Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

LibreOffice

(#2923) 2017. július 8., szombat

Nagyon kedvelem, ha tehetem csak ezt használom. Nem mindig tehetem: a KKV-s képzésen például Microsoft programmal kellett tanítani (ez állítólag irodai programcsomag ;-)), szóval ha lehet, akkor a LibreOffice-t használom, de/és persze még a LibreOffice sem tökéletes.

Van egy szép nagy szövegállományom. Két tucat képpel, de a java szöveg. Kis híján 3 megabyte mára a mérete (ez az ODT tulajdonságait, a tömörítést ismerve nem semmi), 650 oldal, 3 millió karakter. Szóval combos darab. És még fokozni szeretném, ameddig csak lehet, ami benne van azt szeretném egyetlen állományban tartani.

Szerkeszteni bajos. Ha megnyitom akkor elsőre lapra tördel. OK, a szövegszerkesztőknek ez szokása, de hát időigényes (még egy i3-as 4G RAM-mal felszerelt gépen is). Azt viszont nem értem, hogy ha hagyom, ha lenyugodott őkelme, miért nem fogad el semmit a billentyűről jó ideig. És ezek sajnos percek… Akár beírok valamit, akár vágólapról beillesztek – semmi. Nincs hibaüzenet, nem marad a pufferben, hogy majd később beillessze, hanem elvész a nagy digitális feketeségben…

OK, ezt nem hoznám fel a LibreOffice használata kapcsán ellenérvnek, egy ekkora dokumentum minden program számára kihívás. Ettől még a LibreOffice Writer nevű szövegszerkesztőről nem fogok áttérni a Microsoft Word nevű programra… :)

Impress

(#2755) 2015. március 4., szerda

Ott kezdem, hogy nem fikázni akarom ezt a programot. Nagyon régóta használok Microsoft Word-öt és Excelt-t (PowerPoint-ot nem olyan régóta és Access-t sem), amikor a Word-del elkezdtem foglalkozni még Windows 3.1 volt (még nem is 3.11), akkor még DOS-os programok voltak és a Word sem volt wyswyg… Régen volt… A Word-del sok mindent csináltam, azt hiszem kicsit többet megismertem belőle, mint egy átlagos felhasználó – habár a funkciók többségét azt hiszem sem nem ismerem, sem nem használtam soha, egészen egyszerűen egy ilyen bonyolultságú programnál nem lehet mindent ismerni. Hogy ismerem valamennyire, azt tehát mondhatom hogy igen, hogy szeretem-e, hát ez már nem olyan egyértelmű… Volt amikor nagy dokumentumokat kellett vele szerkeszteni és megmagyarázhatatlan hibákkal okozott nemegyszer adatveszteséget, na akkor kimondottan gyűlöltem.

Jó ideje viszont – nem ezért – amit lehet, LibreOffice-szal csinálok meg. Semmivel sem rosszabb, sőt... (Egy infó tanári levlistán valaki kimondottan vacaknak jellemezte – nem semmi azért, hogy aki ennyire szűklátókörű, na az az tanítja a gyerekeket), szóval nagyon tetszik, nem több program konglomerátuma mint a Microsoft Office hanem tényleg egyetlen program, irodai program. Jobban kézre esnek egyes funkciók, bár a megszokott billentyűkombinációk itt-ott hiányoznak (Shift-Ctrl+P és lehet betűméretet állítani, na itt nem mert itt ez felső indexet csinál – de hát ez megszokás kérdése). A frissítéseket letöltöm a Libreoffice-hez és telepítem is és használom is egyre többet, komoly gond nem volt vele. (Csak zárójelben: tegnap egy fenntartói adatszolgáltatást xlsx kitöltésével kellett teljesíteni, persze hogy Calc-ban nyitottam, lementettem ODS-sé és így töltöttem ki, de mivel a másik oldal feltehetően ezzel nem tud mit kezdeni, mentéskor xls-t kértem tőle. Itt jött a meglepetés, figyelmeztetett arra, hogy a munkalapon jelszóval zárolt dolgok vannak, ennek a mentése problémás, akarom-e megváltoztatni a jelszót. A kérdés meghökkentett de miért ne, persze hogy akartam, a semmi lett a jelszó, szépen elmentette xls-sé, amit aztán az Excel már úgy nyitott meg hogy híre hamva jelszónak vagy zárolásnak nem volt. Ennyit az Excel lapvédelméről…)

Szóval a LibreOffice, konkrétan pedig az Impress… A múlt nap a 4.4-es sorozatról olvastam, ahogy már írtam is, letöltöttem és telepítettem – majd jól pofára estem vele, konkrétan az Impress-szel. A tárgyaimhoz már egy jó ideje nem PowerPoint-tal csinálom a prezentációt hanem Impress-szel, egyetlen bajom a lassúsága, de ez felteszem azmiatt hogy jó tízéves elöregedett, a világ boldogabbik helyén már selejt gépen kell futtassam (és még örülhetek, hogy van gép! Tényleg jól teljesítünk!) Az Impress 4.3-as csomagbeli változatán remekül futó prezentáció borzalmas a 4.4-esen, meg sem jelennek egyes tételek. Kipróbáltam tegnap este, miután türelemmel kivártam, hogy az asztali gépre települt a 4.4-es, kipróbáltam egy szűz ODP-vel, pár szövegdobozzal. Pocsék: a szövegdobozok egy része nem jelenik meg, más része nem akkor, amikor kéne, ha nincs animáció akkor meg sem jelenik. Sajnálom, sokkal többre tartom a LibreOffice-t, mint ami, aki ilyen programot stabilnak titulálva kitehetne a lapjára, ezt legfeljebb bétának kellene nevezni. Hja, a hiba három hete még megvolt, tegnap is, szóval lehet, csak nekem gond ez, senki másnak…? Nálam hibás, nem frissítek. nem tudom, mikor frissítek...

Magas szinten Office

(#2741) 2015. január 28., szerda

Nincs földrajzosunk. Feladtunk pályázatot. Most jönnek vissza a jelentkezők anyagai. Meglepően sok pályázat érkezik. Ezek egy része szót sem érdemel, egy másik része talán jó lehet bár sem megfelelő végzettség nincs mögötte – elfogadható, de mégis milyen hogy pl. az egri Eszterhzy kiadhatott egyetlen év képzés után egyetemi szintű oklevelet – és/vagy semmi gyakorlat. Egy másik részük komolyan vehető, bár ahány jelentkező annyi eset.

Nem is erről akarok írni, hanem arról hogy a trendi amerikánus stílusban megy (írásban) az önfényezés (ez nem a jelentkezők hibája, feltehetően a munkáltatók várnak el ilyen trendi hozzáállást). Nem tudom mi a leírtakból az igazság és mi ami csak marketing… Azt azonban tudom, hogy elég ellentmondás az, ha valaki leírja (szinte mindenki leírja), hogy számítógépes, felhasználói ismeretekkel rendelkezik, magas szinten rendelkezik ezekkel, és leírja ezt egy olyan önéletrajzban amit Word DOC fájl-ban küld el (PDF-fé nem lehetett volna alakítani? És: mindenki megvette a Microsoft Office-t? Vagy csak ellopta, vagy csak nem tud/akar ingyenest használni mert soha sem hallott ODT-ről?) de ami szerintem durva: enter-ekkel csinál térközöket, tabulátor-sorozatokkal tabulál, van aki szóközökkel pozicionál egészen a kierőszakolt sorváltásig, fogalma sem lehet a tab stop, a bekezdés margó használatáról… A (technikai) hibák tárháza elég nagy. Ez a magas szintű Office ismeret?

Impress

(#2712) 2014. november 27., csütörtök

Ennek a fájl-nak az írásában remekül bevált a Writer, igaz: nagyon sok szolgáltatását nem használom ki de azt hiszem az irodai programok amúgy is sok-sok olyan szolgáltatást tudnak amit az ember átlagos alkalmazóként nem használ ki. Amit viszont igen, az tetszik, az kézre esik, nem térnék át (vissza) semmiképpen a Word-re (OK, ebben van szubjektív mozzanat is, de mindegy). Ez sima szöveg: pár stílus kell csak hozzá, a stíluskezelés tetszik a LibreOffice-ban (a Microsoft Office-ban nem esik olyan jól kézre), tetszik az elgépelt szavak kicserélésének megadása is (ez is kissé jobban el van dugva a Word-ben) és az is, hogy ingyen letölthetek akármilyen speller-t hozzá (OK, lenyelt nem találtam, de latint igen). Ennél többet ehhez a feladathoz nem is használok. Nem tetszik viszont, hogy lassú, bár a gépem lassú és öreg, lehet, hogy egy korszerű gépennem észrevehető az, hogy a LibreOffice lassabban indul, olykor komótosabb, mint a Microsoft Office-sza...

Az e tanévi óráim mindegyikét projektoros terembe tettem, minden órához csináltam és csinálok, a jövőben is csinálni tervezek prezentációt. Ennek kivetítése az óra gerince, ezt kell a diáknak leírnia (közlekedési alapismeretek) illetve az ezen levő, fázisokban megjelenített rajzot elkészítenie a füzetébe. (Műszaki rajzból ez nem a leggyorsabb mód de csak ígí tudom elérni, hogy ne összecsapott ronda vacak legyen a diák saját rajza hanem szabályos esztétikus fegyelmezett műszaki rajz.) Szóval minden órához kell prezentáció... Ezt a tanév első három hónapjában Microsoft Office PowerPoint-tal csináltam. Ez olyan, amilyen, mivel prezentáció kezelésre nem használtam soha sem mást, ezért érdemben összehasonlítani és így megalapozottan értékelni, erősségeit és gyengeségeit megfogalmazni sem tudom.

Na majd talán most... Megpróbálom a következő prezentációkat nem PPT-ben hanem ODP-ben csinálni. Ha csak a stíluskezelés kapcsán a formázás annyira gyors és egyszerű, mint itt a Writer-ben, már megéri!

[Update]: egy foglalkozásra való anyagot, ez egy, másfél tucat dia, megcsináltam. Persze hogy messze nem használtam ki az Impress lehetőségeit, az viszont elgondolkodtató, hogy ha az ember alaposan ismeri az egyiket (PowerPoint), akkor egészen gyorsan használatba lehet venni a másikat (Impress). Persze sok dolog nem világos még, miért úgy van ahogyan az Impress-ben illetve egyszer egy rondaságot csinált: simán elszállt a vetítés indításakor, akkora hátast dobott, hogy csak úgy zúgott. Illetlen dolog ez, kissé javít a képen, hogy újraindításkor szépen helyreállította azaz adatvesztés nem volt (persze hogy Ctrl+S az ember fia barátja!), szóval volt egy zakó, de ezt betudom annak, hogy PPT alapanyaggal használtam... Olyan ez is mint a pia ezek szerint: keverni nem egészséges :) Szóval remek program – azt hiszem, PowerPoint-os bemutatót órára nem is csinálok többet.

LibreOffice

(#2650) 2014. szeptember 6., szombat

Pár dologra szándékosan nem Microsoft dolgot használok, habár mivel a gépem az iskoláé, és a TisztaSzoftver keretében erre jogosan lehet (az alap megvan) az operációs rendszert is, az irodai csomagot is telepíteni, de lehet érdekes, hasznos és jó a nem fizetős, a nem zárt megoldásokban is, amilyen a LibreOffice.

Van, sok ilyen benne, bár nem használom eleget és nem ismerek belőle eleget. Van egy majd' 300 (!) oldalas tisztán szöveges dokumentum: egy fájl amibe folyamatosan írok, na ma ennek a szerkesztése előtt frissítettem a LibreOffice-t. Nem ez a legfontosabb dolog, de elsőre ezt vettem észre: a szerkesztés során mindig bekapcsolom a nem nyomtatható karaktereket (amíg taníthattam ezt erőltettem a diákjaimnál is, csukott szemmel autót vezetni nem veszélytelen, a nem nyomtatható karakterek látványa nélkül szerkeszteni szerintem sutaság), na szóval azt vettem észre, most minden nem nyomtatható karakter: kék...!

Érdekes újítás, nem rossz... (Kár, hogy a Microsoft ötleteiből a LibreOffice nem vette át azt, hogy nagy szöveges dokumentumokat lehessen úgy szerkeszteni, hogy a lap fej- és lábléce, a lap tetején és alján levő margót elrejtsük. De ne legyünk telhetetlenek, a Shift+Ctrl+V ami a nem formázott beszúrásra itt a LibreOffice-ben van nagyon jó, a Microsoft csak béna hülyeséget tud erre felkínálni pedig ez sokszor kell.)

Na ennyit erről, fényévekre a teljességtől :)

Szigorlat

(#2597) 2014. június 11., szerda

Hetedikén volt a főiskolai képzés másodévén a szigorlat. Nem bajai a képzés, mert a bajai főiskola szabadulni akar ettől: nem vettek már fel elsőéveseket ebben a tanévben, a másodéveseket pedig átadták a Pécsi Tudományegyetemnek. (Csak a harmadévesek képzése és államvizsgája maradt Baján) Megvolt tehát a szigorlat. A helyszín most már nem a Budavári Iskola volt, mint eddig évről évre mindig, hanem a Fáy. Olyan kevés a hallgató, hogy a Várban a bérleti díjra nem futja, ezért lett más a helyszín. Feltehetően, pontosabban: sajnos valószínűsíthetően most volt ilyen szigorlat utoljára: mivel elsőévesek nincsenek, egy év múlva ilyenkor másodévesek sem lesznek, szigorlat sem lesz. Kár, de hát ezen elmerengtem már korábban is, most nem ezt akarom ismételgetni, hanem a szigorlatról írni...

A bajai főiskola rendelte úgy, hogy a szigorlat előtt egy beugrót kell tartani, gyakorlatot, Word Office alkalmazásokkal Word, Excel, Acces és PowerPoint feladatok megoldásával abszolválják ezt a diákok. Soha sem tudtam meg, eredetileg ennek a kivitelezését a Főiskola miként gondolta ahogyan azt sem, miért kell egy elméleti vizsga előtt ilyen gyakorlatot tartani, miért kell egy felsőfokú képzésben alapvetően középfokon számonkért dolgot beilleszteni, ha csak nem azért, mivel a képzésben résztvevők eredetileg, középiskolás korukban informatikát nem tanultak vagy nem tanulhattak. (Persze, ahogyan módszeresen kerül a középiskolai informatika oktatás elsorvasztásra, a helyzet pár év múlva megint ilyen lesz). Mi úgy abszolváltuk, hogy a beugróra készítettem a vizsgázók létszámánál valamivel több feladatot, az érettségi feladatok után vagy azokat kicsit átalakítva: ahol kellett lerövidítve, ilyen például a szövegszerkesztés, ahol meg szükséges volt, kibővítve, ilyen volt az adatbázis-kezelés.

A feltehetően utolsó szigorlat így zajlott: szombaton nyolc körül értem be a suliba. Szerencsére vészesen kapkodni nem kellett. Előtte való nap, pénteken délután kikerestem a feladatokat, a hozzájuk való forrás állományokat a vizsgákra használt megosztott, a vizsgázók számára csak olvasásra elérhetővé tett mappába másoltam. A feladatlapokat lenyomtattam, beborítékoltam. Ellenőriztem, hogy az elkészített feladat szövegébe a megfelelő azonosító került-e beírásra, aztán hogy az egyik, találomra kiválasztott azonosítóval bejelentkezve tényleg csak olvasható-e a nyers állományok mappája és írható-e a saját mappa. Ezzel a beugró előkészítve, még megcsináltam a húzótételeket is.

Szombat reggelre nem maradt már tennivaló más, mint kiszellőztetni a termet. Aztán kilencre összegyűlt mindenki, azt hiszem mind a kilenc hallgató még soha sem volt így egyben – én legalább is nem emlékszem rá.. A hallgatók feladatot húztak, nem mindenki volt elégedett azzal, amit a véletlen neki juttatott. Érdekes, egy olyan kollegina adott ennek leginkább hangot aki táblázatkezelést (azaz nem adatbázis-kezelést) húzott. Mivel az értékelésre nagyon kevés idő marad – a beugrót azonnal követi a szóbeli – ezért nagyon figyeltem, körbejárva szemmel tartottam azt, ki miként halad a feladatával. Mit mondjak – ilyenkor kell rádöbbennem, hogy bizony van alapja annak, hogy felsőoktatásban ilyen, középiskolában elsajátítandó dolgot kell számonkérni. (A SzÁMALK képzéseiben, OK az nem felsőoktatás, úgy emlékszem korábban volt ilyen tantárgy, mindig másként hívták, volt hogy ECDL kompetenciák, volt hogy Office alkalmazások, de a lényege az volt hogy ilyemsit lehetett tanítani és kellett számonkérni. Azt hiszem semmi sem mutatja jobban annak a döntésnek az idiotizmusát, nem tudok visszafogottabban fogalmazni, amelyik elsorvasztja a középiskolai informatika oktatást, mivel annak ezt, ilyesmit kellene készség szintig elsajátíttatnia...) Nehezen ment a hallgatóknak nagyon... Az eredmény? Hát erről csak annyit hogy dolgozott mindenki, és hogy nem akartam volna senkit sem emiatt elvágni a vizsgázás lehetőségétől, azt hiszem ez jelzi mekkora a távolság aközött ami született, és aközött, amit szerintem egy informatikustól el kellene várni.

Azt hittem a nehezén túl vagyunk, pedig nem. Következett a szóbeli. Pont egy tucat tétel van ezeket nem én szerkesztettem és sajnos a képzés ideje alatt átszerkesztetni sem volt módom. Pedig nagyon kellett volna! Addig rendben, hogy a tételek között a könyvtárgépesítés is szerepel, ez OK. Az is rendben van, hogy elég nagy súllyal szerepel az adatbázis kezelés, ez a képzést tekintve fontos. Az már megkérdőjelezhető, miért kell egy gyártó egy termékét (Microsoft Access) tételesen néven nevezve szerepeltetni az egyik tételben, ami csakis erről szól! Az is rendben, hogy jelölőnyelvvel kapcsolatos tétel is van (HTML), bár az már annyira nem, hogy egyetlen tanított informatika tárgyban sem szerepel tematika szinten ez (egy felvetett kérdésemre azt a választ kaptam, hogy oldjuk meg egyik tárgyban – ami OK, de akkor miért nem lehet a tematikába is belevenni?) Az is szép dolog, hogy szerepel tételben a programozás, bár ennek még a bemutatására sem elegendő a képzés ideje nem hogy valami fogások megtanítására. Nagyon hiányoltam mind a képzésből, mind a tételek közül az XML-t, pedig ennek kapcsán elméletben is sok szépet meg lehetett volna tanítani és ami szerintem alig túlbecsülhetően fontos, ehhez nagyon is lehetett volna kapcsolni gyakorlatot, magát az XML-t és/vagy egy XML interpretációt, mondjuk az SVG-t (az elég látványos ahhoz, hogy akinek tanítják, szeresse csinálni.) Szerepel durva hiba is a tételekben, a WEB lap készítés kapcsán a Dreamwaver, hát ezt finoman szólva ignoreáltuk, mi a csudának egy, ráadásul fizetős alkalmazás fogásait számonkérni (amikor persze tanítani nem tudjuk?) Szóval a tételek olyanok, amilyenek, eleget beszéltünk róla a foglalkozásokon, a legutolsón konkrétan végigmentünk mindegyiken, végigvettem melyik mit tartalmazzon kifejtés szinten.

Azt hiszem, soha még ilyen rossz hatásfokkal nem dolgoztam...

Alapvetően nem fecsegtem túl sokat, de ezt meg is mondtam a felkészítés során, a vizsga nem tanítás, itt a vizsgázó beszél, a vizsgáztató meg értékel, csendben, belebeszélés és főleg: kiigazítás nélkül. (Nemsoká' érettségi, végigszenvedhetem majd, hogy a kollégák, a legpozitívabb pedagógiai indíttatásból, nem tudván elviselni, hogy rossz dolog hangozzon el vagy a jó nem, ha a felelő nem mondja, hát mondják ők a jó feleletet, pedig vizsgán ezt nagyon nem kéne...) Szóval én csak hallgattam, ha a felelő a végére ért, akkor kérdeztem párat...

Az első felelő egy ezen a szinten nem könnyű tételt kapott, hálózati elemek. Dícséretére legyen mondva, szépen megtanulta, bár voltak benne hibák (ami nem katasztrófa), és kérdésekre nem tudott mindig válaszolni (ami viszont kár). Egészében derekas teljesítmény volt. A második felelő egy nagyon elméleti tételt fejtett ki, az információról beszélt, bár inkább felolvasta amit a felkészülés alatt leírt – ezzel sincs semmi baj. Azzal már inkább, hogy emlegette az adatvédelmet, és azt írta körül, hogy ez védelem – az adatnak :( Pedig erről beszéltünk...! A harmadik felelő azt az ominózus Access-es tételt fejtette ki amit emlegettem fentebb. Végül is szépen feldolgozta, bár azt nem értettem (szerintem ő sem), miért negyedik generációs fejlesztőnyelv ez, de hát végül is nem feszegettük, a felelet szintén derekas teljesítmény volt. A következő felelő egy fiatal kollegina, a WEB hely tervezéssel, CSS-sel PHP-val foglalkozó tételt fejtett ki. Na ez az amihez em votl tantárgy, feldolgoztuk a lehetőségekhez képest de hát kevés volt az. A felelet ott volt rendesen, bár kicsit kapkodós volt, kicsit kevesebb szóval több infó talán jobb lett volna, de végül is a tételt kifejtette, ebben is ott volt a felkészülés, a munka... A következő felelő a TCP/IP és ehhez kapcsolódó témaköröket kellett elmondja. Kellett volna... A kolleginát foglalkozáson nem sokat láttam, ami persze még nem ok arra, hogy ennyire semmit se tudjon a tételről. Pedig ez megtanulható, erről volt elég idő beszélni – beszéltünk is – ez informatikusnak akkor is fontos, ha humán informatikus. Ez volt aznap az első eset amikor komolyan gondoltam arra, az eddigi szigorlatok történetében először ennyi, elégtelen, jöjjön még egyszer! A következő felelő talán a legjobb tételt húzta, adatbázis modellek.... Ezt is kidolgoztuk, volt hozzá elméleti foglalkozás, gyakorlat is (ha csak Access-szel is). Ha az előbbi felelet mellbevágóan kevés volt, ez még annál is kevesebb, ez volt az amikor maga a felelő ismerte el, hogy ebből bizony semmit sem tud. Ha eddig mérges voltam, ez volt a tanácstalanság pillanata. Kivágjam? Vagy húz még egyet? Az utóbbi, bármennyire is más a véleményem, azt gondolom mindenkinek jár még lehetőség, lehet, hogy peches és csak pont ezt az egyet nem tudja... A másodjára húzott tétel pedig legalább olyan jó tétel volt, kézzelfogható, olyan, amit csináltunk a gyakorlatban is – igaz, sajnos régen. A HTML nyelvről kellett beszélni. Kellett volna... Erről sem mondott a kollegina sajnos sokat... És akkor igen finoman fogalmaztam! Ahogy előző, úgy ennek a felelőnek a kérdését is félretettem... A következő felelő – megfelelő felelőszám után egy-egy tételt visszatettem – ismét az információról beszélt, ez rendben is volt, korrektül elmondta amit kell, bár a lottószámok információtartalmára vonatkozó kérdésnél nem votl elég ravasz a képlet értelmezésével kapcsolatban, sebaj... A következő tétel valóban nem könnyű – bár az adatbázisos feladatok során ezt erőltettem, az SQL-ről kellett: inkább azt mondom: lehetett volna beszélnie, nekem ez nagyon tetsző tétel. Neki nem, sajnos... Ez is gyenge – ha nem igyekeznék kerülni, hogy sértő legyen, azt mondhatnám: pocsék! - felelet volt... A következő felelő a másik Access-es tételt fejtette ki. Az indítás ijesztő volt, az Access-t táblázatkezelőnek nevezte, de ezt tekinthetjük véletlen bakinak, a többi amit elmondott rendesen ott volt.

Ennyi volt – kis csapat, ám nekem mellbevágóan negatív élmény volt, hogy kilenc főből három, a csapat harmada olyan feleletet adott, hogy... Na mindegy, maradjunk abba hogy a minimumot el nem érő szinten abszolválták. Mivel azonban a másik két tárgyból elfogadható volt a feleletük, végül is a szigorlatuk elégségessel megvan (egy különmegállapodással kettejük kapcsán), viszont semmi sem haszon nélkül való. Bár ez a haszon most semmire se jó, hiszen jövőre egészen biztosan nem lesz ilyen vizsga, azután meg a csuda tudja. A tételeket mindenképpen frissíteni kellene. Mindenképpen összhangba hoznia tárgyakkal, azzal amiről el is hangzik valami a foglalkozások során. Azt pedig valahogyan tudatosítani a hallgatókban, hogy felkészületlenül menni vizsgázni sem nem bűn, sem nem udvariatlanság, csak hát akkor megeshet, hogy kivágják az embert...