Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Felvételi

(#2917) 2017. március 01., szerda

Tegnap kezdődtek az Iskolában a felvételi beszélgetések. Sok éve az a hagyomány, a megszokás, hogy a nyolcadikosok év végi eredményei (nyolcadikban: félévi) alapján számított pontokat vesszük alapul. Ez nem jó, mert ahány iskola annyiféleképpen osztályoz, semmi egységesség ebben nincs. Szoktuk kérni, hogy ha amúgy a legény írt központi írásbelit (magyar és matematika), akkor annak az eredményét is közölje, de egyfelől nem kell ilyet írniuk (csak elit gimnáziumokba vagy nagyon kapós szakközépiskolákba [szeptembertől a nevük, nevünk: szakgimnázium] való felvételi esetén), másfelől meg ha írt is, semmi sem kötelezi arra, hogy közölje is. Pedig mutat valamit: emlékszem valamikor a közelmúltban volt jelentkezési lap, amin egészen magas pontszám állt, a lehetséges 90 pontból majdnem 80, ám a központi magyar talán 8, a matekot 10 pontra írta meg a fiatal.

A felvételi beszélgetéssel az a cél, hogy olyanokat vegyünk fel, olyanoknak kínáljuk fel a felvételt akik nálunk is maradnak. A gyerek több helyre is jelentkezhet és mi nem tudjuk, nem tudhatjuk azt, hogy minket a saját rangsora hanyadik helyére tett. Ez mondjuk rendjén van így, nekünk sokkal bonyolultabb de a diák érdekeit jobban szolgálja mint az, ha egyetlen helyre felvételizhetne csupán.

Szóval akiket felveszünk, azokat szeretnénk meg is tartani. Elnézve persze a statisztikát, azt hogy hányan hagynak el minket a kilencedikben, komoly kétségeim vannak afelől, hogy ennek van értelme. Vagy a módszer nem jó vagy olyat akarunk mérni és vizsgálni ami közben, mert a gyerek kamasz lesz, megváltozik… Igaz: a jelenlegi kritikája mellé nem nagyon tudok odatenni javaslatot, nem tudom mi lenne a megfelelő. 43 – te jó isten, már 43! – éve a felvételi egy négy órás procedúra volt négy tantárgyból, ezek közül egy egy szerkezet szét és össze szerelését jelentette. Ilyet persze ma is lehetne csinálni – de attól tartok, akkor nem tudnánk az osztályainkat feltölteni. Megváltozott a világ, ma már sokkal kevesebben akarnak autószerelőnek állni...

Tegnap, ma és holnap, valamint pótnapként a következő hétfőn lesz ilyen elbeszélgetés. „Megnyertem” a tegnapi és a holnapi napon egy-egy csoportot. Nem nagyok: 12...13 diákot osztottam be egy csoportba. Így ha nem húzza el feleslegesen a kérdező tanár akkor kettő, kettő és fél óra alatt végezni lehet a feladattal.

A tegnapi csoportban tizenketten voltak. Egy legény nem jött el, egy gyerek pedig másutt lett volna, de valamiért ide jött – nem baj, nem küldtem el, nem az a lényeg, hogy kinél hanem az, hogy valaki beszélgessen vele, hogy valaki rögzítse amit ennyi után tudni lehet róla.

A beszélgetést azzal kezdjük, hogy egy adatlap félét kitöltetünk velük (anyja neve, lakcíme, iskolája neve, címe, stb.) Utána három kérdésre kérjük, hogy a saját szavaikkal, a saját fogalmazásukkal válaszoljanak: mutassák be a családjukat, írják le azt, hogy miért akarnak hozzánk jönni tanulni, és… No, a harmadik kérdés nem jut eszembe. Amikor kiosztja a kérdezést végző kolléga e lapokat, ezt elmondjuk nekik (az útmutatóban leírtam), nem ad támpontokat, mert éppen azt szeretnénk tudni, miként fogalmaz a srác.

A beszélgető tanárok kapnak személyenként egy lapot, erre adott szempontok szerint kell a tapasztalatukat felvinni. Én gépbe írom (nem tudok elég gyorsan kézzel írni ahhoz, hogy mindent amit a beszélgetés közben fontosnak és hasznosnak gondolok, le is írjam). Csináltam egy munkafüzetet annyi lappal ahány a felvételiző, egy-egy cella egy szempont, ebbe írom be amit kell. A beszélgetés után – ha lehet még aznap este, mostanában a KKV képzés miatt a következő nap reggel – aztán kigyomlálom az elütéseket (jó sok van), és lenyomtatom majd csatolva ahhoz a laphoz amit a srác írt, készen is vagyok.

A legények elég sokfélék. Akad igazi jó tanuló, csupa ötössel a bizonyítványában. Sajnos azt hiszem ő, ők nem minket fognak választani (azaz nem első helyen jelöltek meg minket). A többsége közepes, esetleg alatta is, és egy két beírással az ellenőrzőben, amit ilyen-olyan fegyelmezetlenkedésért kapott. Nagy ritkán de akad olyan is, aki rengeteg fegyelmező bejegyzéssel jön, akinek nagyon gyengék a jegyei és még bukások is vannak félévkor. Egészében: nem tudom, mit tudhatunk meg az ilyen beszélgetések során. Persze közvetlenül sok mindent. Ám abban nem vagyok biztos, hogy ez valamit is mond a beválásról: arról, hogy a legény mennyire fogja megállni a helyét nálunk, arról, hogy nem veszélyezteti-e a srácot – mert nem tudja vagy nem akarja felvenni a lépést, a tempót majd nálunk – az, hogy iskolát kell váltania majd, hogy egy másik, kisebb követelményeket támasztó (szándékosan nem írom, hogy gyengébb) iskolába év közben kell majd átmennie…

Pályaválasztás

(#2678) 2014. október 14., kedd

Tegnap volt az ősszel szokásos pályaválasztási szülői értekezlet az Ifjúmunkás egyben, a Kosztolányi Általános Iskolában. Valamit félreérthettem: háromnegyed hatra ott voltam, de már elkezdődött – nekem meg úgy rémlett, hogy hattól hirdették meg, hát nem... Ezzel persze az járt együtt, hogy mivel utolsónak érkeztem a meghívott iskolák képviselői közül, utolsónak kaptam szót, hát ez van.

A korábbiakhoz képest változott, hogy most tele volt a terem, máskor foghíjasabb volt, fontos változás, hogy most bezárták a hátsó ajtót így nem szállingóztak el a szülők a felének, kétharmadánál (ez eléggé zavart korábban) és hasznos változás volt, hogy beállítottak a projektor mellé egy számítógépet is, volt lehetőség prezentáció használatára. Nem változott viszont, hogy elég sok iskolát meghívtak, most messzebbről is, Újbudáról volt egy gimi és Kőbányáról két iskola. Nem változott az sem hogy egyaránt volt gimnázium is, olyan szakközépiskola mint a mienk és szakiskola is.

Kissé zavaros piac persze ez: például egy baptista (!) szakiskola, szakközépiskola és gimnázium – hogy a csudába tudnak egyszerre ennyi mindennel foglalkozni – képviselője elmondta, mennyi de mennyi szakmát lehet náluk tanulni. Olyan szívesen megkérdeztem volna tőle (szülőként bizisten meg is tettem volna!), hogy miként győzik ezen sok szakma tanítását tanműhellyel, szakoktatókkal, esetleg hozzávalókkal, anyagokkal no meg kapcsolatokkal ami a külső gyakorlóhelyek leszervezését illeti? Egy kóklerség szerintem az ilyen, és sajnos sok szülő bedől ennek, sok szülő hallgat a gyerekére amikor barátságos és könnyű iskolának mutatja magát az ilyen képzőhely – tudom, nem egy diákom ment át oda a valaha volt osztályomból pont azért, mert nálunk többet kellett neki dolgoznia, ott meg komoly ígérete volt arra hogy annyit ott nem is. Ez van. Szóval a legeslegvégére kerültem... Előttem szólt mindenki. Volt aki egy videót vetített le (Puskás), volt aki egészen részletekbe menően sorolta volna ha végigmondja a prezentációja anyagát a képzési szerkezetét (Pataky), volt aki a képzés érdekességeire helyezte a hangsúlyt (egy kőbányai élelmiszer ipari szakiskola), volt aki arra, milyen nívós ott a képzés (Széchenyi Újbudai Gimnázium).

Én a Tóth Laci által komponált prezentáció mentén mondtam el amit elmondani szükségesnek tartottam – egy teljes óráig tartotta fenn a figyelmét a hallgatóságnak az egyik bemutató a másik után, csodák nincsenek, sok azt hiszem nem marad meg ennyi idő után a hallgatóságban – a képek mindenesetre mutatósak, a képzés korszerűségére, a műhelyek jól felszereltségére és arra igyekeztem a hangsúlyt helyezni, hogy nem csak tanítunk de tanítás utáni programjaink is vannak szép számmal. És persze a konkrétumok: milyen nyelvet tanítunk, miként számítunk pontokat és mikor van a nyílt hét. Azt hiszem ennyit lehet elérni ilyenkor. Majdnem hét óra lett, mire végeztünk, az igazgatónővel váltottam még pár szót, aztán megkerestem a biciklimet és hazakerekeztem.

(Hja ez érdekes: szép nap biciklitárolójuk van, csak éppen nem lehet hassnálni mert el van kerítve, be van zárva, így a bringát nem a biciklitárolóhoz hanem annak kerítéséhez láncoltam oda. Mindegy, amikor kijöttem még megvolt :))