére már egészen olyanok mint egy mai osztály. Kérték, ezért körbevezettem őket: előszörre a (volt) kémia nagy előadót. Ez különösen emlékezetes volt a csapatnak: az osztályfőnökük ugyanis Horányi Péterné (Pannika) volt, aki az iskolában kémiát tanított (annak idején nekem is). Ezután villamossági műhelybe vittem őket, ez most Juhász Gabi műhelye. Itt kevesebb dologra ismertek rá mint gondoltam. OK, valószínűleg sokat változott azóta, de volt egy felmetszett generátor, egy csúszóarmatúrás indítómotor, ezek annyira nem érdekelték őket, bár mint előtte a kémia előadóban is, itt is erősen nosztalgikus élményeik voltak, egyik poénosabb történet került elő a másik után. Olykor velem is csevegtek – természetesen és egészében nagyon kilógtam a társaságból –, itt például az egyik, a mienkhez nagyon hasonló iskola volt műhelyfőnöke (mint kiderült ez volt a munkája) mesélt: sok olyan nevet említett, ami a középiskolai munkából közös ismerős...

Érdekes, milyen kicsi a világ: egy másik jelenlevő ilyen beszélgetésekor derült ki, ő is a közlekedésmérnöki karon tanult. Sajátos: a beszélgetés onnan kanyarodott ide, hogy mi is volt a suli mögötti épület (szerintem a Taurus épülete, szerintük szappangyár), aztán a mostani lakóparkról, aztán arról hogy az egyik emeleti erkélyen egy csaj mindig meztelenül napozik és mennyire bajos volt amikor annak a palija vérszomjasan – szó szerint! – rontott át a suliba, aztán arról hogy amikor ő a közlekedésmérnöki karon járt suliba, akkor még a Közraktár utcában voltak, akkor ott volt a Közgáz kolesza, akkor a kora reggeli órák előtt azért mentek be korábban hogy gyönyörködjenek a félmeztelen egyetemista lányokba akik a koleszban felkapcsolt villany mellett grasszáltak melltartó nélkül! Na ekkor kérdeztem meg, mit is végzett a közlekedés karon, és – erre mondtam, hogy kicsi a világ – és mint kiderült, pont azon a tanszéken, a régebben Építő- és Anyagmozgató Gépek Tanszéknek nevezett tanszéken végzett, ahol annak idején én is, és ahol később dolgoztam is. Én építőgépésznek, ő anyagmozgató gépésznek. Szóval tényleg kicsi a világ... (Jó volt a nagyon régen ismert kollégákról hallani...)

Ezután az annak idején forgácsoló műhelyként használt, ma alapgyakorlatos műhelybe akartam elvinni. A csapat azonban az udvarra fordult ki, nem is lett rossz: a színpad megtetszett nekik, összeálltak egy csoportképre.

Ezután megnéztük az alapgyakorlatos műhelyt, na ez nagyon tetszett nekik! Nem csoda: itt van még egy olyan eszterga, amin ők is dolgoztak annak idején.

Innen eljövet kérték még a tornaterem kinyitását, itt már erősen oldódott a hangulat, a csapat egy része visszament a hetesbe, nekem kellett kicsit szaladgálni a kulccsal, mire visszaértem a csapat harmada-fele maradt a tornaterem előtt. Akik viszont maradtak nekik tetszett: annyira, hogy ketten még a kötélmászást is kipróbálták... Feléig ment – de nekem még kilenc évvel fiatalabban sem menne ennyire sem :)

Ezután visszamentünk a hetesbe, és még kicsit beszélgettek, azután szedelőzködtek, egy közeli vendéglőben foglaltak asztalt, ott folytatták a talit vacsora mellett. Nagyon udvariasak voltak, invitáltak engem is, ezt udvariasan visszautasítottam. Szép lassan kiürült a terem, elpakolok amit el kell, visszaöltözöm hétköznapiba és elindulok – Ürömre...

Holgersson

(#2465) 2013. november 21., csütörtök

2464--holgersson

Részlet Mr. Google mai nyitóképéből

Ma (2013. november 20., szerda) ezzel a képpel kívánt jóreggelt Mr. Google...

Nagyon sok évvel ezelőtt emlékszem erre a sorozatra, a magyar egyesen ment – akkor már voltak kertévék, de más volt mind azok kínálata mid a „királyi” TV felfogása arról, mi a közszolgálat.

Nem volt valami jó minőségű azt hiszem, ami a technikai részleteket illeti a rajzfilm – bár lehet, az akkor használt Gall-N ősöreg színes TV is sokat rontott a képminőségen – nem voltak a ma szokásos képváltások, dinamika meg a fittyfene tudja micsoda...

A történet azonban aranyos volt és felnőtt fejjel is nézhető. Azt hiszem hetente toltak egy-egy részt, azaz jó sokáig, talán egy évig is eltartott mire a főhős kisfiú megjárja Márton lúddal Lappföldet és rendes gyerek válik belőle, és ha jól emlékszem a történet, a filmbélinek mindenképpen a végén visszakapja eredeti méretét...

Biztosan van Lagerlöf-nek más munkája is, lehet hogy jobb is, de én ezt ismerem tőle, Mr. Google mai nytió képéről ez jutott eszembe...

Régmúlt napok fénye

(#2301) 2012. december 26., szerda reggel 3 óra 52 perc

Preambulum: Jelen post több hivatkozást is tartalmaz a blogol helyre... 2012. december végén ez a hely beteg volt – pont ilyen gondozatlanság, kezelői nemtörődömség miatt hagytam ott –, szóval a hely beteg volt, a Chrome-mal felkeresve az az alapértelmezett beállításokkal is jelezte, hogy a felkeresett WEB helyen támadó jelegű kódrészletek fordulnak elő. Feltehetően ez az állapot nem marad fenn örökre, de itt, elöljáróban írom le, hogy a feltett linkek követése során lehetnek veszélyek. Sajnos a blogol, hogy gyakorlatilag gazdátlan lett, így jut fokozatosan ebek harmincadjára :(:(

(Korábban azt hiszem a másik helyen volt ilyen címmel post. Ott rengeteg post volt, nem állok neki előkeresgélni, de úgy emlékszem írtam ilyen címmel. Az idézet egyébként Bob Shaw: Régmúlt napok fénye c. novellája után: ezt a Galaktika 1974-ben megjelent 7. számában olvastam...)

2005-ben halt meg anyám, év elején... Apám abban az évben maga volt és ezt nagyon-nagyon nehezen viselte. Fizikailag is, mentálisan is... Szenteste kora délután mentem ki érte, itt volt nálunk vacsorára, de nem akart itt maradni, hét tájt visszavittem őt. Nem írtam akkor erről (kár, mert már ennyi idő távlatából sem tudok mindent pontosan visszaidézni pedig akkor még le tudtam volna írni), csak annyit ami itt olvasható...

2006-ban sokkal több írás (itt, itt és itt) született a karácsonyról. Furcsa, hogy a fílinget nem adja annyira vissza mint a 2005-ős alig két sor. Nem a szavak mennyisége a lényeg ezek szerint... Bár a csuda tudja... A leírt szavak tényeket rögzítenek – azt hiszem az az ideális ha csakis azt – aztán aki olvassa, annak eszébe jut erről ez meg az. Ez volt az a karácsony, amikor Orsi nagykorú lett, jogsit szerzett és utána megkapta apósom Audi 80-asát, amivel volt elég baj, meg költség is, de Orsi igen agyon élvezte. Orsi mindig mindennek nevet ad, érdekes neveket: a kocsit aszt hiszem Cicabogárnak hívta, fogalmam sincs miért... A leírtakból azért átjön, Orsi milyen jókedvű és szertelen lehetett :):) A fa abban az évben nagyobb volt mint idén, egészében érdekes hogy egyszerre változott is sok dolog – és változatlan marad sok más... (Azt nem tudom, hogy ez jó vagy rossz, feltehetően egyik sem vagy még inkább akármelyik és ez csak szubjektív megítélés kérdése)

2007-ben sok az írás és sok a kép. (Konkrétan itt és itt...) Általában nem tettem fel az enyéimekről képet mert nem csak azt nem szerették (és szeretik), ha fotózom őket de ezt végképp, ha publikálom is ezeket. (Volt is ebből heveny veszekedés, vádaskodás, de az 2007 után jóval...) Erről a karácsonyról sok a szöveg is, a kép is. Orsi egy évvel lett idősebb, a kocsit akkor már használta (fizettem is rendesen mivel akkor még tanult). Akkor Orsi még idehaza volt, még nem volt Tamás, Ákos volt azt hiszem, sokat lógtak együtt Nórival Azt hiszem, Nórinak most ez is nagyon hiányzik...

2008-ban semmi családi bejegyzést nem találtam! Sem offline, sem rejtett post alakban semmit de semmit sem találtam, kár... Négy éve volt, a részletekre nem emlékszem, ahogyan a 2007-es és a 2006-os karácsony apró ám fontos részeit felidézték a képek és a szöveg de még a 2005-ösről is sokat, a 2008-as ilyen részleteiben sajnos elveszett...

2009 karácsonyáról sem találtam semmit. Itt azonban már segített az, hogy ekkortájt már sorszámot kaptak a post-ok: nem folytonos a számozás ami arra utal, hogy kell lennie bejegyzésnek karácsonnyal kapcsolatban is. Meg is találtam és valóban van írás, csak zárt... Három éve volt, átolvastam és nem találtam benne semmi olyat amit mai eszemmel lezárnék (ráadásul csak macerásan lehet arról a felületről elérni), hát nyitottá tettem. Hja és ezerszer áldottam az eszem, hogy amikor az a helyet elhagytam, nem töröltem... Szóval itt van szó ennek az évnek a (családos) karácsonyáról. A korábbival szemben ez egy post és jó ez – a korábbi elég terjengős, ezek szerint erre ügyelni kell, jó az az írás lesz ami sok tartalmat kevés szóval ad vissza. Akkro már volt Orsinak Tamás, akkor már eléggé elmászkálósak voltak ezek szerint. Azt hiszem akkor már nem volt Cicabogár, ezért is hogy az írásban szó eszik arról hogy Orsi, pontosabban Orsi és Nóri el akarták vinni a kocsit...

2010 évi családi karácsonyról, ahogyan olvasom, szintén csak pár nappal később írtam. Szintén nem találtam meg a post-ot de szintén megvan nálam levő offline változatban (érdekes lényegtelen részlet, hogy Word DOC-ban és nem ODT-ben) akad elütés, az offline változatban kijavítgattamPost nincs, pedig a képek (ez és ez) megvannak, feltöltöttem őket: a post vagy valamiért okafogyottá vált vagy fenn volt de törlésre került... Ez volt az az év, amikor Tamásék szülei voltak nálunk, egy korábbi látogatásunkat adva vissza. Nekünk fura volt, nekik természetes hogy sokan jöttek... Azt hiszem ez csak nekünk furcsa, a november elejei Dorozsmais összejövetelen is teméntelen sokan voltunk, jó az ha a család nagy. Ez volt az az év, amikor a téli szünetben Nóri még eljött velem moziba de ez volt az az év amikor már csak Nóri, mert Orsi – feltehetően Tamással – másfelé bóklászott... Ez volt az az év, amikor már csak egyes számban esik szó arról hogy Kelenföld, amikor nem anyósomékhoz, amirko már csak anyósomhoz mentünk és ez volt az az év amikor családostul voltunk Ürömön, már Marikáéknál.

2011 évben van bejegyzés itt, habár elég rövid. Talán túlságosan is... A számozás folytonossága arra utal, hogy rejtve sincs más... Mivel a képeket is számozom folyamatos számsor mentén, az itt levő képek száma/neve alapján majd tudok keresni olyan képeket amiket elkattintani érdemesnek találtam de nem tettem ki. Abban az évben ezek szerint még a mostaninál is kisebb volt a fa. Abban az évben Nóri a KFC-ben dolgozott, abban az évben köszönt rá szenteste napján a munkahelyén az a Göntér Ábel, aki a következő év tavaszán tett emelt szinten ötös informatika érettségit, abban az évben Orsi szenteste Pátyon volt Tamáséknál és másnap voltak itt nálunk Orsi Tamással és anyósom is. Az az év tavaly volt... Régen – és nem is olyan régen